Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol NE vásároljunk!
Torolt_felhasznalo_357324
Létrehozva: 2004. július 2. 10:00
Sziasztok!
Új témát indítok, már csak azért is, mert szeretnék más embereket megkímélni attól, amin én most keresztül megyek/mentem.
Az üzlet a Blaha L. téren,a Smatch mellett található, színes ruhák, cipők a kirakatban, biztos ismeritek. A történetem pedig, igen röviden: egy hónapja vásároltam egy nadrágot, ami négy mosás után festékhiányra utaló foltokat produkált. Én visszavittem, jóhiszeműen, hogy a pénzemért megfelelő kiszolgálást kapok majd ezután is. Nem így lett. Gyanúsítás, persze ellenem, miszerint én biztos folttisztítót használtam. A vita végén már hypo volt a "ludas" stb. A Kermi vizsgálatot elfelejthettem, a "hölgy" kijelentette, hogy ő nem küldi el, a pénzemet nem adja vissza, és egyébként is menjek amerre látok, felőle feljelenthetem, beírhatok a panaszkönyvbe, ami nincs. Idegességemben kikaptam a kezéből a nadrágom és elviharzottam. Nem gondoltam volna álmomban sem, hogy egy ilyen kis dolog ekkora tortúrával jár. Másnap, egy férfi ismerősőm társágában jelentem meg. "Nem adom fel!"- felszólalással. Érdekes módon az ő határozott fellépésére már kézségesebbnek tűnt ugyanaz a "hölgy". A gyártókhoz akarta küldeni, de ebbe persze nem egyeztünk bele. Nagy nehezen ráállt a Kermibe való beküldésre, de az ehhez szükséges formátúmú papírral nem rendelkezett.(!!) Ma folytatódik, mi viszünk papírt, elég röhejes nem?!:) Mindegy! Amit ajánlhatok, hogy ne kerüljön senki ilyen helyzetbe, csakis a cég nevével ellátott és felcímkézett ruhadarabokat vegyetek, és azt is inkább egy drágább helyen-bár ez sem volt olcsó-, talán ők jobban a szívükön viselik az üzletük hírnevét. Ennyi lett volna, azt hiszem ez egy olyan dolog, ami mindannyiunk számára fontos, hisz nők vagyunk,sok ruhát vásárolunk, és egyébként sem mindegy mit kapunk a pénzünkért. Üdv,Athellia
Új témát indítok, már csak azért is, mert szeretnék más embereket megkímélni attól, amin én most keresztül megyek/mentem.
Az üzlet a Blaha L. téren,a Smatch mellett található, színes ruhák, cipők a kirakatban, biztos ismeritek. A történetem pedig, igen röviden: egy hónapja vásároltam egy nadrágot, ami négy mosás után festékhiányra utaló foltokat produkált. Én visszavittem, jóhiszeműen, hogy a pénzemért megfelelő kiszolgálást kapok majd ezután is. Nem így lett. Gyanúsítás, persze ellenem, miszerint én biztos folttisztítót használtam. A vita végén már hypo volt a "ludas" stb. A Kermi vizsgálatot elfelejthettem, a "hölgy" kijelentette, hogy ő nem küldi el, a pénzemet nem adja vissza, és egyébként is menjek amerre látok, felőle feljelenthetem, beírhatok a panaszkönyvbe, ami nincs. Idegességemben kikaptam a kezéből a nadrágom és elviharzottam. Nem gondoltam volna álmomban sem, hogy egy ilyen kis dolog ekkora tortúrával jár. Másnap, egy férfi ismerősőm társágában jelentem meg. "Nem adom fel!"- felszólalással. Érdekes módon az ő határozott fellépésére már kézségesebbnek tűnt ugyanaz a "hölgy". A gyártókhoz akarta küldeni, de ebbe persze nem egyeztünk bele. Nagy nehezen ráállt a Kermibe való beküldésre, de az ehhez szükséges formátúmú papírral nem rendelkezett.(!!) Ma folytatódik, mi viszünk papírt, elég röhejes nem?!:) Mindegy! Amit ajánlhatok, hogy ne kerüljön senki ilyen helyzetbe, csakis a cég nevével ellátott és felcímkézett ruhadarabokat vegyetek, és azt is inkább egy drágább helyen-bár ez sem volt olcsó-, talán ők jobban a szívükön viselik az üzletük hírnevét. Ennyi lett volna, azt hiszem ez egy olyan dolog, ami mindannyiunk számára fontos, hisz nők vagyunk,sok ruhát vásárolunk, és egyébként sem mindegy mit kapunk a pénzünkért. Üdv,Athellia
Nem akarom a kínai piacokat és a gagyi árukat reklámozni, de sajnos a márkamániás sznoboknak köszönhető, hogy ez az "iparág" ilyen szépen fejlődik. Nem azokra gondolok, akik a pénzükért finom árut akarnak kapni, hanem akik valójában nem ismerik fel a gyenge minőséget, ha "jó" címke van belevarrva, akkor büszkén hordanak akármit.
Én tavaly kaptam kishíján gutaütést, mikor a butikban vett kiskosztümömet láttam viszont a kőbányai bazárban, vagy 5000 Ft-tal olcsóbban. Itt a minőséggel nem volt baj, csak az árfekvéssel! Viszont ebből az élményből is tudtam profitálni: mivel nem vagyok egy manöken alkat, régebben sosem vásároltam próba nélkül, piacon. Azóta viszont sportot űzök belőle, hogy felpróbálok valamit egy butikban, kényelmesen, tükör előtt, aztán kimegyek a piacra és megkeresem a testvérkéjét. :) Már sokszorosan behoztam a kosztümön elvesztett összeget. :))
Persze, én sem örülök, ha sokan vannak vagy sokat vacakolnak előttem a sorban, de úgy bepöccentem a pénztárosnő viselkedésén, hogy tényleg nem bántam volna, ha forintosokkal fizet az előttem álló. :)
Csak hogy a jogász fejemmel is okosodjak:))
Köszi
2. . . . ha bemegyünk az étterembe, és a felszolgálók zsebre tett kézzel cigarettáznak a pultnál, s alig vesznek észre minket, akkor az ilyen helyen nem ellenőrzik őket a főnökök, könnyű az "okosság”. . .
3. . . . "Extrém” vegyes tálak. Legyen gyanús, ha a grillezett húsokon kívül "oda nem illő” dolgok is vannak a tálon, például marhapörkölt, lecsó, rántott ponty, stb.
Szervizdíj
Ma már törvény tiltja a tíz százalékos szervizdíj belekalkulálását az árba. A számítógépes számlázó rendszerek mégis úgy vannak kitalálva, hogy számlakészítésnél megkérdezik, felszámolják-e a tíz százalékot. Íratlan felszolgálószabály, hogy a magyaroknak tilos, ám a külföldieknek kötelező.
Honnan is tudhatnák ők a magyar törvényeket? A trükköt tovább lehet fokozni: ha a külföldi vendég megkérdezi, vajon benne van-e az árban a borravaló, a válasz mindenképp: "Nem, a borravaló nincsen benne, csak a szervizdíj. ” A kettő persze ugyanaz, de egy leleményes felszolgáló meggyőzi a külföldit, hogy a szervizdíj az étterem tulajdona, és neki csak a borravaló jár. Ötből három vendég még egyszer ad tíz százalékot.
Váltsunk "okosan”!
A vendég sokszor csak euróban tud fizetni. Ez persze egy étteremben megoldható, de az árfolyamot a felszolgáló határozza meg. A szaknyelv ezt árfolyamnyereségnek hívja, ám, ha igaz a fáma, miszerint egyszer – részeg angoloknál – 1 font = 40 forinttal is sikerült számolni, akkor talán nevezhetjük uzsorának is.
De mennyi is az annyi?
A pincérek keresete abszolút helyfüggő, nem mindenki kapja meg ugyanazt a pénzt a munkájáért. A felszolgálás egyébként fárasztó fizikai munka. Hosszúak a műszakok, sokat kell állni, ráadásul folyamatosan csinosnak, ápoltnak kell lenni, és sokat mosolyogni. Ma egy felszolgáló átlagosan, tisztességesen száz és kétszázezer forint között keres havonta. Sokan nincsenek bejelentve, legfeljebb ötvenezer forintra. Egyes helyeken fix alapfizetésük van, ezt egészíti ki a forgalomtól függő jutalék.
Ha emellett az összeg mellett az "okosságok” is bejönnek a képbe, akkor a felszolgáló keresete már csak gátlástalanságán és erkölcsi érzékén múlik. Annyi azonban bizonyos, hogy sokat-sokáig rabolni nem lehet, mert előbb-utóbb észreveszik: vagy a vendég, vagy a tulajdonos. A nagy "pénzlenyúlások” általában egy szezonig szoktak kitartani. Ha valakinek összejön, fejenként minimum havi százezer extrával számolhat. A határ pedig a csillagos ég.
Van remény
A fiúk nem győzik hangsúlyozni, hogy az éttermek többsége manapság már tisztességesen dolgozik! Ezért a megoldás nem a vendéglők elkerülése, hanem helyes kiválasztása.
(Véleményüket várjuk a g. kertesz@sanomabp. hu email címen. )
Legyen gyanús. . . ,
1. . . . ha részletes számla helyett csak egy sajtcetlit kapunk, rajta kézzel írt számokkal. Mindenképpen kérjünk rendes, gépi számlát, mert mindenhol kötelező ilyet adni!
Az "okosságok” csak ott működnek, ahol a főnök nem érti a dolgát. A szakmához nem értő főnök duplán károsul, hisz őt magát is átejtik, főleg akkor, ha nem nézi rendszeresen az eladási statisztikákat. Ha egy étteremben, bárban sok a szeszesital, a felszolgálók behozzák a saját italukat, és azt adják el. Egy üveg whisky egy átlagos szupermarketban háromezer forintba kerül, ez az összeg két-három feles eladásából vissza is jön. A többi tiszta nyereség.
ÉTELEK, a nagy(obb) pénz
Az ételeken is sokat lehet keresni. Egy főétel a frekventáltabb övezetekben három-négyezer forintba kerül. Az "okosság” alapja pedig itt is ugyanaz: a vendég mást kap, mint amit kért, vagy legalábbis nem annyit. . .
Fogas Kárpáthy, azaz lecsós ponty
A becsapásra legalkalmasabb vendégek a külföldiek, azon belül a távol-keletiek. Ugyanis minél messzebbről jött a vendég, annál kevésbé ismeri a magyar konyhát. Olyan, mintha mi ülnénk be egy tokiói étterembe. Bármit rendelnénk, elhinnénk, hogy azt hozták ki a pincérek.
Régebben voltak olyan kiszolgálók, akik a távol-keletiek "lehúzására” szakosodtak. Az egyik örökzöld történet, amikor egy japán turista "fogas Kárpáthy”-t rendelt. Ez eredetileg egy grillezett fogas, tejszínes-kapros rákragu szósszal, valamint körettel. Felszolgálónk a konyháról rendelt egy adag lecsót és sült krumplit, majd a kettőért kifizetett hatszáz forintot. Egy korábbról megmaradt (az előző vendég otthagyta a tányérján) rántott pontyot rárakott egy tiszta tányérra, leöntötte a lecsóval, mellérakta a krumplit, és voilá. . . máris kész lett a "Fogas Kárpáthy”. A japán egész este lelkendezett, hogy életében nem evett még ilyen jót, még borravalót is adott neki.
Az átverések kislexikona
Kertész Gábor
Nők Lapja Magazin
2004. 07. 28
Nem volt egyszerű, de vállalták a beszélgetést. Mindhárom felszolgálófiú szerint a "boldog békeidők” a kilencvenes évek voltak.
Épp újraindult a turizmus, kíváncsi nyugatiak hada tódult a "vadkeletre” nyaralni. Külföldiek voltak és tudatlanok, a zsebük bánta. Mára sokat javult a helyzet. Az éttermekben a tulajdonosok jobban ügyelnek, nagyobb a kontroll, már nem lehet a szemük láttára mindenkit "csak úgy” átverni. Hacsak nincsenek ők is benne a dologban. . .
A felszolgálók "okosságnak” hívják, és már magában a szóban is benne van a lényeg. Aki okos, azaz életrevaló, többet keres. Ehhez azonban valahonnan el kell venni a pénzt, másokat kell megkárosítani. A vendéget, a tulajdonost, vagy – ami a legjellemzőbb – mindkettőt.
ITALOK, azaz sok kicsi sokra megy
A klasszikus ásványvíztrükk
A felszolgáló meg sem kérdezi, magyar vagy külföldi ásványvizet kér a vendég, egyből a külhonit viszi. Ezek ára öt-hatszáz forintnál kezdődik. A palackban persze nem az eredeti ásványvíz van, hanem jéghidegre hűtött csapvíz. A pohár tele van jéggel, a teraszon pedig harmincöt fok van, a vendég garantáltan fel fog frissülni ettől is. Soha, senki nem fogja észrevenni, hogy nem azt issza, amit a palackon lát.
A trükköt fokozni lehet azzal, hogy a pincér az asztalnál, a vendég előtt "bontja fel” az üveget: a kupakot könnyű visszakalapálni, majd egy elegáns mozdulattal eltávolítani. Volt olyan kolléga, aki bontás közben még sziszegett is hozzá, hogy hangeffektus is kísérje a szénsav kiszabadulását. Szénsavmentes víznél ezt úgy oldotta meg, hogy kevéske pillanatragasztóval rögzítette a kupakot, így az nyitáskor roppant egyet.
Egyéb italtrükkök
Az italokban azért van jó pénz, mert folyamatosan fogynak, és magas rajtuk a haszonkulcs. Alapvető, hogy a sört vizezik, így egy adagból többet is el lehet adni. Ha egy külföldi magyar sört kér, és kétfajta van raktáron, egyértelműen az olcsóbbat kapja, míg a drágábbat számlázzák neki. A külföldiek nem ismerik a magyar söröket, úgysem tudják megkülönböztetni őket.
A kávéval is lehet játszani. Az éttermekben karos kávégépek vannak, ezekkel egyszerű egy adag kávét többször lefőzni. Egy eszpresszó adagból simán kijön még egy hosszú kávé, egy kapucsínó, egy gyenge kávé. . . Számla ki, pénz a zsebbe, a vendég meg legfeljebb iszik egy rossz kávét.
Végül, a kevert italok. Az ilyen éttermekben bűn például vodka-narancsot rendelni! Az ember megihat akár tizet is, akkor sem fog becsípni tőlük, amilyen kevés vodka van a poharában.
Amikor a tulajdonos látja kárát
Az "okosságok” csak ott működnek, ahol a főnök nem érti a dolgát. A szakmához nem értő főnök duplán károsul, hisz őt magát is átejtik, főleg akkor, ha nem nézi rendszeresen az eladási statisztikákat. Ha egy étteremben, bárban sok a szeszesital, a felszolgálók behozzák a saját italukat, és azt adják el
Ha kifutó modell, akkor term. van. Menj vissza, és kérjed a Vásárlók Könyvét. Ettől meg szoktak enyhülni.
La Halle üzlet, Pólus Center. Kiszúrtam egy nagyon helyes nyári ruhát és még tetszett is magamon, viszont észrevettem, hogy az egyik gomblyuk mellett szétfeslett az anyag. Na, mondom, ez az én szerencsém, ráadásul a ruhából ez az egy darab volt pechemre. Viszont ahogy nézegettem, rájöttem, hogy egy tűvel és fehér cérnával szépen hozzá tudom varrni az anyagot a gomblyukhoz. Viszont ha már úgymond hibás a ruha, gondoltam, kérek egy kis discount-ot. És képzeljétek el, kaptam is 5%-ot. Nem egy nagy összeg, de azért valami, és a meglepő az volt, hogy az üzletvezető és a többi alkalmazott is nagyon kedves volt, nem néztek úgy rám, mint a véres húsra. Szóval megvettem a ruhát, hazajöttem és kb. 5 perces 'munkámba' került azt a pár öltést a gomblyuk körül elvégezni. Nem látszik abszolút semmi, a ruha viszont kifogástalan. :o)
Hát ennyi. Egyébiránt a La Halle-val kapcsolatosan nekem mindig csak pozitív tapasztalataim voltak. :o)
Én is a kereskedelemben dolgozom ( virágkötőként, de dolgoztam kb 1 évig mellék állásban ékszer eladóként is )
Szóval csak annyit akarok mondani, hogy nagyon sokszor szégyellem magam az eladó "kollégáim" helyében ugyan is förtelmes ahogy viselkednek egyesek!
Lekicsinylőek és "semmire " se jók!
Nem egyszer mondják nekem a vásáróim , hogy ne haragudjon , hogy evvel vagy avval fárasztom de. . . . . . .
Én ilyenkor mindig mondom, hogy dehát ez a dolgom. . . . . . .
És vajon miért mondják ezeket? Biztos nem azért mert máshol szívesen szolgálták ki!
Tavaly nyáron a Westendben egy cipőboltban nem hazudok kb háromnegyed órán keresztül próbálgattam, nézegettem két papucsot mert hát én sem vagyok egyszerű eset :) Én is elnézést kértem a lánytól többször és egy nagyon aranyos eladó volt, mondta , hogy semmi baj azért van :) Úgy vélekedett ahogy én. . . . . . . . . ez tetszett!
Mert szerintem az eladó van a vásárlóért!
DE ! Én minden veveővel kedves vagyok szinte baráti. . . . . . . . . de ha valaki kötekedő , modortalan akkor már megtartom a három lépés távolságot !
Kiveszem a táskából és a kolleganőm már ki is szúrja, hogy szálhibás. . . olyan 10 centin keresztül.
Felhívom az eladót elmondom a gondom, aki erre annyit mondott:
És én akkor most mit csináljak?
NA itt elpattant a cérna, visszavittem. Felajánlott 1500 ft árengedményt a 21. 000ftos ruhából vagy válasszak másikat. . . a méretemben nem volt semmi ami tetszett meg jól is állt volna. . . JA és nem szálhibás hanem valaki meghúzta felvétel közben, és neki ez kocskázat, de ezért nem kaphatok áregedményt. . . . Mert a ruha nincs elszabva és használható. . . . Aha, de hibás. Még egy vacak számlám sem volt, hogy ott vettem.
Szóval Oktogon Pikky ruhaszalonba senkise menjen vásárolni. . . Mellesleg ha 4 ruhát próbálsz utánna fizetni kell a próbáért, ha nem veszel semmit. . . .