Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen vagy nem
Létrehozva: 2018. február 8. 16:16
A lényeg:8 és fél éve vagyok a férjemmel, aki a második hosszútávú párom..Nagyon szép, vidám,tartalmas, kalandos, túlfűtött a kapcsolatunk. Az elején a párom mondta nekem, hogy akar gyereket, én annyira nem szerettem volna már, ugye lehetett volna 18 éves koromban, akit szerettem volna megtartani, de az akkori élethelyzetem miatt sem lehetett.Utána volt még két abortuszom, és le is tettem róla.
Amikor összejöttünk, én 32 éves voltam, láttam hogy a párom nagyon cuki, és gondolom nagyon jó apa lenne..ezért mondtam ok ha úgy alakul, legyen..megvolt az esküvő,2011-ben, utána három évig nem történt semmi..majd 2014- ben teherbe estem, pont azon a napon derült ki, amikor meghalt az apósom..(a párom családjában az egyetlen szeretetreméltó tag)Akkor még egy felújított lakásban laktunk, még élt nagyikám, aki jelentős anyagi támaszt nyújtott nekünk, nem lett volna gond ha megszülök, vagy ha a terhesség alatt nem dolgozhatok.. De az élet nem ezt hozta..két hónapos terhesen elvetéltem, iszonyú fájdalmak között, konkrétan három napig \"vajúdtam\" amire megműtöttek..A férjem fél napig benn volt, fogta a kezem, és mondta, hogy nem akar még egyszer kitenni ennek, maximum még egyszer megpróbáljuk...Kikapartak, szerencsére semmi gond nem volt.Utána rá egy pár hónapra nagyikám is meghalt, el kellett adni a lakást,(hitel volt rajta, ketten nem mertük bevállalni) és vettünk egy lepukkant kerteset(jó környéken az igaz de rengeteg pénzt beleöltünk már, még kb. 3 millió kéne hogy befejezzük)A letelt fél év után ismét nem védekeztünk, semmi nem történt, egészen mostanáig(már nem gondoltam volna hogy teherbe eshetek, ha három évig nem sikerült.Most 80 % a valószínűsége..
folyt.köv.
"lelkileg ugyebár beléd íródott, hogy a másokról való gondoskodás sok lemondással stb. jár"
Biztos van ebben valami..
Örültem, igen, nagyon szerettem őket, de mindig volt egy "görcs" bennem hogy el ne szúrjak valamit, és állandóan aggódtam értük... Te látom értesz azért egy kicsit, tartok attól is hogy ha a tesóimért, nagyanyámért, és az exemért így aggódtam, a gyerek mellett aludni se tudnék lehet mert azt figyelném minden ok- e..
Köszönöm.. az a baj hogy nem tudom...
En nem mernem venni a batorsagot, hogy barmerre is 'befolyasoljalak', csak azert irok: RESPECT, hogy vallalod magad es az igen, teljesen jogos ketsegeidet foleg egy ilyen forumon. Kizarolag az ido es a 'visszanezes' tudja majd igazolni, hogy te legbelul mit gondolsz/erzel: megerte vagy ha meg egyszer kezdhetned, nem szulnel. Elore lehetetlen megmondani. En csendben szurkolok, hogy az tortenjen, ami neked, nektek a legjobb, es meg egyszer: respect. Meg annyit: anyanak lenni sokkal-sokkal osszetettebb, mint azt most el tudod kepzelni. Nem jobb/rosszabb, hanem komplexebb.
Egyébként az sem baj, ha elveteted - csak tudd, hogy mit miért teszel, ne úgy hozzál döntést, hogy nincs rálátásod a nagy egészre, az érzéseidre!
Azt is gondolom, hogy a 18 éves fejjel történt abortuszod nagyon rányomta/rányomja a bélyegét erre az egész kérdésre. Gyakorlatilag "megtanultad", hogy valamiért nem lehet gyereked - és ezt az állapotot még te magad is igyekszel fenntartani, hogy ne kelljen újra szembenézned az akkori fájdalmaddal, kudarcoddal. Ezt tippelem. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy amiért ő nem születhetett meg, azért most ne szülessen meg más se?
Piha! Az én gyerekem 2 évesen bekapcsolta a szgépet és 3 évesen folyékonyan olvasott. Mára a legszeretőszívűbb tinik egyike. ja, valszeg azért, mert én más programot is biztosítottam neki, és nem keveset ölelgettem is. Nem arról van szó, hogy milyen elvek mentén neveled - minden elvnek megvannak a maga korlátai. Arról van szó, hogy szereted-e. Ha szereted, a tabletet is odaadod neki, akkor, amikor arra van szüksége, vagy valamiért azt hozza az élet, vagy csak azért, hogy játszhasson ő is - de nem azért adod oda, hogy ne kelljen rá addig se figyelned!
Na, ez pl. azért érdekes, mert akkor a mostani pároddal voltál már együtt, ha jól értem. Tehát nem örültél annak, hogy Tőle lesz gyereked! Én ezt elég nagy problémának látom - persze lehetnek különböző okai, de egy nő általában örülni szokott annak, ha a szerető párjától (akit nem mellesleg ő is szeret) gyereket vár - te pedig nem örültél.
Mintha nem lenne mindegy ki mit mond és mit gondol a te gyerekvállalásodról.
Nem mi leszünk ott amikor a csöppnyi karjaival átölel és kapsz egy taknyos szívpuszit és ölelést tőle, amitől a mennyekben jár az ember lánya.
És nem mi leszünk ott amikor a kölök a háta közepéig szaros a pelenkájában és éjjel 12 -kor kell kimosni belőle.
Úgy, hogy teljesen mindegy..........
Akkor tehát pontosan látod, hogy ez a te döntésed.
Az asztrológust egyébként azért mondtam, mert van olyan, hogy valakinek erősen nehezített a gyerekvállalás. De nyilván mindenen lehet dolgozni, csak akkor dönteni kell róla, hogy foglalkozom-e a problémámmal vagy sem. Lelki szinten - és akkor talán könnyebben találok választ testi szinten is. Lelkileg ugyebár beléd íródott, hogy a másokról való gondoskodás sok lemondással stb. jár. Lehet, hogy ezt felül kéne írnod, lehet, hogy keresned kéne olyan történeteket, ahol a nők felszabadító örömként élik meg az anyaságot. Lehet, hogy tudsz gondoskodni másokról, még az is lehet, hogy sokszor voltál önfeláldozó, de vajon tudtál örülni is annak a kapcsolatnak a féltesóiddal, meg a többi rokonoddal?
Vedd figyelembe hogy ezután pedig még több változás lesz,mert közben mi is örgszünk, (ÉN NEM
)a digitális-korszak miatt.
Ja-ja,én nem vagyok öreg,hanem klassssssszzzzzikus,vagy klaszikussssssssssssssss?
Tényleg elmentem.
Igen 2014- ben amikor elvetéltem. Na pl.akkor annak örültem,de mint írzam azóta sok minden változott..
Ja, nem attól lesz normális a gyereked, hogy mindenért rászólsz. Persze, sokszor rá kell szólni, de volt olyan tanító ismerősöm, aki nem bírt a gyerekével. Megmondjam, miért? Mert harcolt vele, ahelyett, hogy a szeretetre koncentrált volna. Szeretni kell és odafigyelni rá, hogy ő milyen, és abból kihozni a legjobbat! Nem azt, amit te elképzelsz előre. Egy csomó időt és energiát beleölni, igen, hogy meglegyen mindene: pontosabban, hogy a neki megfelelő lehetőségei legyenek meg.
Ha csak magamat és páromat nézem,onnan gondolom hogy normálisabb lenne,mert tudom hogy következetesek lennénk,nem tabletet nyomnék három évesen a kezébe, mint sok szülőtől látom,hanem foglalkoznék vele mint anno a három akkor még csepp féltesómmal..természetesen tudja a párom,miből gondolnád hogy nem..tudja azt is hogy félelmeim vannak..Az abortuszokról anyit:az elsňt 18 éves fejjel szerettem volna, meg is sirattam,a többi nem volt rám hatással..korán észrevettem mindkettőt,tudtam hogy mibe vagyok,felelőtlenség lett volna,ennyi.ja és a másik kettőnél védekeztem..az egyiknél kiszakadt a gumi a másiknál számolásos módszerel/mai fejjel tudom hogy nem úgy kellett volna..nincs min gondolkodnom,17 éves korom óta egyedül vagyok nagyjából,és egész életemben magamért sőt másokról s kellett gondoskodnom../ pl.vak nagyi,három féltesó,volt férjről nyolc évig/lehet emiatt nem akarom a további élezemre lekötni magam...
Kormányváltás,infláció,baleset,miénk vagy másé,árvíz.....
Bye-bye.
Látod, ezt egy gyerek sem hozná ki belőlem, hogy naphosszat stoppolgassak!
Anyukád egy drága lélek! :)
Majd olvasok ám,de nekem dolgom van,lassan dél.
Persze, mindig az a kérdés, hogy az érdekeid vajon mennyire vannak összhangban a lehetőségeiddel, meg a saját és a társadalom értékítéletével.
A lehetőségek elég fontosak szerintem, mert az élet nem mindig azt hozza, amit vársz, és hiába van egy értékrended, ha túl kell rajta lépni esetleg - az érdekeid, vagy még alapvetőbb értékek miatt. Nem egyszerű dolgok ezek, de szerintem TI-nek itt az ideje gondolkozni egy kicsit, nem véletlenül kapta újra ugyanazt a "feladatot".
Én pedig azt hoztam ki,volt amikor csuszdáztam a betonon,a Mamámnak foltozni kellett a nadrágom 26x minden nap.
Egyébként ha összejön a gyerkőc, felvehettek csok-ot. Az gondolom, pótolja a kiesett jövedelmedet, amit a házra akartál fordítani. Így is lehet nézni a dolgot.
Más: én akkor kezdtem csúszdázni, amikor a lányom kb. 6-7 éves volt, és hívott a strandon a 4 m magas csúszdára, amin alig mertem lecsúszni. Azóta többször voltunk együtt akvaparkokban. Kiből mit hoz ki a gyereke...
Az önérdek pedig minden (el)határozást befolyásol.
Pontosan, max. az önismeret, meg a párja ismerete lehet segítségére a döntésben, mi igazából nem.
Egyébként régi nlc-s vagy, volt ez egyáltalán téma nálad valaha? Nem emlékszem, de ettől még lehet, hogy volt...
Mitől is lenne a te gyereked normálisabb, mint másoké? Én nem látom ennek sok esélyét az alapján, amit magadról leírtál. Ne legyenek nagy illúzióid, szerintem. Ha a gyerek mellett döntesz, tekintsd nagy sikernek, ha olyan lesz, mint az átlag. Boldog legyen - ez a lényeg!
A mozizásról annyit: kb. a gyerekem 12 éves koráig csak gyerekfilmeket néztem a moziban, és ez ritkán zavart.
Gondolom, a párodnak meg sem mered említeni, hogy terhes vagy...
Az összes abortuszodat ilyen lazán megmagyaráztad magadnak egyébként? Nem gondolkodtál el rajta soha, hogy miért történtek veled úgy a dolgok, ahogy? Talán itt lenne az ideje... Esetleg ehhez valami segítséget is igénybe vehetnél, ha másképp nem megy. Pszichológus, asztrológus, ilyesmikre gondolok.
Mire megírtad ezt a hozzászólást,megváltozott az életed......
Komolyan pedig,eddig még nem született olyan ember ezen a világon,aki tudná előre hogy mi történne veletek ha így,ha úgy, meg aztán még sok más is befolyásolja,mert az élet folyamatos változás.
Nem tudok tanácsot adni,mert nics két egyforma ember a viágon,az ikrek sem pontosan egyformák.
A következő szívdobbánásunk nics garantálva.
És itt jön a dilemmám..
1. Azóta 41 éves lettem, hiába sokan szülnek ennyi idősen, de én már inkább nagyi lennék lassan..Nem szeretnék veszélyeztetett terhesként hónapokat fekve tölteni( nyolc órát nem bírok a melóhelyen végigülni..)(kórházban meg végképp), és nem szeretnék kilenc hónapig úgy járni kelni mint egy porcelán baba(ugye semmit nem lehet, se ne szaunázz, se ne menj meleg vízbe, ne eddzél, nem ihatsz egy korty alkoholt sem, ne egyél ezt ne egyél azt, stb.
Max 7 hetes lehetek, de már nem érzem jól magam a bőrömbe..( a múltkorinál semmi se volt, tök jól voltam)folyamatosan fájdogál a hasam, fáradt vagyok, rosszkedvű, és ingerlékeny, + fáj a mellem..
2: Akkor még mint említettem, volt a nagyim, akire lehetett számítani, az anyósommal és a párom nővérével még legalább beszélő viszonyban voltunk, örültek is hogy babát várok), azóta ez teljesen megszűnt, mert 3 éve nem is beszélünk vele, annyira szemét módon állt hozzám és a saját fiához is..(kisemmizték konkrétan)
3: Se nekem, se neki ezáltal nincs senkink, se tesó, sem egy nagyi, sem egy anyu, sem senki.A barátaink mind gyermektelen negyven-ötvenesek, egy kettő van akinek van felnőtt gyereke, tehát mindenki éli a világát.Ha megtartanám a babókát, mindennek vége lenne, mert még egy mozi erejéig sem tudnám kire bízni a kicsit(ugye három éves koráig nem adnám olyan emberek kezébe akik életükbe nem láttak még csecsemőt).. ugye van a baby szitter, de szerintem az minimum egy 1000 óránként, egy moziba menetel is minimum négy öt óra..Mi folyton jövünk megyünk, koncertek, színház, kirándulások, most is lefoglaltuk 14 főre a kedvenc nyaralónkat Júliusra(addigra hat hónapos lennék, tehát csak ülnék ott mint a rozi a moziban, azért meg nem adnék ki pénzt ugye hogy nem csúzdázhatok bulizhatok, stb.)
4: Most kezdtem el egy tanfolyamot, aminek nagyon örülök, a munkám ezáltal kiteljesedne..
Mindketten a párommal mostanra értük el azt, hogy keresünk úgy, hogy gyűjtögetünk a kis házunk rendberakására,de futja mindenre, szórakozni járunk, utazgatunk, amit megkívánunk megvesszük(ebben nagyban hozzájárul az én melóm, mert ha én keresek egyszerre sokat, tehát félre tudunk tenni. Na már most ha nem dolgoznék, nem lenne pénzem, de gyest is 38 ezer forintot kapnék, mert nem bejelentett jogviszonyban vagyok, ergo mindent a férjemnek kellene állnia( a rezsi eddig az én pénzemből ment, övé a vállalkozás, de nem keres annyira sokat, hogy helyettem is megkeresse a jelenlegi színvonalunkhoz szükséges összeget.
5:Annyi rémtörténetet hallottam elromló párkapcsolatokról, miután megszületik a gyerek, semmiképen sem akarnám ezt, hiszen szinte majdnem minden tökéletes..( a szex is, de tudom magamról ha megváltozna a testem, lehet le sem vetkőznék a párom előtt, és sokkal gátlásosabb lennék..)Sajnos én hiú nő vagyok, engem zavarna ha lógna a hasam, a bőröm, a cicim.(és egy negyvenéves már nem regenerálódik úgy mint egy húsz).Ha lenne egy csomó pénzem akkor megcsináltatnám magam, de nem lesz, mert a házra kell gyűjteni, és ezek után elég szorosra kellene húzni a nadrágszíjat.
És ugye ez egy végleges döntés, ha megszülöm, konkrétan az egész elkövetkezendő életem arról fog szólni hogy -idegeskedjek meg e tudok neki adni mindent
-hogy soha többé nem tehetem/tehetjük amit akarunk- hogy aggódjak milyen gyerek lesz beőle(a sok elkényezetett kis gyökér közé ha bekerül az óvodába, már nem lesz felette felügyeletem, és én nem akarok hisztis, követelőző kisgyereket.
Hogy valami pozitívat is írjak:- imádom a BABÁKAT (igen, amíg babák annyira édesek, csak kérdés milyen lesz amire felnő)
-Tudom a párom nagyon örülne,és lehozná a terhességem alatt is a csillagokat az égről, nagyon jó apa lenne,
-
Van bennem egy olyan, ha megszülném, én megmutatnám hogy kell normális gyereket nevelni, (mert nagyon sok kis idióta van, akikre szarik az anyjuk, nem szólnak rájuk, nem nevelik)tehát valahol büszke is lennék..
De sajnos ennyi. Tudom hogy fogok kapni hideget meleget, ami nem baj, de pont ezért írtam ide mert kiváncsi vagyok a véleményekre, főleg olyanokéra akik hasonló helyzetben voltak..