Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Plátói szerelmek
Létrehozva: 2018. január 18. 15:05
Szerintetek a titkolt, plátói szerelmeink valóban rájönnek, hogy vonzódunk hozzájuk, még ha ezt igyekszünk is jól titkolni? én úgy érzem, hogy mindig megsejtik és ez elég kellemetlen érzés. Biztosan más a viselkedésünk a társaságukban, vannak jelek, amikből kitalál(hat)ják. Most épp több időm van és ez a téma már régebb foglalkoztat, mert már előfordult, hogy valaki megtetszett (és nem kellett volna) és én minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ezt leküzdjem/eltitkoljam (különböző okok miatt), de soha nem voltam biztos benne, hogy ez sikerült.
Engem pl. a valódi kapcsolatokban annyira hajtott az a valami, hogy egy-két hónapon belül általában ki is léptem/lépett a partner belőlük.
Amikor benne maradtam, pont hogy attól szenvedtem, hogy nem vagyok szabad!
Vagy eleve olyan volt a kapcsolat, hogy szerelemről szó se volt.
Igen, a plátói legalább sokáig eltarthat, és nincs vele annyi gond - kell ennél jobb?
Ő csak annyit kérdezett, hogy szerintünk a másik észrevesz-e valamit az ő érzelmeiből. Amit írt, abból nekem az jött le, hogy nem szeretné, ha észrevenné, mert megvan rá a jó oka, hogy miért nem akarja a kapcsolatot. Lehet, hogy ez nem egy ideális állapot, de nyilván majd ha elege lesz belőle, akkor változtat rajta, valszeg egy másik kapcsolatba megy majd bele.
Nem akartalak megbántani....csak így tudtam kifejezni, hogy szerintem rossz úton jársz....ha gyakran esel plátói szerelembe...ahelyett, hogy hús-vér emberre hajtanál....Megérdemelnéd, ha ennyi érzelem szorult beléd!
Utána néztem : Míg a szerelemben valami hajt, a plátói szerelem esetében megelégszünk azzal, hogy VAN! Egy passzív állapot---a SZERELEM az ÉRTÉK, ne a SZEMÉLY - egy békés állapot...A plátói szerelmes nem érzi szükségét,hogy szerelmével érintkezzen....
De Te -az én olvasatomban nem BÉKÉS szerelmes vagy, szenvedsz miatta----észre ne vegye....,mardosod magad ...túl sokat foglalkoztat....Ez nem boldog, passzív ....állapot....
Kövesdiági, szükségtelenül használsz erős szavakat...beteges, TE - csupa nagybetűvel, magányos, emberi-játék..., uh, miért is?
A plátói szerelmet úgy határozod meg, mint az elérhetetlen személy iránti vonzódás, nos, valós ember nem lehet elérhetetlen? Nem a helyzet, életkörülmények adják szerinted, hogy ki az elérhető és ki nem, hanem valami beteges érzés? mitől magányos emberi játék az, ha mérlegelve a helyzetet, úgy döntesz, hogy ennek a vonzalomnak (ami lehet egyoldalú is) nem adsz esélyt? azontúl már nem a te kötelességed, hogy ne zavard a másikat szimpátia megnyilvánulásaiddal?
Olyan meg, hogy elméleti alapon párkapcsolat, hát az oxiomoron
Te csak "elméleti alapon" gondolod a párkapcsolatot???? A plátói vonzódás/szerelem valóban az elérhetetlen személy felé irányul...,ahhoz nem KELL EGY LÉGTÉR.....DE TE itt mindig valós helyzeteket forszírozod....Vagy Te kifejezetten betegesen TITKOLOD az érzéseidet valós ember iránt...?????akkor ez nem plátói szerelem, hanem a TE magányos emberi-játékod....
Három a magyar igazság, a pasiknak is háromszor kell bepróbálkozniuk, hogy egyszer komolyan vegyük őket! Csak kár, hogy ők ezt nem tudják?!
Hát ki tudja, hogy a barátnő mit érzett meg ebből és mit tett szóvá, de azért ez nem miattam volt... azért annyira nagy vizet nem kavartam - volt ott más is, akire jobban hajtott az illető!
Nem is tudom, rémlik, hogy mások mondták magukról, hogy ők inkább nyominak érezték magukat és azt gondolták, hogy beléjük nem lehet szerelmes senki - de lehet, hogy ez csak valami városi legenda...
Örvendek, hogy jó kedvre derítettelek (ez is csak vicc).
Az intuíció valóban hiánycikk, de ki nem veszi biztosra, hogy a félvilág bele van zúgva?
Neki is van nagyon sok plátói szerelme, hogy tudja-e azt nem tudom, de biztos vagyok benne hogy gondolja.Mind más.
Alizée - La Isla Bonita - YouTube
Nem bánt kesztyüskézzel a barátnőjével, mert közben rólad álmodozott.
(ez is vicc vóóóóóóóóót)
Mivel 3x ismételted, mostmár elhoszem.
(vicc volt)
A kérdésre: szerintem ehhez nagyfokú intuícióra lenne szükség, és ez általában hiányzik az emberekből. Még ha meg is érzi, nem lehet biztos benne. Nagyon ritka, hogy megérzi és biztos is benne - ehhez vagy nagyon magabiztos intuíció (más területeken is jó megérzések pl.), vagy némi nárcizmus (na tutira belém van zúgva! életérzés) kell.
Nekem volt olyan, hogy egy nem kimutatott szimpátia és pont az a valaki szemezni próbált velem, de én megijedtem és elfordultam - de nem tudom, hogy
1. megérezte-e a vonzalmamat
2. csak úgy véletlenül én is megtetszettem neki
3. valaki esetleg elkottyintotta - bár ennek elég kevés esélye van, mert nem voltunk annyira egy társaság része, csak érintőlegesen, és talán alkalom se nagyon volt rá
Nem lett belőle semmi, mert én nagyon nyuszi voltam, és talán jobb is, mert állítólag nem bánt kesztyűs kézzel a barátnőjével az illető...
Bizony ...
Bizony ...
Bizony ...
A plátói addig plátói,ameddig csak gondolatban marad.
Hmmm.....a külömbség= különbség akart lenni.
De,
Elméletileg az elmélet és gyakorlat közözzött nincs külömbség,de gyakorlatilag van.
Pl. ossztálytársak között más a kapcsolat, mint főnök és beosztott.
Érdekes az elméleted és ez néha valóban így is működik.
Ezek a nem keresett, nem akart, rosszul időzített vonzalmak, amelyeknél nem az érzelmek viszonzás, inkább az elfojtása lenne a logikus következmény . Mert ha csak a kémiát vesszük alapul, ez többféle kombinációhoz vezet:
1) Mindkét részről van kémia, tudunk is róla, de rossz időben történik a találkozás (ő foglalt, vagy én, vagy mindketten, vagy más egyéb zavaró tényezők, munka, tanulás, gyerek, idős szülők gondozása, stb) - egyiknek sem kell ez a vonzalom
2) Mindkettőnél van kémia, de nem tudunk róla, mert mindketten ügyesen titkoljuk, ezért mindketten inkább úgy teszünk, mintha nem vennénk tudomást a másikról
3) Csak az egyik részről van kémia, a másik nem adja semmi jelét az érdeklődésnek, ezért a másik titkolja, hogy ne hozza magát (vagy a másikat) kényelmetlen helyzetbe.
És így tovább ....
Végülis a kérdés az, hogy ha a másik előtt titkolom a vonzalmam, képes mégis megérezni, hogy többet jelenthet puszta ismerősnél, barátnál, munkatársnál?
Tudtok ilyen történetről?
Még olyan is lehet szerintem, hogy az az illető is elkezd irántad érezni valamit, de nem tudja, hogy azért érzi, mert ez belőled fakad/tőled vette át, tehát úgy értékeli, mintha a saját érzése lenne. Viszont ha ezt sikerül elcsípned és jól regálnod rá, akkor lehet, hogy még össze is jöhettek...
Szerintem nem feltétlenül, attól függ, mennyire jól titkolod. Igazából ha a szemkontaktust kerülöd, próbálsz távolabb maradni az illetőtől, akkor szerintem nem sejt meg belőle semmit.
De hosszútávon azért nem jó, ha titkolod az érzelmeidet, esetleg később nehéz lesz kimutatni azt is, amit szeretnél! Én sajnos tipikus érzelem-titkolózó vagyok a való életben, de ez nem jó így. Jobb, ha kijön, aminek ki kell jönnie (nyilván módjával, ami már nagyon kikívánkozik), aztán tisztázódhat a helyzet, és akkor túl lehet lépni rajta, ha mégsincs realitása. Plátói szerelmekkel viszont évtizedekig lehet kábítani leginkább saját magadat.
Érdekes téma....
Ha VALAKINEK jók az "antennái"....az szerintem megérezheti a vonzalmat...., mert ugye a kémia...DE ha nem ...akkor nem érdemli meg, hogy vonzódj hozzá....