Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Kívüéálló tud így fogalmazni...., egy szülő másképp beszélne a dolgokról----
Sok boldogsagot a kislanyoddal!Most 2 eves,majd vardd meg ha tinikorba kerul,es nem akarsz neki szazakert ruhat es cipot venni,mert az osztalytarsaknak az van,vagy nem mehet bulizni iskola idoben,rosszul tanul,nem is akar tovabb tanulni...pedig az esze meg lenne hozza....
Nem mondom,hogy biztos,de lehetseges,es baratot valaszt,aki nektek nem is johetne szamitasba...
Majd 12 ev mulva talalkozzunk,es kiderul..mondom,nem muszaly,hogy igy legyen....
Akinek kicsi kis angyalkaja van,nem tudja hogy lesz kesobb?????Es ez nem a szulok hibaja,a kor amiben ma elunk,mag egy 10 evesnek is nehez megmondani,hogy tegye le a okoskat,addig amig vacsoraznak,segitsen a hazimunkaban.....
Már megbocsáss, de senki nem kérte, hogy megszülessen. De ha valaki gyereket szül, kutya kötelessége, hogy felnevelje. Nem a gyereknek van kötelessége, hanem a szülőnek!!!
Ha ez akkora nagy áldozat, hogy "hálásnak kéne lennie, hogy életet, adott a gyerekének, becsületre nevelte, gondoskodott róla, aggódott érte", akkor nem kellett volna gyereket szülnöd!!!!
(három gyermekes anyuka vagyok)
czege
Akkor szerinted egy anyának az élete végéig pedáloznia kell a gyereke figyelméért, szeretetéért, hogy jó anya lehessen?
Véletlenül a "gyereknek" nem kéne hálásnak lennie, hogy életet, adott a gyerekének, becsületre nevelte, gondoskodott róla, aggódott érte, stb.?
Amikor meg megöregszik a szülő, akkor le van tojva, gondoskodjon róla az állam, "mert én sokat dolgozom, nem érek rá" alapon?
Ilyenkor kívánom vissza a "büdös barlangot", mert másra már úgysem jó az a "vén trotty"!
Egy boldogtalan szülő, akinek már csak a csupasz hátsója és a tyúkszaros élete maradt, mert mindenét odaadta a gyerekeinek, és még örülhet, hogy nem került (egyelőre) a híd alá.
Óóóó kérlek, ne használj már ilyen nagy szavakat...! Ki akarna megkövezni??!!
Értelek és megértelek, így értem a háládat!
Kívánok sok-sok boldogságot Nektek!
Az én lányomnak is azt mondták, hogy nem lehet gyermeke soha, pedig imádja a gyerekeket... és van már neki kettő... szuper kis unokáim vannak.
nem érzem ló túlsó felének. Tudod, miért nem? Mert 12 éves korom óta nem volt rendes női ciklusom, mert 19 évesen "hozzám vágta" egy nőgyógyász, hogy "ne aggódjon kislány, legfeljebb nem lehet gyereke", mert egész életemben úgy éltem, hogy nekem sose lehet gyerekem... Így "nem is akartam". De mégis találtam egy olyan férfit, akitől akartam, majd olyan orvost/orvosokat, akik hajlandók voltak utánamenni a gondoknak, kinyomoztuk, mi okozza a zavarokat és kezeltük... És hosszas küzdelem után pont Anna jött hozzánk
Igen, ezért hálás leszek, amíg élek - lehet, ezért megkövezni, de nem tudok máshogy érezni 
A "túlzott hála" pedig nem tudom, milyen lehet, én csak szeretem a kislányomat, ahogy nem is gondoltam soha, hogy lehet szeretni.
Persze egyetértek veled... de attól még a ló túlsófele sem oké.... a túlzott hála érzés, valami konpenzálása /ahogy minden valaminek a konpenzálása, ha már túl, van... és sokszor terhes is másnak, a gyermeknek is lehet teher a szülő túl nagy hálája, xcsupán csak azért mert van... Erre gondoltam.
tessek??
az lenne a lo tulso fele, hogy tisztaban van vele, o akarta hogy legyen gyerek, meg is cselekedte a dolgot hogy teherbe essen, -tehat a szules mellett is o dolntott, es boldog az eredmenytol? tisztaban van vele, hogy a gyerek az o (es a tarsa) kizarolagos akaratanak gyumolcse? es halas amiert megadatott neki? es nem a gyerektol var halat az osszes sajat kutfobol eredo, es sajat akaratan alapulo dontese miatt?
na ne szorakozzal!
en megveregetnem Czege vallat, a leirtakbol kitunik, hogy a gyereke finom erzelmi gazdagsagban novekszik, es nem az elvart hala nyomasa alatt. nem kell a gyereknek halat ereznie, amiert az anyukaja ugy dontott, hogy "idecsinalja". egeszseges, logikus, es intelligens szemlelet. valoszinusitheto, hogy ugyanezt fogja "visszakapni"...
már elnézést, de TE SZÜLTED MEG ŐKET, Te akartad őket, neked kéne hálásnak lenned, hogy lettek, nem őket "kötelezni" hálára azért, amit te tettél... anyaként szerintem fel se merülhet az emberben, hogy hálát várjon azért, amit minimumként meg KELL tennie
Nekem is van egy kislányom, igaz, makkegészséges és a legjobb gyerek a világon - már amilyen egy kétéves lehet
-, de nemhogy tőle várnék hálát az életben akármiért is, én vagyok hálás neki, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek az anyukája 
Én azt látom egy ideje, hogy a szülő nem mer/akar konfrontálódni a gyerekével. Nem akar ellent mondani, nem akar nemet mondani, inkább megveszi a túró rudit, mert ne hisztizzen már a közértben, majd lego-t, nehogy már lemaradjon az osztálytársaktól, ipodot, mert azt kért karácsonyra, bármit, csak ne kelljen ellenszegülni.
Ennek egyenes következménye, hogy tárgyakkal vásárolja meg a gyerek "szeretetét" és nincs valóságos érzelmi alap anya-apa és gyereke között.
Köszönöm, Dapazso. Nagyon szépen és lényegretörően összefoglaltad a dolgokat. Sajnos nem beszélhetek személyes tapasztalatból csak gyerek-szülő kapcsolatról, viszont a szülő-gyerek kapcsolatot pontosan így képzelném, ahogyan leírtad. Boldog lehet az a szülő, nagyszülő, akinek ilyen gyerekei, unokái vannak, mint neked.
A párom lányánál nem tudom hogyan, mikor és hol siklott ki a vonat, nem is az én tisztem ezt megítélni, még kevésbé van jogom pálcát tőrni bárki felett is, de valahol sajnálom, hogy ilyenek a tényállások, mert lehetne közöttük-közöttünk egy normális hangvételű kapcsolat. Ha látnám, hogy van benne egy hangyányi jóakarat, igyekezet, hogy kezdjen valamit az életével, én is támogatnám, de így....kívűlállóként, nem kell nekem mindenbe belefolyni.
?
igazan orulok a privat a meggyozodesednek, es mivel az privat, maradjon is az! :-))
amugy semmifele kep nem lett festve Kn-rol, szerintem senki sem ismeri elegge ahhoz, hogy ezt megtehesse, itt csupan egy, azaz EGY darab gondolatat, es annak helyessege,-vagy sem,- lett vitatva. nem az egesz ember, -cakkpakk, csupan az a kis kulturalis csokeveny, ami mar annyi ember eletet tonkrette.
es igen, meg kell tanitani a gyerekeket a helyes tarsadalmi viselkedesre, meg kell tanitani hogyan kell viselkedni a szomszeddal, a boltban, a rokonokkal, es a tanaraival... csakhogy ezek nem tengermely erzelmi kotodesu kapcsolatok mint az anya-gyereke, hanem egy kotelezo viselkedesi klise, ami a beilleszkedest teszi lehetove, es meg csak nem is tiszteletbol "all", csupan egy forma, a kulso kor szamara.
a belso kor, -joesetben- teljesen mas.... nagyon szerencses aki megtapasztalhatja, es nincs rakenyszerulve az "idegenekkel" kotelezoen hasznalt format a szuleivel is fenntartani... es mar bocsanat, de vak is az a szulo, amelyik nem veszi eszre, hogy van egy joval melyebb, gazdagabb forras, ami pont a szulo-gyerek kozotti zsigeri kapcsolatbol ered, es amelybol, -amennyiben nincs "elidegenitve a gyerek"- spontan ered a tisztelet, es a szeretet. es pont ebbol ebbol a zsigeri kapcsolatbol eredoen nem mukodik a "kotelezo tisztelet", hacsak nem a forma kedveert, de valojaban uresen, tartalom nelkul, hiszen a belso korben erzelmi vezereltsegbol szuletnek a belso kor tovabbi tagjai fele a megnyilvanulasok, input-output alapon. vagyis amit ki mint vet, ugy arat. ezert a belso korben, mindennemu elvaras mukodeskeptelen, -legalabbis autentikus modon, persze a kepmutatas szinten mukodhet.
ezert en tovabbra is azt gondolom, hogy aki ilyen "idegenul" banik a gyerekevel, az olyan hulye mint szodas a lovat. pont a legnagyobb kincset engedi kikuszni a kezei kozul a kicsinyes es piti onigazolasa kenyszere miatt.
nem kell egyeterteni, sokan ertik ezt itt a topicban, Dapazso pedig kitunoen megfogalmazta.
Senki nem adott a szájába olyan szavakat, amiket ő nem használt. Erről magad is meggyőződhetsz, ha visszaolvasol. Ha annyira nem olyan ember, amilyennek itt megmutatkozott, valódi énjét miért csak neked tárta fel? Minket ezek szerint csak provokált?
KN18 esetében bizonyára nem erről van szó, ne is kössünk bele a továbbiakban. Ennyi.
Ezt talán hadd döntse el mindenki magának.
Eléggé provokatívan fejezte ki magát néhány hsz-ében, ezért nem kell csodálkozni, ha belekötnek jóérzésű emberek.
Pl. én is kikérem magamnak, hogy jön ő ahhoz, hogy engem lenézzen, mert nem vállalok gyereket?
Ez az öntömjénezés elég visszás a részéről..
Még egyszer, azoknak, akik úgy érzik, tudják a tutit: érzéseket nem kérhet rajtunk számon senki. Soha Csak cselekedeteket.
Sem. Főleg nem egy vadidegen.
Az ugyan mitől helyén való, hogy KN lenézi azokat, akik egyáltalán nem vállalnak gyereket vagy dől belőle az irigység azok iránt, akiknek egészséges születik és szerinte velük nincs is gond?
Hölgyeim! Priviben meggyőződhettem róla, hogy KN18 igen messze van attól a képtől, amit ti festettetek róla. Legyetek szívesek ne adjatok olyan szavakat a szájába, amiket nem mondott (írt).
Tegye fel közületek az a kezét, akinek van valamilyen korú gyereke és nem úgy nevelte-tanította, hogy tisztelje a szüleit, a rokonait, a nevelőit (óvónéni, tanárok, stb.) és úgy általában mindenkit? Ki az, akinek a gyereke köszönés helyett "anyád!" felkiáltással lép be egy boltba? Na, ugye.
Tudjuk, vannak szülők, akik elvárják és kikövetelik (-zsarolják) a gyerekeiktől azt a magatartást, amit ők a tisztelet megnyilvánulásának gondolnak. Pl. magázódó megszólítás, stb. - de ez is olyan, hogy ha sosem tegezi, rossz kapcsolat esetén akkor is érződhet, hogy negatív érzései vannak és a tisztelet üres, formális.
KN18 esetében bizonyára nem erről van szó, ne is kössünk bele a továbbiakban. Ennyi.
A zászló mindenkinek áll, bárki átélhet a gyerekével kapcsolatban életveszélyes helyzetet. Nemcsak a születés előtt/alatt, hanem bármikor. Ki lehet esni ablakon, elütheti bármikor egy autó, lehet rosszkor rossz helyen és elrabolhatják, kaphat leukémiát, stb. Bárkinek a gyereke, bármikor. És az egész család hős, ha kibekkeli, ha túljut rajta. A szeretet és a tisztelet nyilván nem közvetlenül egy ilyen nagy horderejű eseménynek a függvénye, de lehet mérföldkő szülő és gyermek kapcsolatában.
Szegény nagyanyám várt "hálát" azért, hogy a gyermekeit átlagos módon felnevelte, felnőttkorukban jobbára a kihasználásukra törekedett. Csodálkozott, hogy mindenki elfordult tőle, közben ő maga mart el magától mindenkit. Utolsó éveiben már szinte sajnáltam. Testileg is beteg volt, de ezért jobban.
Akinek 0 az érzelmi intelligenciája, az hiába akar esetleg jót, akkor sem képes belátni soha, ha mégis valami rosszul sült el. Az ilyen hibák halmozása tűnhetett úgy, mintha gonosz lenne és a mézes-mázoskodás meg csak színjáték. Mi van, ha ő alapból nem akart rosszat másoknak, csak az empátia hiánya miatt nem volt képes belátni a szavai és a cselekedetei következményeit? Sokszor olyan volt, mint egy gyerek, aki mindig tréfát űz másokon - de neki sem jött be az élet, nem kapott meg semmit, amire igazán vágyott. (Amaryndának: ő sosem ivott.)