Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen, azt irigylem, és ez nem egy ördögtől jövő vágy.
Dühömben írom mindig, mert részben sztem nonszensz, h ronda, buta nőknek jut, másnak kaparnia kell érte.
És ne tudd meg mennyi szar dumát végighallgattam már.
Nekem kezd megvilágosodni, hogy Te a közös tehervállalást "irigyled" bármilyen szinten, nem a könnyebb életet. Nekem ez nem végig jött át, mert annyira a ronda-eltartott nőkre hegyezted ki...
Ezt konkrétan rám írta. :-) (Ennyire már ismerjük innen egymást, hogy nem gáz.)
Bocs, ezt a bazinagy fejet nem én akartam odatenni, valahogy telefonról sikerült...
Oksi, de ha pl közvetlen őseim nem jól működtetik a családot, nem kell meghalni és elásni magam, sztem.
Nálunk pl tesóm kapott, én nem.
Ráadásul régen is voltak világháborúk, miegyéb, simán előfordult, h pl mindenét elvesztette valaki, fel kellett állni.
Talán a mentalitás az ami fontosabb, és annak kellene állandónak lennie és öröklődnie. Egy cég, stb csődbe mehet, veszthetsz, de felállni is tudni kell.
Tudom, miről írsz, nekem is volt ilyen "meghalós" rész: 4 és fél év után úgy hagytam ott egy faszit, hogy még bőven szerettem, és senki nem kellett nagyon sokáig. Viszont amikor végre ebből kikeverdtem, más ember lettem: sokkal erősebb. Úgymond büszke voltam magamra, hogy meg tudtam lépni. Életem legjobb döntése volt....
Ezért biztatok arra mindenkit, hogy ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon. (Ez idézet volt. Sajnos nem én találtam ki. 🙂)
Na, erre mondom, h ha én egyedül kvázi képes vagyok egy közép osztálybéli szintre, akkor egy min ugyanolyan párral, mint én vagyok, mit lehetne.
Ehhez képest a csóró, "gyári munkás" párokat irigylem, h áh de jó, ott ketten szerencsétlenkednek. Valszeg, mert elfáradtam.
De ezt sokan nem értik, csak azt veszik le, h irigy kutya vagyok.
S a nők azzal jönnek, hogy biztos túl karakteres vagyok. Vagyok a szart! Szőke, kis naiv pofával, csodálkozó szemekkel, megjelenésem sem az a karakteres. És látványos kosztümös karrierem sincs jelenleg, csak épp otthonról tudok (kopp-kopp) keresni, napi pár óra melóval.
jólműködő családoknak az az alapja, ha már az ösök is olyanok voltak és a következő generációk mindig gyarapodtak és a jobblét tudatától nem lustultak el, nem lettek semmit tevő tékozlók
ük ük ükjeid örökül hagytak egy lakást meg valamiket a következők meg már kettőt és mire a te gyerekeid jönnek egy biztos alap van, anyagilag is meg mentalitásból is
a nőkről beszéltetek a csillagossal, azokra érvelt
a világban a többségben azok a párok vannak, akik mind a ketten szerencsétlenkedők és még ketten se képesek jóéletre valót megteremteni
nem vagytok többségben akik csak dolgozgathatnak és lehet még banda gyerekük
Ezt nőkre írod, v általában családilag?
Akiket ismerek, ott többnyire apuci sem keres annyit, h jaj de jól éljenek, ketten keresnek annyit, h pl megéljen k jól a 4 tagú család.
kisrétegről beszélsz, magyarban is de még a világban is
nem vagytok többségben akik csak dolgozgathatnak és lehet még banda gyerekük is
mert apptyuk erre eleget keres és be is dobja mindet elköltésre
már kérdeztem
minek állsz szóba? egy másik világban élőkkel a jajjjj de szép az időn kívül
magadnak kellene tudni, hogy az átlaghoz képest mennyivel vagy több, csaináltál többet önerőből
és azzal a tudattal megelégedni
ismerek évi $20-50milliot kereső brókereket
ezek jóval ügyesebbek az átlagnál
de nekem akkor is csak B kategóriás emberek, mert nem a sajáteszükből kitalált kenyerek eszik, beók
az évi $1-2nilliot kereső egyik kistesóm, aki doki lett és csinált rendelőt, 2 betegből 200as vendégkört egy idegen nyelven, országban, hatalmas konkurencia mellett az meg A kategóriás ember nekem
Na én spec. nem reklámozom magam pasiknak, csak ugyanúgy siránkozok, h ne máááá csak a rondákat vegyék el, szedjék fel, stb, nekem meg egyedül kelljen mindent. Szerintem sehol a topicban nem írtam, h emanci-punci vagyok - tudom, h Te vágod, csak a nők nem értik teljesen sztem, vagy félreértenek. Én csak azért sírtam, h ha már család, ne egyedül kelljen mindent, ha más nőnek sem kell- ennyi - pont. A közös felelősségvállalás egy kapcsolatban természetes, még akkor is, ha én képes vagyok egyedül.
de a rendesnők zöme meg simán elvárja a fakk előtt, hogy a faszik költsenek rájuk (akár sokkal többet is mint amit a ribi kér)
Ezt hallottam több pasitól is. De azt is, h bnő hosszabb távon olcsóbb, mint mindig ribizni.
Az ilyen pasinak mutattam amúgy az excell táblát, mert felhúzott ezekkel a dumákkal. Hozzáteszem, egy ronda és idegesítő, élősködő nőtől volt egy rém ronda gyereke, akiket pénzelt. Úgy kell neki. Sztem az ilyen megérdemli az excell táblát meg az elutasítást.
Pár hónap múlva láttam valami plázában kajálni egy nővel, akinél hozzám képest + 25 kg, ronda, csirkerövid haj, stb stb. Neki. ilyen fasz hozzáállással ilyen jut.
csillagos
én pölö szivesen hallom egy csajtól ha emanci beálítottságú (persze ha valódi és nem kamu, aki elakarja magát vitetni nyaralni) de előadásban meg mekkora fasza modern emanci, tologassák a faszik is a vacuum cleaner.....
és nem azért mer földhöz csapna + $1555
csak a rend kedvéért az emanciságnak ára is van
egyébként is baromira ócskázzák a kurvákat, akik ugye megmondják egyenesen a fakk how much
de a rendesnők zöme meg simán elvárja a fakk előtt, hogy a faszik költsenek rájuk (akár sokkal többet is mint amit a ribi kér)
én is arra gondolok, sötétben nyomják a csúfot és közben csinikről fantáziálnak
Te nekem egyszer "udvarolt" így egy "pasi", aki ügyfél volt, h miközben a nejét... rám gondolt. Elég ijesztő, a gondolata is. + Nevetséges.
Miért van olyannal, aki nem tetszik neki?
én is arra gondolok, sötétben nyomják a csúfot és közben csinikről fantáziálnak
meg hallani is meg gazdasági adatok mutatják milyen óriási a porno fogyasztás
Szerintem olyan nincs, hogy valaki élete úgy én bloc szerencsés. Felnőtt korára mindenki kap jót is rosszat is, és azt csak a hülyék hiszik, hogy az életük minden területére van ráhatásuk. Viszont legalább azzal eljünk, amire valóban van.
Persze + mindent nem lehet a szerencsére sem fogni. A dolgokban több a racionalitás, mint hinnénk. Ahogy írtam, azt látom, sok egyszerűbb emberke sodródik, és bele sem gondol mélyebben ebbe-abba (nem csak párkapcsolat, bármi).
Házasság: úgy gondolom, hogy nekem az sokat segitett, hogy sok hülyével volt dolgom, így pontosan tudom, milyen kapcsolatban nem szeretnék élni.
Engem ért néhány olyan dolog, ami összetört lelkileg - nem csak pasiügy, család viselkedése, hosszú, és ezek kb egyszerre történtek, egyszerre több pofon. És onnantól pár évig senkit, de senkit nem tudtam közel engedni. Intenzív pasi-hányingerem volt. Úgy éreztem, kényszer a párkapcsolat is, csak azt láttam, h mások nem full egyedül élnek, minden felelősséggel, nekem pl egy támogató szülői hátterem sem volt (lelkileg sem támogattak, nem anyagiakat mondom). Volt, hogy kényszerítettem magam egy-egy randira, de alig vártam, h mozi+kávézó után hazaérjek, magamra csukjam az ajtót és olvassak pl. Még akkor is, ha a pasival kb semmi gond nem volt, azon kívül, hogy nem vonzott. Nyűg volt az egész, semmi izgalom nem volt, vagy jaj de jó flörtölhetek, mint esetleg fiatalabb koromban. Szóval egyszerűen azt akarom mondani, hogy létezhet, mikor egy nő meghal egy kicsit, évekre, és nem nyitott.
Ez nem jelenti azt, hogy de bezzeg a másik nő jobb, persze, hogy a rondát választják. A dolgok nagyon sokrétűek lehetnek. A fenti periódusomban pl snekinek nem volt nálam esélye, nem én nem kellettem, hanem én nem bírtam senkit. Oké, ez lezárult.
Bő lére eresztettem, de akinek nem full lineáris az életútja, annak lehetnek olyan periódusai, amit egy hagyományos - tanulok, dolgozom, házasság, gyerekek, ketten együtt - életű ember esetleg nem ért. Nem feltétlen rosszindulatból, de nem tudják elképzelni. Mert ezek nem feltétlenül látványosan borzalmas dolgok, mint a hajléktalanság, vagy anyaotthon, hanem mélyebb, lelki folyamatok.
Jókat írtál!
Főleg, hogy sajnos - tisztelet a kivételnek - sokan nem őszinték, csak kiszedik a másik gyenge pontját, s azzal támadnak - az életben is, míg ők magukról csak felületes infókat osztanak meg. Van egy gyerekkori bnőm, akit mostanában kerülök... Rájöttem azért, mert ő károg rajtam, bármin, férjével együtt (irigység is van ebben) míg ő magáról kb semmit soha nem mesél -kötve hiszem, hogy soha nem történik vele semmi, soha nincs egy gondolata.
Amúgy kapcsolatokra visszatérve: sokan, akik alacsonyabb érzelmi intelligencia szinten mozognak esetleg, el sem gondolkodnak, h jó-e a kapcsolatuk, az van x éve, megszokták, kész. Boldogok a lelki szegények. Sajnos, a hétköznapi "boldogság" elérhetőbb egy egyszerű, irányítható embernek. És ezt minden pejoratív csengés nélkül, de sok ilyet látok.
Köszi az őszinteséget, nagyra becsülöm.
És, hogy nem álszenteskedsz, hogy de Te tutira egyedól tudnál ezt azt stb stb.
Nem tartom magam gyönyörűnek, csodaszépnek, vagy extra okosnak :-)! Csak azt látom, hogy a nálam sokkal előnytelenebb külsejű, stb anyukatársak pl suliból egyik sem volt soha egyedül, nem egyedül kell a semmiből várat építeniük.
Amúgy nekem tök jámbor, gyerekes ábrázatom van még mindig, biztos nem gondolnak a férfiak sem amazonnak, nem is vagyok az. Határozott sem vagyok túlságosan, mármint az életben, ha valaki ismer, nem az a mindenen áttaposó stb.
Még annyi, hogy én nem azokat "irigylem", akik jól, vagy nálam jobban élnek, mi sem nyomorgunk szerencsére. Csupán azokat a nőket, akikre nem egy személyben hárul a felelősség.
Tehát én valahogy ezt a megosztott családi felelősséget "irigylem", nem a jólétet! Ismerek családot, ahol apuka fizuja + anyuka fizuja van tán annyi, mint amit én egyedül keresek, mégis azt irigylem, hogy ketten vannak, nem egyedül kell valakinek tarhálnia emberre.
Remélem, jól elmondtam, sokan félreértenek.
Egyáltalán nem objektív dolog sem a szépség, sem az, hogy kinek milyen típusú ember az úgymond ideálja, kivel tudja boldogan élni az életét. Persze vannak bizonyos külső és belső tulajdonságok, amik a legtöbb ember számára pozitívak, de ez csak a nagy átlagra vonatkozik, elég nagy a szórás.
Ugyanez egy gyakorlati példában és kicsit kisarkítva azt, amit te mondtál: szerinted te egy gyönyörű, okos, intelligens, ambiciózus, határozott, független nő vagy, mégsem volt eddig szerencséd a párkapcsolatokban, és nem érted, hogy a szerinted nálad sokkal kevesebbet érő nőknek miért van nagyobb "szerencséje". Sokaknál lehet, hogy valóban a szerencse volt a tényező. Másoknál meg lehet, hogy pont az, hogy kevésbé törekvőek, kevésbé határozottak, és pont ez kellett annak az adott férfinak, akivel összehozta őket az élet. Sok férfinak pont az tetszik, ha "meg kell menteni" (értsd jól, ne szó szerint...) az adott nőt. És akkor ott van még az is, hogy lehet, hogy az a nő, akit te csúnyácskának tartasz, egy másik férfi szemében istennő valamiért.
Én sem fogok tudni neked receptet írni, hogy hogy kéne egyedül csinálni, mert őszintén bevallom, hogy elég nagy gondban lennék, ha a férjem úgy döntene egyik nap, hogy lelép. Lehet, még csúnyácskának is találnál, mert nem vagyok modellalkat. Nem lelem túl nagy örömöm a karrierben, én ugyan tuti nem dolgoznék, ha rám szakadna a bank. De ezen, vagy a hasonló élethelyzeteken felesleges értetlenkedned vagy irigykedned, mert hogy elpuffogtassak még egy közhelyet: nem vagyunk egyformák, nagyon nem. Ami az egyik embernek idális élethelyzet (vagy éppen társ), attól a másik sikítva menekülne és fordítva. Arra kell törekedni, hogy megtaláljuk azt, aki nekünk a legmegfelelőbb, és akiknek mi vagyunk a legmegfelelőbbek, nem pedig másokhoz hasonlítgatni magunkat.
Szerintem olyan nincs, hogy valaki élete úgy én bloc szerencsés. Felnőtt korára mindenki kap jót is rosszat is, és azt csak a hülyék hiszik, hogy az életük minden területére van ráhatásuk. Viszont legalább azzal eljünk, amire valóban van.
Házasság: úgy gondolom, hogy nekem az sokat segitett, hogy sok hülyével volt dolgom, így pontosan tudom, milyen kapcsolatban nem szeretnék élni. 🙂
Akinek az élete szerencsésen alakul, az soha nem fogja megérteni azt, akinek nem alakul valami szerencsésen. Ez valószínűleg az elme természetes védekező mechanizmusa, hogy nem akarja látni azt, hogy lehetne ő is a szarban. Azt képzeli, hogy mindent saját maga irányít, és azért mennek olyan jól a dolgai. Gondolom, ha földműves lenne, az ő kérésére megfelelő időben sütne a Nap és esne az eső, tehát ő garantálná, hogy nem lesz éhínség. :D Akinek vannak gondjai az életben, annak a számára viszont egyértelművé válik, hogy nem ő tehet mindenről, sokszor egészen kis részéről tehet csak ő. Volt pl. egy barátnőm, elég szerencsésen alakult az élete, persze ő is odatette magát, jó természetű nő volt, nálam kb. harminc évvel idősebb, és eléggé egy hullámhosszon voltunk. Aztán azzal mégsem tudott már mit kezdeni, hogy a férje megcsalta, meg, hogy rákos lett. Szóval hiába magabiztos valaki, bármikor beüthet a ménkű, egyszerűen nem csak rajtunk múlnak a dolgok. De ezt és az öszinteséggel kapcsolatos álláspontot(ezt én is próbáltam már megértetni itt egyesekkel) itt hiába reklámozza valaki, mert itt nem vevők az őszinteségre. Vagyis csak a te őszinteségedre vevők, és csak azért, mert kíváncsiak a gyenge pontodra, amit majd mindig a fejedre olvashatnak. Ők sosem lesznek őszinték. Én volt már, hogy próbáltam kiszedni belőlük a nagy titkot, hogy nekik mégis hogyan sikerült olyan jól a házasságuk pl. - hát kiderült, hogy igazából, fogalmuk sincs, nincs is titok, semmivel nem jobbak vagy rosszabbak más embernél, csak szerencséjük volt. Lehet, hogy hoznak valamit otthonról, de igazából képtelenek megfogalmazni, hogy mi az, tehát segíteni semmiképpen nem tudnak a küszködőknek, ráadásul eléggé híján vannak az empátiának is, bár ez ellen kézzel-lábbal tiltakoznak. Na mindegy, felesleges is tovább szaporítanom a szót, én az ilyenektől távol tartom magam, ha sikerül, és nem lesz ezáltal szegényebb az életem, úgy tapasztalom.
Én el tudom hinni, hogy borzalmas.
Engem első férjem dühében kvázi ki akart semmizni (persze végül ő került szarba hosszú)
De szerencsére felszínen tartott, vagy mondhatom kirántott a szarból, hogy előtte saját cégben dolgoztam - nyilván volt multis tapasztalatom is - meg csak beszéltem 3 nyelven. De nekem sem könnyű mindent egyedül, így sem.
Ezért mondom, h esetleg kevésbé képzett, vagy rosszabbul kereső nőnek sztem.. :-(
Nem életcél persze. Ezt az ember nem önként választja, hanem belekerül. Van itt minden: 3 gyerekes, anyaotthonos is...
én ismerek olyanokat, akik x gyereket nevelnek egyedül szar fizetésből. Mindent megtesznek a gyerekekért, napi küzdelem...
Ott is mind más és más sors lehet és ezer kérdés: van-e saját ingatlan, segít-e nagyszülő stb stb
Sztem ez nem életcél, egyedül vergődni szegénységben.