Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Értelmetlen szabályok az óvodákban
Létrehozva: 2014. október 27. 07:39
Huszonöt gyereknél kellenek szabályok. De miért kell az óvodásokat ágyhoz kötni nagycsoportban? És miért nem ihatnak, ha szomjasak?
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Ölben nem aludt el, de aztán megürült a busz, lett egy kettes ülés. Azon összegömbölyödött, a fejét az anyja ölébe hajtotta és azonnal elaludt. Aranyos volt. Le kellett szállnom, de drukkoltam, legalább a végállomásig menjenek, vagy félórát aludhasson szegény.
Miért ne lehetne legalább sajnálni azt a kisgyereket, aki szeretne aludni és ezért nyűgös a buszon?
De igen, lehülyézés. Kétévesen persze még nem értette, de majd fogja.
Minden lehet.
Egyet nem lehet: hogy alvásidőben ne aludjon a gyerek.
lehet h orvosnál voltak és csak később tudta az anyuka lefektetni
lehet h az apukánál voltak aki hirtelen kórházba került
lehet h meghalt a nagyi és anyunak nem volt ideje a gyermek álmosságával foglalkozni el kellett menni a nagypapáért
de az is lehet h anyunak most mondták meg h találtak a mellében egy csomót
szóval én meg üzenem azoknak akik ítélkeznek úgy hogy semmit nem tudnak h maradjanak csendben és mindenki jobban jár...
Szerintem ez nem lehülyézés. Ha valakinek azt mondom, hogy megértem, hogy álmos vagy, de attól még nem kéne hülyén viselkedni, ezzel nem őt minősítem hülyének, hanem a viselkedését túlzásnak. Biztos, hogy szebben is kifejezhette volna magát, nem láttam a szitut, nem láttam hozzá testbeszédet, nem tudhatom azt se, honnan jöttek, milyen idegállapotban volt már esetleg anyuka is, ha a gyereke is ilyen fáradt volt, de én emiatt se törnék még pálcát egy szülő felett. Ennyi infó alapján legalábbis biztos nem.
Egy kétéves gyerek lehülyézése legkevésbé az anyától várható el. Még akkor is, ha az álmos...
Ha a gyerek álmos volt kettőkor, az annak a jele, hogy valszeg SZOKOTT aludni ebben az időben, csak akkor valamiért - valszeg nem jókedvből - el kellett menniük valahova, ahova nem mehettek máskor (vagy hazafelé jöttek orvostól, ügyintézésből, ami elhúzódott). Ha száz évig élek, se fogom fel, hogyan képesek megsajnálni egy vadidegen gyereket egyesek úgy, hogy a világon semmit nem tudnak a családról, anyukáról, a helyzetről, ami miatt éppen ott vannak, ahol és sorolhatnám. De az ítélkezés rohadt jól megy egyetlen szempont alapján, egysíkúan, fafejűen, még csak véletlen se végiggondolva a lehetséges okokat.
(erről eszembe jutott egy régi sztorim: beszóltak, hogy miért nem veszem fel a bölcsis lányomat, aki kapaszkodik felfelé, és sírva ezért könyörög. Milyen lelketlen anya vagyok. Rohadtul nem tudták, hogy kettő nappal azelőtt még gerinc melletti injekciót vettem fel a lumbágómra, amit pont az ő cipelése eredményezett, tehát ha felveszem, akkor engem is vinni kellett volna valakinek tovább, mert hogy haza nem jutok a saját lábamon, az tuti. Azért volt hisztis a gyerek, mert már fáradt volt szellemileg, de a lába még nem volt fáradt, tehát el tudott még sétálni pár métert a végcélunkig. Emellett: ha hisztiből kért a gyerek valamit, akkor se teljesítettem volna, ha tudtam volna, mert ne hisztivel érje el, amit akar. De mindez nem számított: ítélkezni könnyebb volt. Az ilyen emberek nézzenek már kicsit szét a saját házuk táján, hátha ott több sepregetni valót találnának, mint a vadidegenén... )
Egy 30 masodperces sztori alapjan en nem mernek levonni ilyen magasroptu kovetkeztetest.
Meg mit is tudott volna kezelni ebbol a hetes buszon az anyuka? Talan fogja olbe es altassa el egy megallonyira?
Ma háromnegyed kettőkor felszállt a 7-es buszra egy anyuka a kétéves forma kisfiával. Pont mellém ültette le a kicsit, ő megállt mellette, elég sokan voltak. A gyerek cirkuszolt, hangoskodott, nyűgösen sírt:
- Ámosz, ámosz!
Mire az anyuka:
- Attól, hogy álmos vagy, még nem kell hülyének is lenni.
Üzenem az anyukának, ha ennyire nem érdekli, mire van szüksége a gyerekének életkora alapján, akkor nem nagy jövőt jósolok annak a szegény kisfiúnak.
Hű, itt olvasgatva rámjött rendesen a para a jövő szeptemberi ovikezdés miatt.
Épp ma határoztuk el, hogy mégsem az eddig preferált ovit választjuk, mert nagyon úgy tűnt, hogy pont ilyen egyen-kockafaragó műhelyként működik. Pedig előtte ideálisnak tartottuk, nagyon szépen felújított épület, hatalmas kerttel, sok-sok játékkal, van ismerős óvónéni, és elvileg a város legjobb ovija, már most hatalmas a túljelentkezés. Viszont közelebbről megnézve, óvónénikkel elbeszélgetve nagyon katonásnak tűnik. Néztünk egy másik ovit, lepukkantabb, kevésbé "elit", de sokkal szimpatikusabb, családiasabb, közvetlenebb. A vezető-óvónéni finoman utalt rá (mintha ez negatívum lenne), hogy bizony náluk működik az integráció, felvesznek "nehezebb eseteket", betegeket is, és vegyes csoportok vannak. Már ez alapján is sokkal szimpatikusabb ez az ovi. De persze azt nem lehet tudni előre, hogy majd a gyakorlatban mennyire lesznek vaskalaposak, mennyire akarják beskatulyázni a gyerekeket például az említett értelmetlen szabályokkal. Van valakinek ötlete, hogy oviválasztásnál mire kell figyelni, hogy az ilyesmiket kiszúrjuk?
Pont ezt írja ő is! Heverjen együtt az egész család ebéd után! :-)
Nem vagyok sem idős, sem beteg, az éghajlat sem indokolja. Miért kéne nekem délutánonként aludnom?!
Ilyen erővel felnőttként is lehetne aludni kaja után, munkaidőben. Majd a telefoncsörgés felébreszt, vagy bekopog a főnök az ajtón...
A gyerek sose akar. Valamiért büntetésként éli meg, hogy aludnia kell, amikor játszani is lehetne, nappal van.
Mintha rólam írtál volna! :) Rájöttem ám hamar, hogy a szüleim akartak aludni ebéd után és azért parancsoltak engem is ágyba, nem azért, mert "egy kisgyereknek több alvásra van szüksége". Francokat! A szülők fáradnak el a munka + háztartás/gyermeknevelés kombóban, amit felnőttként megértek.
Valahogy az óvodák és az (általános) iskolák többsége olyannak tűnik nekem, hogy ott "szabványos" kis robotokat gyártanak. Akik gombnyomásra, időzítésre működnek. A gyerekek többsége már csak szocializációs okból is próbál azt csinálni, amit a többiek. Akkor enni, akkor menni WC-re, akkor aludni, stb.
Akkor van szívás, ha a gyerek öntörvényűbb az átlagnál (mint pl. én). Én sem aludtam délután, esetleg betegen. Bár volt, hogy kórházba kerültem és még a ott sem aludtam ebéd után, olvasgattam a mesekönyvem. Vagy hallgattam a rádiót, amit a nővérek hallgattak. És akármit (tényleg!) csináltak a szüleim, este fél 10-nél hamarabb soha nem aludtam el. Max. feküdtem az ágyban és csendben voltam, de nem aludtam. Mert nem voltam álmos. Most is későn fekvő vagyok.
A másik neuralgikus pont a kaja. Bizony én azt, ami nem ízlik, azt meg nem eszem. Nem lehetett belém parancsolni semmi olyat, amitől fintorogtam. Kivártam az uzsonnát, egy sajtos vagy egy felvágottas kenyeret minden gyerek megeszik. Vagy megvártam otthon a vacsorát. Mert szeretem a hasam kezdettől fogva, akkor eszem, ha van gusztusom az ételhez.
Egy felnőtt megérti azt, hogy nemcsak az ő csemetéje van a világon, hanem 25 másik is. De magyarázd ezt egy gyereknek! Amikor Ő szomjas, éhes, pisilnie kell, fáradt vagy éppen nem álmos, akkor nem érdekli, hogy a többiek (nem) azok.
Jaja! Ezt a sok kölyköt is a szülők ellen találták ki!
Még jó, hogy itt az NLC-n legalább van kivel összefogni.
Az élet tele van kihívásokkal
Ez meg igaz, az élet folyamatos alkalmazkodás. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor folyamatos kellemetlenségek közt élünk.
Ja, akkor bocs, kicsit magamra vettem. :-)
És igen, én is azért nem próbálom megváltoztatni az ovis szabályokat ilyen téren, mert folyamatosan alakulnak az alvási szokások (is). Ami nekem épp jó, az másnak épp nem és fordítva.
Csak leírom, hogy ez épp szívás otthon, de kezelhető. Ez legyen a legnagyobb bajunk. :-) Mondjuk amikor egy szobában voltak, és a kis renitens (legkisebb fiam) mindenkit szórakoztatott, nehogy elaludjon, az tudott kellemetlen lenni. És kb. minden este ki kellett emelni a rendbontót, de nem tanult belőle, mert addig viszont kitűnően szórakozott a többiekkel. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy annyi a szobánk, ahány kell. (Vagyis fordítva: Annyi a gyerekem, ahány szobára lehetőségem volt. :-))
Én eddig sem rólad beszéltem, hanem saját tapasztalataimról, amit lentebb le is írtam. Így van, az iskolában ez megoldódik, azt a pár évet megsszerintem ki lehet bírni némi alkalmazkodáasal .
3 gyerekem van, ebből 2-t tényleg le KELL tennem 8 körül, mert kisiskolások. Szerinted az rendben lenne, ha pont a kicsi maradhatna fél 10-ig? Mert szerintem nem, és ahogy írtam, hulla fáradt reggel, ha a fél 10-es fekvés után keltem. Minden egyes reggel fáradt. Ez most így akkor nagyon jó? Csak azért, mert KELL / MUSZÁJ aludni az óvodában. Én azért nem ágálok az oviban a fektetés ellen, mert látom, hogy ragaszkodnak hozzá, meg azt is tudom, hogy majd ahogy nő a gyerek, majd nem alszik el, és kieresztik rajzolni, és helyrebillen a rend. Csak egyszerűen neki már nem lenne rá szüksége.
És én az összes létező szünetben 0-24-ben velük vagyok, 4-kor gyűjtöm be őket. Szerintem az sem durva, ha "önző érdekből" netán a férjemmel szeretnék a TV elé heverni fél 9-kor és olyan filmet nézni, ami nem nekik való.
"Kicsit" szelektíven olvastok, de én már feladom. Nehéz felfogású gyerekek is meg szokták érteni, amiket magyarázok, aki nem, az nem is akarja, vagy nem az a szellemi kategória, akit nekem kéne meggyőzni, vannak erre speciális gyógypedagógiai intézmények, módszerek. Sajnálom, itt fogyott el a türelmem ebben a témában.
Sőt, a szülők ellen. Épp elég elviselni a saját gyereküket este5-8-ig. Nehogy már fél 10-ig kelljen.
Es egyebkent lehet, hogy az alvást is csak az óvónők találták ki, a saját kényelmük érdekében
Itt arról van szó, hogy a gyerek eleget alszik (még tankönyv szerint is, nem csak úgy érzésre, annak sem az alsó határát), és emellé megpróbáljátok megértetni velünk, hogy ha nem kényszerítünk +2 órát rájuk, akkor felelőtlen szülők vagyunk - tökmindegy, hogy a gyerek ébren vergődik, idegenek mindig jobban tudják. Ráadásul kutyát nem érdekel, hogy ovit kezdő 3 évesről van szó, vagy iskolába készülő 6 és fél évesről, mert ebéd után ALUDNI KELL - ha a fene fenét eszik is.
Érdekes, itt sokan azt hiszik, az óvodai alvás a gyerek ellen van.