Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de kidobott
Létrehozva: 2018. március 21. 11:37
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni.Volt egy párom,akivel 2 év fél éve ismerjük egymást,ebből ő 5 hónapig küzdött értem.A kapcsolatunk mindig viharos volt.Nehéz természetűek vagyunk,de igazi lelki társak,legjobb barátok,akik a legjobban ismerik egymást a világon.
2 hónappal ezelőtt volt egy durva összeveszésünk,pedig előtte hónapokig harmóniában éltünk(tőlünk szokatlan módon),ő a semmin hisztizett én pedig nagyon rosszul reagáltam le és írtó undorítóan küldtem el a fenébe.Ezek után ő jött kibékülni,de nem tudott túllépni,mert következő héten már nagyon fura volt.Mondogatta, hogy aludjak nála meg stb,de nagyon hideg volt. Nem akarta elmondani mi a baja,ezért újra felidegesítettem magam és azt mondtam, hogy hagyjuk egymást békén(rossz szokásom minden veszekedésnél"szakítani").Ezek után nem jött többet.
3 nappal később írtam neki,ő elmondta a sérelmeit(elege van a féltékenykedéseimből,a hisztikből és hogy ilyen undorítóan beszéltem vele)és hogy részéről ennyi.Másnap jöttem rá,hogy elvesztettem,ezért könyörögtem, sírtam, de még jobban ellökött. Utána lévő nap letiltott mindenhonnan.2 héttel később összefutottunk,ő látszólag gyűlölt,de azt mondta hajlandó találkozni.Ezek után feloldott mindenhonnan.3 hétig vártam,hogy keressen,de végül én írtam rá.Először paraszt volt nagyon,de miután leírtam neki, hogy beláttam a hibáim és változtatok megenyhült.Azt mondta nem kell miatta változnom,de megbeszéljük,hogy találkozik velem. Később lemondta a talit,ezér írtam neki egy búcsúlevelet,de azt mondta ne küldjem el,lesz lehetőségem elmondani.
Végül találkoztunk.Végig kedves volt.Elmondta hogy még szeret,de nem hiszi hogy változnék, a tőlem kapott plüsökkel alszik.Elolvasta a búcsúlevelem, mert úgy bőgtem,hogy nem tudtam.Hazafelé kétértelmű dolgokat mondott,hogy majd ha vezetek akkor megtanít trükkökre,és küldjem el neki a búcsúlevelet,mert tetszik neki és szeretné olvasgatni.Mondtam neki, hogy ne tartson ilyen bizonytalanságban mondja el,hogy ad-e egy esélyt vagy sem.Kapott 1 hetet.
3 nappal később elhívott találkozni.Én azt hittem döntött,de nem mondott semmit.Sétáltunk a várban és dumálgattunk úgy,ahogy régen.Később is felajánlotta a talit, de lemondta.Amikor letelt a gondolkodási idő felhívtam.Nem gondolta meg magát.Azt mondja látja a változást,szeret,de szakított mert látta,hogy ahogy viselkedtem, úgy nem fog menni kettőnk között.Nem mondta ki kereken,hogy nem.(talán nyitva hagyja a kérdést,így lehet nem most,de később még együtt lehetünk.Amikor kérdeztem azt mondta "hááát nem tudom")Elmonndta,hogy amikor a városban jár mindig eszébe jutok,szokott értem sírni,és sokszor megbánta a szakítást,de mindig meggyőzte magát.
Szerintetek?
Úgy látszik, írni kell az Ügyfélkapunak, ha le akarunk regelni...
Nem, inkább leregelek.
Jól van.Sok ez neked mára.
Kicsit pihenj meg.
???
Nem akarok kapcsolatot. Ha akarnék is, nem olyat, mint tinektek van.
Általában nem iszom kávét senkivel, sétálgatás megy az első randin!
Ki beszél itt férfiakról? A nők is ugyanolyan gyarlók, mint a férfiak, tehát mindkét fél gyarló, tehát semmiképpen nem működik a teóriád. Én erről beszélek. Az más kérdés, hogy a topikban jelenlevők nem gyarlók, ezáltal ők képviselik a társadalom 0,000000025 százalékát. Szóval éljetek tovább szépen, és kenjétek a hajatokra! Én meg mással foglalkozom, mert vannak ennél sokkal fontosabb dolgok az életben.
Te nem érted - de mondom, tök mindegy.
Igen, van gyarlóság.Gyarlóságra nem lehet építeni.
Ha jó szemed van, akkor az ismerkedés elején is kiszúrod kivel nem fogsz kapcsolatot kiépíteni.Megiszod a kávét vele, aztán kész.
Csak most nehogy azzal gyere hogy mindenki gyarló, jelen esetben a férfiak...Mert az nem igaz!
De azért örülök neki, hogy itt a topikban ilyen jó emberek vannak, mindenki hisz az örök emberi értékekében, főleg abban, hogy a nőknek ugyebár tolerálniuk kell a férfiak minden defektusát, és természetesen mindenki ennek szellemében boldog párkapcsolatban él. Ez szerintem tök jó, maradjatok ilyenek - én szeretem a status quo-t, szóval én meg másmilyen maradok. Ti szépen lehurrogtok engem, nekem meg úgysem lesz időm a jövő héten idejönni (mellesleg b@sszameg!), szóval majd egyszer egy új topikban újrajátsszuk a meccset, ha még lesz nlc... :)
Te miről beszélsz?
Mert én arról beszélek, hogy párkapcsolatban is elengedhetetlen egymás megbecsülése.
A másik nem azért van ott hogy a hisztis vagy goromba partnernek legyen kin kitöltenie a haragját, dühét.
Csak ennyi.
De, értem, hogy miért nem érted.
Igen, tudom, hogy szép lenne az élet, ha nem lennének bűnözők. Ezt még én is kitaláltam tök frankón gyerekkoromban. De van egy kis gond, mint kiderült: VANNAK!
Ugyanígy: a kommunizmus egy tök jó elv alapvetően, csak van egy kis gond: nem veszi figyelembe az emberi gyarlóságot.
Nos, a te elméleteddel is ez a gond, Csendike.
A férfiak jelenlétén túl már csak egy dolog szokott zavarni: a nők jelenléte.
Őszinte leszek: nem érdekel. Oldják meg! Én elvagyok egyedül is.
A kávémat megittam, amilyen szokott lenni, most majdnem sikerült egy adagban meginni, csak egy keveset hagytam délutánra.
Ja, amúgy hogy vagy? Milyen erős lett a kávéd?
Nem könnyű ma férfinak lenni, az biztos.
Ajajjjjjj, és akkor még nem is beszéltünk a nők által megtört férfiatlan hímneműekről ,
(akár partnertől szenvedettek akár az ilyen hisztis magától elszállt némberek által nevelt önbizalmat letaposó agy betokosodott anyák akik szépen elszúrják a kisfiaik életét az agyon abajgatással)
mert az emancipanci miatt már abban sem biztosak hogy mi van a lábuk között.
Ja, és hogy azzal mit is lehet(ne) kezdeni.
Sokan félnek a nőktől.
Ne csúsztass!
Ki mondta hogy mindig minden nap hapy és derűs bájmosollyal sasszéznak a párok.
Tudod mi a különbség, szerintem nem tudod.
Arról kell(ene) minden hisztis, magától elszállt követelőző és beképzelt tyúknak nőnek elgondolkodnia, hogy őket is el kell viselni.
Ez a dolog kétoldalú.
Ha elriasztod a párod, az már a következő kapcsolatban nagyon is észnél fog lenni,mert egy hisztis hp már jól elszúrta az életét és nem fogja a fejét újra beledugni a járomba.Ugye, itt jön be amikor az elvált férfi már csökönyös.De hiszen nem is lehet csodálkozni ezen!!!!!!!!!!!
Úgy, hogy én csak azt mondom hogy becsüljük meg egymást és nem lesz ennyi gond.
Igen, valszeg ezért unom a legtöbb pasit. De hát nincs baj, én választok mást, ők is választanak mást, és a probléma meg van oldva.
Jó, hát tudom én, hogy minden házasságban derűs nyugalom uralkodik otthon, és az elvált pasik sem sírnak az ő hülyepicsájuk után, aki miután mindent megtettek érte, kisemmizte őket, és lelépett egy nagyobb bukszával, vagy aki jobban dugja őket, kitudja... Nem is értem, hogy jutnak eszembe ilyen totál fiktív történetek...
Lehet, bár nem hiszem, hogy nekem jutott volna ki csak a "jóból", mindenesetre, mint mondtam, nekem nem jön be egyik sem, sem az, aki a hp-kre bukik, sem az, aki mindenáron nyugalmat akar. Én a harmadik típust kedvelem, ahogy írtam.
Volt egy érdekes élményem nemrég. Utaztam a villamoson, felszállt egy nő meg egy férfi, kiderült, régi barátok, most összefutottak, leültek, hali, hali, mi van veled stb. Kérdezi a nő (30 körüliek voltak), hogy nők, szerelem, mi újság, megvan még? A férfi mondja, hogy hát épp most szakítottak, szilveszterkor. Ó, mi történt? És a pasi elmondta, miért szakított a lánnyal. Nagyon tanulságos volt hallani. Még nem nagyon hallottam férfit őszintén beszélni arról, miért szakít, ha szakít. Ami megütötte a fülem: ...lehet különböző a véleményünk, mondhatja, hogy ezt szeretném, aztán majd megbeszéljük. De ő kezdte azt játszani, hogy ez lesz. Ez meg nekem nagyon nem jött be."
Mi van, apat keresel magadnak aki megnevel?
Igaza van a volt baratodnak, kinek van szuksege meg plusz gondokra? Max a nagyon pihent agyuaknak akik nem talalnak mas celt es elvezetet.... meg kinek van szuksege arra h ne becsuljek annyira h meg minimalisan fegyelmezni se tudd onmagad h normalisan mondd el allaspontod?
Van rengeteg szep no, de lehet h a baratod rajott ,hogy a belso is szamit nem eleg a szoke haj,bargyu vigyor.
A férfiak nem szeretik a hisztit. Ezért irányítani sem lehet vele őket, maximum elfele.
Lehet, hogy van az országban 2-3 ilyen és te mindegyikkel találkoztál.
Azért ez nem feltétlenül van így - egy csomó pasi pont hogy bukik arra, ha ugráltatják, meg műsort rendeznek neki.
Ez komoly?Értem én hogy szeretsz viccelni.De, ez nagyon durva!
"Én azt szeretem, ha egy jó szócsatát lehet vívni valakivel, de nem háború gyanánt, hanem szinte élvezetből."
A legtöbb nő mindenről szeret beszélgetni és élvezi is.
A legtöbb férfi csak arról szeret beszélgetni, ami érdekli. (Munka, hobbi)
A kapcsolat akkor jó, akkor működik, ha a nő ezt a férfi "hiányosságot" figyelembe veszi. A férfi pedig ha már nem szeret beszélgetni, legalább odafigyelve hallgassa meg a párját.
A férfiak szeretnek hallgatni. Ezt a nők nehezen értik meg.
Azért nem a férjem volt az egyetlen férfi az életemben... :)
Hát biztos van ilyen is, bár szerintem elég gyerekes viselkedés, de valószínűleg megtalálja a zsák a foltját, ebben igazad van.
Tulajdonképpen érdekes a dolog, mert azt hinnénk, hogy aki a nyugodt körülményeket szereti, az kevésbé macsó, mint az, aki elviseli a hisztit, de elvárja, hogy utána ő legyen "az isten". De aki a nyugodt körülményeket részesíti előnyben, az igazából ugyanúgy azt akarja, hogy az ő akarata érvényesüljön, hogy ne is kelljen vitázni semmiről. Na, én ezt nem bírom a férfiakban pl., nem véletlen vagyok egyedül, asszem. Általában kapcsolatban sem érzem magam jobban, mint egyedül, ezek miatt a dolgok miatt. Én azt szeretem, ha egy jó szócsatát lehet vívni valakivel, de nem háború gyanánt, hanem szinte élvezetből. De komoly témákban is akár. A volt munkatársam pl. nagyrészt ilyen (elég művelt is), de ő már nős, meg nem is vonzódtam hozzá nagyon szerencsére - de szívesen találnék egy hasonló mentalitású valakit.