Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Soha nem lesz gyerekem? :(
Létrehozva: 2017. Április 10. 23:52
Valoszinuleg a ferjemnek azoospermat diagnosztikaltak.Igy soha nem lehet gyerekunk?
Szerdan megyek dokihoz de amennyit olvastam mar errol sok a fele.valami 20 millio kell legyen 1 ml ben es neki kijott 0.1. Ez hihetetlen.en nem ertem mar mi van. O 27 en 24 :(
ezzel azt mondtam, hogy az állítólag a világon a legjobban a gyerekét szerető anyák egy nagy KAMU
mert szerető ember a gyerekének olyan sorsot nem kíván
Ezzel most azt akarod mondani, hogy a Tecsópénztárosoknak meg sem kellett volna születnie?
ezt máshoz írtam
de ebben a témában is jogos, mert ennek is a fő oka a csórószaporodás
40éve kábé panel-hybridek vannak zömében és még apjuk se nagyon akad
emanci nő válik, ez még oké is
de a kölyköket azokkal csináltatják akikkel nem tudnak csak ideig-óráig megmaradni
3-4millió gyerek életét baszták el
Nem Te. Volt, aki konkrétan "arcába vágta", hogy miért kell ennyi idősen, éljen még meg mittudoménmit csináljon helyette...
"hogy minden ember más és más"
rétegsémák
nem véletlen, hogy a legtanulatlanabb legcsóróbb rétegeknek van a sok gyereke
akkor is így volt amikor a cigány nem kapott államtól pénzt
csak ideirom, mert vélelmezem ez lesz egy kifogás
az ilyen népség biztositja a jövöbeli tesco kasszásokat
ugye nem igazán vagyok emoci
de bakki, néha eszembe jut
ezeket is az álitolag őket legjobban szerető szüleik kárhoztatták ilyen rohadt életre
Azért a TI is visszatérhetne néha és mondhatna valamit, hogy akkor most mi a fityfene van? Mert mi itt filozofálunk egymás közt, de az lenne a lényeg, hogy vele mi van.
Van valami abban, amit írtál (nem feledve az örök szabályt, hogy minden ember más és más).
Tudod, mi az érdekes? Hogy ha nem jön össze, nagyon sok helyen a dolog váláshoz vezet. És mi a tragikus? Hogy nem kifejezetten a gyerek nem léte miatt váltak el. Azon túl lehetett volna lendülni így vagy úgy, ha nem is túl boldogan. Főleg férfiakkal beszélgettem ilyenről. 100%-os arányban azt mondták, hogy azért soha nem váltak volna el a feleségüktől, mert nem lett gyerek. Vagy a következmény miatt váltak, vagyis a kialakult hangulattól menekültek, mert ahogy írtad, szó szerint begolyózott a nő. Vagy a másik változat, ahogy mesélte egy pasi, hogy állandóan "dugni kellett" (már bocs). Szó szerint így mondta. Hogy OK, kívánta ő a feleségét, de az azért már neki is nonszensz volt, hogy mintegy parancsra produkálnia kellett, hogy összejöjjön. Na ebből lett elegük egy idő után és nem abból, hogy nem lett gyerek.
Aztán némelyik nő eljutott oda, hogy nemcsak gyerek se lett, a párját is elveszítette. Ez a legrosszabb opció, azt hiszem, hisz egykoron szerették egymást.
De nem akartuk lebeszélni... én legalábbis nem. Csak azért reagálok, mert egyszer már meg lettem szólítva.
Azt mondják, azt lehet nagyon gyűlölni is csak, akit nagyon szeretnek.
Valahol biztosan mindegyikben a csalódás fájdalma éltette, táplálta a gyűlöletet.
Sokszor csak egy gesztus kellene, de azt egyik sem tudja dacból megtenni, inkább sértettségből továbbáll.
Saját életüket döntik el vele.
ti nem 1000 eurot kerestek ketten
de azok akik csak annyit keresnek és semmi esélyük, hogy valaha is európai jövedelmük legyen
az egy másik kategória
http://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/mi_lesz_a_bed olt_lakossagi_hitelekkel.3.248675.html
az aktív népesség 9,2 százaléka még mindig munkanélküli,
Mindenki maga tudja, neki hogyan jó. Soha semmiben nem szabad általánosítani!
Minden ember, minden élethelyzet velük más, és ebből fakadóan másképpen is tudják megélni, megoldani.
Úgy kell cselekedni, ahogyan az adott ember helyesnek véli. + Szerencsét kívánni hozzá, meg kitartó szorgalmat a megvalósításhoz.
Hát ezt nem biztos, hogy mindenki tudja irányítani, hogy mennyire szeretné. :-)
Ha nekem nem lenne, akkor biztos, hogy nagyon-nagyon szeretném, és szerintem elég sok mindenre hajlandó lennék a cél érdekében, párhuzamosan az örökbefogadás sem állna távol tőlem.
Igen, az elgondolkodtató, hogy nincs pénz lombikra, akkor hogy hogy lesz minden másra. És itt érdemes elszakadni attól a kérdéskörtől, hogy majd lesz kölcsön babaruha.
Én semmiképpen nem akarnám lebeszélni őt. Anyagi dolgok miatt meg pláne. Mondjuk az beszédes, hogy nincs pénz lombikra...
Én egy másik oldalról közelítettem meg a témát. Biztos, hogy ebbe bele kell őrülni? Értem az elkeseredettséget, de én úgy állnék neki egy ilyen dolognak, hogy megpróbálom, mert szeretném, de benne van a pakliban, hogy nem jön össze, és ha már érzem, hogy testileg-lelkileg kezdek toprongy lenni, akkor leállok. De ez én vagyok, hisz én meg sem próbáltam, annyira nem volt fontos. Nem tudom, milyen gyereket szülni, nevelésbe már belekóstoltam, de a saját gyerek nem ugyanaz, ergo nem tudom mit hagytam ki, ezért nincs hiányérzetem. Szóval, szép az élet.:)
Van az a változat, hogy hitelmentes házra, autóra, leendő gyereknek lakásra gyűjtünk, addig nem nyaralunk, szülünk, színházazunk-mozizunk, mittudomén, meg is lesz X év alatt, csak épp X évet kidobtunk kettesben, fiatalon.
Van olyan változat is, hogy ésszel élünk, és megy párhuzamosan a gyerek-téma, és a lépésről lépésre haladás akár hitellel, és fontosnak tartjuk azt is, hogy jusson nyaralásra, szórakozásra, hobbira.
...és persze van az is, hogy az ember szül halomra ész nélkül, és kilóg a s...e a gatyából és ez így is marad...
Ezt így innen a TI tekintetében szerintem senki nem tudja megmondani, melyik, én ezért (is) tartom hülyeségnek azt, hogy automatikusan lebeszéljük a gyerekről.
Én is úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell megvárni a házat, autót, toronyórát lánccal. Lehet gyereket albérletbe is szülni és haladni fokozatosan. És ez még nem jeleni azt, hogy orrban kivágott tornacipőt kellene adni a gyerekre, ha kinőtte azt. :)
Nekünk sem lenne egyetlen darab kölkünk sem, nemhogy 3, ha a hitelmentes családi házat várjuk, szép nagy családi autóval.
És igen, sokan végletesen gondolkoznak: Van a büdösnagy semmi vs. kacsalábonforgó + a gyereknek lakás, egyetem pénz megspórolva.
Van az a változat, szép fokozatosan haladunk.
Szerintem rengeteg példát lehetne erre hozni, de én ha csak a karnyújtásnyiakra gondolok, abból sincs kevés.
A bátyám első házassága igazi szerelmi házasság volt, csak nagyon fiatalok és éretlenek voltak mind a ketten, ő is és a lány is. Bár a bátyám majdnem 6 évvel idősebb volt a lánynál, valahol ő is nagyon gyerek volt még. Legalábbis a gyerekvállaláshoz. Szerintem még nem is tervezték volna az esküvőt, de jött a gyerek, így gyorsan egybekeltek. A sógornőm alig töltötte be a 17-et, mikor megszületett a baba, a bátyám meg még nem volt 23. Még csak fél évet dolgozott, épp a maradék katonaidejét töltötte.
Először laktak szülőknél, de elég szűkösen voltak, mert több gyerek volt ott is. Aztán albérletről albérletre vándoroltak. A bátyám 2 helyen dolgozott, több műszakban, hogy az albérlet mellett tudjanak félretenni, a sógornőm is visszament már másfél év után dolgozni. A kislány olyan ritkán látta az apját, hogy mikor sétáltattuk és meglátott egy bajuszos pasit az utcán, azt mondta: "apa". Aztán az örökös mókuskerék valahogy felőrölte őket, és elváltak. Csúnya válás volt, nem kívánom senkinek. Még a "partvonalról" is rossz volt figyelni a két marakodó felnőttet, bár engem csak a kicsi sorsa érdekelt. Az a későbbiekből derült ki, hogy szegényt mennyire megviselte a válás.
A mai napig nem értem ezt az egészet, pedig már nagyon régen volt, hogy hogy tudtak ennyire egymás ellen fordulni, mikor tényleg nagyon nagy szerelem volt köztük. Sokkal nagyobb, mint a második feleségével. És sokkal inkább össze is illettek. Aztán mégis így jártak. A mai napig sajnálom és fáj ez az egész.
Csakhogy van, aki ha megvárja, amíg mindez összejön, kifut az időből. Szerintem sem szabad a bizonytalanságba gyereket vállalni, de például ha mi is megvártuk volna, amíg az általad felsoroltak összejönnek, még mindig nem lehetne gyerekünk. Vannak azért átmenetek a teljes bizonytalanság, és az általad felsorolt javak megléte között. A gyerekünk bérelt lakásba született, de legalább volt valami kilátásunk arra, hogy a közeljövőben lesz saját. Ha jelentős tartalék felhalmozását akarnánk megvárni, akkor kb sose szülhettem volna. És ez nem azt jelenti, hogy nyomorgunk, vagy hogy napi szinten komoly stresszhelyzetet jelent az anyagi helyzetünk. A mai magyar viszonylatban szerintem mi kifejezetten jól élünk, és sajnos csak nagyon kevesen juthatnak el oda, hogy még viszonylag fiatal korukban megszerzik mindazt, amiket leírtál.
Pontosan így van. Egy gyermek mellett dolgozni, és igényesen nevelni akkor sem egyszerű, ha az alapokra nincs már gond.
Ahol az alapokért is meccsezni kell, ott ritka, ha megmarad a család a nehézségek mellett egységben.
Azt gondolom, csak ott, ahol tényleg egymásra leltek.
Ezt honnan szoptad?
Apádnál jártál?
Te milyen aljas rohadék vagy!
Először gondolkodni kéne, mielőtt a műkörmeidet koptatod a billentyűzeten!
Ladybird értelmes dolgokat írt, ezt megfogadhatja bármelyik nyálasszájú kislány, aki annyira nagyon gyereket akar!
Nem azért kell szaporodni, mert eljött az idő vagy mert KELL, hanem, hogy az utódunknak megfelelő és kiegyensúlozott életet tudjunk biztosítani!
Kedves Zöld Takony! TI -nak írtam le a véleményem és nem neked kedves Zöld Takony, aki egy beszáradt, kivénhedt, szülésre alkalmatlan némber, s mint a zöld takony ragad másokra.
Meg tudlak érteni. Már milliószor hallottam azt a választ az általad felvetett dolgokra (legyen előbb lakás, egzisztencia), hogy ugyan minek várni, halogatni, kifutsz az időből, stb. Majd meglesznek ezek a javak a gyerek(ek) mellett is.
Meglesznek, az biztos. Valamikor. Csak sokkal lassabban és sokkal nehezebben. Én pont az ellenkezőjére látok példát, csak ezt valahogy nem szabad említeni, mert nem olyan happy dolog. Márpedig a gyerekkel kapcsolatban csak a vidám dolgokat szabad megfogalmazni, különben szar szülő, szar anya vagy.
Nagyon gyakran látom azt, hogy fiatalon - zéró alapokra - vállaltak a párok gyereket, hogy majd apránként meglesz minden. Aztán a mindennapi küzdelem során elfáradt a kapcsolat, kihűltek az érzelmek és szépen elváltak, mire meglettek volna a fontos dolgok (és most én se toronyórára gondolok, csak egy lakásra pl.). És mi történik? Minden kezdődik elölről, mert ugyanolyan kisemmizett leszel, mint az elején. Szóval nem előre haladt az életed, hanem egy kört írt le, mert ugyanoda jutottál vissza. A pasi fizetheti a gyerektartást és mehet, ahova tud (albérlet, vissza a szülőkhöz, ...). A nő általában ott marad a lakásban a gyerekekkel és nyögheti egy keresetből a rezsit, a hitelt (ha van), és etetheti a gyerekeket. Nem olyan egyszerű ez.
Én pont azt látom, hogy ott haladnak szépen előre, ahol nem a nagy semmire, meg a nagy szerelemre vállaltak gyerekeket, hanem volt valami minimális bázis. Szép dolog a szerelem, persze, csak jóllakni nem lehet vele.
De mindegy, nem akarok én senkit meggyőzni, ahányan vagyunk, annyiféleképp látjuk ezt és így van ez jól.
Nem hinném, hogy a jó szándékú tanács alapján ellendrukker lenne valaki. Én aztán biztos nem vagyok az. Sosem jelentett örömet az, ha valami másnak rossz. A kárörvendésre azt hiszem, nem én vagyok az élő példa itt az nlc-n.
Egyébként is a TI felnőtt ember - gondolom én - tehát el tudja dönteni, kire hallgat, melyik tanácsot fogadja meg, melyiket nem. Kicsit elkalandoztunk a témától (részben ez az én saram valóban), de ez nem jelent semmiféle rosszat.
Az hogy valaki idősebb és nincs gyereke, nem jelenti azt, hogy másnak sem kíván gyermekáldást. Miért feltételezed a másikról, hogy ilyen gonosz? Nem is mindenki akar ab ovo gyereket, erre nem gondolsz? Sokan vagyunk sok félék, más vágyakkal, tervekkel, életúttal. S így van ez jól, nem kell egyformának lenni.