Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A társkeresés útvesztői
Létrehozva: 2012. október 29. 16:27
Sziasztok!
Ide várom azokat, akik társat keresnek egy ideje, és az ezzel kapcsolatos kérdéseiket, problémáikat, tapasztalataikat szeretnék megosztani. Azokat is szeretettel fogadjuk, akik már megtalálták a párjukat (mint például én), és szeretnék a többi társkeresőt bátorítani, véleményüket elmondani a témával kapcsolatban.
Azt szeretném, ha ez egy jó hangulatú, kedélyes, veszekedésektől és sértegetésektől mentes topik lenne, kérek mindenkit, hogy eszerint viselkedjen. 
Gyertek, beszélgessünk!
De szerintem azalatt az egy-két hónap alatt bőven lejött, aminek le kellett jönnie, szerintem nem is volt szükség többre.
Ez tök jó lehetne, csak mi van, ha nem tol utánad senki semmit?
Mi van, ha minden pasival olyan átlagos a dolog?
Én pl. emiatt nem tudok választani a pasik közül, mert mindegyik olyan egyformának tűnik nekem. Amelyik véletlenül nem, annak meg én nem tetszem.
Én pl. emiatt gondolom, hogy talán el is kéne felejteni ezt a házasságosdi dolgot, és ha valakivel már heti egyszer-kétszer néhány órát együtt tudnék tölteni, úgy, hogy az mindkettőnknek megfelelő módon történjen, már az siker lenne! De azt látom, hogy csak a két véglet van: vagy csak dugni akar valaki, vagy rögtön a fél karodat akarná, de persze a kapcsolatért leginkább a nő küzdjön, és ha gond van, oldja is meg(rendezze le magában), lehetőleg úgy, hogy a férfinak ne is szóljon egy rossz szót sem, mert abból úgyis csak a sértődés van, jobb esetben csak simán elmegy a fülük mellett a szöveg!
Természetesen ezt általánosságban mondtam, biztosan van kivétel, csak én nem találkoztam még vele.
Ha mindkét fél felfogja, hogy a kapcsolat fenntartása szempontjából fontos, hogy érdeklődjön a másik dolgai iránt, legalább valamiféle nyitottság legyen benne arra, hogy meghallgassa a másik felet, és ne ellene cselekedjen, akkor már az egy jó alap arra, hogy összhangban tudjanak megöregedni egymás mellett - egyik se változzon túl nagyot, túl meglepetésszerűen. Persze mindig beüthet a mennykő, de ha amúgy működik a kapcsolat, akkor még a mennykő után is jobb eséllyel lehet romeltakarítani és újrakezdeni. Végülis ez a kettejük felelőssége, aztán hogy mit hoz az élet, az már nem csak rajtuk múlik, ahhoz kell a szerencse. Szerintem.
Lehet, hogy te ragaszkodsz és nem vagy hajlandó szakítani, de igazából a viselkedéseddel kiprovokálod a szakítást. Szóval végülis mindegy, hogy ki szakít, a lényeg, hogy a kapcsolat működésképtelen.
Megunni sose tudtam a kapcsolatosdit, ugyanis sose tartottak néhány hétnél/hónapnál tovább. :)
Nem is az, hogy ne lennék monogám(ez elhatározás kérdése), hanem hogy nem unalmas-e ugyanazzal élni...
Megfelelő pasival én se vagyok hülye, hogy leadjak a "felhőkön járós" elképzeléseimből.
Én régebben pont azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy örökhűség, monogámia, házasság, meg hasonló szitokszavak. Szörnyű, nehogymár örökre ott rohadjunk egyetlen nővel... gondoltam. Fura, de valahogy kezd már körvonalazódni, mi is az értelme, persze ehhez azért át kellett esni pár dolgon. Én pont nem érzem már ezt annyira "kétes elképzelésnek". Akkor lehet, hogy kettőnk közül most én vagyok a feminimebb? :D
t, nem akarok már igazán olyan félig-meddig kapcsolatot, csak olyat, ami örökké tart.
MIndig olyat akartam, ami örökké tart, de most picit leadtam ebből a (kétes) elképzelésből.
Ha érzek valami kölcsönösséget, hamar elszállok a fellegek közé, és ragazskodom a "pozíciómhoz".
Szerintem csak ez az igazi, és erre kell törekedni. Én most értem el oda, hogy ez az elsődleges szempont, nem akarok már igazán olyan félig-meddig kapcsolatot, csak olyat, ami örökké tart.
Van ilyen, szerintem, és valahogy úgy érzem nem vagyok talán már annyira gyermeteg, hogy ne lehessen ilyen nekem. Legalábbis remélem.
nem tudom.
Mindenesetre ha visszapörgetem magamban az eseteket, ha tetszett a pasi, sose én szakítottam. :)
Én amúgy ugyanezt a konfliktust már előre lejátszom magamban, és az a vége, hogy már az elején abbahagyom a próbálkozást, hiába tetszene amúgy a lány. Tehát te még mindig jobban állsz, ha legalább kezdeményezel :)
Ez a házinyúl téma... áhh, mindig rájövök, hogy valójában én teljességgel alkalmatlan vagyok erre. No nem párkapcsolatra (bár talán arra is, de ez más téma), hanem annak elkezdésére. Tönkretenni viszont annál profibban tudom.
De még így is megtelik a mosogató olyasmikkel, hogy meggymagozó, meg ilyesmik amit nem rakok a mosogatógépbe.
No mindegy ez csak úgy eszembe jutott arról, amit Viola mondott, a halogatás miatt hirtelen fejre szakadó dolgokról.
Úgyis jobban szeretem a vadhúst!