Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Negatív vagyok
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 07:56
Sziasztok!
Az a problémám, hogy folyton azt veszem észre, hogy negatív vagyok, és ez sajnos nagyon-nagyon befolyásolja az életemet..
Semminek sem tudok igazán örülni, folyton mindenért morgok.Ha valami negatív dolog ér, egyből írok a cégnek, hogy mégis hogy képzelik.
A kritikát nem bírom.
Párom elfogad és szeret,támogat (8éve) úgy, ahogy vagyok, én mégis mindig a hibáit hánytorgatom, ha találkozok egy barátnőmmel, folyton csak panaszkodni tudok.Hol a férjemre, hol a családomra, mindig csak nyavajgok...
Mindig mindennel elégedetlen vagyok, soha semminek nem tudok őszintén örülni, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akarom, akkor iszonyatosan tudom sajnálni magam...És közben másokra meg iszonyat módon tudok irigykedni.
Voltam a Pozitív gondolkodás napján, olvasok pozitív gondolkodós dolgokat, olvastam a Titkot, voltam családállításon, próbálom 'feloldani' ezt a görcsöt, ezt a megmagyarázhatatlan dolgot magamban. Járok jógázni fél éve, próbálok megoldást találni.
Múlthéten egész héten magam alatt voltam, egyfolytában 'sajnáltam magam', mert sosincs annyi pénzem, amennyit szeretnék, mert évekig kell gyűjtögetni, hogy az ember biztos hátteret teremtsen egy baba vállalásához (másoknak bezzeg milyen könnyen megy).
Szóval egész héten csak úgy úsztam a negatív gondolatokban, erre tegnap kirúgtak. Átszervezték a cég terveit, külföldre fókuszálnak, mert belföldön nincs többé 'babér', nekem nincs külföldi tapasztalatom, úgyhogy kiadják egy ügynökségnek a marketinget.
Kirúgtak abból a munkából,amit teljesen biztosnak gondoltam, mivel nagy múltú cég, és van ismerősöm, aki itt dolgozik 4éve.
3éven belül ez volt a 6. munkahelyem, valahogy minden munkahelyemen fél évet töltök el. Fél év. És aztán vagy csődbe megy a cég(2helyem) vagy a válság miatt leépítenek embereket(3másik cég).Egy cég sem 'virágzik' azóta, hogy elküldtek.Valahogy mindig kifogom.
És most itt ülö, a merő önsajnálatban, és nem tudom, hogy mivan.
Hogy mégis mit csináljak. Mintha belém lenne programozva, hogy fél évet tudjak csak egy munkahelyen eltölteni. Mintha rám lenne írva.
(folyt)
Az a bajod hogy meg soha nem ert igazi trauma vagy tragedia az eletben.
Lehet hogy amig ez meg nem tortenik nem is fogsz megvaltozni.
Mit értesz a feljebb alatt? Ha azt, hogy a ranglétrán, akkor az hibás nézet. Ha azt, hogy szakmailag, hogy tudásban, gyakorlatban, na az megállja a helyét. Ha egyszem marketinges voltál, tiéd volt a világ, hiszen az aljától a tetejéig tiéd volt a terület. Ugye nem azt mondod, hogy nem tudtál élni ezzel a hatalmas tanulási, fejlődési lehetőséggel? Ennyire számít, hogy mi áll a névjegykártyádon?
Figyi, én cégtulaj vagyok. Enyém minden a cégvezetéstől a takarításig. A névjegykártyámon semmilyen státuszmegjelölés nincs.
Imadod a reklamokat? Jo vagy a szakmadban? Ha e 2 kerdesre biztosan igen a valaszod,nincs mas dolgod,mint reklamceget alapitanod,mint onallo vallalkozo es sikeresen reklamozni onmagad ceget ahhoz,hogy megtermeld a havi betevot+nemi tartalekot!
(((en sem vagyok jobb helyzetben,mint Te,mernoki diplomaval voltam mar takaritono,szalag melletti munkas,de dolgoztam egy helyen 4 evig ahonnan aztan csak ugy elengedtek,mert elfogyott a hely alolam-egyetemi kutatoi allas...-voltam szakmaban technikus,amit szalag mellol szereztem meg ugyanazon cegnel,csak aztan megbetegedtem-petefeszekrak-,azota nem kellek nekik,azota csak szalag mellett dolgoztam mashol,ahol aztan lehettem volna megintcsak a laborban,ha a rakom szepen vissza nem jott volna mirigyrakban,es muteni kellett,kb 1 honapja.Szerintem Te ennel ezerszer jobb helyzetben vagy,mert nem vagy beteg ergo semmi nem tud megakadalyozni abban,hogy haladj az eleteddel+a munkaddal!!!!!)))
http://www.nlcafe.hu/forum/index.php/?fid=441&topicid=298586&bw=1&page=1&step=3
Olvasd ezt el.
Nem tudom, hog hol írta hogy 2 gyereke van.
Mert itt egészesen másról van szó.
miért nem mész?
bár írtad két gyermeked van,és egy bizonyos korod,meg férjed
de úgy hogy hová és miből,vagy kivel mennél??
én nem régen találtam szállodai idény munkát,francia országban..sajnos hiába klappolt volna minden..kicsi gyereket nem tudtam volna elhagyni több hónapra.ha meg vittem volna kellett volna segítség aki vigyáz rá.anyukám beteg így nem is jöhetett volna,ha meg ottani bölcsit fizettem volna,vagy szittert úgy már nem érte volna meg.6-9 hónapos szerződés volt,szobalány munka,francia nyelvtudásom is volt,kultúrált környezet lett volna,a hegyekben pireneusokban,kis szálloda..
ideális lett volna :-(
1300 euro lett volna a fizu,és szállást ők adtak
az nagyon jó lett volna
neten találtam,hivatalos állásportálon
de az a bajom hogy én előtte se voltam soha pozitív...
új környzete, erőse ngondolkodom hogy külföldre kéne menni..
az gáz..
új környezet,más elfoglaltság,más emberek,hobbi
mondjuk ha most rugtak ki..akkor szerintem nem sok ember pozitív
de ha jön új munka lehetőség,vagy el tudod magad foglalni mással akkor majd változik
gondolkodom, de nem igazán tudom, mire gondosz, kinek ártottam.
szüleimnek jó gyereke voltam, mindig teljesítettem, amit kértek
testvéreimnek jó testvére voltam, megtettme,amit kellett nekik
férjemnek jó felesége vagyok, ellátom a háztartást, mindig kedveskedek neki
a barátoknál lehet a hiba? sokat adtam a barátaimank, ha kellett mindig segítettem, szereztem szakmaigyakorlatos papírt, tanultam velük németet, segítettem munkát találni több barátomnak is..bár úgy érzem, nem minidg értékelték erőfeszítéseimet.
köszönöm az őszinteséged és a történeted, próbálom megfogadni a tanácsod.
köszönöm, elgondolkodtatott, amit írtál, igazad van
kényeresen keresem azelfoglaltsáokat, májusig heti 4nap jártam suliba munka után, meg néha szombaton is .
és félek egyedül lenni a gondolataimmal, mániákusan keresem, hogy valakivel talákokzzak este, ha párom nem ér rá.
nem szeretek egyedül lenni, és nem szoktam magammal foglalkozni
a szépségápolás nekem kimerül a fürdés+fésülködésben
nem sminkelem magam, nem vásárolok havonta ruhahegyeket, életemben 2x voltam kozmetikusnál, évente1x megyek fodrászhoz.
nem szoktam nem szeretek unatkozni
mindig van valami, amiért harcolni kell, amiért küzden, és most hogy vége lett az egyetemnek, unatkoztam..fura volt hogy nincs semmi
aztán csináltam az okjt és most megint semmi
és ilyenkor minidg elkezdek ráhangolódni a baba témára-mert már sok barátnőm babázik is- és attól csak szomorúbb leszek..
és ha egyeül vagyok, akkor sajnálom magam..
próbálok nem csak magammal foglalkozni
járok sportolni 5x egy héten, 6éven át tanultam, évekig munka mellett.
minden nap főzök.
Szia Kedves Topikindító, szervusztok!
Elolvastam a fórumnyitó hsz-edet, aztán kíváncsiságból a hozzászólásokat.
Csak ismételni tudom, amit Te magad is írtál: nagyon negatív vagy, és egyetértek azzal a véleménnyel: nem tudsz semminek se örülni, és jó dolgodban nem tudod mihez is kezdjél. Ráadásul még a munkahelyeden is felmondtak...
Írok pár sort magamról, talán elgondolkozol rajta...
Elmúltam 55 éves és több mint 30 év munka után 9 hónapja elküldtek a volt munkahelyemről. Az ok: a külföldi tulajdonos által elrendelt költségcsökkentő átszervezés miatti létszámleépítés. Jó néhányunkat érintett, olyanokat, akik 50 felett vagyunk.
Végzettségem közgáz szakközépiskola, nyelvvizsgám nincsen (amikor suliba jártam, még orosz nyelvet tanultunk, kötelezően).
Nyugdíjba még nem mehetek, "karcsú" 3 év "hibádzik" hozzá.
Szorgalmasan keresgélek új munkát, személyesen, telefonon, interneten, uram bocsá' ismerősöket is megkérdezek, sajnos eddig nem sok eredménnyel.
Vannak rosszabb napjaim is, de gyorsan összekapom magam, nem merülök önsajnálatba. Hiszem, tudom, hogy fogok találni munkát, mert AKAROM!
Párom maximálisan mellettem van, ha néha csüggedek, bíztat.
Unatkozni nincs időm, idős szüleinket kell támogatnunk, 80 év felettiek. Önálló életet élnek, de már sok mindenben segítségre szorulnak.
"Egyszem" fiunk halmozottan sérült, pár éve intézetben él. A hétvégéket, ünnepeket téli-nyári szabadságot itthon tölti.
Szabadidőmben olvasok, netezek, párommal vagy barátnőkkel csinálok programot.
Ritkán csüggedek, élvezem a hétköznapok apró örömeit.
Hát ennyi...Biztosan rájöttél: "tanmesének" szántam.
Már írta valaki előttem: ha nagyon sajnálod magad, és elégedetlen vagy, nézz körül, csak az ismerőseid között. Rá fogsz jönni: Neked jó életed van, nem cserélnél egyikükkel sem.
Értékeld amit az élet megadott/megad Neked. Munkahelyet biztosan találsz, hiszen fiatal vagy, diplomás.
Hagyj fel a nyavajgással, önsajnálattal, míg nem késő. A férfiak hosszú távon rosszul tűrik, rámehet a párkapcsolatod is.
Kívánom: mindez sikerüljön Neked!
Ha mégsem megy, egy jó pszichológus tényleg segíthet.
Bár...meggyőződésem: csak sok időd van a problémákat "boncolgatni", és sajnálni magadat.
Sok sikert a változtatáshoz!
Nyilván mindenki helyzete más és más, ezért csak a saját példám hoznám fel.
Alapvetően én egy végtelenül pesszmista ember vagyok, ugyanakkor ( kicsit ellentmondásos) nem negatív.
Mindig tudok örülni az apró dolgoknak, pontosan ezt szereti bennem a párom, hogyha hoz nekem valami apróságot, vagy látok valami, mások számára hétköznapit (pl eszenek a verebek a madáretetőmből) akkor olyan szinten lelkesedem, mint egy kisgyerek az állatkertben.
Ugyanakkor nekem a munkám egyáltalán nem a hobbim. Végzettségemhez sem sok köze van. Hat órában végzem, mert keresek vele így eleget (persze ez szubjektív, nyilván másoknak az ami nekem elég, az kevésnek tűnhet) viszont marad időm magamra, a hobbimra.
A hobbimat sohasem veheti el tőlem egy munkaadó sem, mivel nem függ senkitől, csakis tőlem, és a kedvemtől. A munkámat végzem tisztességesen, de nem görcsölve, hogy tenni akarok valamit a világért.
Szerintem túl nagy benned a tenni akarás, illetve túlmisztifikálod a "társadalmi elvárásokat".
Van egy mondás, miszerint ha mindig mások életéhez hasonlítjuk a sajátunkat, sohasem leszünk boldogok, hiszen mindig találunk valamit, a másik életében, ami szebb, jobb a miénknél.
Egyébként szerintem az sem ártana, ha kicsit nekiállnál unatkozni:)
Írtad mennyi elfoglaltságod van (jóga, zumba etc), ez mintha mind valami kényszeres tevékenység lenne, hogy eltereld a gondolataid.
Nem azt mondom, hogy hagyj fel minddel, csak szelektálj, és ne félj a saját gondolataidtól. Mert bár mindenkinek úgy tűnik, hogy csak magaddal foglalkozol (még neked is) igazán nem foglalkozol magaddal, csak felszínesen.
Úgyhogy azt mondom, unatkozz egy kicsit (az manapság úgyis luxus, hidd el, ezért téged irigyelnének:))