Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen vagy nem
Létrehozva: 2018. február 8. 16:16
A lényeg:8 és fél éve vagyok a férjemmel, aki a második hosszútávú párom..Nagyon szép, vidám,tartalmas, kalandos, túlfűtött a kapcsolatunk. Az elején a párom mondta nekem, hogy akar gyereket, én annyira nem szerettem volna már, ugye lehetett volna 18 éves koromban, akit szerettem volna megtartani, de az akkori élethelyzetem miatt sem lehetett.Utána volt még két abortuszom, és le is tettem róla.
Amikor összejöttünk, én 32 éves voltam, láttam hogy a párom nagyon cuki, és gondolom nagyon jó apa lenne..ezért mondtam ok ha úgy alakul, legyen..megvolt az esküvő,2011-ben, utána három évig nem történt semmi..majd 2014- ben teherbe estem, pont azon a napon derült ki, amikor meghalt az apósom..(a párom családjában az egyetlen szeretetreméltó tag)Akkor még egy felújított lakásban laktunk, még élt nagyikám, aki jelentős anyagi támaszt nyújtott nekünk, nem lett volna gond ha megszülök, vagy ha a terhesség alatt nem dolgozhatok.. De az élet nem ezt hozta..két hónapos terhesen elvetéltem, iszonyú fájdalmak között, konkrétan három napig \"vajúdtam\" amire megműtöttek..A férjem fél napig benn volt, fogta a kezem, és mondta, hogy nem akar még egyszer kitenni ennek, maximum még egyszer megpróbáljuk...Kikapartak, szerencsére semmi gond nem volt.Utána rá egy pár hónapra nagyikám is meghalt, el kellett adni a lakást,(hitel volt rajta, ketten nem mertük bevállalni) és vettünk egy lepukkant kerteset(jó környéken az igaz de rengeteg pénzt beleöltünk már, még kb. 3 millió kéne hogy befejezzük)A letelt fél év után ismét nem védekeztünk, semmi nem történt, egészen mostanáig(már nem gondoltam volna hogy teherbe eshetek, ha három évig nem sikerült.Most 80 % a valószínűsége..
folyt.köv.
Az ember egy ilyen beszólás után már szinte bűntudatot érez, hogy élete is van, nem csak kacsalábon forgó palotája
cica
az egyik havernőm anyja is 41 évesen szülte, most jut eszembe, ma 68 éves, de nem nyanya, láttam fiatal képét és jó csaj volt
lehet te se leszel nyanya, ami azért fiatal gyerek esetén előnyös
DE, ahogy terhes lett, többet nem ment melózni, de a faszi már akkor is gazdag volt
barátságban voltak akkoriban sztár dokikkal. így ez a része is rendben volt, figyeltek rájuk rendesen és INGYEN
ez a nő egy elég jól iskolázott jónevelt családból volt
az ő pici lányát, türelemmel nagyon okosra, törekvőre nevelte, (most megy csaj ősszel new york university
az eddigi keresetéből fizetve és ott is 2 évig a saját pénzéből fog élni)
magyarban már csinált egyetemet és marhajólfizető melója is van
szóval ezt látva, nem tudom azt mondani 1 vén se szüljön
Végig olvastam az indítódat és két dolog fogalmazódott meg bennem.
1. Nem kérdés, hogy igen vagy nem. Minden zsigeredből azt érzem, hogy nem akarsz gyereket. Belesüppedtél egy kényelmes, anyagilag nagyjából biztonságos életbe és elérted az a kort, ahol már többnyire rugalmatlanul kezeli az ember a drasztikus változásokat. Részedről soha nem volt és nem is lesz olyan, hogy "jó idő" az anyaságra. Egy gyerek vállalása legalább 20 évre ad előre "programot". Ha a várandóságot nehezen illeszted be az idődbe, életedbe, akkor a 9 hónap utáni legaktívabb 19 évvel mi a szart kezdesz? Szépen fogalmaztad meg, de röviden: öregnek, kényelmesnek tartod magad, a párod sem számít már annyira - mert simán döntenél egyedül a témában is. Szerintem ne szülj!
2. Nem Te döntöd el, hogy jó anya vagy-e, hanem a gyereked. Lehet csilli-villi álomvilágban élni a "majd, ha anya leszek, én megmutatom a sok szarházinak" arcoskodással. De... A gyereked fogja eldönteni/elmondani idővel, hogy jó anya vagy/voltál-e. Ne feledd és indulj ki magadból, amit más neked jónak gondol, az nem biztos, hogy te annak is tartod.
Ne szülj! Ne szülj, ha ennyi érvet, kifogást hozol fel a gyerekvállalás ellen és ilyen torz képed van a gyereknevelésről. Nem kell mindenkinek anyává válni. Az pedig még jobb, ha valaki elismeri: nem is akar az lenni. Legalább önmagának nem hazudik.
esznek isznak buliznak és kefélnek a félkész házban
és az áhított életvitelükhöz, hiányzik havi 1m + bevétel
ez is teljesen oké élet 2 felnőtt esetén
Sztem ez (is) csak egy netto onismereti kerdes. Olyanokra kell(ene) tudni megvalaszolni,mint
- mit szeretnel meg az elettol?
- a jelenlegi parkapcsolatod mire epul (azon kivul,hogy nyaklo nelkuli dugasra:D) ? (Vagyis mas is van benne? a nagy szerelemben elkepzelted-e,abrandoztal-e rola,hogy az az xy apa is lesz, es szeretnel-e vele kozosen csaladosat jatszani)
- vagyol-e egy gyerekre? (nem onmagaban tisztan,vagyis szarazon:D ,hanem a hapsiddal kozosen, tovabbgorditi-e a kapcolatot a csucspont fele)
- aggodas miatt jottek ezek az ecsetelesek a nyito leirasban,hogy "miert nem", vagy tenyleg igy akarod?
- vagy-e olyan kotelessegtudo (alkalmassag kerdese) ,hogy ha elmulik az x ev szerelem, meg orom korszaka,akkor a nagy macskat gyereket is tudod cirogatni, mert kivinni utanna az almot nem jatek es mese. Meg ugye anyagi raaldozast mennyire vagy hajlando...
- sikerelmenykent tudod-e megelni,hogy mindenfele kunsztokat tud a joszag? lerakja az egeret hozza a jo bizonyitvanyt,akkor az neked a munkad gyumolcse is,hisz leultel,foglalkoztal vele eleget?
meg ilyenek,de dogom van
Taknyos puszit mastol is kaphatsz. Foleg telen ha jarvany van.
Egy kis helyesbítés: az előbbi hozzászólásommal nem akartam sem az igen sem a nem mellett voksolni, mert én is azt gondolom, hogy ilyen témában talán még egy közeli barátnak se kéne nagyon egyértelmű igen-nem tanácsot adnia, nem hogy egy idegennek.
Mivel úgy értelmeztem a mondandódat, hogy még magad sem tudod, hogy terhes vagy-e, ezért kb elvi síkon beszélgetünk róla, legalábbis én :) Viszont annyit tanácsolhatok, hogy derítsd ki minél hamarabb, ha nem akarod megtartani, akkor azért, ha meg igen, akkor azért.
Emlékszem a régebbi hasonló témájú topikjaidra, akkor is és most is azt tudom mondani, és most ezt ne vedd rossz néven, egyszerűen szerintem te az a típus vagy, aki soha nem nő fel, és ennek egyébként számtalan előnye van, de gyerek pont nem való általában egy ilyen embernek, persze az is lehet, hogy teljesen megváltoznál, miután megszületik.
Nem egészen értem egyébként már a kérdést sem. Mi az hogy 80%? Most akkor terhes vagy, vagy nem? Azt írtad, kb 7 hetes lehetsz, ilyenkor azért már minden kétséget kizáróan ki lehet deríteni, hogy mi a helyzet.
Főleg csak ellenérveket sorolsz, így azt sem igazán értem, ha nem akartál babát, miért nem védekeztetek?
Na, pont erről van szó, hogy az élet nem tér vissza ugyanoda! Az régen rossz, ha csak egy kis nyálas szeretetgombócnak látod a gyerekedet, illetve régen rossz, ha a kamaszgyerekedben már egyáltalán nem látod a nyálas kis szeretetgombócot! Kisbaba korában is látni kell benne, hogy ez egy önálló személyiség, és felnőtt korában is ugyanúgy láthatod benne a kicsi gyerekedet, még ha nem is épp a kamaszos viharok kellős közepén, de azért nem szűntök meg egymást szeretni. Amikor ő átél valamit, azt részben te is átéled, drukkolsz neki, löksz rajta egyet, ha tudsz... ez gondolom, még felnőtt korában is így lesz, mikor már családot alapít ő is... (és akkor jöhet az unokázás az újabb szeretetgombócokkal) Leváltok egymásról, de azért mégsem teljesen, hiszen egy család maradtok, akiknek a sorsa összefonódik. A barátokkal pl. sosem fonódik össze ennyire a sorsunk szerintem.
Ezt nagyon szépen leírtad.
És még csak az ezredrész ezredrészét említetted.......................
De ettől függetlenül tudom, hogy nem mindenkinek az az útja, hogy családja legyen (lehet, hogy az enyém sem, mert pl. férjem nem lett). Ez az, amit tényleg rockcicáéknak kell eldönteniük.
Na, pont erről van szó, hogy az élet nem tér vissza ugyanoda! Az régen rossz, ha csak egy kis nyálas szeretetgombócnak látod a gyerekedet, illetve régen rossz, ha a kamaszgyerekedben már egyáltalán nem látod a nyálas kis szeretetgombócot! Kisbaba korában is látni kell benne, hogy ez egy önálló személyiség, és felnőtt korában is ugyanúgy láthatod benne a kicsi gyerekedet, még ha nem is épp a kamaszos viharok kellős közepén, de azért nem szűntök meg egymást szeretni. Amikor ő átél valamit, azt részben te is átéled, drukkolsz neki, löksz rajta egyet, ha tudsz... ez gondolom, még felnőtt korában is így lesz, mikor már családot alapít ő is... (és akkor jöhet az unokázás az újabb szeretetgombócokkal) Leváltok egymásról, de azért mégsem teljesen, hiszen egy család maradtok, akiknek a sorsa összefonódik. A barátokkal pl. sosem fonódik össze ennyire a sorsunk szerintem. Mikor meghalt a barátnőim anyukája, aki az én barátnőm (és kb. második anyám) is, nem éreztem ugyanazt, mint amikor a vér szerinti családtagjaim haltak meg - pedig nagyon gyakran eszembe jut, ha olyan szituban vagyok. Mégsem ugyanaz.
Hát azért szerintem aki úgy vág bele a gyereknevelésbe, hogy tényleg vágyik rá, az sosem a szaros pelenka miatt vágyik rá, ne legyünk álszentek! Persze, hogy a kellemes része miatt vágyik rá mindenki! És ez így is van rendjén. Az első gyerek előtt a szülőknek általában fogalmuk sincs róla, miről is szól igazán a gyereknevelés, és mégis felnőnek az emberek és társadalom lesz belőlük. Szóval én nem hiszem, hogy te rosszabb anya lennél, mint egy átlagos.
Az viszont látszik, hogy saját magadon lenne mit dolgoznod, feldolgozni ezeket a régi eseményeket - ezt akkor is el kell szerintem kezdened, ha megtartod a gyereket (már ha tényleg érkezőben van), és akkor is érdemes, ha mégsem tartod meg. A gyerekkel való kapcsolatunk is egy emberi kapcsolat, kihoz belőlünk dolgokat, és mint minden kapcsolatnál, ennél is az a dolgunk, hogy tanuljunk, fejlődjünk benne. Ha tényleg terhes vagy (tényleg jó lenne megcsinálni azt a tesztet), akkor azért is kaptad újra a feladatot az élettől, hogy saját magadban rendbe tegyél dolgokat! Enélkül nincs értelme az egésznek! A nyálas kis puszik nagyon jó érzés, de az is jó, hogy a gyereked fejlődésre késztet, hogy átéled a "nevel a gyerekem" élményét. És ez már elkezdődhet most is, amikor még nem is tudod, hogy jön-e. Valamiben változnod kell, különben nem lennél itt és nem kérdezted volna ezt most így meg, hogy tényleg minden kártyát kiterítettél. Lehet, hogy ettől függetlenül nem vállalsz majd gyereket, de a változás akkor is ott lesz, mert szükség van rá, hogy tovább tudj lépni az életedben, szerintem.
Nekem dolgom van.Mohácsi Brigi - Szerenád (Official Music Video) - YouTube
"Tudod más gyerekét mindenki remekül tudja nevelni."
Főleg a más pénzén.
cica ez nem az a téma, amiről idegenekkel kellene beszélned
és a nagy jövünk-megyünk bulizós életetek?
a ház megcsinálásához se kerestek eleget
miből lesz a gyerekre egy vagyon?
Miért nem a férjeddel beszéled meg ezeket? Tesztet csináltál? Mit mutatott ki?
Ismerve eddigi hozzászólásaidat (nem ebben a topikban) én a helyedben nem szülnék.
Tudod más gyerekét mindenki remekül tudja nevelni.
Én is.
Egyetertek.
Szerintem nagyon nehéz ebben kívül tanácsot adni. Akkor is nagyon nehéz lenne, ha személyesen ismernénk, de így még inkább. Én sok olyan embert láttam, aki megbánta, hogy nem lett gyereke. De még több olyat, aki (a szíve mélyen) megbánta, hogy lett. Persze nem nyíltan, és nem is feltétlenül lesz ettől rossz szülő valaki, de belül, legbelül... Miért lett mégis? A környezete nyomására/mert a férje nagyon akarta/belefásult a munkahelyébe, vágyott egy kis változatosságra/társadalmi nyomásra (az nem is nő, aki nem szül gyereket)... És amikor elmúlt az újszülött iránti eksztázis, és az élet visszatért a napi szürke ritmusba - immár gyerekkel -, hirtelen rádöbbent, hogy nem lett boldogabb.
Meg egyszer elolvastam a nyitodat es nekem, kibicnek az ugrott be intuitive, hogy NEM. Foleg a csalad hianya miatt. Fogalmam sincs, segitek-e ezzel.
lényednek
Szerintem ne erre koncentrálj, mert ez az időszak hamar elmúlik. Kettőt pislogsz, és már azt veszed észre, hogy közli a gyerek, hogy ne szólj bele az életébe... Érted... A gyerek akkor is ott lesz, amikor már nem kicsi, nem aranyos, és nem édes babaillatú. Te is írtad, és mindenki tudja, hogy ez egy egész életre szóló elköteleződés. Én azt javaslom, hogy nagyon-nagyon mélyen nézz magadba, és a lényegnek azt a részét kérdezd meg, hogy tényleg ott legeslegbelül is vágysz-e rá, vagy úgymond objektív okok (a korod, a "talán ez a utolsó lehetőség rá" stb.) miatt szeretnéd.
A taknyos puszijáért, a rózsaszín kis bőre illatáért...
"Nem mi leszünk ott amikor a csöppnyi karjaival átölel és kapsz egy taknyos szívpuszit és ölelést tőle, amitől a mennyekben jár az ember lánya." Na pont ez az ami miatt meg szeretném.......
Nem, félreérted, olvasd újra..Pont hogy a 2014 -es terhességemnél már a mostani férjemmel voltam, és annak ÖRÜLTEM.. de ugye az a baba elment..De nem is féltem ennyire pedig mint most..