Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Értelmetlen szabályok az óvodákban
Létrehozva: 2014. október 27. 07:39
Huszonöt gyereknél kellenek szabályok. De miért kell az óvodásokat ágyhoz kötni nagycsoportban? És miért nem ihatnak, ha szomjasak?
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Kutyaful teljesen egyet értek veled. Azonban erre a kérdésemre én soha nem kaptam érdemi választ, mindig csak azt:
- oldja meg
- biztos van szomszéd/nagyülő/vk
el sem hiszik hányan nevelik segítség nélkül, lavírozva a munka-ovi között a gyerekeket.
Amúgy ajánlom mindenki figyelmébe ezt az összefoglalót: http://www.epalya.hu/media/mappa/ovono.pdf
Türelem, empátia, gondoskodás is elvárás az óvónő felé, és benne van, hogy bizony vannak szülők akik sokat dolgoznak, 8 órában és attól még szeretik a gyereküket, ha utolsóként is érnek oda.
Nem értem, ha nincs a gyereknek semmi baja, mire kap nurofent? Nálunk akkor kap a gyerek, ha lázas, vagy valami komolyabban fáj, tehát van baja.
Bocsánat nem értem...
olvasd vissza a topikot. benne se vagyok az allami ovirendszerben.
plusz itthon dolgozom es olyan a melom hogy tudok a gyerekekkel is foglalkozni.
lehet vagdalkozni. az ovi van a gyerekekert es nem a gyerekek az oviert.
nevetseges az, hogyha valaki nem ert egyet az agybajjal akkor aztan csak rola lehet szo.
egyszeruen felhabiritonak tartom, hogyha az ovono erzekeli mondjuj milyen a gyerek viszonya akkor azt megjobban raterhelje a gyerekre. ha egy gyerek mindig utolso akkor az. amig az ovonovel van az ovono dolga. trivial tokeletesen leirta milyen egy normalis ovi. az osszes tobbi tereles.
Enyém is nehezen alszik el, pedig van kert, TV-től kapásból elhajtom őket (reggeli készülés közben nézhetik), 3 tesó igazán intenzíven fárasztja egymást, munka után direkt lerakom az autót, viszem nekik a rollert. Semmi gond ezzel, csak mindig nehéz az átmenet: Csecsemőként a 3 alvásról 2-re áttéréskor, utána a 2-ről 1-re, majd kisgyerekként nappali alvás elhagyása. Nem panaszkodom, de tény, hogy sokkal inkább beválik már nálunk a nappali alvás elhagyása, és a normális időben fektetés.
Meséld már el, hogyan oldja meg az a család, ahol apa és anya egyaránt 8-1/2 5 között dolgozik, azt, hogy a gyerek 8 óránál többet ne töltsön az óvodában? Mert ahol időbeni csúszás van, ott oké, hogy egyik viszi, másik hozza, de ha a fenti időbeosztás szerint dolgoznak, akkor alapból legalább 9 órát van a gyerek a kolhozban még akkor is, ha közel van a szülők munkahelye. Ha pedig azt az elég gyakori alaphelyzetet nézzük, ahol 1-2 órát utazik is az állampolgár a melóba, akkor még rosszabb a helyzet. És a (sok helyen kötelezően elvárt) túlóráról még nem is szóltunk.
(Most dolgozó anyákról beszélgetünk, és nem a seggét otthon meresztő nőnemű képződményekről, akiknek a kölök nyűg, és akikkel kapcsolatban osztom a véleményedet. Viszont a mai magyar rögvalóságban szerintem előbbi a gyakoribb, az olyan szülő, aki örül, hogy van egyáltalán állása. Mert az aktuális családmodell kétkeresős, legalábbis a nagy átlagnál, és nem önkéntes választás, hanem kényszer a gyerek bedepózása az ügyeleten.)
Ha egy óra kevés a kifárasztáshoz, legyen kettő.
De nem is rád gondoltam, hanem azokra a szülőkre, akik hazaviszik az óvodából a gyereket, és mindjárt leültetik a tévé elé, aztán ott gubbaszt vacsoráig.
Utána ne csodálkozzon, ha nehezen alszik el.
Ezt én is pontosan így gondolom annak ellenére, hogy az egész kis családot itthon tartom a teljes nyári / őszi / téli / tavaszi / szünetre. Kicsit tévedésben vagyunk. Ez egy szolgáltatást...
Azért kaptad fel a vizet, mert találva érzed magad? Mi másért? Miért érdekelne, hogy egy óvónő mit gondol egy vadidegen anyukáról, hacsak nem helyettesítetted be önmagaddal a szóban forgó anyukát?
Azok, akik az óvodában az ÁLLANDÓAN utolsónak maradó gyereket vigasztalják, dicséretet érdemelnek, nem pedig elmarasztalást. Nem tisztük a gyereket ölbe venni, és pátyolgatni, ha az elkeseredést épp az édesanya távolléte okozza. Állandó utolsónak lenni ... a gyerekek nem hülyék. Pontosan tudják, érzik azt ha anyuka nem dolgozik hanem mást tesz, csak képtelenek megfogalmazni. Az óvónő pedig véleményezheti a családot, ha nem találja megfelelőnek a gyerek fejlődését. A gyerekeket nem megőrzésre kapják, hanem oktatásra, az iskola előkészítésére. A lelkileg nem megfelelően fejlett gyerek pedig éretlen az iskolára. Az óvodás gyereket nem kizárólag az óvónő köteles nevelni, a szülőknek együtt kell működniük vele.
Sok a gyerekkerülő szülő. Ez az, ami megengedhetetlen. Egy kisgyerektől hogyan lehet elvárni, hogy napi 9-10 órákat töltsön óvodában? Anyuka jön majd, persze hogy jön érte. Anyuka ott van vele. Ja persze. Csak éppen minek? Igen, szülő sajnos mindenki lehet.
3 fiam van. Egy óra szaladgálás egy egészen icinke-picinkét sem viseli meg a gyerekeket. Főleg, hogy elég aktív életet élünk, kirándulások, túrák.
Én nem panaszkodom, mert nem jelent akkora problémát, de a 4 évesem alszik az oviban, a 2 iskolás ugye nem alszik. Egész csapat 8-1/2 9 közt elhúz aludni. Az iskolások hamar el is alszanak, a 4 éves lazán fél 10-10-kor még kiasutózik, dínózik, rajzol a szobájában.
Nem kötözködési szándékkal, de nálunk tényleg ez a helyzet. Elvileg ötig van ovi, de 1/4-1/2 5-kor már csak néhány gyerek lézeng az enyémen kívül bent. Kisváros, a többi óvodában hatig is van ügyelet, de itt a 150 gyereknél valahogy így alakult, legkésőbb négy körül viszik őket. Majdnem lehidaltam, őszi szünetben senki nem hozta a gyerekét, megoldották máshogy.
Szeptember óta jár ide a kölök, el nem cserélném semmiért (szerintem világbajnok óvónénik, de az egész intézmény kivételes, gyerekcentrikus kis sziget, a ded is imádja), csak néha ufónak érzem magam a hullámzó munkaidőm miatt. (Ha külföldön vagyok, és az apja megy érte, tutira ő az utolsó, mert koppra ötre esik be. Legutóbb úgy oldotta meg, hogy kivett egy nap szabadságot, azt beosztotta, így egész héten egy órával hamarabb jött haza, hogy négyre odaérjen.)
Ahogy olvasom, a délutáni alvás és az esti korai lefekvés sokaknál kizárja egymást.
Mit csinál a gyerek óvoda után?
Szerintem ha futkos egy órát a levegőn, vagy akár kettőt is, és jól kifárad, akkor nem lesz gond az éjszakai elalvással.
A fiam engem egyszer hazaküldött, minek mentem érte ilyen korán, ő most olyan jól játszik. Most nem megy haza.
Jót nevettem, aztán visszamentem egy órával később.
Erről meg az a szívszorító jelenet jut eszembe, hogy amikor bementem délben az elsős fiam osztályába, azt láttam, hogy az egyik kislány összetol magának két széket és lefekszik. Még valamit tett is a feje alá. Milyen fáradt lehetett szegényke.
Azt hiszem, ha bármilyen rokonra, családtagra, közeli jó barátra bízzuk a gyerekünket, akkor vagyunk nyugodtak, ha jól érzi vele magát, ha, amikor megérkezünk, egy kis ráadást követel még, nem könnyezve bújik hozzánk, hogy végre elvisszük onnan. Nekem ez nem volt másképp az ovival sem, vagyis azzal főleg nem: három éven járt oda hétfőtől péntekig, reggeltől délutánig a gyerekem. A minimum minimuma volt, hogy azt lássam rajta, jól érzi ott magát, és még egy kis plusz játékért nyaggat, nem pedig összecuccolva, szorongva les az ajtóban, mikor megyek már érte. Másnál nem ez a természetes? Ha egy gyerek megbízik a szülőjében, ha kialakult a normális érzelmi kötődés és bizalom, nem fogja azt feltételezni egy kósza gondolat erejéig sem, hogy nem fog érte menni. Ha a világ másik felén egy jégtömbön ücsörög valakivel, akkor is bízni fog benne, hogy a szülője eljön érte. Ahol nem ez a szitu, ott vagy a szülői kötődéssel, vagy az ovival vannak irtó nagy bajok.
Rosszindulat???? Az, hogy délután öt órakor, amikor még hivatalosan is tart az óvodai felügyelet, nem szeretnék látni egy könnyes szemű, szorongó gyereket egy óvónő ölében???? Az, hogy abból indulok ki, a gyerekem ovijában SOHA nem láttam ilyet még a frissen beszokó gyerekek esetében sem, holott vegyes csoport volt a miénk év közben is érkező kis új tagokkal? Vagy hogy ezelőtt még csak elképzelni se tudtam volna ilyet, mielőtt egy állítólagos óvónő ilyet le nem írt az interneten az anyukát okolva azért, mert későn ért oda a gyerekéért? Ez rosszindulat? Akkor vállalom, rém rosszindulatú vagyok, mert mélységesen felháborítónak tartom, hogy ilyen valahol az országban megtörténhet.
A mi régi ovinkban (szándékos a többesszám, a szülők ovija is volt ez, reggelente meleg érzéssel léptünk be, a lehető legjobb helyen hagytam ott a gyerekem, aminek én is részese voltam minden téren) soha nem tapasztaltam ilyet, és megrendült volna a bizalmam, ha egyszer is előfordult volna. Oda szerettek járni a gyerekek, szerették a közösségi eseményeket, hétvégente is önszántunkból jártunk össze szülőtársakkal, óvónőkkel gyerekekkel és gyerekek nélkül is. Utóbbinál beszélgetni a magunk örömére. Volt olyan velem is egyszer, hogy egy téli, sötét, latyakos napon, amikor tudtam, most nincsenek kinn az udvaron sem, talán a farsangra készülnek benn, nem tudtam odaérni még ötre sem, csak negyed hatra, mert egyszerűen nem jöhettem el hamarabb egy fontos programról a munkahelyemről, apa pedig nem volt az országban. Telefonáltam az óvónőnek, hogy ez adódott. Mosollyal a hangjában nyugtatott meg, hogy semmi baj nem lesz, jöjjek nyugodtan negyed hatkor. Valóban nem volt ott akkor már más gyerek: az enyém pedig vidáman segített a dadus néninek a takarításban, egy kis felmosóval a kezében... nagy viháncolásra értem oda, beszélgettek, "takarítottak"... :) Az óvónők is ott voltak, nem a félelmet táplálták a gyerekemben, hogy ma ő az utolsó, hanem természetesen, normálisan viselkedtek. Hálás voltam. Nem volt ez így mindennap, de nem tudtam volna mire vélni, ha arra megyek a gyerekemért, hogy az óvónő ölében ücsörög könnyes szemmel arra várva, hogy kimentsem onnan... Feltépjem az ajtót, ahogyan az óvónő fogalmazott.
Nem hagytam volna egy olyan helyen a gyerekemet egész napra, de egyetlen percre sem, ahol fel kellett volna tépnem az ajtót fél négykor, hogy kimenekítsem onnan. Ha ez rosszindulat, hát az.
Na ne mááár.... Most tényleg ezen lovagoltok, hogy egy gyerek haza akar menni és nem érzi jól magát, ha rendszeresen ő marad utoljára? Akkor biztos az óvónő a hibás és az ő feszültsége ragad rá a gyerekre? Ekkora rosszindulatot...
Már várom a riposztot: az ő ovijukban ez LEHETETLEN lett volna, hiszen náluk nem voltak hársfák, de még egy nyamvadt csipkebokor sem. Különben is, az ő épületük egy hatalmas, nyolcmillió fős ovi a tundra és a tajga határán, tehát elképzelhetetlen, hogy öt után még zavarogjanak a kölkök az udvaron az anyjukkal együtt. Mert az milyen lenne már. És pont.
Nem dolgozó Édesanyáról írtam!!!!!! Nem is konkrétan egy személyről, mert sajnos egyre több ilyen Szülő van! (munkanélküli)
Minden tiszteletem a dolgozó Szülőké...dolgozzon 6-14, 7-15, 8-16 h között! Az sem baj, ha használja a világhálót! De ezeknek a szülőknek a gyermekei TUDJÁK, hogy Anya, Apa dolgozik....és bármennyire is hihetetlen, de az a bizonyos "másik" gyermek is tudja, hogy az Ő Anyukája, Apukája nem! Bár hallanátok néha őket, miket mesélnek el oviban? :)
Abban amit írtál ott a lényeg: hogy utána ne a gyerekemtől vegyem el az időt, inkább együtt játszunk otthon.
Köszönöm! Sok Szülőnek így kellene gondolkodnia, és akkor a Család újra más értelmezést kapna!
Igaz, vagy nem igaz, bátran lehet támadni...de a mai világban nehéz megfelelni mindenki elvárásának! DE NEKÜNK ÓVÓNŐKNEK IS!
Kezdem azt hinni, hogy a gyerekem valami ufók által idetelepített szupergalaktikus oviba járt anno, mert ő: szeretett ott lenni még délután is! Nem ült könnyes szemmel az óvónő ölében, hogy mikor megyek érte, igaz, a többi gyerekért sem tépték fel az ajtót fél négykor... :) Tavasszal pl. úgy zajlott a dolog, hogy hiába is mentem én pl. négyre, már lent játszottak az ovi gyönyörű, hárs-és akácfákkal beültetett, nagy, árnyas udvarán, néhány függőágy is fel volt nekik kötve, voltak hinták, de leginkább mégis a szaladgálást, fára mászást élvezték, mi pedig, galád szülők, nem is a fb-re posztolgattunk, hanem az egyik farönkön ücsörögve vagy sétálgatva elbeszélgettünk, beszívtuk a hársfák isteni illatát, és néha biztosítottuk róla a gyerekeinket, hogy igen, picit még maradhatunk... de ha csak ötre értem oda, mert mondjuk fogorvoshoz mentem vagy továbbképzés volt a sulimban délután, akkor sem volt gond, még akkor is többnyire az a kép fogadott, hogy valamelyik fán lógott a gyerekem, és felszóltam neki, hogy lassan mehetnénk ám hazafelé... vagy éppen fogóztak, és futtában odakiáltott, mindjárt, csak még elkapom a Mátét... Fél hatnál hamarabb általában nem indulhattunk haza... ha már minden szülő ott volt, az óvónők felmehettek készülni másnapra, és amíg be nem zárták az ovi kapuját, mi is ott maradhattunk az udvaron. Mai napig kellemes emlékeim ezek. Télen csúszkákkal szórakoztak a havon, hóembert építettek, egyedül talán a nagy esők tartották őket benn a csoportszobában, bár az sem mindig, volt esőkabát és gumicsizma... Ahogy ezt összehasonlítom az általad leírt jelenettel: az óvónő ölében síró gyerek, aki átveszi az ő feszültségét: miért is nem jön már a fb-n posztolgató anya ezért a porontyért is, amikor a többi szülőt sikerült már besokkolnunk annyira, hogy feltépjék az ajtót, és menekítsék innen a gyereket rögtön uzsi után... hát sírni támad inkább kedvem...
Dolgozó szülő vagyok.
Mutass kérlek, olyan dolgozó szülőt, aki fél 4kor "feltépi" az ovi ajtaját és 8 órában dolgozik (mert azért csak ez az átlag, ugyan van 4/6 óra de nem tömegével). Hányra viszi reggel a gyereket?
Összeteszem a kezemet, hogy 8-4ig van a munkám, és a kerületben van a lakóhely-óvoda-iskola-munkahely szentély és tudod még így sem tudom soha "feltépni" fél4kor sem az ovi, sem a suli ajtáját, hiába mondogatja az én kisfiam is, hogy anya ugye jössz értem korán, ugye ideérsz...de sajna nem, általában ő az utolsó, mert dolgozom, és igen vagyok olyan mai nő, internetet használó, hogy míg a buszon zötykölődöm a gyerekért felmegyek az FB-re és like-olok, vagy posztolok, hogy utána ne a gyerekemtől vegyem el az időt, inkább együtt játszunk otthon.
Amit írsz, az igaz, de én nem ezt olvastam ki a sorokból, hanem azt, hogy van egy anyuka, aki nem dolgozik, viszont a gyereke rendszeresen a legutolsó. Emiatt a gyerek nagyon szomorú, amiért az óvónő sajnálja (én is), és haragszik az anyára, mert nem siet a gyerekért, bár megtehetné.
Erre írtam, hogy én is hallok ilyenekről.
Ez egy fórum, nem szülői értekezlet. Ott nem biztos, hogy tetszene az ilyen megnyilvánulás..., bár miért is ne lehetne finoman közölni az érintettel, hogy a gyerek érdeke nem ezt a viselkedést kívánja?
Nekem mindig a gyerek az első, és bizony én is furcsán nézek másra, akinél nem ez a szitu.
amikor valaki konkrét személy hibáit, általánosságban akarja elverni másokon, illetve, arra hivatkozik, hogy ő azért nem végez el valamit a munkájában, mert más máshol hogy dolgozik.. hát az nekem enyhén szólva munkakerülő attitűdnek tűnik... Ami egy gyerekekkel foglalkozó munkakörben szerintem megengedhetetlen.
mondom szülő bárki lehet, óvonő állítólag nem.. vagy mégis?
Ennyire ne legyél már szigorú... nem az oviban kezdi szapulni az anyát, hanem itt, egy fórumon, ahol ez a téma. Miért ne mondhatná el a véleményét? Ahogy más is teszi. Ettől még tökéletesen végezheti a munkáját.
tudni, meg ítélkezni az két külön dolog.
a jó pedagógus, odafigyel, és tisztában van a dolgokkal, de a gyerekkel törődik. Mert az ő dolga a gyerek.
tudod szülő mindenki lehet aki képes kihordani és megszülni a gyereket, ill férfiként összehozni, de az ovónő állítólag nem lehet bárki... akkor miért is ugyanaz a szint mint az alkalmatlan szülőké?? Igen vannak gyerekeiket letojó anyák. De ez egyetlen egy állítólag tanult , szakmai csúcs ovónőt se jogosít fel arra, hogy nem a ygerek legyen a fő feladata. azért tanult. Ha olyat tapasztal, szóljon a gyermekvédelemnek. egyébként pedig tartsa meg a véleméyét magának. ugyanis tudnia kéne, hogy a gyereken fog lecsapódni, pedig neki őket kéne gondoznia, segítenie...
Azért az óvónőnek (tanárnak) azt is kell tudni, milyen a gyerek családi háttere. Könnyebb úgy a gyerekért tenni, ha képben van a pedagógus.