Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
10 év meló után szia se??
Elgondolkodtató eset vagy vonjam meg a vállam és haladjak tovább?
A nyáron elment egy kollegám felmondott. Csak 2 éve volt itt és utolsó napján elbúcsúztatták, ajándék hiányozni fogsz és egyáltalán körbeugrálták.
Én most távoztam múlt héten. 10 éve voltam itt (na jó csak 9 és fél). Utolsó napomon és egyáltalán semmikor a kutya se mondott nekem semmit.
Utolsó nap leadtam a kulcsokat leadtam az iratokat és csók.
Annyit se mondott nekem senki hogy vau.
Búcsúztatás stb semmi. Utolsó nap köszöntem távozáskor ahogy mindig visszaköszöntek ahogy mindig és ennyi. Viszlát viszlát. És ennyi. Kutya se mondta kár hogy elmész hiányzoni fogsz azért maradjunk kontaktban stb. Semmit.
Ez az egész elgondolkodtató vagy hagyjam a francba?
Mert nem igényes a cég sem, vagy, mert munkaerőhiány van az adott munkaterületen. Az, hogy valaki 10 évig a helyén van, nem jelenti azt, hogy a munkája nem kifogásolható. Megcsinálja a minimumot, működik a cég, nincs nagy gebasz stb.
A tré munka nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen vállalhatatlan.
Egyébként nem konkrétan Ti-re értettem.
Szerintem valami nagyobb horderejű probléma lehet a háttérben, egyáltalán nem veled kapcsolatos, amit nem képes egyelőre feldolgozni, és úgy látszik, elmondani sem. Talán nem kellett volna olyan "empatikusnak" lenned, hogy rögtön azt feltételezted, veled van baja - nyilván olyan szar hangulatban volt, hogy ennyi kellett, hogy robbanjon. Elvégre te is csak elvárni tudtál tőle (hogy mindenáron hívjon fel menetrendszerűen, ugyebár? Miért nem te hívtad hamarabb?), nem odafigyelni rá...
Én pl. képtelen lennék hetente kétszer hívogatni bárkit is. Ha valaki velem csinál ilyet, azt is leállítom, hogy térjen már észhez! Talán csak a lányom a kivétel, de ha kér, hogy ne hívjam, őt se hívom.
Egyáltalán nem biztos, hogy a kollégákkal volt baj.
Energiavámpírokra, állandó lerázhatatlan kullancsokat nem szeretnek a munkatársak.
Nem mondom, hogy a TI ilyen, de ahogy ő is írta " elgondolkodtató".
Nos, vajon elgondolkodott e ő is azon, hogy a dolog nem csak a kollégákon múlt.Nem hiszem.Mert ha mérlegelte volna a hozzáállást vica és verza, akkor nem nyitott volna topikot.
Másrészről, vajon miért nem ő akart onnan mosolyogva távozni sütivel, kávéval/üdítővel kínálni a mtársakat
Ha már annyira búcsúzkodási ingerenciája támadt.
Azonkívül, miért ácsingózik ő más pénzére, kollegák rendezte .búcsúbulira, ha ő nem vitt semmit?
Ki az anyagiasabb, vajha' ?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy sokan nem is érzékelik, hogy a munkatársai nem kedvelik ők. A napi szintű munkában udvariasnak lenni, a munkához szükséges mértékben együttműködni nem nagy dolog. Az, hogy emberileg mit jelentettél a többieknek pont ekkor, az elváláskor derül ki.