Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol NE vásároljunk!
Torolt_felhasznalo_357324
Létrehozva: 2004. július 2. 10:00
Sziasztok!
Új témát indítok, már csak azért is, mert szeretnék más embereket megkímélni attól, amin én most keresztül megyek/mentem.
Az üzlet a Blaha L. téren,a Smatch mellett található, színes ruhák, cipők a kirakatban, biztos ismeritek. A történetem pedig, igen röviden: egy hónapja vásároltam egy nadrágot, ami négy mosás után festékhiányra utaló foltokat produkált. Én visszavittem, jóhiszeműen, hogy a pénzemért megfelelő kiszolgálást kapok majd ezután is. Nem így lett. Gyanúsítás, persze ellenem, miszerint én biztos folttisztítót használtam. A vita végén már hypo volt a "ludas" stb. A Kermi vizsgálatot elfelejthettem, a "hölgy" kijelentette, hogy ő nem küldi el, a pénzemet nem adja vissza, és egyébként is menjek amerre látok, felőle feljelenthetem, beírhatok a panaszkönyvbe, ami nincs. Idegességemben kikaptam a kezéből a nadrágom és elviharzottam. Nem gondoltam volna álmomban sem, hogy egy ilyen kis dolog ekkora tortúrával jár. Másnap, egy férfi ismerősőm társágában jelentem meg. "Nem adom fel!"- felszólalással. Érdekes módon az ő határozott fellépésére már kézségesebbnek tűnt ugyanaz a "hölgy". A gyártókhoz akarta küldeni, de ebbe persze nem egyeztünk bele. Nagy nehezen ráállt a Kermibe való beküldésre, de az ehhez szükséges formátúmú papírral nem rendelkezett.(!!) Ma folytatódik, mi viszünk papírt, elég röhejes nem?!:) Mindegy! Amit ajánlhatok, hogy ne kerüljön senki ilyen helyzetbe, csakis a cég nevével ellátott és felcímkézett ruhadarabokat vegyetek, és azt is inkább egy drágább helyen-bár ez sem volt olcsó-, talán ők jobban a szívükön viselik az üzletük hírnevét. Ennyi lett volna, azt hiszem ez egy olyan dolog, ami mindannyiunk számára fontos, hisz nők vagyunk,sok ruhát vásárolunk, és egyébként sem mindegy mit kapunk a pénzünkért. Üdv,Athellia
Új témát indítok, már csak azért is, mert szeretnék más embereket megkímélni attól, amin én most keresztül megyek/mentem.
Az üzlet a Blaha L. téren,a Smatch mellett található, színes ruhák, cipők a kirakatban, biztos ismeritek. A történetem pedig, igen röviden: egy hónapja vásároltam egy nadrágot, ami négy mosás után festékhiányra utaló foltokat produkált. Én visszavittem, jóhiszeműen, hogy a pénzemért megfelelő kiszolgálást kapok majd ezután is. Nem így lett. Gyanúsítás, persze ellenem, miszerint én biztos folttisztítót használtam. A vita végén már hypo volt a "ludas" stb. A Kermi vizsgálatot elfelejthettem, a "hölgy" kijelentette, hogy ő nem küldi el, a pénzemet nem adja vissza, és egyébként is menjek amerre látok, felőle feljelenthetem, beírhatok a panaszkönyvbe, ami nincs. Idegességemben kikaptam a kezéből a nadrágom és elviharzottam. Nem gondoltam volna álmomban sem, hogy egy ilyen kis dolog ekkora tortúrával jár. Másnap, egy férfi ismerősőm társágában jelentem meg. "Nem adom fel!"- felszólalással. Érdekes módon az ő határozott fellépésére már kézségesebbnek tűnt ugyanaz a "hölgy". A gyártókhoz akarta küldeni, de ebbe persze nem egyeztünk bele. Nagy nehezen ráállt a Kermibe való beküldésre, de az ehhez szükséges formátúmú papírral nem rendelkezett.(!!) Ma folytatódik, mi viszünk papírt, elég röhejes nem?!:) Mindegy! Amit ajánlhatok, hogy ne kerüljön senki ilyen helyzetbe, csakis a cég nevével ellátott és felcímkézett ruhadarabokat vegyetek, és azt is inkább egy drágább helyen-bár ez sem volt olcsó-, talán ők jobban a szívükön viselik az üzletük hírnevét. Ennyi lett volna, azt hiszem ez egy olyan dolog, ami mindannyiunk számára fontos, hisz nők vagyunk,sok ruhát vásárolunk, és egyébként sem mindegy mit kapunk a pénzünkért. Üdv,Athellia
Nem is értem. Ha lenne az embernek 40e pénze, biztos nem előfizetéses csomagot választana, hanem megvenné a telefont magának és nincs hűségnyilatkozat, meg mittudoménmi.
Eddig elégedettek voltunk a Vodafone-nal, igaz vitamaxosak vagyunk, de ezután nem hisznük el semmi kedvezőnek tűnő hirdetést!
Én is voltam próbanapozni a Women Secret-nél és persze engem sem vettek fel, pedig kb 3-szor többet vevőztem, mint az ott dolgozó lányok. Gondolkodtam is rajta sokat, hogy vajon mi alapján veszik fel oda az embereket, de sajnos még nem sikerült rájönnöm.
Egyszer barátnőmmel mentünk egy körúti cukrászdába (aztóta átépítették), és néztük a sütiket. Barátnőm észrevette, hogy egy légy berepült a süteményes hűtőpultba, és tök jóhiszeműen (halkan) szólt az eladócsajnak, hogy ott egy légy. . . Csak tudatni akarta, nehogy egy másik vevő elkezdjen obégatni emiatt. Erre a csaj nyögött valamit, hogy "na és, mit csináljak" vagy ilyesmi, aztán tök bunkón szolgált ki, és mikor barátnőm fizetett (és nem látta őket), összenézett a másik eladócsajjal, és elkezdtek Rajta röhögni. Én meg ezt látva olyan grimaszt vágtam nekik (már majdnem nyelvet nyújtottam), hogy azt hittem, beesnek a pult mögé! Tök jól esett! Milyen jogon nevetnek ki valakit, aki jót akart nekik??? Meg egyáltalán!
A lenézős eladókhoz: engem hidegen hagy, ha egy drága boltban a "cicamicák" elkezdenek szánalmas pofát vágni, mert én nem a legdivatosabb, legrdágább rucikban jelenek meg, mint ők (p****nyi miniszoknya, melltartónál kisebb top, stb). Ilyenkor szoktam elkezdeni a legdrágább cuccokat nézegetni (direkt), és elkérni ötszáz cuccot, hogy mutassák meg, egy óráig nézelődöm, aztán a végén persze nem veszek semmit, és még hozzá is teszem, hogy nagyon nem tetszenek ezek az ócska ruhák. :-)))
Egyszer barátnőmmel mentünk egy körúti cukrászdába (aztóta átépítették), és néztük a sütiket. Barátnőm észrevette, hogy egy légy berepült a süteményes hűtőpultba, és tök jóhiszeműen (halkan) szólt az eladócsajnak, hogy ott egy légy. . . Csak tudatni akarta, nehogy egy másik vevő elkezdjen obégatni emiatt. Erre a csaj nyögött valamit, hogy "na és, mit csináljak" vagy ilyesmi, aztán tök bunkón szolgált ki, és mikor barátnőm fizetett (és nem látta őket), összenézett a másik eladócsajjal, és elkezdtek Rajta röhögni. Én meg ezt látva olyan grimaszt vágtam nekik (már majdnem nyelvet nyújtottam), hogy azt hittem, beesnek a pult mögé! Tök jól esett! Milyen jogon nevetnek ki valakit, aki jót akart nekik??? Meg egyáltalán!
A lenézős eladókhoz: engem hidegen hagy, ha egy drága boltban a "cicamicák" elkezdenek szánalmas pofát vágni, mert én nem a legdivatosabb, legrdágább rucikban jelenek meg, mint ők (p****nyi miniszoknya, melltartónál kisebb top, stb). Ilyenkor szoktam elkezdeni a legdrágább cuccokat nézegetni (direkt), és elkérni ötszáz cuccot, hogy mutassák meg, egy óráig nézelődöm, aztán a végén persze nem veszek semmit, és még hozzá is teszem, hogy nagyon nem tetszenek ezek az ócska cuccok. :-)))
A vidéki kisvárosban, ahol lakom, a múltkor végigjártam az üzleteket, mert egy csini nacit akartam venni. Mondanom sem kell, hogy egy csomó helyen a kezembenyomtak egy nacit, próbálja fel stb. Se egy mosoly, se valami normális gesztus. Bementem egy kicsi boltba, a sétáló utcától elég messze. Soha nem voltam ott. Az eladó csajszinak mondtam, nekem egy csini nadrág kellene. Tudjátok mit csinált; az összes nadrágot lepakolta a polcról, ami volt az én méretemben, a kezembe nyomta. BEmentem a próbafülkébe. Minden darabról őszintén(!!!) elmondta a véleményét, hogy jól áll-e vagy sem. Közben beszélgettünk. Nagyon jól esett, hogy így viselkedett.
Persze van egy-két üzlet, ahova be nem teszem a lábam, mert annyira bunkók voltak az eladók.
Sürgősen kellett volna egy telefon, hát bementünk. Várattak közel két órát, mire benyögték, hogy 40ezret kell még pluszba fizetni. Nekünk sem szóltak róla előtte és a honlapjukon sem találtam leírva (a Pannon honlapján fel volt tüntetve akkor, hogy mennyit kérnek). Ja és húzták a szájukat, amikor megköszöntük és kimentünk.
a vodafone-nál szerettünk volna venni egy telefont előfizetéssel. Bementünk a boltba, vártunk egy órát (közben ebéd szünetet tartottak, jelzem 14:45 volt) mire sorra kerültünk, aztán lemásolták a szükséges iratokat: személyi, közüzemi számla stb. Aztán mondta a nő, hogy várjunk mert engedélyeztetni kell a központtal a vásárlást. ? itt kezdett gyanúsá válni a történet.
Vártunk újabb kerek egy órát, mire jött az engedély, amin ez állt: remek ajánlatunk van az Ön számára! A kért telefont 40. 000 azaz negyvenezer forint letéti díj ellennében, -amit 3 hónapon belül vissza utalunk a számlájára- megvásárolhatja. Mi van? Magyarul fizesd ki a telefont 2990. -ért, írj alá 2 éves hűségnyilatkozatot, perkálj 40e forintot, és máris tiéd lehet a szolgáltatás. Na de kérem, erről miért ne lehetett előre szólni?
Mert a baj nem ott van, hogy letéti díjjat kell fizetni egy qrva telefonért, ha nem ott, hogy mindezt nem közölték előre. Persze, hogy nem vettük igénybe a remek szolgáltatást. . .
Klima Katinka
Az akciós áru is cserélhető?
– Amennyiben hibás, igen – mondja Klima Katinka, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség sajtóreferense. – Ilyenkor a vásárló kérheti a termék kijavítását vagy kicserélését. A kereskedő a cserét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha valamilyen módon bizonyítja, hogy a csere a javításhoz képest „aránytalan többletköltséget” jelentene neki. Ugyanakkor, ha az áru egyáltalán nem javítható, első körben nem tagadhatja meg a cserét pusztán arra hivatkozva, hogy az áru akciós volt. A szavatossági idő tavaly július 1-je óta két év. Hibás teljesítés esetén, ha sem a javítás, sem a csere nem lehetséges, a kereskedőnek vagy a vételárat kell a meghibásodás arányában leszállítania, vagy a vásárló – természetesen az áru visszaadása után – kérheti az eredeti vételár visszatérítését. A vásárló nem köteles a vételárat "levásárolni”, hanem jogosult azt teljes egészében visszakapni.
Feövenyessy Krisztina
Használt áron új ruhát
– Az ilyen second hand üzlet középút a plazák és a bálásruha boltok között. Azok jó oldalait próbáltam ötvözni: használtruha-áron kínálom a plazák nagy márkáinak választékát. Nemcsak használt, hanem új ruhákat is árulunk pár száz és pár ezer forint közötti áron – mondja Feövenyessy Krisztina, aki egy mobilcég kommunikációs igazgatójából lett butiktulajdonos. – A legtöbb second hand üzlet egyszerűen megrendeli az árut külföldről, és kilónkénti pár száz forintos áron meg is kapja, látatlanul, ezért nagy része nem jó minőségű. Én kimegyek Londonba, az elosztóhoz, és csak válogatott darabokat hozok el. Így jóval több a költségem, kilónként három-négyezer forint, de csak jó ruhákat hozok be, semmit nem kell kidobnom. Csak olyan darabokat hozok, amelyek újak, vagy nem látszik hogy használtak, a legújabb divat szerintiek és márkásak. Angliában a használt ruhákat jótékonysági boltoknak adják, innen kerülnek hozzánk. A nagy márkák az előző évi kollekcióikat ugyanúgy ezekhez a boltokhoz juttatják el, mintha használtak lennének. Nem dolgozom nagy haszonkulccsal, nem egy darabon van hasznom, hanem azon, hogy sokféle ruhát vesznek nálam.
Az 50%-on már nem keresünk”
– Mi egyrészt azokat a darabokat árazzuk le, amelyekből többet gyártottunk, mint amennyit a kereskedőink felvásároltak – mondja Bodnár Éva, az Amnesia divatcég tulajdonosa –, másrészt a minőségcsökkent – például: cipzárhibás – árukat. Szezon végén mindig kitesszük az előző évi kollekcióból megmaradtakat is – ezeket ötven százalékkal olcsóbban adjuk. Ha mondjuk egy Franciaországból vagy Olaszországból behozott póló főszezonban tízezer forintba került, azt a szezon végén kitesszük ötezer forintért, ha pedig nem fogy el, akkor egy évvel később kétezerötszáz forintért. Az ötvenszázalékos árleszállítás nekünk már nem éri meg, azon már nem keresünk. Viszont, ha el tudjuk adni, még mindig jobban járunk, mint ha zsákban állna, és foglalná a helyet. A "nagy leárazásban” eladott termékekből a kereskedők általában a következő kollekció anyagköltségét keresik meg, így neki tudnak vágni az új szezonnak. A haszonkulcsunk általában ötven-hatvan százalékos. Ebből finanszírozzuk a bérleti díjat, az alkalmazottak fizetését, a saját daraboknál a divattervezők, grafikusok, modellezők, szabászok és az anyagok költségét, a külföldről behozott áruknál a szállítási költségeket.
Lakatos Márk
"A divat kőkemény üzlet”
– Hogy mennyire drágítja a divatház neve a ruhát? – kérdez vissza Lakatos Márk, az Év stylistja. – Sokkal! Gyakran a nagy divatcégek ruhái is ugyanazokban a kínai, thaiföldi üzemekben készülnek, mint a márka nélküli darabok, csak jobb minőségű anyagokból. Mégis sokszorosát kell értük fizetni. A divat egyszerre alkalmazott művészet és szolgáltatás, arra az érzésre épül, hogy megvetted a tervező nevét viselő darabot, ezzel együtt tiéd az az életérzés is, amit a divatház közvetít. Ezt kell megfizetni a neves tervezők ruháiban. A nagyszabású haute-couture bemutatók arra szolgálnak, hogy megalkossák a márkához tartozó életérzést. Például a Dior legutóbbi bemutatóján a topmodellek színe java vonult fel olyan egyiptomi maszkokban, amelyben senki sem ismerte fel őket. John Galiano, a Dior tervezője nyilván nem gondolta, hogy ilyen maszkokban kell járni, ezzel csak megadta az irányt, hiszen a divatház darabjain feltűntek az egyiptomi motívumok.
Mi van a leárazás mögött?
Fejős Éva
Nők Lapja Magazin
2004. 08. 11
Egymást érik az akciók, a leárazások az üzletekben. Talán a nők többsége érezte már azt az adrenalinlöketet, amely beindul a szervezetében, amikor kedvenc boltja kirakatán efféle számokat lát: 50-70%.
És amikor a vágyott darabhoz a "normál” ár feléért hozzájut, talán elgondolkodik: ki találja ki, és milyen alapon, hogy néhány méter (vagy centiméter) anyagból készült ruhának mennyi legyen az ára?
Jó néhány évvel ezelőtt igencsak meglepődtem, amikor külföldön igazi árleszállítást láttam. Akkoriban ez itthon nemigen volt divat: emlékszem, egyik barátnőm butikban dolgozott, és bár vevőcsalogatóként leértékeltek néhány darabot – de elsősorban a hibás árut. A másik módszer az volt, hogy az eredeti ár fölé írtak valami magasabb összeget, és áthúzták, így a vevőknek az az érzésük támadt, hogy tényleg olcsóbban vásárolhatnak. Mára bejöttek hozzánk a nagy, nyugati áruházláncok, és bevezették a komoly szezonvégi kiárusításokat, az említett kereskedői fogások kimentek a divatból. Ma már az átlagos vásárló is tudja, hogy mi számít akciós árnak, és ha a szezon elején kinéz magának egy ruhát, nagyjából sejti – ha marad belőle –, mennyiért veheti meg majd a leértékelésen. Azzal azonban nincs mindenki tisztában, miből tevődik össze, és mennyi lehet egy-egy termék reális ára.
Barbara, aki a ruhaipari szakközépiskola elvégzése után tovább képezte magát a szakmában, arra kér, ne írjuk ki a nevét, mert nem szeretné, ha a mostani munkahelyét emiatt vesztené el. Ő három éve, amikor gyesen volt, feketén pulóvereket szabott és varrt egy vállalkozó számára.
– A vállalkozó megvette a fonalat, és megköttette az anyagot kötőgépen – meséli. – Akkori elmondása szerint egy-egy darabhoz száz forintnyi fonalat használt fel, a kötésért körülbelül háromszázat fizetett. Ekkor jöttem én a képbe: vagy már kiszabva hozta az anyagot, vagy nekem kellett a varrás előtt a szabást is elvégeznem. Egy kész darabért 40-60 forint közt fizetett nekem, attól függően, hogy mennyi munka volt vele, de ha szabni is kellett, azért 13-18 forintot adott pluszban. Naponta hatvan-hetven darabot kellett elkészítenem, ezért tizenkét-tizennégy órát dolgoztam, és nem nagyon érte meg. A készítő, ha ötszáz forintból jött ki neki egy darab, azt általában ezerért adta tovább a kereskedőnek. Akkoriban ezeket a pulóvereket három-négyezerért árulták a butikokban, leárazáskor esetleg a feléért, de a kereskedőnek így is maradt rajta valamennyi haszna. Minket nemigen fizettek meg. Végül inkább abbahagytam, és azok a vállalkozók, akiknek varrtam, találtak olcsó román munkaerőt. Ők még kevesebb pénzért dolgoztak, mint a magyarok. Nem is kell ehhez a munkához szakképzettség: ha valakinek megmutatják, hogyan kell összeállítani, megvarrni egy pulóvert, és van némi kézügyessége, simán el tudja készíteni.
És most lépjünk tovább: a butikok felé. Az egyik körúti butikban például folyamatos a leárazás.
Nem könnyű főiskola/egyetem mellett munkát találni. Ott vernek át, ahol tudnak.
Azóta se vásárolok egyik boltban sem. Tudom, ezt meg se érzik, de nekem jólesik:)))
Nagyon jo ez a topic, remelem a vallalkozok, eladok is olvasgatjak!;-))
valaki említett, hogy a terranovában nem adják vissza az 1 ft-ot. jelentem, a camponában sem! :)))
nagyon jóóó
főleg a hibás áru garanciájára vonatkozoan
ma reggel a 49es villamoson a az utolsó 3 megállón ellenőrzőtt két roppant jómodorú ellenőr, a mellettem ülő 4 fős roma kisebbségi társaságnak nem volt jegye: "csókolom kisasszony!nincs jegyünk, 4en vagyunk. " az ellenőr tovább is állt. de még megbüntették a bérletét otthon hagyó angoltanárt, aki az összes cuccát kipakolta a földre. . . . . biztos volt bétlete, hisz a tanároknak kedvezményes jár.
bocs, hogy off, de jól esett leírni.
a Campona Humanicban vettem egy elől-hátul 1-1 pántos tipi-topi szandált, laza 9000ért, de miután elmentem vele 3 buszmegállót plusz a 10 perces hévutat oda vissza megtéve étterembe ücsörögni, majd a Blahára és haza(Csepel), a cipő pántjai klaffogtak a lábamon, nem fogta a sarkam és még a sziine is lekopott!
Olvastam itt, hogy vki szintén bukdácsolt egy ilyenben, és kicserélték neki, szóval elvittem a Csepel plazába ahol a liba közölte velem csütörtökön, hogy szerdán elviszik Kermibe, utána szerdán, tehát két hét múlva pedig talán megkapom a választ. . . . mondtam köszi, akkor inkább Budatétényen is +próbálom, ott egy idősebb hölgy megnézte, tisztiitóhabot tett a foltra, majd miután látta, hogy tényleg elkopott, levásárolhattam az összeget. Pontosabban csak egy részét, mert azóta akcióztak, iigy vettem egy másikat 6300ért, egy spéci cipőkrémet is ajánlottak néhányszázért és még a maradék kétezervalahányszázat is mosolyogva adta vissza! úgyhogy akárki is iirta azt a Humanicos hozzászólász, külön köszi!
más: az eladócicákról ennyit: 19 éves voltam, föiskolára jeéentkeztem, volt érettségim+OKJs idegenforgalmi papirom+nyelvvizsgám. nem hordok magastalpút, rétegesen derékig öltözök és nem vagyok szőkére fetve. jelentkeztem egy könyvelsboltba eladónak, fillérekért. szerettem volna ezt csinálni. . . . . voltam próbnapon, nem ment rossul, nem ismertem a helyet, de az emberek hamarabb kérdeztek, mint a többieket. NEM VETTEK fel. :-(