Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Hűha! Ez gyorsan ment!
Szívből kívánom, hogy tényleg ő legyen életed párja!
Csak halkan jegyzem meg, hogy én azért óvatos lennék és lassítanék a helyedben... Ez még a lila ködös szerelem időszaka, esélyetek sincs megismerni egymás igazi személyiségét!! Lubickoljatok a boldogságban, de ne kötelezzétek el magatokat meggondolatlanul... Hagyjatok időt magatoknak...
Sok boldogságot Neked!!! Élvezz ki minden percet!!!!
szia,
én még a nyár elején ugyanezt hittem... ugyanilyen gyorsan.
aztán nyár közepe elött nem sokkal lelépett egy szó nélkül, otthagyva a tervekkel, mindennel egyedül.
visszament az exéhez. ezt is csak onnan tudom, hogy a nö felhivott pár hete az ö telefonjáról.
szóval én azóta nem hiszek az ilyen gyorsaságú sorsszerü találkozásokban.
természetesen neked sok boldogságot kivánok, csak nekem ez a tapasztalatom.
Gratulálok hozzá.
Van ilyen, én is tudom.
Az a furcsa, hogy ahogyan írtam, kívülről nézve gyorsnak tűnhet, de valahogy annyira evidens minden, ami történik, és szuper jó. :) Még senkivel sem éreztem magam ilyen jól. A fontos dolgokban passzolunk, és így belegondolva nem is tudom miért bántam, hogy véget ért a korábbi kapcsolatom, hiszen ez ezerszer jobb.
Húúúúúúúúúú, ez igen.
Ilyen sebesen haladtok!
Régen jártam már itt, de gondoltam most megnézem, működik-e még a topik. Látom néhány hozzászólás még született, aztán behalt a dolog, de remélem ez azért van, mert pozitív változások történtek. :)
Velem nagyot fordult a világ az utóbbi hetekben, néha még én magam sem hiszem el, de betoppant a nagy Ő. Éppen amikor kezdtem azt hinni, hogy nem is létezik, ott volt előttem.
Minden annyira magától értetődőden alakul és alakult az elmúlt hetekben, hogy szinte hihetetlen.
Csak nagyon röviden:
Meglátott az egyik társkereső oldalon, és azonnal azt érezte, hogy írnia kell nekem (tovább nem is nézelődött), megkeresett facebook-on, megtalált, írt, én először kis vacillálás után visszaírtam, találkoztunk, nagyon jó volt :), összeköltöztünk, egy hete megkérte a kezem, dec. 1-jén pedig családi körben is megtartjuk az eljegyzést. :)
Szerelmes vagyok és nagyon boldog, mindenkinek hasonlókat kívánok. :) Tényleg gyors, váratlan és hihehtetlen, ami és ahogy történt, de valahogy mégis minden olyan kerek lett, és minden annyira egyértelműen alakult így, szinte sorsszerűen, pedig sosem hittem ebben.
Tudod, erről nekem egy vicc jut eszembe:
"Pali bácsi 70 évesen bemegy az urológiára":
- doktor nő, merevedési problémám van.
- értem, megnézzük. Látszólag minden rendben....
- de nézze meg, próbálja húzogatni....
Elkezdi húzogatni, a bácsinak elkezd merevedni.
- nincs itt semmi baj Pali bátyám...
- Ja, ha van kivel......
:)
Jó Neked:-)
Az enyém mostanában kezdődött, vmiért többet rángat féloldalasan a szemem:-))
Dehogy sírunk-rívunk, már nem tudunk
.
Meggondoltam magam, inkább ne vágjunk eret
. Bár lehet pont egy jóképű mentős mentené meg az életem