Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Köszönöm!
Nagyon jól látod! Nem azért lettek 1996-ban koraszülöttek mert felelőtlen anya voltam, hanem azért mert a kislányomnál egyáltalán nem volt már keringés.
Vagy hagyják meghalni a hasamban és a másikat tudom még hordani tovább legalább 6 hétig és akkor legalább ő eléri a 2 kg-ot. Így egy gyerekem lesz, de lenyegesen több eséllyel.
Vagy megcsászároznak azonnal, és lesz, ami lesz. Semmi garancia arra, hogy mindketten túlélik a szűlést.
Én választottam a csárámetszést és ezer féle papírt aláírattak velem, hogy ha meghalnak a gyerekeim semmilyen követeléssel nem élek a klínika felé.
Nem tudtam volna megtenni, hogy az egyiket hagyom meghalni, hogy a másik élhessen.
Nem emlegetem a múltat a gyerekeimnek, mert a 10 év nagy részét kórházban műtétekkel, aggódással, reménykedéssel, várakozással töltöttük. Pontosan elég volt egyszer átélni, nemhogy naponta újra és újra emlékeznem kelljen.
ertem en, pontosan ezert irtam, hogy a felnottek reszerol igenis megerdemli a tiszteletet, -de inkabb empatiat, mert egy felnott at tudja elni hogy milyen nehez helyzet volt az.
de a gyereknek, semmi, de semmi koze hozza.
nekem kizarolag azzal van gondom, hogy o gyerektol varja a tiszteletet, aki -nagyon helyesen- a vilag legtermeszetesebb dolganak tartja hogy o vilagon van. ugyan miert is lenne halas, es miert gyermekkorban kell elultetni ezt a martiromsagot a gyerek fejeben? mit fog ezzel kivaltani? gondolom nem tevedek ha azt allitom hogy pont az ellenkezojet...
ha okosan neveli, felnott koraban maga fog rajonni a szulojevel folytatott beszelgetesekbol, hogy milyen kemenyen kuzdott erte, es halas lesz erte, tiszteletet fog erezni az erofeszitesert. de ebben a szellemben felnoni? rettenetes lehet...
az en Szuleim nem martirkodtak, pedig nagyon-nagyon-nagyon sokat fektettek belenk. nagyon halas vagyok, voltam, es leszek amig elek, es vegtelenul tiszteltem, es szerettem oket, es ma is, pedig mar nincsenek kozottunk. pedig nem is vartak el... nem neveltek, -a szo poroszos ertelmeben, hanem szerettek minket... es ha a szeretet jozan cselekedetekkel is jar, a leheto legtobbet kapja a gyerek, es ennek spontan reakcioja a viszontszeretes, es tisztelet... elvarasos alapon mukodeskeptelen....
Itt a fórumon...
Konkrétan nevetséges volt a dolog egyébként, mert a 20 héttöl voltak rendszeres elöfájásaim és onnantól ágynyugalmat irtak elö... Erre ez a topiktársunk azzal inditott, hogy ö milyen szupercsaj mert egyenesen a munkahelyéröl ment szülni... Hát kicsit mellbevágó volt az érzelmi intelligencia teljes hiánya... Ma már persze csak nevetek ezen, de akkor nem esett jól...
Aztán kiderült a topiktárs egyedül neveli a gyerekét, van egy kevésbé müködö kapcsolata, de a gyerek apja átvágta. Kicsit olyan volt, hogy neki is sokat kellett tennie és némi virtuális elismerésre vágyott, meg némi öntömjénezésre... ami oké is lenne, csak pont nem egy koraszülés szélén táncoló ikerterhessel kellett volna ezt a "ki ha én nem feelinget" éreztetnie... No mindegy...
Végül a gondjaim megoldódtak és minden oké... Csak néha tudod én azon csodálkozom el, hogy lehetséges, hogy ennyire elbeszélnek az emberek egymás feje felett, és ennyire nem képesek belelátni, beleérezni a másik helyzetébe...
Igen ebben igazad van. Nekem speciel pont egy ilyen anyám volt aki mártirt csinált magából és mi (én meg a tesóim) voltunk a hálátlanok, mert nem rezegtünk mindig az ö saját különbejáratú neurózisa mentén.
Ellenben az, hogy ilyen anyám volt megtanitott még valamire. Igaz ez nem volt könnyü nekem magamnak se elérni. S pedig arra, hogy hogyan tiszteljem és szeressem öt mégis mindezek mellett. S tudod mi az érdekes: sikerült! Nem volt könnyü, de sikerült.
Egy ikerterhes akinek a csecsemöit a halál széléröl rángatták vissza lehet joggal érez egyfajta hogy is mondjam "én aztán tuti anya vagyok" érzést. Nem semmi stressz amit átél. S szerintem még az se patologiás feltétlenül, ha emiatt kialakul egyfajta felsöbbrendüsségi érzés is benne, vagy valami hasonló. Még azt is normálisnak mondanám, ha emiatt plusz elismerést vár... akár egy ilyen fórumon is...
Az más kérdés, hogy ezt persze ráterhelni a gyerekre kifejezetten káros. De ha te és a többiek erröl akartátok meggyözni akkor ezt lehetett volna kissé finomabban is tenni. Mert itt szerencsétlen KN mást se kapott, hogy "szar ember vagy, mártirt csinálsz magadból, és majd meglátod visszakapod a gyerekeidtöl"...
Nem biztos hogy ez igy van... Kicsit nagyvonalúbban és kedvesebben fogalmazva, esetleg kérdezgetve, hogy ez alatt konkrétan mit értett KN lehet hogy sokkal többet elértetek volna... Igaz az nem mutat olyan jól. Mert beleverni a másik embert az agyagba mindig könnyebb, mint józanul elmagyarázni neki ha téved... Ha egyáltalán téved.
Lehet ez is cifrázásnak tünik a számodra, de mivel téged eléggé intelligensnek tartalak ezért el mertem neked ezt mondani.
Tehát igazad van elismerem, csak a forma megnyilvánulással volt némi problémám...
koszonom szepen.
nekem is vannak ugymond' kellemetlen tulajdonsagaim, en soha nem is vetitettem magam a tokeletesseg netovabbjanak, es nem is fogom.
az is en vagyok amikor oda, vagy visszaszurok. ecce homo...
Itt a fórumon olvastak be neked vagy a való életben?
Nem tudom, mi az oka, nem találkozom ilyen bezzeganyákkal, nem is jut idő ilyesmiket megbeszélni gyereksétáltatás és játszóterezés közben.
Én inkább azt tapasztalom, hogy olyan keveset beszélnek az emberek.
Van néhány ismerős, aki beszédesebb, közlékenyebb, velük jó találkozni, de a többésg vagy siet, vagy szótlan, begubózik, hallgat.
Pedig általános dolgokról akár velük is jó lenne néha beszélgetni.
akarhogy is cifrazod, visszataszito es beteges az a gondolatmenet, hogy a gyerek azert tisztelje a szulojet, mert az "idecsinalta" a vilagra, es a veletlen folytan problemas volt a szuletes, es a szuloje eletben tartotta, es fejlesztette.
Marharepa nagyon jol megfogalmazta, ilyen rettenetes sulyt pakolni egy gyerek vallara, aki nem is tehet semmirol sem, -hiszen a szuloje hivta eletre, igencsak eltorzult gondolkodasra vall. (reszemrol felelmetes)
Mert eddig töled kizárólag korrekt és normális hozzászólásokat olvastam. Értelmes és intelligens embernek tartalak. S új oldalad mutatkozott meg, mert ez a szájkaratés személyeskedés részedröl kissé hogy is mondjam nem volt elegáns.
Persze ez egy névtelen fórum, és nem tartozol nekem semmivel.
Az a baj itt egyesekkel, hogy nem érzékelitek az árnyalatokat, hanem végletesek vagytok. Olvastok valamit ami felháborit, beleképzeltek még néhány egyéb dolgot is, ami vagy úgy van, vagy nem és aztán ezt fennen hirdetitek mint igazságot... Pedig az igazság lehet árnyaltabb és nem csak fehér és fekete...
Nekem nem tünt mártirnak KN. Neked igen és sokaknak másoknak is lehet. De ez nem jelenti azt, hogy nektek van igazatok... Lehetséges persze, hogy a spekuláciok egy része valós, de a kommunikáció meg ahogy ezt elövezetitek az nem sokszor súlyosan vádló és tele van személyeskedéssel...
cseppet sem erdekel hogy mit VARTAL tolem. mar eleve a megfogalmas is tolakodo, tulzo, elszallt. vegulis, milyen alapon VARSZ te tolem barmit is?
tehat magaddal szamolj el, mert nem bennem csalodtal (nem ismerjuk egymast, kozunk nincs egymashoz, es nem is lesz), csupan a TE elvarasaidnak amelyeket velem szemben tamasztottal (es megis, ugyan milyen alapon??) nem feleltem meg. es? talan kene?
Jött akkor egy okostojás aki persze kioktatott, hogy csak egy igyenélö férje által eltartott vagyok, aki henyélek és bezzeg ö, ö már 1 héttel a császármetszése után felmosta a követ...
Nos én az ilyesmit konkrétan kiröhögöm.
Nem tudom pontosan az időt, de lehet, hogy bő évig nem takarítottam, nem porszívóztam, nem mostam fel.
Terhesen, amikor már nagy volt a hasam, és szülés után, amíg a császárom még fájt, addig sem.
Mást csináltam, persze, főztem, stb, de nekem a nagy gyerek húzta a hasam, és nagyon fájt a derekam a porszívózásnál, így azt elvégezték helyettem.
Szerintem a fele annak amit irsz puszta spekuláció. Mártirkodni egy gyerekes anyák is szoktak. S abból amit KN irt nem jön automatikusan hogy ö "folyton érezteti ezt a gyerekeivel". Ugyanakkor az meg szerintem képmutató aki nem vallja be hogy bizony elvárja a gyerekétöl, hogy tisztelje öt... Más kérdés persze hogy ezzel nem kell a gyereket dresszirozni, de ezt KN nem is irta...
Szerintem te belelátsz ebbe valamit ami egyáltalán nem biztos, hogy benne van...
Nem mártirkodik, hanem ti reagáljátok túl, és sokan sértegetik is eléggé primitiv módon... Nem csoda, ha elszakadt nála a cérna...
Nekem nincsennek koraszülött ikreim, de táncoltam a koraszülés élén. Akkor inditottam itt egy topikot, mert borzasztóan el voltam csigázva és keseredve. Jött akkor egy okostojás aki persze kioktatott, hogy csak egy igyenélö férje által eltartott vagyok, aki henyélek és bezzeg ö, ö már 1 héttel a császármetszése után felmosta a követ...
Nem szeretnélek benneteket megbántani, de szerintem nem kéne ennyire belekötni KN18-ba. S nem az ikres anyák szolidalitása beszél belölem, hanem a józan ész. Nekem sikerült elkerülnöm végül, hogy az ikreim koraszülöttek legyenek, de ismerek olyanokat akiknek nem. Valóban külön tisztesség illeti meg öket, mert nagyon nehéz amit csinálnak. Emberfeletti. Egy 610 grammos babának manapság, a szuper ellátás mellett is kb. 50% esélye van arra, hogy egyáltalán életben marad, és még kevesebb hogy egészséges lesz. S bizony ez nem kis áldozatot kiván az anyától, a családtól is sokszor. Ez szerintem tisztelendö dolog. Azt meg nem biztos, hogy KN naponta a gyerekinek az orra alá dörgöli, hogy én pedig miröl le nem mondtam értetek... S valahol szerintem ezt az akinek idöre született, egészséges gyereke van nem igazán értheti. Nagyon nehéz ez lelkileg egy anyának. Mert persze kötelessége megtenni mindent a gyerekéért, és a többség meg is tesz mindent... de azért nem mindenki ilyen valljuk be.
Nem kéne tovább borzolni itt KN kedélyeit. Szerintem nincs semmi baj azzal, hogy elvárja a tiszteletet a gyerekeitöl. Csak kicsit szerencsétlenül fogalmazta meg mit gondol erröl. Egyébként a tiszteletet minden szülö elvárja a gyerekétöl, és azt is, hogy a gyerek viszontszeressen. Ez a normális... Meg persze az is, hogy mi anyák is szeretjük a gyerekeinket, és óvo, gyengéd és odafigyelö módon, de ugyanakkor nem majomszeretettel, hanem következetesen és ha kell akkor határozottan neveljük öket...
A topikot olvasom, mióta elindult, és ma délután a játszón azt hiszem, hogy találkoztam egy tipikus esettel, amikor 15-20 év múlva az anyuka azt fogja mondani mindenkinek, hogy a fia milyen hálátlan és elhagyta őt (vagy nem és élősködik rajta, ez is előfordulhat).
Az az eset volt, ami az anyukának fel sem tűnt, de a belszólásaival, állandó felügyeletével szinte megfojtotta a gyereket, aki viszont meg is felelt ennek a képnek.
Ismertem őket már régebbről, de ritkán találkozunk. Közben a kissrác is cseperedik, nagycsoportos, amúgy közösségben kibírhatatlan, renitens, impertinens. Ha ott van az anyja, halló- és látótérben.
Közben anyuka kiment a játszóról cigizni, én figyeltem a gyermeket, mert előtte eléggé dobálózott, szórta a homokot, játékokat, ha épp olyanja volt, de mintha elvágták volna, tudott rendesen is kérni.
Előtte úgy mászott fel a mászópiramisra, hogy anyuka egy gyereknek sem engedte a sajátján kívül, mondván, hogy csak akkor nyugodt, ha a szerkezet nem mozog, ennek ellenére föl kellett másznia a gyerek után, mert nem akart lejönni.
Már a város több óvodáját vogigjárta, mert anyuka egyik óvónővel sem volt elégedett. Erről mondjuk nem sokat tudtunk beszélni, mert nem fújtam vele egy követ, mivel már a második gyerekem jár ugyanabba az oviba és Uram bocsá' még elégedetlen sem vagyok.
Nos, ez az nyuka valóban az érezheti, hogy erőn felül tesz a gyerekéért, a gyerek meg nyilván nem érti és nem is fogja érteni, hogy MIÉRT?
Miért? Nem az a dolga egy anyának, hogy akár erején felül is tegyen a gyerekeiért? Mi van ezen külön tiszteletre méltó?
Az pedig, hogy nem érzed az összefüggést, sokat mond a te nézeteidről is.
Ha anyuka folyton azt érezteti a gyerekeivel, hogy ő micsoda szuper anya és egyben mártír, aki a teret is meggörbítette természetfeletti erőfeszítéseivel, és ezért ELVÁRJA a tiszteletet... nos, nem sok jót jósolok neki.
Totál igaza volt annak, aki azt írta: tiszteletet úgy lehet kapni, ha az ember előtte adja.
Az "én aztán mindent megteszek és feladtam értetek" NEM a tisztelet, hanem az önfényezés kategória. Plusz megnyomorítja a gyereket, hiszen azt üzeni: te tehetsz arról, hogy nekem milyen sanyarú sorsom volt.
(Az ilyen megjegyzéseit, mint hogy "átlag anya visszamegy dolgozni pár hét után", meg abszolút nem lehet hova tenni, teljesen elszakadt a valóságtól.)
Pedig mindenkinek unszimpatikus, ahogy mártírkodik.
Szerintem te is és még sokan teljesen félreértitek KN18-at. Le a kalappal elötte mert a koraszülött ikreiért mindent megtett. Gondolom ezek után is lelkiismeretes anya lesz és tisztelni fogják a gyerekei még pluszban is. Miért ne tisztelnék...
Az meg egyenesen feketemágia, hogy már most rámondod, majd úgy fog járni mint a topikinditóban. S miért járna úgy? Öszintén mondom nem értem az összefüggést.
A koraszülött nem egyenlő a sérült gyermekkel. Vagy ezt ezidáig nem tudtad. Akkor most szólok, szólunk jó páran.
A lányom is koraszülött volt. Most 14 évesen kutya baja. Igaz, mikor hazahoztam a kórházból, akkor sem kellett tutujgatni. Fejlesztettük, oszt ennyi. Most dicséretes 5-ös fizikából, szín ötös matekból, és a többi tantárgyból is ötös, meg jó. Ja, és a kézügyessége valami fenomenális. Már 3 évesen az volt. A mozgásban sem marad le társai mögött. Elsős kora óta űzi a néptáncot.
Dicsekedjek még? (nem kerül semmibe!)
Ja, és nem a lányom az egyedüli gyerekem. Van egy bátyja is, aki ugyan nem koraszülött, de eleinte sok segítségre szorult. Most már ő is önálló, szeretetre méltó fiatalember. 17 éves, és szereti a szakmáját, amit tanul. Sőt, a legjobbak közt van. És nem várok el hálát egyik gyermekemtől sem. Neveljék majd úgy a gyerekeiket, ahogy én őket. Szeretnek, és ez nekem bőven elég.
majd megoldjak ha nem birjak!:-)
aztan lesz nagy siras-rivas, hogy azok a halatlanok...