Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az Igazit választják?
Létrehozva: 2018. január 23. 22:34
Sziasztok!
Az a kérdés, hogy szerintetek a férfiak az Igazit választják (mármint akiről azt érzik), vagy csak úgy elvesznek valakit, aki nagyjából megfelel nekik?
Életemben többször előfordult, hogy a srác, akinek ilyen-olyan okokból előzőleg nemet mondtam, egy hónapon belül már loholt egy másik csaj után - ebből nekem az jött le, hogy igazából nem is érdekeltem (az önbizalmamnak természetesen nem tett valami jót). Ha nekem igazán tetszik valaki, én nem felejtem el egy hónap alatt. (bár mostanra már kezdem megtanulni, hogy egyik pasi olyan, mint a másik... :P)
Nemrégiben egy munkatárssal beszélgetve azt találtam mondani, hogy "neked nyilván a feleséged a nőideálod/az ideális nő" - hát elég bizonytalan fejet vágott az illető, három gyerek után!!!
Szóval hogy is van ez? A férfiak fejéhez talán pisztolyt tart valaki?
Igen, nemrégiben láttam egy idősebb csajról volt néhány képkocka egy műsorban, ahogy szörföl... És ahogy közelről mutatták, ahogy feláll a deszkán... most jobban érdekel a dolog, mint régebben...
Vagy Csendikére gondoltál? :PPP
Zöldalmának pl. nem volt gyereke, ennyit igazán tudhatnál! Nem figyelsz eléggé... ejnye!
Én mindig is Müge voltam, kivéve amikor nem, de zöldalma sosem voltam. Látom, te sem tudsz építőt hozzáfűzni, örülök, hogy itt voltál, szia!
Zöldalma visszatért,továbbra is lüke.
Nem, dehogy, nem vagyok ideges, csak csodálkozom.
A házasság egy bullshit.
Inkább majd szörfözni megyek, meg ilyenek... azt még úgyse próbáltam!
Jó, ne legyek már ilyen gonosz, biztosan jó lehet a közeledben lenni, árasztod magadból a szeretetet, meg biztosan szeretnek megölelni téged azok, akiknek hagyod. Gondolom, gyerekkorodban is volt, aki megöleljen, ellentétben velem. Hát most már mindegy, nőjek fel magam, ölelgessem magam!
- Ez mind nekem szól, ne legyetek féltékenyek csajok!
Próbálok felnőni, magamtól, mert nincs, aki segítsen.
Ideges vagy?
Kénytelen vagyok tippelni, tudod, a megérzéseimre hagyatkozom - azt csinálom, amit mondtatok! Így kell, nem?
Te miről beszélsz? Összehordasz minden hülyeséget, amiről egy szó sem hangzott itt el.
Ja, nehogy kiderüljön, hogy más a véleményük! Jobb kerülni egyes témákat... Hinni kell istenben is, nem kérdezősködni!
Tiszta jóindulatból mondom, hogy azokat inkább tényleg tartsd meg magadnak! Ez olyan dolog, hogy ha jó szakkönyvet akarok olvasni, akkor arra ott a könyvtár! Aztán meg terepen úgyis minden másképp sül el...
Persze, ilyen is van.
További szép délutánt nektek.
És sosem rándul meg a szemetek közben?
Majd gyakorlok a tükörben...
Dehogynem. Nagyon sokat tudok arról, mit tettem jól a kapcsolatomban, amitől működik, és sok olyanra is rájöttem, amikben hibáztam. De ezek bizalmas dolgok, senkire nem tartozik kettőnkön kívül. Nemcsak személytelen fórumozókra, de senkire. Amit viszont bátran elmondok bárkinek, azok tényleg közhelyek.
És mikor adaptálod a saját magadra?
Amúgy az unalmas smile-re nézve jutott eszembe: tényleg dögunalmasnak hathat egy kívülálló számára, ha valakik egyhúron pendülnek.Hogy gyakorlatilag ismerik egymás gondolatát is.Vagy éppenséggel szép csendes szóval beszélgetnek és 2 szóból is tudják a másik mire gondol.....
És hogy -ahogy nagynéném mondja mindig - akár 20-30-40 év együttéles alatt és után is van oylan téma amit még egyáltalán nem vitattak meg.......
Mindegy is, láthatod hogy a nők is mennyire különbözőek, így hát a férfiak sem mind olyanok....................
A topikból. Jó, tudom, kivéve téged, akit azért vettek el, mert jól tudsz farkasszemet nézni!
Volt is a közvetlen környezetemben egy ilyen házaspár, tündériek voltak! Aztán hatvan után csak megcsalta a férfi a nőt, az meg meghalt rákban. A gyerekeiknek valahogy nem sikerült eltanulni a titkot: az egyik eleve csak olyan kapcsolatokba megy bele (ha nagynehezen belemegy), ahol ő csak a második lehet (de leginkább saját magával van elfoglalva). A másik túl a harmincon még szű, bár tulajdonképpen ő így is boldognak mondható.
Ezt mondjuk nem tudom, honnan vetted...
Elárulok egy nagy titkot: ezt eddig is tudtam.
Ühüm, de a lényeg a lényeg: nem tudod.
Nem.
De, mellékesen a mi gatyáinkkal együtt kimossuk az ő cuccaikat is,és ha főzünk akkor abból ők is ebédelhetnek,és a gyerekeinket is együtt neveljük a férfiakkal.
Cserébe - már ha egyáltalán kell erre hivatkozni - a tenyerén hord bennünket.
Na, ők az igazi férfiak.
Szerintem egyáltalán nem vagyok különleges vagy egyedi abban, hogy nagyon sok éve együtt élek valakivel, és még mindig szeretjük egymást. Ez nem olyan ritka, mint gondolod. Hogy hogy kell csinálni? Nem tudom, csak közhelyeket tudnék mondani: szeretet, bizalom, őszinteség, ilyesmi. Az igaz, hogy minden jó kapcsolatban van mázlifaktor, de azt is hozzá kell tenni, hogy pusztán a mázli nem elég ahhoz, hogy több évtizeden keresztül is kitartson két ember egymás mellett.
Mindenesetre levonva a topik tanulságait: a férfiak nem az Igazit választják, hanem azt, aki mos-főz a leendő gyerekeikre. Minden házas embernek további szép napokat kívánok!