Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sogornő
Üdv mindenkinek !
Új tag vagyok jelenleg és egy téma érdekel mostanában a leginkább . Méghozzá az hogy ki hogy jön ki a saját sogornőjével -
Nekem is van 1 sogornőm és mit mondhatnék kicsit néha nehéz vele mármint amúgy tök normális, kedves meg minden de azért vannak kevésbbé szerethető tulajdonságai mint pl: valamiért olyan érzésem van vele kapcsolatban hogyha mintha egy kicsit irigy volna rám mármint olyan szempontból hogy én összejöttem az öccsével és rá két évre megkérte a kezem az öccse . Neki is van egy párja de valamiképp nagyon ragaszkodik az öccséhez és ez kicsit zavar . Az az igazság hogy az ő kapcsolatuk nem olyan mint a miénk ..szeretik egymást de a pasi az nem olyan ember aki nagyon kimutatná a ragaszkodását a párja felé .. és ilyenkor van az hogy a sogornőm szeretné ilyenkor hogy a párom mindig a közelében legyen .. nem vagyok önző de mi mostmár egy család vagyunk az öccsével és néha úgy érzem hogy én nem számitok családtagnak mégha az a bizonyos gyúrú ott is van az ujjamon .
Ti nektejók mi a véleményetek erről , segítsetek kérlek nekem !
Te mentél a családba, nem ők kényszerítettek erre.
Ha felnőtt, vagy 2 év alatt fel kellett volna mérni helyesen a család erőviszonyait.
Odamentél - alkalmazkodj.
A saját házadban majd te mondod meg mi az ábra.
Nyugodj meg , úgy tünik te is egyedül fogsz megöregedni drága .. a legkönnyebb osztani a jó tanácsokat már ha ezt lehet annak nevezni , a másik pedig hogy aki nem tapasztalja, nem éli át ugyanazt az ne okoskodjon mert csak rosszindulatúnak fog tünni ! Aért a hangnem amit használsz eléggé megalázó magadra nézve
én soha nem voltam anyuci apuci nélkül nem élhetek tipus
DE soha nem szopnék, szoptam olyan miatt egyetlen nőért se, mint amit elviselek az anyám apám miatt
100x több dolgot vagyok képes megcsinálni a tesóim miatt, mint nők miatt
tehát nem a régiek a fogyóeszközök, hanem a mindenkori újak
az természetes, hogy azzal egyeztetsz akivel egykasszán vagy
de az is tuti, hogy az urad menne a levesbe ha megsunázni pirikét, viszont "apád" anyád tesód az megmaradna családodnak
Tévedsz!
Idehoztad a problémád.
Bármihez hozzászólhat bárki a nyílt topokba.Ami a személyiségedet illeti, azt - illetve a viselkedésed is minősíthetem ha akarom.
A problémád pedig nem a sógornőd problémája, éppen hogy a tied - ezt nem vonatkoztathatod el a személyiségedtől.És hogy erre nekem mi jut eszembe-na, ahhoz nincs közöd, csak hogy tudd.A topikot te nyitottad. És te akarod az új családban is fújni a passzátot- jól teszik ha nem hagyják.
Másik gond ezzel a nagyon szoros nagy családi kötelékkel, hogy attól, mert az ember a férjével együtt tud élni 0-24-ben, ez nem azt jelenti, hogy ugynaígy van a teljes családdal. Ettől még lehet jó a viszonyuk.
A házunkat fel kellett újítani, anyósom építészmérnök... :)
De a közös elképzeléseinkkel mentünk, hozzá, nem az történt, hogy a férjem megterveztette vele a lakást és pont.
Bizony sokan gondolják úgy, hogy majd ha összeházasodunk, összebútorozunk, az együttélés következtében megváltozik... Mégis mitől?
Nem is szoktam ezen vitázni mert csak idő pazarlás. Csendike felhasználó nem értek egyet veled .a a helyemben lennél akkor rá jönnél hogy nem vagyok könnyü helyzetben sőt egyáltalán .. könnyü a másikat leszólni ...Most aztán megmondtad a tutit, ettől biztosan jobban érzed magad.
Törődj a magad dolgával, és azért, mert itt megkérdeztem valamit az nem jogosít fel téged arra, hogy "megmond" nekem, hogy mire is várjak...és az ahogyan beszélsz, ahogyan osztod az észt azzal csak magadat mínősited drága!
Lehet nem a legjobb napom kőzepette írtam azt a" híres" hozzászólást de ettől még neked nincs jogod ahhoz, hogy az én személyiségemmel foglalkozz és pláne nem hogy megitélj mint embert szóval lehet máshol osztani az észt :) Sajnálni tudlak érte de tényleg , de hajrá, sok szerencsét az elkövetkező hetekben megjelent kommentek nézegetésére és persze a kommentelők kiosztásához mert ahhoz van tehetséged ! :D
Egyrészt nem mindenki ilyen, másrészt nem gondolom, hogy a testvérem faképnél hagyása lenne, ha nem engedem, hogy az aktuális élettársam, akivel az egész életemet tervezem leélni háttérbe szoruljon miatta.
Aki társas kapcsolatban szeretne élni, életre szóló kapcsolatot tervez, annak ez egyértelmű kell legyen.
Az a testvér, aki belemászik a tesója életébe, messze van attól, amit családon belüli köteléknek nevezünk.
Nekem az a fura, hogy ez nem derül ki már az esküvő előtt. Vagy gondolja az asszonyka, hogy majd a papírtól megváltozik a férje?
Hát mi nem nagyon szoktuk. Szerintem eddig kb. soha. Mondjuk én alapvetően eléggé önfejű vagyok.
A régi is hasonlóképp. Nincs erre recept.
Volt egy ismerős fiatal házaspár gyerekkel, a férj egyfolytában az anyjához ment az ügyes-bajos dolgaik miatti tanácsért.
Hamar el is váltak, mondjuk nem kifejezetten ezért, de ez is nyomott a latba.
Persze, mi is kértük már ki családtag véleményét, de közösen. Nem úgy, hogy a férjem egy engem is érintő problémát kirak az anyja/testvére asztalára úgy, hogy nem tudok róla.
"...Nem merek soha semmit mondani mert olyan ő hogy a szülei neki adnának igazat..."
Szerintem neked nem is szülőkkel van megbeszélnivalód, hanem a férjeddel / vőlegényeddel.
csak érzékeltetem, hogy asszonyt, férjet, saját gyereket SIMÁN rengetegen örökre faképnélhagynak, mert idegen is érintette az egyik pisilőjét
ilyen baromi szent az új család
Befészkelte a családba magát a kis szarkeverő...................
Nem merek soha semmit mondani mert olyan ő hogy a szülei neki adnának igazat
na, akkor meg ne mond semmit.
Hoyg úgy mondjam, tarts egy normál távolságot és annyi
Miért vagy meny? Messze vagy te még attól, ha egyáltalán az leszel valaha
Ezt a férjeddel beszéljétek ki. A családtagjaival elég neked felszínes kapcsolatot ápolni. Ezen nem érdemes velük vitázni.
Terád is pont ugyanez vonatkozik.
amúgy tök normális, kedves meg minden de azért vannak kevésbbé szerethető tulajdonságai
Nem, nem kell felnagyítani kisebb dolgokat, hogy aztán már csak a marakodás maradjon.
Te még sehol nem vagy az ő családjukban, lehet nemsokára kb 10 ilyen leánka is bejön a képbe, és akkor mindnek meg kell hogy feleljen.Egy nyavalyát!!!!!!
Ne lázíts mert megbánod.Találd meg a helyed ott ahol vagy hogy ott maradhass..........
Változó, hogy ki milyen szoros kapcsolatot ápol a családjával, de én is normálisnak érzem, hogy onnantól kezdve, hogy az ember férj-feleségként, de főleg gyerekkel külön családként kezd üzemelni, már ők a legközelebbi hozzátartozók egymás számára. Ez nem a testvér lepattintását jelenti.
Legalábbis én biztos, hogy a férjem véleményét kérem ki minden olyan dolgoról, amiről döntenem kell, a többiekkel max. közlöm a végeredményt.
De ez vagy van, vagy nincs. Cirkuszolni nyilván nem érdemes érte, bár a TI-nak a férjével egy normális megbeszélést megérne a téma.
Nem merek soha semmit mondani mert olyan ő hogy a szülei neki adnának igazat és biztos nem nekem, aki ő nekik csak a meny .. és az is bánt hogy tudom hogy ki beszélnek a hátam mögött az anyukával de nem mondtam soha semmi rosszat nekik pedig igazából néha kicsit bánt és rosszul esik nekem is .. szoktam panaszkodni a páromnak hisz természetes doleg ez de néha nem akarok mert azért neki csak a testvére ..ilyenkor tanácstalan vagyok .. az se jó ha magamba folytok mindent .. mivel külföldön élünk ezért az én családom nincs itt csak az ő családjuk és persze hogy nem akarok botrányt, sem veszekedést a családban főleg nem miattam
Pedig egyszerű a képlet. Annak, aki ezt nem képes felfogni, jelezni kéne, hogy a szüleinek is egymás és ő, a gyerekük volt az első, és nem a szülei testvérei.
Erre akartam én is célozni . Ilyenkor már te és a párod vagytok egy külön család mert az életben ez igy van .. mindenkinek lesz egy saját kis családja és igy tovább ..ettől még nem szünik meg a testvéri kötelék vagy a családi csak mostmár más kerül az első helyre de ettől még ugyanúgy marad a család .. vannak akik ezt nem akarják vagy nem képesek felfogni és annyira ragaszkodnak a régi család képhez hogy nem veszik észre mostmár felnőttek mindannyian és mindenki éli a saját kis életét azzal a személyel akit választott és akivel élete hátralévő részét le szeretné élni !
Azért ez nem így van. Jól néznénk ki, ha egy családban a férjnek/feleségnek a testvére lenne az első és nem a gyerekeinek az anyja/apja.
Kulturált családban egy testvér ezt pontosan tudja. Ettől még fontos a család minden tagja.
Ha megbetegszik a férjem is meg a tesóm is, nyilvánvaló, hogy a férjem mellett maradok, és ezt a tesóm biztosan nem kérdőjelezné meg. És fordítva.
Kivéve akkor hogyha az ember nem az akinek mutatja magát .. Nekem is van testvérem de mégse nyaggatom állandoan ..mindenkinek meg van a saját élete .. élje hát azt ..mert szerintem van itt szó irigységről is .. én se szólok bele a tesóm életébe hát akkor az legyen úgy inversz is .. testvér ide vagy oda amikor az ember megtalálja élete párját akkor számára már ő az első , persze nem kell elhanyagolni a családot mert az szent dolog csak arra akarok rá világitani hogy mostmár egy család vagyunk és nem csak ők vannak , érted kedves hogy mire akarok célozni ? Néha úgy érzem mintha így se számitana az hogy itt vagyok mostmár mint új családtag
bármennyire is elvagytok ti nők ájulva a feleségülvételtől meg a gyűrű meg a babámfasza
akkor is új jövevények vagytok
akivel egyfedélalatt felnő valaki "20" évet eltölt szeretben, jócsaládban az nem lesz a második soha
a feleség, férj, barátnő, barát, fogyóeszköz