Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Valentin - napi szomorúság
Kiváncsi lennék más nők véleményére az adott helyzettel kapcsolatban. Én túlzom el vagy jogos az elkeseredésem? 1 éve vagyok együtt a barátommal, én 24 vagyok, ő 36 éves. Tegnap említettem neki hogy Valentin - nap van, erre azt mondta hogy ez nem ünnep, persze viccesen. Evvel szemben tavaly ilyenkor lázasan készült és már napokkal ezelőtt kérdezte hogy mit fogok csinálni aznap. Akkor még nem volt kapcsolatunk.
Már óraváltáskor köszöntöttem Valentin - nap alkalából a Joéjt smsben majd a nap folyamán elmentem vásárolni,hogy az alkalomhoz adódoan
megfelően megtudjam lepni. Elmentem fehérneműt vásárolni,fodrászhoz, kisminekltem magam. Rendeltem szív alakú süteményeket a cukrászdából..
Mivel nem élünk közös háztartásban, este az Ő lakásán lett volna az ünneplés. Csak lett volna mert az este nagy része tv nézzésbe fulladt a részéről, se a sütemény se a fehérnemű nem hozzta az általam várt hatást. Az este a hálószobában, zárult ritka rossz minőségben.
Vártam volna egy szál virágot vagy valami apróságot, csokit... Evvel szemben egy doboz csokis kekkszel be kellett hogy érjem. Hozzáteszem még mielőtt megismerkedtünk volna, randizott egy csajjal az első randevú után virágcsokrot küldőtt neki visszont a csaj ki adta az útját már a 2. találkozón. Ezt egy közeli ismeröstől tudom aki bemutatta a srácnak a csajt. Nekem az elmúlt egy évben soha nem hozott még egy szál virágot sem... Hozzáteszem egy olyan nőnek küldőtt virágot aki sokkal rosszabbul néz ki nálam külsőre....
Tényleg jól eset volna egy kis apróság, egy szál virág, egy bonbon... Nem anyagi problémáról van szó a háttérben.
Szerintetek elmondjam neki azt hogy tudok a korábbi virágküldős - történetről és nekem 1 éves kapcsolat nem sikerült hozzni még 1 szál rózsát sem?
Coral: Nincs oda érted.
Viszont ez az erőletett várakozás, elvárások nekem furcsák. Ezek az alkalmak nincsenek kőbe vésve, hogy febr 14-én muszáj romantikázni és szexelni. Az viszont gáz, h más nőnél strapálta magát, nálad meg nem, akkor le kéne vonni a konzekvenciát - nem kellesz neki.
Nálunk pl. a férjemmel (10 éve vagyunk együtt) herótunk van a Valentin-naptól, nem is tartjuk, de éjfélkor (mindketten hajnalig dolgoztunk, ő 3-ig, én f4-ig) meglepett egy szál vörös rózsával, pedig abszolút semmire nem számítottam, és minden évben azért vagy vmi apróság van, holott megbeszéltük, h nem tartjuk. Ő meg pláne nem romantikus alkat, viszont figyelmes.
Az, hogy egy másik nő rosszabbul néz ki, mint te - ez relatív - ettől még lehet, hogy a pasidnak a másik nő jobban kell.
A helyedben hagynám a francba, és keresnék egy olyat, aki értem van oda. Basszus, 24 éves vagy, gondolom nagyon csinos is - nézz már körül, biztos akad minden ujjadra más.
Lehet. De az is lehet, hogy másnap nem evett volna.
Egy igazi férfi ilyenről nem beszél a szíve hölgyének, aki pár ezres új csipkecsodában pcsáig kisminkelve feszít az ágyban. Mert cukros amerikánus virágtenger és csokihegyes filmeket szocializálódott.
Csak éppen lekókad a a "kedve" a túlzott elvárások miatt. Mert gondolom nem jókedvében nem tudott Valentin napi szinten teljesíteni.
Az este a hálószobában, zárult ritka rossz minőségben.
Ez ami aggodalomra adhat okot.
hm, csokis keksz...
jövőre porszívó lesz ebből....
Utána meg már csak por rongy.....
Lehetseges, akinek csokrot kuldott,az nem nyilatkozik meg rolad sem igy, ahogyan Te mersz nyilatkozni rola....
Na emiatt lehetseges, Te alacsonyabb rendu no vagy,mint az atlag, aki nem avval akrja bebizonyitani,hogy o jo no,hogy egymasikat pocskondiaz.....
Buta kis liba vagy szamomra, a tobbit a 42-es hsz-ben olvashatod.
Eloszor meg kene tanulnod,mi a kulonbseg a szeretkezes es a rollerezes kozott, es csak aztan elkezdeni fiuzni!
(((aki nem kepes elfogadni,hogy a parjanak mas is tetszett mar, csak ugy feltalalni,hogy azon masik szemely milyen semmilyen onmagahoz kepest, annak en nem szivesen segitek tanacsokkal, csak annyit gondolok rola, hogy kisdedovoba raszabadult az ovoneni tablagepere)))
Mond, az nem is jutott eszedbe, hogy esetleg éppen nem volt még annyi pénze sem, hogy megvegyen egy mesterségesen feltornázott áru, fagyasztott, másnap már lekókadó virágot? Szegény srác gondolom eléggé lekókadhatott maga is a készülődés és ajándékvárás láttán.
Másrészt azt mondom, engem az év háromszázhatvannégy napján szeressenek, Valentin nem érdekel.
Annak örülj inkább, hogy te azért jól érezted magad. Meglepted magad egy pár új fehérneművel, fodrásznál is jártál, a smink is elég jól sikerült, vittél haza pár darab szerotonin emelő édességet.
Annyira hiányzik neked ezekre még az a nyomorult virág is? Na jó, küldök neked párat.
"drágám, tudom, hogy te ezt hülyeségnek tartod, mert férfiből vagy, én viszont nőből, szóval nekem Valcsi napcsin igen is kell az a k. vörös rózsa, mert csak!"
"úgyis biztos ez a csaj minek fáradozzak" valami érvényesülne...
ez is olyan bulvaros szoveg
"úgyis biztos ez a csaj minek fáradozzak" valami érvényesülne...
ez is olyan bulvaros szoveg
na ugye hogy ezek vezetnek a ffi impotenciahoz
Ezt a kérdést több szempontból is ajánlott végigfuttatni, mondok néhányat.
1. Tipikus hiba, hogy előre túl sokat várunk az ünnepektől, és ami egy átlagos hétköznapon talán még jól is esne, azt egy ünnepen szinte észre se vesszük, várva a nagy durranást, ami talán nem jön el, és kész a nagy csalódás. Minket annak idején a kedvenc pszichológiatanárom a főiskolán azzal bocsátott utunkra a téli szünidő előtt: a karácsonytól ne várjanak túl sokat, próbálják csendesen, békésen túlélni. Néha pont a túlzott elvárások (legyen minden tökéletes a fa árnyalatától a karácsonyi vacsin át a fülig érő ájtatos mosolyokig) eredményezik a fa körülötti k. anyázásokat a nap végére... És igaza volt: ha úgy futunk neki egy ünnepnek, hogy nem várunk tőle többet, mint egy másik naptól, csak legföljebb örülünk neki, ha mégis többet ad, az úgy sokkal jobb. És nem szekáljuk sem a másikat, sem önmagunkat extrém elvárásokkal. (tudom, hogy nálad nem csupán erről volt szó, szóval írok mást is)
2. Kommunikáció! Egy-egy ünnep előtt meg lehet beszélni, hogy kinek mit jelent ez, poénnak fogja fel, falra mászik tőle, vagy aranyos dolognak tartja és belefér neki a kölcsönös ajándékozás is. A falra mászik- esetben nem kell erőltetni a dolgot, lehet találni más szerelmes ünnepet, pl. az évfordulót. (Mi pl. félig poénként, félig valódi szerelmes ünnepként fogjuk fel a Valentin-napot a párommal, szóval mi ajándékozunk is, de szándékosan übergiccses (de azért finomságokat vagy kellemes dolgokat is tartalmazó :) ) ajándékokat, viszont nem hajtogatjuk azt sem, hogy minden nap Valentin-nap, hiszen ez nem igaz! Vannak rohanó hétköznapok, amikor szintén szeretjük egymást, de jól esik az az ember lelkének, ha néha megáll és ki is mutatja ezt valami kis apró meglepetéssel vagy figyelmességgel, közös programmal (ami mindkét fél számára élvezetes). Talán érdemes lenne erről beszélgetnetek, hogy ő pl. egyetért-e ezzel a gondolattal.
3. A más témákban való elégedetlenségedet is őszintén tisztázni kéne, és nem összemosni az ünnepekkel.