Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Nem most, már ezt megelőzően, mások vélekedtek így .
Én leírtam mi a véleményem a topic témájáról.
Mások kezdtek itt támadni!
Miért? Szerintem ők maguk sem tudják.
Nem, Te magad írtad ezt a szót. Nézd, a lényeget nem érted: senki nem állította, hogy ne lenne tiszteletre méltó az, hogy ennyi mindent megtettél a gyerekeidért. De Te tőlük várod el a tiszteletet ezért, és ez hiba! Tiszteletet az, aki elvárja, sosem kap. Látszatra kaphat, de a háta mögött kinevetik. A poroszos neveléssel is az a baj, hogy "aki tiltással nevel, hazudni tanít." Ezt magam is tapasztaltam gyerekként.
Nem hallottam még ilyen esetről, mint a tiétek, nagyon sajnálom, hogy így alakult. Ettől függetlenül azt gondolom, egy jó pszichológus sokat tudna segíteni neked ezt feldolgozni, mert az látszik, hogy eddig nem sikerült. Egyébként 5000 körül van egy óra, de vastagon megéri. Legalább kipróbálhatnád egyszer, hátha...
Ki ragasztotta rád???????????????
Ezt te írtad:
'Én meg poroszosan nevelem őket'
67-es hozzászólás
Szegény gyerekek!
Műtétek nélkül semmi esélyük nem lett volna normális életre.
A poroszos címkét itt ragasztottátok rám.
Kár pöffeszkedned. Igaz, még jobban árnyalja a képet rólad.
A kérdésem amúgy pusztán elméleti volt. Kíváncsi voltam, a piedesztálra melléd fér-e még valaki. De ahogy látom, szigorúan magadnak tartogatod a helyet.
te, ez a kep egyre rosszabb...
hosszu evekig jarogep, meg ra varo mutetek, poroszos neveles, es a tisztelet elvarasa a te erofesziteseidert...
szegeny gyerekek...
Egy felnőtt ember viselkedését nagyban meghatározza a gyermekkora.Vagyis akit nem szerettek,akivel nem törődtek, csak anyagilag elégítették ki a szeretet hiányt,az sérült felnőtt lesz,mint a topicindító ismerőse is.Erről a lány nem tehet.Tény mivel felnőtt a cselekedeteiért ő felel egyedül most már.
Apuka is helytelenül viselkedett.Nem repülőjegyeket kellett volna küldözgetnie, hanem neki felülni a repülőre és a lányához menni és foglalkozni vele. Az anyuka sem foglalkozott vele rendesen, mert akkor nem hagyta volna, hogy mindenhonnan kirúgják stb.
Ez a lány nem kapta meg az alapvető szülői gondoskodást, érdeklődést, szeretetet,ezért lett ilyen.
Szerinted milyen anya lehetek?
Megfolytom őket a szeretetemmel. csak vicceltem.
Mindíg azt mondják, ők aztán soha nem fognak innen elköltözni
Ha nem lennének boldogok és elégedettek akkor menekülnének.
Ha két vizsgálat között elhal a magzat, azt elfogadja az ember.
De azt, hogy ma este két élő magzat mozog a hasamban, elalszom és reggel már egy élő és egy halott magzatot hordok ki. Hát nekem ehhez nem volt lelkierőm.
Semmi garancia nem volt arra nézve, hogy az egy, az egészséges jön a világra. Ha meg nem hal ő is időközben pl. hullamérgezés?
Bár mindenki állatotta nem kapok mérgezést a halott magzattól, azért fennállt annak is a veszélye.
Igen. Nem kifejezetten látványosak, de sok dolog van.
Az egyik nagyon unszimpatikus orvos a gyerekeim kezelése során azt mondta, én a természet ellen teszek, amiért "újra össze akarom rakni őket"
Megtettem.
A legjobb tudású orvossokkal műtettem meg őket, azt akartam, hogy soha ne szenvedjenek amiért mások mint a többi.
El sem tudom képzelni pl. mit kellett a fiamnak évekig szenvedni azért mert járógépe volt.
Még mindíg vannak hátra műtétek.
Én nem hiszem, hogy így döntöttem volna, persze, ezt már sosem tudom meg.
És persze, más érzelemmentesen mondani ilyet.
De ilyennek sem szerettem volna kitenni két gyereket. Ez biztos.
Nem a döntéseddel volt bajunk (nem is tudtuk), nem az emberfeletti munkádat akartuk ignorálni, hanem a nagyon szerencsétlen kijelentéseddel, hogy te poroszosan nevelsz (nekem már ettől feláll a hátamon a szőr), és ELVÁROD a tiszteletet a gyerekeidtől.
Egyedül voltál (mi is ez a 8,5 év különélés? Máshol dolgozott a férjed, vagy volt egy kis kilengése), most is magad vagy ezzel a nagy súllyal, de ezért nem kéne a te szemedben könnyebb életet élő anyákat leszólni.
Kár ezt tovább ragozni, mert úgy tűnik, mintha mi lennénk az érzéketlenek.
Értem! És nagyon sajnálom! De ha egy gyermeket nem tudtál kihordani, akkor abból miért nem derült ki, hogy kettőt egyszerre mégúgy sem fogsz tudni...egy maradt volna egészségesen és ennyi... Na de ebbe nem is megyek bele, mert nem az én reszortom egy kicsit sem... ezek csak olyan józanparaszti elmélkedések... no meg utólag más dolgában, tudom könnyű okosnak lenni.. bocs érte!
Az is más dolog, hogy nekem is azt mondták az iker terhességem után, és még is szültem még utána...
Na persze ezeket ott és akkor nem lehetett tudni, az akkori információk aéapján tudunk csak dönteni és nem az alapján, hogy hátha.
Megkérdezhetem, hogy vannak a gyermekeidnek maradandó károsodásaik?
Persze megvan a sorrend, anya, nagyobb magzat, kisebb magzat.
Nekem volt sikertelen terhességem. Évekig nem estem teherbe utána.
Sajnos senki sem, bíztatott, hogy lehet még több gyermekem.
Elmondták nagyon jól gondoljam meg a döntést, mert nagy valószínüséggel, nem leszek már többé terhes.
15 percet kaptam.
Van ilyen, vagy, vagy?
Azért valljuk be azt is, hogy nagyon félre érthető voltál... sokszor jó magam sem tudtam mit kezdeni azzal amit és ahogy írtad. Most már sokminden érthető...
Én is voltam ilyen helyzetben... Én akkor az egy egészséges mellett döntöttem.. az az legyen egy de az egészséges...azt mondták a dokik, hogy vagy vagy.
De hálisten, csoda vagy csak tévedés volt..de végül rendben lett a másik is, így nem volt szükség az idő előtti császárra. Borzasztó és nagyon nehéz dolog és döntés, ezek... de ilyenkor, nem a gyermek/ek mellett kell dönteni, hanem az anya melett, az az saját magunk mellett...hogy nekünk mi a jobb...mert ha magunk ellen döntünk, hogyan tudunk, igazán nagyon jó és elfogulatlan anyák lenni...mármint sajátmagunkal elfugulatlan. Nagyon fontos ez az egészségesnek mondható értékrendek továbbadáshoz. Anno alá kellett írni azt is, hogy ha komplikáció lépne fel, ki maradjon életben... Gondolom egyértelmű, hogy az anya..minnek jönne a világra, akárhány gyermek is, ha nincs anya, ugye ez nagyon keserves és borzalmas döntés, de ezt hozzuk meg... tehát itt is a magunk javára döntünk. Hiszen gyermekünk még lehet..remélhetőleg.
Pontosan tudom, mi a koraszülött, az éretlen csecsemő és mi a sérült!
Tíz évig jártunk a rehabilitációs központba, is.
A te lányod szerencsés.
Az én lányom 1 évesen még ülni sem tudott, nemhogy járni.
Az enyémnek volt, hogy két nap különbséggel kellett műtéteket végezni rajta. Papíron az egyik osztályon feküdt, a valóságban már egy másik osztályon a második műtétet végezték el rajta.
Volt, hogy 2 -3 hét különbség volt egy egy 1 órás műtéte között.
És még rengeteg műtéte volt mindkettőnek.
A fiamnak járógépe volt 6 éves koráig.
Gyerekenként kb. 8-10 kg orvosis vizsgálati lap és zárójelentés van róluk. Sajnos.
Már említettem, máshol, más alkalmakkor nem írom le a valódi adataimat.
Amúgy, most vagyok 44.
Kérdezd az előtted hozzám szóló nagyon okos nőket.
Ők majd pontosan leírják, mit is érdemelsz!
jajj mindjárt fel is hívok egy lélektúrkászt.
Olyat még úgysem pénzeltem, gomdolom van vagy 10-15 ezer egy óra.
Volt, van is férjem. Igaz 8,5 évig külön éltünk.
De amikor együtt éltünk, elment reggel 7 órakor, aztán hazajött este 6 után hulla féradtan. Imádja őket, de a napo egyedül töltöttem velük és éjszaka sem kelt fel hozzájuk.
Nem is vártam volna l tőle, valakinek nagyon sok pénzt kellet keresni, hogy tudjuk fizetni, e rettenetes drága speciális tápszert, fizessük a rengeteg orvost + akkor építkeztünk először, nagyon meg volt a helye minden fillérnek.
Legjobban akkor fájt az egyedüllét, mikor láttam anyukát a kórházban egy gyerekkel, férjjel + még papa vagy mama is kísérte őket.
Én meg ott voltam 2 gyerekkel egyedül.