Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez történt ma
Torolt_felhasznalo_526801
Létrehozva: 2018. február 2. 14:48
Arra gondoltam, csinálhatnánk egyfajta közös naplófélét, ahová mindenki leírhatná, hogy aznap milyen érdekes/vidám/szomorú/megdöbbentő stb. dolog történt vele. Vagy bármi, amit szívesen elmesélne. Lehet apróság is.
Kifejezetten lazítós, szórakoztató topikot képzeltem el, kérlek benneteket, próbáljatok meg kultúremberként viselkedni.
Szép napot mindenkinek! 
Na most a fizikai és lelki egészségem érdekében elmegyek a Tescoba.
Ja, tudom már, mi a különbség. A szocik módszerével még nem szünteted meg a hozzáállást a dolgokhoz, a pénz (és a hatalom) ugyanúgy motiváló erő marad. Én meg pont úgy képzelem, hogy ne a több pénzért dolgozzunk, hanem azért, mert érezzük, hogy ezzel hozzáteszünk valamit a társadalomhoz, és mert egyszerűen ez jön belőlünk (mert mondjuk van egy ötletünk, amit szeretnénk megvalósítani). Tudom, irreálisan idealista vagyok... :)
Egyébként az az érdekes, hogy ezzel szemben én nem támogatom alapvetően a baloldali felvetést a munka nélkül kapott fizetésről. Ez lehet, hogy ellentmondás.
Pl. az új gyógyszerek, új kütyük azért drágábbak elvileg, mert úgymond vissza kell hozzák a kifejlesztésük során befektetett pénzt - igazából a még újabbak kifejlesztésére megy el a bevétel jó része. A gazdagoktól azért is elvárás, hogy drágább holmikat vásároljanak, mert ezzel tartják fenn a divatipart - senki nem tervezne új ruhákat, ha nem kapna érte egy jó kis summát - mert a tervezés azért sokkal időtrablóbb tevékenység, mint a másolás. Persze, manapság már elharapózott az egész, túlságosan felgyorsult a folyamat, és az ár-érték arány sokszor nem érvényesül eléggé.
Másik példa: ha egy hollywoodi színész nem keresne annyit, amennyit, nem is jótékonykodna annyit, amennyit, és akkor sok civil szervezet a jelenlegi költségvetése töredékéből lenne kénytelen gazdálkodni.
De persze ez a kapitalizmus - lehetne másképp is gondolkozni, csak akkor minden másképp lenne.
Főleg, ha közben valaki még lenézi azokat, akik nem így gondolkoznak, vagy nem tehetik meg ugyanezt. Az szerintem erős személyiségtorzulás.
Ugyanakkor ismertem olyan idősebb nőt, aki hiába keresett nálam háromszor-négyszer többet, mégis turkálókban vásárolt, de "notóriusan". Az oké, hogy szeret turizni, de hogy ezt ténylegesen spórolási szándékkal, szinte tüntetőleg, mikor pedig mégiscsak elvárom egy főnöktől, hogy képviseljen egy társadalmi státuszt, tekintélye legyen, ilyesmi. Nem mondom, hogy pusztán ezzel szerezze meg a tekintélyt stb. de valahogy ez is hozzátartozik. Az oké, hogy megnéz néha egy turit is, és ha megtetszik neki valami, megveszi - miért ne tenné?
Tudom, epp ezt nem ertem, mi a feneert fontos, szamomra semmit nem jelent, csak egy targy. Nyilvan nem is kell megertenem.
Szamomra egyebkent sem a penz targyvasarlo funkcioja erdekes, hanem a szabasagvasarlo/elmenyvasarlo/minosegi ido vasarlo/biztonsagvasarlo funkcioja. Minden targy a kukaban vegzi ugyanis, a felsoroltak meg szemelyisegepitoek. Egy Gucci ize meg nem az.
Lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk. Szerintem van az, amikor a tárgy okoz örömet - ez az öröm jó esetben nem múlik el később sem, ha találsz egy neked való táskát akármilyen árban, akkor örülsz, hogy megvetted. Van az, amikor az okoz örömet, hogy eddig nem tehetted meg, hogy olyat vásárolj, amit szeretnél, de most megteheted - ez az öröm valószínűleg elmúlik tényleg, én úgy egy-két évre tippelem max. És van az, amikor tényleg drog jellegű, de ehhez nem kell feltétlenül az, hogy előtte ne tehesd meg - lehet, hogy világéletedben gazdag voltál és mégis függsz a gazdagság érzésétől: valószínűleg önértékelési zavarral jár ez az állapot, és ha tartós, akkor semmiképpen nem egészséges.
Bizony!
Nekem inkább azzal van bajom, hogy egyáltalán csinálni kéne valamit ahhoz, hogy megéljünk, pedig én annyira szeretnék nem küzdeni érte. Én azt támogatnám, hogy a megélhetésünk alapból biztosítva legyen afféle Mennyország-szerűen, és csak a fizikai és lelki egészségünk érdekében a saját igényünknek megfelelve tevékenykedhessünk azt, amit éppen tetszik. Megkockáztatom, nem borulna fel a világrend, és sokkal jobban éreznénk magunkat, nem kéne idegeskedni, szorongani - amivel nekem legalább annyi időm elment már, mint értelmes tevékenységekkel. Tom Sawyer és a kerítésfestés jut eszembe, ahol a gyerekek "fizettek" azért, hogy dolgozhassanak...
Éreztem már ilyet, de azért a droghoz nem hasonlítanám. Pedig szeretem szórni a pénzt, de inkább a megkapott dolog okoz örömet, mint az, hogy "azért, mert megtehetem". Szerintem nem válik rutinná, és súlyosbodhat is bizonyos esetekben. Én megkérdezném magamtól, hogy miért érzem ezt, és hogy tényleg ezt akarom-e érezni.
Valójában az a tudat, hogy egyszerűen azért veszel meg valamit, mert megteheted, baromi jó érzés. Én is átéltem már ilyet (persze nem Gucci táska szinten). Extázisszerű érzés. Mint a drog hatása. Az persze más kérdés, hogy mint a droghoz, ehhez is hozzá lehet szokni. Ilyen gazdag sajnos nem vagyok, de kíváncsi lennék, hogy vajon mikor múlik el. Mikorra válik rutinná, amikor már nem jelent örömöt.
Itt egy érdekes cikk. Mit gondoltok róla? (Tessék szépen figyelmesen végigolvasni, nem csak átfutni!)
https://divany.hu/eletem/2018/02/13/elfoglaltsag/
Igen, csak aki igazán gazdag, az nem csinál ebből akkora felhajtást, hanem neki ez a természetes. Van persze, aki felhajtást csinál, de hát az az ő elferdülése.
A márkák világában egyébként úgy működnek a dolgok, hogy ha valami nem márkás, az olcsó, ha virít róla a márka, az jó drága, és ha azt szeretnéd, hogy a márkás cuccodon ne legyen rajta a márkajelzés, csak max. valami diszkrét helyen belül pl., akkor azért még sokkal többet kell fizetned!
Erősen kellett gondolkoznom, hogy milyen márkájú autóim voltak...
Természetesen arról volt csak szó, hogy az adatok összezavarodtak, s emiatt a fél kerületet hibásan rendelték be az önkormihoz súlyadót fizetni - mire odaértem, már ők kértek bocsánatot. :D
Ja, azt én tudom, hogy te nem végzel szociológiai kutatást, ilyet nem mondtam. Csak az én Gucci táskámról volt szó.
Egyébként képzeld, még két Land Roverem is volt egyszer!
Nem válaszoltál a kérdésre, de mindegy.
Szerintem a gyerekeket ne bántsuk... Mit tehetnek ők arról, hogy hülye az anyjuk? Egy 5-6-7 évesnek még nem nagyon van beleszólása abba, hogy mi történik vele.
Nem használati tárgynak veszik, hanem státuszszimbólumnak. Mint a férfiak a drága autót. Jel a külvilágnak: nézd meg, annyira gazdag vagyok, hogy megengedhetek magamnak még egy Gucci táskát is.
''Érdekelne, hogy mi volt a célod ezzel a kérdéssel, mert úgy sejtem, hogy igazából nem a válasz érdekel, hanem az, hogy van-e Gucci táskám.
''
Nem tudlak kovetni, nekem ez mar Hitchcock: mit kezdenek azzal az informacioval, hogy Mügének az NLCaferol van (vagy nincs) Gucci taskaja? Megnyugtatasodra, nem vegzek szociologiai kutatast arrol, hogy Magyarorszag noi forumozoi kozul hany szazaleknak van Gucci taskaja
A katona solder elvis presley - Google Search
Az ilyen rich kid-ek meg kifejezett negativ erzelmeket hivnak elo belolem. Egyet nem: az irigyeget, de sajnalatot, szanalmat, taszitast igen. Kb mint a gyerekszepsegversenyek resztevoi, aki szerintem torz, szanalms kis majmok. (anyucirol meg ne is beszeljunk...)
ja, tudom. Csak en vagyok ilyen foldhozragadt, hogy egy targy erteket szamomra kizarolag a praktikum donti el.
Elvis Presley-ről pedig tudnék nektek hihetetlen dogokat mesélni,de befogom a pofám most és mindörökre,csupán annayit hogy a bátyámmal volt katona Németországban annak idején.
Nekem dolgom van,jó éjszakát azoknak akiknek rövidesen megérkezik.
Én pedig........Elvis Presley - My Way (with lyrics) - YouTube
Meg van a másik/siralmas réteg is.Vannak akiknek nics,csak mutogatnak.Érdekes téma.Sok gazdag nem költ,pontosan azért gazdag.
Nézd csak meg pl. ezeket a képeket csak példák kedvéért.....rich kid on instagram lavish - Google Search
Az u.n. one per-center-eknek anny pénzük van,hogy képtelenség elkölteni ezen a világon,azokat célozzák az ilyesmikkel.Azok vesznek ilyen táskákat is tehetvonat-számra.
Hulye legyek, ha ertem a Gucci es egyeb markakhoz kotodo maniat. Foleg a sovargast utanuk. Egy sima taska, amibe pont azt pakoljuk, mint a tizedannyiba kerulo taskaba es minimalis rovid tavu oromet okoz a megvasarlasa, tovabba pont ugyanannyi a megunasi ideje, mint egy noname taskanak.