Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de kidobott
Létrehozva: 2018. március 21. 11:37
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni.Volt egy párom,akivel 2 év fél éve ismerjük egymást,ebből ő 5 hónapig küzdött értem.A kapcsolatunk mindig viharos volt.Nehéz természetűek vagyunk,de igazi lelki társak,legjobb barátok,akik a legjobban ismerik egymást a világon.
2 hónappal ezelőtt volt egy durva összeveszésünk,pedig előtte hónapokig harmóniában éltünk(tőlünk szokatlan módon),ő a semmin hisztizett én pedig nagyon rosszul reagáltam le és írtó undorítóan küldtem el a fenébe.Ezek után ő jött kibékülni,de nem tudott túllépni,mert következő héten már nagyon fura volt.Mondogatta, hogy aludjak nála meg stb,de nagyon hideg volt. Nem akarta elmondani mi a baja,ezért újra felidegesítettem magam és azt mondtam, hogy hagyjuk egymást békén(rossz szokásom minden veszekedésnél"szakítani").Ezek után nem jött többet.
3 nappal később írtam neki,ő elmondta a sérelmeit(elege van a féltékenykedéseimből,a hisztikből és hogy ilyen undorítóan beszéltem vele)és hogy részéről ennyi.Másnap jöttem rá,hogy elvesztettem,ezért könyörögtem, sírtam, de még jobban ellökött. Utána lévő nap letiltott mindenhonnan.2 héttel később összefutottunk,ő látszólag gyűlölt,de azt mondta hajlandó találkozni.Ezek után feloldott mindenhonnan.3 hétig vártam,hogy keressen,de végül én írtam rá.Először paraszt volt nagyon,de miután leírtam neki, hogy beláttam a hibáim és változtatok megenyhült.Azt mondta nem kell miatta változnom,de megbeszéljük,hogy találkozik velem. Később lemondta a talit,ezér írtam neki egy búcsúlevelet,de azt mondta ne küldjem el,lesz lehetőségem elmondani.
Végül találkoztunk.Végig kedves volt.Elmondta hogy még szeret,de nem hiszi hogy változnék, a tőlem kapott plüsökkel alszik.Elolvasta a búcsúlevelem, mert úgy bőgtem,hogy nem tudtam.Hazafelé kétértelmű dolgokat mondott,hogy majd ha vezetek akkor megtanít trükkökre,és küldjem el neki a búcsúlevelet,mert tetszik neki és szeretné olvasgatni.Mondtam neki, hogy ne tartson ilyen bizonytalanságban mondja el,hogy ad-e egy esélyt vagy sem.Kapott 1 hetet.
3 nappal később elhívott találkozni.Én azt hittem döntött,de nem mondott semmit.Sétáltunk a várban és dumálgattunk úgy,ahogy régen.Később is felajánlotta a talit, de lemondta.Amikor letelt a gondolkodási idő felhívtam.Nem gondolta meg magát.Azt mondja látja a változást,szeret,de szakított mert látta,hogy ahogy viselkedtem, úgy nem fog menni kettőnk között.Nem mondta ki kereken,hogy nem.(talán nyitva hagyja a kérdést,így lehet nem most,de később még együtt lehetünk.Amikor kérdeztem azt mondta "hááát nem tudom")Elmonndta,hogy amikor a városban jár mindig eszébe jutok,szokott értem sírni,és sokszor megbánta a szakítást,de mindig meggyőzte magát.
Szerintetek?
Hu de megjott hangod,hat nem csodalom,ha szegeny pasi kidobott!!!!Azt hittem zokogsz otthon az alllatokkal?Ha nem akarod,hogy valaszoljanak minek teszel fel ekkorra baromsagot?Lehulyezni,sertegetni???????Maradj csandben akkor nem lesz valasz,kulon rohogesnek jo volt!!!!!!
Na most lehet gorombaskodni.......
Én a leírásból egyértelműnek látom a szakítást amúgy. Nekem éppen az az érzésem, hogy mivel a csajszi nem akarja elhinni/elfogadni a szakítást, ezért a srác próbálja enyhíteni a sokkot, mégiscsak két évig együtt voltak. De igazából már semmit nem akar a csajtól, és szerintem ez így is van jól. Ha dugni akarná még, mondhatná azt is, hogy jó, akkor legyünk mégis együtt, csak vegyük lazábbra, hogy egy kicsit lehiggadjunk. De mindegy, mert akár így, akár úgy, a vége ugyanaz! ;)
Szerintem talonban tart. Bocs, de kicsitolyan erőltetettnek tűnik, hogy felhív randit beszéltek meg, aztán lemondja, és ezt nem is egyszer. Meg mismásol. Nyilván szórakozik veled, mert különben egyértelműen szakított volna...de ha ennyire futsz utána, akkor miért ne szórakozhatna veled, mikor nincs jobb dolga. Te meg beveszed, hogy hú, de szeret...na persze.
Hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Egyszerűen elege lett belőled, a ronda megnyilvánulásod volt az utolsó csepp a pohárban. Nyilván nem akar neked szenvedést okozni, de most már ő sem szeretne szenvedni melletted, a szeretetet érzi, mert miért kéne utálnia, hiszen csak magadat adtad, és hát be kell látnia, hogy ez neki nem felel meg. Szerintem ne alázd meg magadat, fogadd el, hogy ennek a kapcsolatnak most vége lett. Tanulj a hibáidból, gyászold el, és legyél nyitott az újra, az újabb kapcsolatokra, amik azért jönnek majd, hogy megintcsak tanulj belőlük valamit. Persze, lehet, hogy 10-15 év múlva valahol összefuttok, és megint vonzódni fogtok, és esetleg lesz is belőle valami, de igazából erre nem lehet alapozni, simán lehet, hogy csak szép emlék lesz ez a kapcsolat, amire jó lesz majd visszagondolni később. És lesz helyette más, lesz helyette jobb. Biztosan nagyon nehéz most, de majd enyhül a fájdalom. Menjél, találkozgass a barátnőiddel, bulizzál, foglald el magad, ismerkedj a világgal, azért vagy fiatal! Jön a tavasz, jön a nyár, szóval ki a napsütésbe és élni ezerrel!
Ha idősebb lennél, lehet, hogy jobban elemezned kéne a kapcsolatotokat, de igazából szerintem erre most nincs nagy szükség, elég annyi, hogy vége, és hogy a következőben figyelj oda jobban a viselkedésedre!
Ráadásul leírod, hogy a normálist erősen meghaladó féltékenykedésed öli meg a kapcsolatotokat.
Miért nem próbálsz ezen segíteni? Keress egy szakembert. Gondolom a kisebbségi komplexusod van, de lehet rajta segíteni.
http://hajraegeszseg.hu/cikk/2015-02-09/feltekenyseg-szer epe-a-parkapcsolatokban
Tévedsz :) Normális ember, ha nem tud érdemben hozzászólni akkor csendben marad. De ahhoz egy bizonyos agyi szinten kell állnia. Attól, hogy nem kötik IQ szinthez az internethasználatot nem kéne fitogtatni ha buták vagyunk.
Engem azon emberek hozzászólásai érdekelnek, akik hasonló dolgokon mentek át.
Nem gondolom, hogy gyerek lennél, inkább egy rosszindulatú, 40-50-es unatkozó, magányos néni. :(
Azt írod, hogy "igazi lelki társak,legjobb barátok,akik a legjobban ismerik egymást a világon."
Az ember ilyenkor azt várná, hogy ásó, kapa, nagy harang és boldogan éltek amíg meg nem haltak. Hiszen ebben az éteri állapotban mi probléma adódhat, ami a boldogságotok útjába állhat? Minden ember ilyen társról álmodik. (Nem csak Te.)
Az, hogy nincs így, számomra azt jelenti, hogy még sem vagytok annyira egy hullámhosszon. Azt tanácsolnám, hogy próbáld egy kicsit reálisan nézni a dolgokat és ne ringasd magad feleslegesen illúziókban.
Olvasd vissza mit makogtál a nyitódban.
Normális ember ha nem sírja el magát emiatt, akkor csak nevetni tud ezen.Bánatában, hogy 22 évesen ennyire hülye vagy képes, a kis plüsijeiddel.
Szeret, de kidobott
Ancsuh
Létrehozva: 2018. március 21. 11:37
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni.Volt egy párom,akivel 2 év fél éve ismerjük egymást,ebből ő 5 hónapig küzdött értem.A kapcsolatunk mindig viharos volt.Nehéz természetűek vagyunk,de igazi lelki társak,legjobb barátok,akik a legjobban ismerik egymást a világon.
2 hónappal ezelőtt volt egy durva összeveszésünk,pedig előtte hónapokig harmóniában éltünk(tőlünk szokatlan módon),ő a semmin hisztizett én pedig nagyon rosszul reagáltam le és írtó undorítóan küldtem el a fenébe.Ezek után ő jött kibékülni,de nem tudott túllépni,mert következő héten már nagyon fura volt.Mondogatta, hogy aludjak nála meg stb,de nagyon hideg volt. Nem akarta elmondani mi a baja,ezért újra felidegesítettem magam és azt mondtam, hogy hagyjuk egymást békén(rossz szokásom minden veszekedésnél"szakítani").Ezek után nem jött többet.
3 nappal később írtam neki,ő elmondta a sérelmeit(elege van a féltékenykedéseimből,a hisztikből és hogy ilyen undorítóan beszéltem vele)és hogy részéről ennyi.Másnap jöttem rá,hogy elvesztettem,ezért könyörögtem, sírtam, de még jobban ellökött. Utána lévő nap letiltott mindenhonnan.2 héttel később összefutottunk,ő látszólag gyűlölt,de azt mondta hajlandó találkozni.Ezek után feloldott mindenhonnan.3 hétig vártam,hogy keressen,de végül én írtam rá.Először paraszt volt nagyon,de miután leírtam neki, hogy beláttam a hibáim és változtatok megenyhült.Azt mondta nem kell miatta változnom,de megbeszéljük,hogy találkozik velem. Később lemondta a talit,ezér írtam neki egy búcsúlevelet,de azt mondta ne küldjem el,lesz lehetőségem elmondani.
Végül találkoztunk.Végig kedves volt.Elmondta hogy még szeret,de nem hiszi hogy változnék, a tőlem kapott plüsökkel alszik.Elolvasta a búcsúlevelem, mert úgy bőgtem,hogy nem tudtam.Hazafelé kétértelmű dolgokat mondott,hogy majd ha vezetek akkor megtanít trükkökre,és küldjem el neki a búcsúlevelet,mert tetszik neki és szeretné olvasgatni.Mondtam neki, hogy ne tartson ilyen bizonytalanságban mondja el,hogy ad-e egy esélyt vagy sem.Kapott 1 hetet.
3 nappal később elhívott találkozni.Én azt hittem döntött,de nem mondott semmit.Sétáltunk a várban és dumálgattunk úgy,ahogy régen.Később is felajánlotta a talit, de lemondta.Amikor letelt a gondolkodási idő felhívtam.Nem gondolta meg magát.Azt mondja látja a változást,szeret,de szakított mert látta,hogy ahogy viselkedtem, úgy nem fog menni kettőnk között.Nem mondta ki kereken,hogy nem.(talán nyitva hagyja a kérdést,így lehet nem most,de később még együtt lehetünk.Amikor kérdeztem azt mondta "hááát nem tudom")Elmonndta,hogy amikor a városban jár mindig eszébe jutok,szokott értem sírni,és sokszor megbánta a szakítást,de mindig meggyőzte magát.
Szerintetek?
18 hozzászólás
Rendben, de ameddig nem szólok addig légyszíves takarítsd már el magad az emberek közeléből. Köszi :)
Majd ha már oviba jársz, beszélgetünk, addig próbálj szobatiszta lenni...
Drága Csendike+!
Kérlek légy tekintettel a saját nevedre és maradj is csendben. Ezzel nem engem járatsz le ismeretlenül, hanem saját magad.
Nem nagyon értem mi lehet egy olyan lelkiszegény ember hülye fejében, aki más problémáján szórakozik, de igazából nem is érdekel. Nem feltétlen kell minden idiótának internetközelbe kerülni.
Remélem a sztorimmal boldoggá tettem szegény, béna kis életedet. Puszi neked!
Elhiszem, hogy te mindenképpen ezt szeretnéd elérni, hogy 22 évesen is normális, ha valami ennyire hülye, abszolut gyerekes, egy 6 éves kölök szintjén.
Nem vitatom, hogy biztosan tudod miért is lenne jó ha többség elé ilyen agyament 22 évest tennél példaképnek!
De, nem.Nem ez a normális,akár tetszik neked akár nem.
Az ő szintjén csak az a válasz adható amit megért.
Még akkor is ha az neked nem tetszik.Egyébként pedig nyasgem, bárki is vagy.
Mindenki ahhoz szól hozzá amihez akar.............
Egyéb
Talán te úgy érzed, hogy változtál, de "barátod" nem hiszem, hogy így gondolja. Mismásol, talonban tart.
Lehet tanulni saját hibáinkból, (kell is) de nagyon rövid időn belül nem tudsz megváltozni, kibújni a bőrödből.
Menjél, vissza se gyere! Csak megjegyzem, hogy kurvára nem vagy vicces. Valami nagy gond lehet a lelkeddel, hogy folyamatosan minden topicba minimum 26 hozzászólást kell írnod (generálnod), leszólva, lealázva a másikat, hogy saját magad előtt valakinek tűnj. Mert - egyébként jó eséllyel - egy nagy büdös SENKI vagy a mostani témától teljesen függetlenül. Ügyintéző.a-val (vagy hogy is hívják) egyetemben.... mingyárt ő is megjelenik, most, hogy emlegetem. Hacsaknem te vagy az is.
Ez nagyon tetszik, ezt megjegyzem!
Rögvest körbenézek hová rakták a plüsiket a gyerekek
Ma éjjel a macikákkal aluggyál,jóóóóóóóóó?
Anyám borogass, tényleg ilyen naiv vagy 22 évesen? Azért tart bizonytalanságban, hogy bármikor felugorhasson hozzád, has nem akad jobb "programja".
Igen én is kaptam. Mondta is, hogy hordjam az órát, amit tőle kaptam és ne rakjam el a plüssöket. Aludjak velük.
Na, látod milyen kis ügyik voltatok...
22 évesek vagyunk.
Komolyan?Inkább gondoltalak volna benneteket 10 év körülinek...
Nem gondolom, hogy nem illetünk össze. Ezt én rontottam el, mert soha nem gondoltam bele, hogy elveszíthetem. De megváltoztam, felismertem a hibáim, amiket eddig ilyen olyan dolgokkal magyaráztam, és változtattam.
Igen én is kaptam. Mondta is, hogy hordjam az órát, amit tőle kaptam és ne rakjam el a plüssöket. Aludjak velük. 22 évesek vagyunk.
Szerintem az ilyen se veled, se nélküled kapcsolat hosszú távon nem tesz jót az ember lelkének. Az, hogy ennyi konfliktus van köztetek, azt jelzi, hogy mégsem illetek össze (hiába érzitek azt a "békés" pillanatokban). Szerintem váljatok el békében. Fájni fog, de ez szerintem még mindig jobb, mintha még érvekig marnátok egymást.
Azt szokták mondani hogy az élet egszerű,da aki ragaszkodik hozzá hogy bonyonúlt legyen,arra is megvan a lehetőség.
Meg kell a szívnek szakadni!
Remélem te is kaptál tőle plüssöket akikkel tudsz aludni...
Tulajdonképpen hány éves is vagy?