Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Értelmetlen szabályok az óvodákban
Létrehozva: 2014. október 27. 07:39
Huszonöt gyereknél kellenek szabályok. De miért kell az óvodásokat ágyhoz kötni nagycsoportban? És miért nem ihatnak, ha szomjasak?
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
A "nemalvós" gyerekek hányszor alszanak össze-vissza az autóban utazva? Nincs rendszer a napirendjükben. Ezt látom hibának, ezért okoz gondot az alvás az óvodában is.Hat különböző alvásigényű gyereket felnevelve írom ezeket.Reggel maguktól ébredtek,és cirkusz nélkül feküdtek le du.,ill. este. Egyedül az óraátállítás zavarta meg őket.
Ezt itt le mered írni? :))
Na lesz neked mindjárt ne mulass:))
De, nem is ez a baj, hogy te nem keresel megoldást, hanem az , hogy az sem akinek nem felel meg.
Egyszerűen kijelenti, hogy az "ilyen" ne menjen óvónőnek.
némileg ironikusan írtam. Semmi bajom a délutáni alvással.. csak ez az ilyen egy gyerek, és és pont hozzáállás felháborít , pláne ha pedagógiai diplomára hivatkozik valaki... mert az nem pedagógia, hanem dilettantizmus.
Szeretném kéretlenül megvédeni a 30 éve és régebben pályán lévő kolléganőket, persze, ha erre egyáltalán szükség van :) . Mert egyáltalán nem az a helyzet és nem az a világ van ma, mint amikor erre a pályára vállalkoztunk. Igen ez közhely, de mint minden ilyen, ez is nagyon igaz. Óriásit változott a világ és a gyerekek a kezdeteinkhez képest. Sokkal felgyorsultabb és felpörgöttebb minden és mindenki. Nyilván vannak akik rugalmasabban tudnak alkalmazkodni és vannak, akik alig tudják követni a mai gyerekvilágot, de a lényeg az, hogy azért vannak itt, remélni szeretném, hogy többségükben, mert még mindig szeretik és még mindig tenni akarnak. És ami sírás-rívásnak látszik, az figyelmeztető jel, hogy nem biztos, hogy jó úton haladunk. A szülők érthető és jogos elvárása, hogy egyéni bánásmódot kapjon gyermekük, hiszen jó esetben szívesen, rosszabb esetben kényszerrel, de minden esetben bizalmukat helyezik a pedagógusokba. A probléma akkor kezdődik, mikor az elvárások és az áthárítás összekeveredik. A jogok és a kötelezettségek nem látszanak tisztán és a felelősségvállalás pingpong meccsbe kezd. Amikor azt gondolja és mondja valaki, hogy ha nem bírja, minek vállalta, akkor a tisztesség megkívánja, hogy ezt a kérdést akkor is feltegye, mikor 1,2,3 gyermekével eltöltött nap után vagy ne adj Isten egy születésnapi zsúr után kimerülve ágyba dől. Mikor leesik gyermeke a játszótéren a mászókáról és azt mondja, katona dolog, ilyen megesik. És mikor sírva-ríva alig várja, hogy vége legyen a szünetnek, és kezdődjön az ovi, suli. :)
A beteg gyerekek bevitelére én is háklis vagyok. Egyrészt mert fertőzi a többit, másrészt mert tényleg nem tud pihenni. Szerencsére nálunk a szülők többsége egyetértett ezzel, ebből nem volt gond.
Amiben feketén fehéren mindig az a bekezdés maradt, hogy az óvodáskorú gyermek élettani szükséglete a délutáni minőségi - minimum egy óra alvás, plusz az éjszakai nyolc óra. Azért mert alvás alatt épülnek ki az idegsejtek közötti kapcsolatok és kerülnek a helyükre a gyermeket napközben ért információk, ingerek, emóciós megtapasztalások. Pont. Ezen nincs mit ragozni. Egy következetes és tudatos napirend, amihez az óvoda és a szülő is tartja magát - az alapja a harmónikus személyiségfejlődésnek. Pont. Este időben vacsi, mese, alvás - ez óvodáskorban kb. 20 óra körül a legideálisabb, felkelés pedig reggel 6 és 7 óra körül. Az a gyermek, akinek ilyen az alvási ciklusa, napközben eleget mozog, sokat van a friss levegőn, finomat, egészségeset és bőségeset ebédel, cukros ételeket nem fogyaszt délelőtt, ( mert a cukor a gyerekre úgy hat mint a felnőttekre a kávé )az a gyermek a mese végére általában elalszik
Kár hogy nincs fejfogós smile...
Akkor csináljunk arról is iylen pontokba szedett "szentírást" az ovónőkről is... Mi szülők majd megmondjuk milye egy ovónő, és pont.
Leírtad a legnagyobb problémát a rendszerrel: egy gyerek ilyen és pont... agyrém!! a gyerek nem ilyen és pont. A gyerekek, ahogy a felnőttek is sokfélék. Nem azért mert a szülők ilyenek vagy olyanok, hanem eleve sokfélék!! És az alvásmennyiségben is eltérnek. nagyon komolyan.
nevetséges... jóhogy nem altatózza be az óvoda azokat a gyerekeket, aki mernek nem aludni, mert nincs rá szükségük.
pont.
Én nem keresgélek együtt megoldást, nekem megfelel, úgy ahogy van. Semmi durvaságot nem csinálnak a gyerekemmel az oviban. :-)
Hááát, lányok nem értem, honnan bennetek ez a sok rosszindulat.
Tisztelet a kivételnek, sehol nem olvasok olyat, hogy együtt az óvónővel keressük a megoldást.
Nem, egymást okoljuk, hülyézzük mert pont az én gyerekemmel nem úgy bánik ahogy én szeretném. Többnyire azoknak van legneveletlenebb gyereke, aki folyton az óvónőre mutogat, mert ő nem tudja megnevelni, azért aztán az óvodán kéri számon.
Az óvónők nem a saját túlélésükért játszanak és lobbiznak. Nem azért küldik haza a Nurofennel kezelt gyereket, mert útban van. Hanem azért, mert minden bizonnyal nyugodt pihenésre, fekvésre van szüksége, ami ugyebár egy 25 fős óvodai csoportban lehetetlen. És ugyebár az a szülő is joggal szólna esetleg ennek az anyukának, aki nem szeretné hogy egészséges gyermekét megfertőzze egy felelőtlen szülő beteg gyermeke. Tisztában vagyok azzal is hogy a munkahelyről nem olyan könnyű otthon maradni a gyermekkel. De aki felelősséggel vállalt gyermeket, az felelősséggel tartozik a mások gyermekéért is. És végül még egy gondolat. A gyermek harmónikus testi, szellemi, mentális, szociális fejlődéséért a család elsősorban a felelős. Ezt "csak" kiegészíti az óvodai nevelés.
Biztos igazi, megértő, kedves nővér lehetsz, ha valaki leírja a véleményét vagy egy helyzetet és te egyből rinyálásnak nevezed...
Senki nem sír-rí, pusztán ismerteti az álláspontját a maga szemszögéből.
Kedves Epipapi!
Elhiheti, hogy a tanítók döntő többsége boldog lenne, ha olyan háttérrel várhatnák az elsősöket, amilyeneket megszoktak az oviban. Én rendszeres óvoda látogató vagyok, és egy álomvilág, amit minden alkalommal jó értelemben vett irigységgel szemlélek. Bár a mosdó és a wc ott is egy helységben található. Mivel az iskolákban is folyik a víz a csapból, ha küldenek a szülők felszerelést, fogat is tudnak mosni a gyerekek. Az elvárásokról csak annyit, hogy érdemes egy szülőnek utánanézni, hogy az iskolaérettségnek milyen sokrétű feltételei vannak, mivel ebben az oktatási intézményben a tanulás lesz az elsődleges tevékenység, a sikeres teljesítéshez azért bizonyos alappal rendelkezni kell a kicsiknek. Igaz, hogy a hosszú és az óvodai élethez igazodó előkészítés híve vagyok, de a tényleges tanulás elkezdését senki nem tudja elkerülni az iskolában. A kapcsolattartásról pedig annyit, hogy az óvoda és iskolapedagógusok oda-vissza nyomon követik egymás munkáját, és az általuk oktatott nevelt kicsik fejlődését, de ez a munka akkor és azoknál igazán sikeres, akik,mint szülők is tájékozódnak a gyermekük életkori sajátosságaikról és tevékenyen, együttműködve a pedagógussal, tudatos, elfogulatlan segítséget tudnak adni csemetéiknek. Ebben az esetben a tények és az elvárások kevésbé tűnnek olyan távolinak. Hiszen a legelső illetékes gyermeke életében maga a szülő :) Üdvözlettel egy elsős tanító néni
Nem ütöttem meg semmilyen C-t, nem szokásom. :) Nálunk is két csoport volt, délután az egyik lett az alvós, a másik a játszós. Ilyenkor keveredtek a gyerekek, vagyis a két csoport tagjai egymással. Igaz, nálunk nem voltak harmincan egyetlen csoportban, ez rengeteg. Nagyon nehéz lehet harminc ovissal minden más szempontból is. Nem irigylem anyukádat.
Like-like-like!!!!
Hajszálpontosan értem, miről beszélsz! És neked van igazad, nem is kérdés! Én hatszor-hétszer negyvenöt percet beszélek végig (jó, vannak olyan óráim is, amikor önálló feladatot adok, de akkor is kell segítenem, beszélnem, ha halkabban is), és én is viszek be magammal egy fél literes flakon szénsavmentes ásványvizet. Volt már kollégám, aki rosszallóan megkérdezte: hogyan várod el a gyerektől, hogy ne igyon az órádon, ha ilyen példát mutatsz? Nem tudtam, sírjak vagy nevessek... válaszoltam hát őszintén: nem várok el olyat, amiben én más példát mutatok... Vagyis ihatnak az órádon? - igen. Természetesen én sem a literes kólákat engedem, hanem a diszkrét, észrevétlen ásványvizes kortyolást... az agya is gyorsabban pörög, ha nincs kiszáradva...
És még most, októberben is ott tartok a kilencedikes osztályokban,hogy újra és újra megkérdik óra közben (holott az első órán elmondtam a szabályokat), hogy ihatnak-e. Világosan elmondtam, hogy engem jobban zavar az, hogy pl. olvasunk egy verset, beleéljük magunkat a róla való elmélkedésbe, netán érzelmek szabadulnak fel az órán, egyszer csak valaki jelentkezik, én felszólítom, mert azt hiszem, neki is ezzel kapcsolatban van mondanivalója, és a kérdés a következő: kimehetek wc-re? Ihatok? Ha annyira sürgős, tegye ezt meg hangtalanul, másokat nem zavarva, lehetőleg ne rendszerré téve azt, hogy amit a szünetben is megoldhatna, azt a tanórára időzítse. De ha muszáj, akkor muszáj, és ne a közös munkát szakítsa meg vele... A legjobb, amikor egy vers felolvasása KÖZBEN van ilyen kérdés... azt a hasonlatot szoktam rá használni, hogy ez kb. olyan, mintha egy festmény nézegetése közben hirtelen valaki odamenne eléd, és nekiállna összefirkálni filctollal... és mindezek miért vannak? Az értelmetlen, hülye szabályok miatt, amiket a felnőtt életünkben sem így csinálunk! Kb. év végére fogunk eljutni oda, hogy megjegyezzék, az én órámon logikus szabályok vannak, de azokat viszont be is kell tartani.
Ez is egy jó megoldás lehet, nyilván kivitelezhető.
Viszont anyumék egy kis faluban dolgoznak, ahol kettő, azaz KETTŐ csoportszoba van, mindegyik csoportban 30-30 gyermek. Kicsi az épület.
Hová teszed a nem alvós gyerekeket? Oda ahol a többiek alszanak? hogy nyafogjon az összes, h ő is rajzolni akar? Ez csak egy szempont, nagyobb óvodáknál ez nem gond, de nem csak nagy óvóda van.
Nem kell amúgy mindjárt a magas C-t megütni.
Kedves Szülők, akik nevüket nem vállalják fel!
Én is óvó néni vagyok 34 éve. Felháborít ahogy írnak rólunk és mennyire nem ismerik az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságait. A gyermekek nevelése elsősorban a családok feladta! Ez a sok kifogás, nyafogás, amivel hárítják a saját feladataikat, kötelezettségeiket. Nem hiszem el, hogy egy gyereknek az óvodából kelljen mennie az iskolába, itt utalnék arra a bejegyzésre,hogy pénteken még oviban volt a gyerek hétfőn meg iskolába ment. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.
Az alvásról röviden: Minden gyereknek szüksége van a pihenésre, az ő idegrendszerük most van kialakulóban, most fejlődik. Szükségük van egy kis csendre, nyugalomra és igen meg kell valamikor tanulniuk alkalmazkodni másokhoz is. Nekem is nagycsoportom van, látom a gyerekeimen, hogy elfáradnak. Sok inger, alkalmazkodás egymáshoz, anya, apa, óvó néni, barátom....helyzetekhez. Van olyan ovisom,aki már fél7-kor bent van és 17 előtt sosem jönnek érte, hiába szeretné a gyerek. Hányszor hallottam már az évek alatt, hogy : anya gyere értem korán ! vagy ebéd után....Sőt GYES-n lévő anya felé is ezt a kérést. Sajnos egyre többször tapasztalom, hogy,amikor jön a hétvége a szülő felsóhajt, hogy : Jaj, mit csináljak én két gyerekkel otthon?!!!!!!!!! És mondhatnám tovább.
De szerencsére mindig van pár család, aki partnerként neveli velünk együtt a gyermekét. Amikor így belénk marnak ezek a családok segítenek át minket is a hullámvölgyön és persze a gyerekek szeretete. Csak megszállottan lehet végezni ezt a "munkát".
Erika néni
Nem értem világosan, hogy ezen a topikon konkrétan mi a problémád, min háborodtál fel (a megfázott gyereken kívül, ami jogos). Én pl. végtelenül tiszteltem a gyerekem óvónőit abban az oviban, ahova három évig járt. A mai napig hálás szívvel gondolok rájuk. Egyetlen olyan esetet se tudnék mondani, ahol ne lehetett volna velük együttműködni, ahol ne számíthattam volna az őszinteségükre, az elfogultságmentes, igazságos véleményükre akár a gyerekemről is. Én olvastam gyerekpszich. könyveket, de az óvónők is gyakran beszélgettek velünk pedagógiai kérdésekről konkrétan és általánosságban is. Kérdéseket is bármikor feltehettünk nekik, ha nem tudtak rá azonnali választ, akkor utánanéztek. A tiszteletemet, megbecsülésemet irántuk azonban az is táplálta, hogy rugalmasak voltak, és értelmetlen szabályokat nem akartak a gyerekeinkre kényszeríteni valami elvont tekintélyre hivatkozva. Voltak szabályok, de a közösség által elfogadható, elfogadott szabályok. Így sokkal könnyebb volt őket betartani is.
A gyereknek szüksége van az ebéd utáni pihenésre. (Mellesleg a felnőttnek is, a déli népek ezt tudják.)
Én otthon is minden délután lefektettem őket nyolc éves korukig.
Kb. 4 éves koruktól már persze nem aludtak el, de vízszintesen kellett maradniuk, és folyamatosan magyaráztam hogy a kisgyerekből akkor lesz okos felnőtt, ha kipiheni magát (és szépen eszik, mert azzal is volt gond), ezt meg is értették. Még kis jutalmakat is kapott az, akinek sikerült elszundítania. Fekvés közben csendben nézegethettek képeskönyvet, olvasgathattak, persze ha elegük volt, simán felkeltek. A végén a pihenés kb. 20 percig tartott.
De! A nagyfiam elsőben, az első néhány iskolai héten úgy kifáradt, hogy itthon ebéd után elaludt!
Szögezzünk le néhány dolgot az elején: az óvodai élet közösségi élet. Megvannak a maga szabályai, ahogy minden más közösségnek is. Ezeket a szabályokat, a megfelelő működéshez, az aktív, boldog, kiegyensúlyozott élethez be KELL tartani és tarttatni. Szülőnek, gyereknek, óvónőnek egyaránt. Ezért is jár oda. Az óvoda egy oktatási intézmény.
Szeretettel üdvözlöm a kedves hozzászólót, aki a másik 23 gyerek és az óvónők egészségét figyelmen kívül hagyva viszi csoportba a "kicsit náthás" gyerekét (mert minél kevesebben vannak, annál jobb?! - vagy inkább mert minél egészségesebbek, annál boldogabbak és produktívabbak. Nekem ez inkább szempont.)
Aki szerint az óvónők alvás időben ücsörögnek, azok kérem, tegyék meg, hogy utána járnak, hogy mennyi papírmunkával és felkészüléssel járnak a mindennapos foglalkozások!
A délutáni "alvásidőt" csendes pihenőnek hívják. Óvodai szabály, hogy biztosítsuk a gyerekeknek az életkoruknak megfelelő pihenési időt. Megjegyzem, például azért, hogy a heti 4-5 (!!!) különórára járó gyerekek fizikálisan és szellemileg is meg tudjanak felelni a szüleik irreális elvárásainak, versenyeztetési kényszerének. Kíváncsi lennék, hogy az okoskodók közül hányan olvastak gyermekpszichológia, játékpszichológia könyvet?!
Ha a szülők nem bíznak meg és nem tisztelik az óvónőket, akik nem mellesleg több aktív időt töltenek a gyerekeikkel, mint ők maguk, akkor hogy várható el egy produktív együttműködés az intézmény és a szülők között?!
Annyi mindent írhatnék még, a túlterheltségről, az alacsony fizetés és a felelősség arányáról (mind fizikai, mind szellemi értelemben), de valószínűleg süket fülekre találna a szülők körében, mint általában minden (és persze tisztelet a kivételnek), amit "csak egy óvónő" mondd. Az a "csak egy óvónő", aki szeret, simogat, mosolyog, játszik, megért, nyugtat, énekel, együttérez, biztonságot nyújt, tanít, átérez, felemel, ölel és igen, néha szigorú.
Ne felejtsük el az érem másik oldalát sem nézni, kedves szülők!!