Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Hű, én sosem kaptam ennyi levelet!
De legalább tudtam rájuk válaszolni... igaz, hogy utólag kiderült némely esetben, hogy kár volt fárasztani magamat, mert hiába tűnik úgy, hogy nekem személyesen írt az illető, mégiscsak copy-paste-ről van szó - ugyanis később leregeltem, majd visszaregeltem, és ismét megtalált ugyanez a fickó, ugyanazzal a sablonszöveggel!
Ezt a napszemüveges dolgot már más pasi is mondta itt az NLC-n, de szerintem hülyeség. Én is napszemüveges fotóval voltam fenn a társkeresőn, és semmi különbséget nem tapasztaltam, így is ugyanolyanok írtak, mint amikor fotó nélkül társkeresőztem... teljesen normális és átlagos férfiak, akiknek első levélváltás után küldtem fotót napszemcsi nélkül is.
Szerintem, ha napszemcsi nélkül lennék fenn, annyi lenne a különbség, hogy minden "hülye állat" megtalálna...
A lélek tükrének semmi köze a netes társkereséshez, a pasik nagy átlagban nem a lelkünket nézik. Aki meg igen, az a szemüveges képre is reagál!
Teljesen azt csinálsz, amit akarsz, én nem mondom senkinek meg, mit csináljon. Vannak tapasztalataim, tanulásaim, amiről tudok beszélni, megosztani azt és meghallgatani másokat - aztán, hogy ki mit akar belőle meghallgatni, vagy elfogadni, az mindenkinek a maga felelőssége.
Nem mondanám "tutinak", amit írok - mindenki más valóságot tapasztal meg, nincsenek abszolút igazságok. De ha valakiben később néhány gondolat kicsírázik, az egyáltalán nem biztos, hogy baj.
Hogy ez téged ennyire felhúz, az viszont tényleg a te blokkod. :) Mindig, ami zavar minket (látszólag a másikban, valójában az a tükör...) azzal a területen még dolgoznunk kell magunkon.
Szia!
Maga a téma amiről írsz, tényleg aktuális. Szerintem is viszonylag kevés a lehetőség sajnos mai nem tiniknek az ismerkedéshez.
Végülis nézzük át a lehetőségeket:
- Szórakozóhelyen (jómagam sosem voltam ilyen szórakozóhelyen ismerkedős típus, lehet hogy embertípustól függ, de én ordító zenével cigifüstben annyira nem tudtam közvetlenül beszélgetni másik nem képviselőivel)
- Házbuli (30 után sajnos csökken ezeknek a gyakorisága is, de itt már több az esély valós kapcsolatot kialakítani, nekem is volt részem ebben, kisebb társaság, nem feltétlen ordító zene, akár csendesebb zugok is lehetnek alkalmasak beszélgetésre, társaságfüggő, de azért van esély)
- Az élet hétköznapi szituációiban (tömegközlekedés, vásárlás, utcán stb, ember legyen a talpán aki tud így ismerkedni, mondjuk volt már így is ismerkedésem, anyák napjára vettem virágot, aztán megtetszett az eladó, jártunk egy darabig, de a mai rohanó világban sokan zaklatásnak vélnék, "nem, nem kérek semmit és nem adok pénzt" :)
- internetes társkeresés (helyén kezelve a dolgot, itt is lehet eredményeket is felmutatni, persze sorok mögé kell látni és szűrni, végülis ebben a formában jómagamnak egy feleséget már sikerült találnom :)
- munkahely (ha el tudsz vonatkoztatni a helyiek pletykájától és egy esetleg szakításnál a személyeskedéstől, akkor lehet benne fantázia).
- Topic tali, összejövetel (előnye a netes társkereséshez képest, hogy nincs feszengés, ha valaki nem szimpi, másokkal is tudsz beszélgetni).
Most más nem jut eszembe. Topic talikat nem szoktatok szervezni, régebben voltam jó páron?
"Ugyanakkor mindenképpen érdekes, hogy ezen így felkaptad a vizet..."
Igen, mindig bosszant, amikor valaki ismeretlenül nekiáll elemezgetni mindenkit és megmondani a nagy tutit.
Idejöttél, elemezgetni mindenkit, egy-két komment alapján, amikor semmit nem tudsz senkiről. Rögtön azzal kezdted, hogy "ne csinálj semmit, amíg meg nem ismered önmagad". Honnan tudod, hogy nem ismerjük már önmagunkat? Attól, hogy idejövünk ebbe a topikba és elpoénkodunk mindenfélén, nem feltétlenül vagyunk olyan egysíkúak, mint ahogy elviccelődünk a sztereotípiákon.
És igen, mindig bosszant és felkapom a vizet, amikor valaki, aki egyáltalán nem ismer, elkezd kielemezni és megmondani, hogy mi a módi. Csak ennyi. Kérlek, ne elemezgesd, hogy én min kapom fel a vizet, oké? ;)
Nem látok ellentmondást, de abban sem, amit írtál. Egyszerűen jeleztem, hogy nem érdemes belemenni a többszörös kérdés-válaszolásba azokkal, akik elsőre nem értenek a szóból ("kösz, nem") és ez esetben talán lehet kezelni a levéláradatot. De ha nem, az sem tragédia.
A szakítás úgy jött ide, hogy vannak, akik nagyon nehezen mondanak nemet, akár szívességről, akár párkapcsolatról, akár bármi másról van szó, mert nem akarják megbántani a másikat. Holott ezzel csak sokkal rosszabbat tesznek. Nem feltétlenül rólad szólt ez, hanem általánosságban. Ugyanakkor mindenképpen érdekes, hogy ezen így felkaptad a vizet...
:)
Mint írtam, túljutottam már rég ezen, illetve másként látom a dolgokat.
(visszaolvasgatom a korábbi hsz-okat)
"tartós kapcsolatra vágynék, nem kufircolásra, de összerakják azzal, hogy hány éves vagyok és jól meghátrálnak, hogy jajjezmostazonnalesküvőtakarmeggyereket."
Ez már megint egy negatív gondolatminta: tényleg irreális elképzelés az, hogy vannak olyan férfiak, akik szintén vágynak családra...? Amelyik meg nem, az miért baj, ha másfelé keresgél?
jó, de akkor most ellentmondasz önmagaddal. Leírtad, hogy jajjmiértnemlehet annyit írni, hogy kösz nem. Hát leírtam, hogy miért nem.
A szakítás pedig nem tudom, hogy jön ide. Attól, hogy nem jó érzés visszautasítani valakit, még megteszem. Szakítani sem könnyű, de megteszem, ha eljött az ideje. Én csak azt magyaráztam meg, hogy miért nem megyek olyan helyre, ahol folyamatosan olyan helyzetbe kerülök, amit nem élvezek egyáltalán.
gugli a barátod!
BOCSÁNAT előre is :)))
Zöldférfi csak azért regisztráltál női oldalra, hogy itt legalább válaszokat kapj!? :))
bocsi
Tökéletesen értelek!
5 nap alatt 85 levelet kaptam. Szinte kivétel nélkül rendezett, normális kinézető 25-35 közöttiek, de ha egyszer nem jön be mint pasi :((
Annyira belefárad már az ember a magyarázkodásba és tök bunkók, mert mind azt hiszi, hogy csak ő ír csak neki kell válaszolnom.
85 levélből 3 pasi jött be igazán, ezeknek válaszoltam a többinek nem. Nem fogom 80x leírni, bocsi de nem.
NEM VAGY BUNKÓ EGY PERCIG SEM!!!
"...Nem jó érzés visszautasítani, mindig én érzem magam kellemetlenül ilyen szituációban."
Sőt: szakítani sem jó érzés a másikkal...
Viszont akik nehezen tudunk nemet mondani, meg kell tanulnunk, mert ha nem, abból csak sokkal nagyobb kalamajkák és sértődések lesznek.
"Kedves, saját szavas elutasító választ."
Szerintem ez nagyon barátságos lépés volt tőled. Bár valóban egy kicsit rutintalan is. :) Copy-paste-es "köszönöm, de nem, stb." bőven elég.
"...tehát egy elutasítás 5-6 levélváltás volt."
Ha meg valaki ebből nem ért, azzal nem kell a továbbiakban foglalkozni.
"megkérdezi, hogy miért, miközben olyan tulajdonságai voltak, amiket eleve kizártam és ezt nem is titkoltam"
Az ilyesmire meg helyből nem kell válaszolni. Aki nem ért az okos szóból, az... Látszik, hogy jó szíved van.
Régebben én még nagyon ki tudtam ezen akadni, hogy nem válaszolnak a kiszemeltek, egyszer dühömben el is küldtem a delikvenseket melegebb éghajlatra nyaralni - na, hogy hogy nem, arra már jött válasz!
Azóta meg már rájöttem, hogy felesleges ebből is újabb szenvedéstörténetet fabrikálni: aki nem válaszolt, az nyilván azért nem válaszolt, mert nem érintettem meg, vagyis nem életem párja, ergo értelmetlen is lenne az időnket vesztegetni.
Mindezt nem azért írtam, hogy vissza-rábeszéljelek a netes párkeresőzésre, mert nem kell mindenkinek ezt csinálnia, mindenkinek megvan a saját útja. Csak eszembe jutottak, mint gondolatok.
No, akkor szólni kellene bbobnak, hogy van itt türelem
.
Hát, nem akarok én mindent azonnal
Igaz.
Az utolsó kapcsolatom után( ő szakított velem 1éve), tudtam én jól megfogalmazni, hogy mit szeretnék, milyen elképzelésem van egy ffiről, egy párkapcsolatról, magamról.
Mit tettem és tehettem volna, legközelebb, hogyan csináljam.
Valahogy kiforrottabb lettem, és felszabadultam:-)
Ez a szakítás tényleg kellett ehhez a felismeréshez.
Csak aztán mégis elakadtam:-S
Vannak próbálkozásaim, amik pillanatnyilag tökre feldobnak, ösztönöznek, önbizalmat adnak, de rossz érzés az, hogy ezek rövid ideig tartanak:-(
Ritkán egy szellő meglegyint, és már megy tovább.
Arra sincs időm, hogy belemerüljek, belefeledkezzek:-(
Pedig, jujj de jó lenne már...
"és mégsem lettek sikeresek a kapcsolataim"
Látod, ez a mondat is kulcs lehet. Hiszen minden kapcsolatunk sikeres, abból a szempontból, hogy tanulunk, fejlődünk belőle. A párkapcsolataink azok, amelyeken keresztül "turbo" módban tudunk fejlődni.
És ezért hálásnak kell lennünk minden exünknek, akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt lehettünk. Illetve békében elengednünk őket és nem magunkkal hurcolni bármiféle haragot (mert akkor valójában nem rájuk, hanem magunkra haragszunk). Az, hogy ha nem tudjuk magunkban békében lezárni a korábbi kapcsolatainkat, az bizony alapvetően meghatározza a későbbi kapcsolatainkat is.
mások helyett nem beszélhetek, csak hogy én miért nem tudok (szeretnék) neten ismerkedni. Egy hét után jött a nagy felismerés. Illetve inkább egy nap után, de még egy hétig maradtam.
Az életben sem tudok mit kezdeni azzal, hogyha tetszem valakinek, aki nekem viszont nem. Nem jó érzés visszautasítani, mindig én érzem magam kellemetlenül ilyen szituációban. Akármennyire is normális, szimpatikus az illetű emberileg, ha egyszer pasiként nem jön be.
Ugyanez a helyzet a társkeresőn, csak éppen hatványozottan. Én nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. És itt jön az, amit írt zöldférfi, hogy miért nem képes legalább egy visszautasító választ írni valaki :S
Alapjánba véve udvarias vagyok, válaszoltam mindenkinek, aki írt. Kedves, saját szavas elutasító választ. Amikor rájöttem, hogy két órája már csak a leveleket írogatom (ahelyett, hogy mosnék/főznék/takarítanék/társasági életet élnék/dolgoznék), jöttek a sablon elutasító válaszok. Volt, aki belémkötött, hogy miért sablonban utasítom el, nem igaz, hogy annyira gáz, hogy így kell leráznom. És az volt a tapasztalatom, hogyha kedves elutasítást írtam, arra megint válaszoltak, kérdéssel, akármivel, tehát egy elutasítás 5-6 levélváltás volt. egy idő után már nem válaszoltam. Miután hárman írtak a sablonelutasításra is kérdéssel vagy kioktatással, elment a kedvem a válaszolástól.
Tudom, totálisan bunkó vagyok, de több srác is volt, akinek egyáltalán nem válaszoltam. Amikor visszautasítottam és megkérdezi, hogy miért, miközben olyan tulajdonságai voltak, amiket eleve kizártam és ezt nem is titkoltam. Ha ő nem tud értőn olvasni, annak ellenére ír valami kopipésztelt üzenetet vagy csak szimplán gáz üzenetet, akkor miért legyen bűntudatom amiatt, hogy nem válaszolok?
Nade a lényeg, hogy én azért nem tudok, nem szeretnék társkeresőn ismerkedni, mert nem az én személyiségemhez való, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Úgy érzem, hogy zaklatnak az emberek. Kiírom, hogy mit szeretnék és 2-3 kivétellel olyanok írnak, akik közelébe sem érnek. Tudom, én vagyok a túlérzékeny, de nekem ez egyáltalán nem más, mint amikor az utcán utánamfüttyögetnek az ötvenéves alkoholista építőmunkások. Tehát én ezért. Nekem ez sok. Elismerem, hogy van értelme, hogy sokaknak beválik, de az én személyiségemhez nem passzol :(
nem temetem....ássa meg maga a saját sírját
viccet félretéve, ha hazajött, úgyis eldől, mert a tali után mondjuk ugyanúgy leveleztünk minden nap, mint előtte...szóval lehet, h csak nem túl figyelmes típus. vagy nemtom.
meg jelenleg a másik, akivel most ismerkedünk, vhogy jobban piszkálja a kis agyam
meg kell még szoknom ezt a többekkel is ismerkedünk, stb jellegű dolgot, olyan furi kicsit, de majd belejövök ebbe a netes ismerkedésbe, mint kiskutya az ugatásba 
valószínű nem túlzottan keltettem fel az érdkelődését, h elutazás előtt annyit nem írt h akkor majd x nap múlva jövök, vagy légy jó addig is vagy szia vagy vmi. szóval érted, vmi elköszönésféleség elutazás előtt...
Sajnos (?) ez így van. Persze nem kell még temetni - pláne nem közös síremléket tervezni
-, de azért általában, ha valaki felkeltette az érdeklődésünket, neadjisten vonzónak találjuk, akkor igyekszünk ezt jelezni a másik felé.
Fénylő szőrű fehér herceg? Hujjujuj
.
Hát, ha van ilyen, isten bizony kivárom ;-)
Na kérem szépen: EZ a türelem!!