Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
mi a csodálkozás tárgya?
régen is volt ilyen. tesóm akart összehozni egy kollegájával, az esküvöjén mellé ültetett, hogy "jó fej". A srácot meg túlságosan emlékeztettem a tesómra, nem jött össze.
Unokatesómék is próbáltak keiteni nekem, "jó parti" saját házzal jó munkával egyedülálló és "szereti a kerek idomokat". Mondanom sem kell, nem jött össze, nem tetszett, pedig kedves volt.
egy idö után zavaró volt ez az összehozósdi, de most valahogy vicces, jól szórakozom. és ez lenne a lényeg, nem?
jó, azt sem tudom, milyen a természetes és fesztelen, mert minden első randi izgulás ez tény.
Inkább arra gondolok, hogyha először meglátsz egy lányt/fiút és amikor ránézel valami megfog benne, odamész hozzá, small talk-oztok egy kicsit és ezután mentek randira, akkor már valahogy sínen van a dolog. Tudod, hogy tetszel neki, tudod, hogy ő tetszik neked.
Viszont mondjuk egy netrandin kimarad ez az egész és megpróbálsz úgy csinálni, sőt esetleg magadra erőltetni, hogy "persze, tetszik nekem és a mozdulataiért/hangjáért/két szép szeméért is odavagyok, stb", holott lehet, hogy ez nincs is így, de megpróbálod megmagyarázni, hogy bejön neked, hiszen olyan jókat chateltetek/e-maileztetek. Szerintem az ilyen randik sokszor inkább "agyban" játszódnak le, nem ösztönből, zsigerből. Ami nem baj, mert az agy sokszor okosabb, minta szív, az ösztönökről nem is beszélve, csak... csak fura tud lenni egyik-másik szitu.
Oké, beismerem, én talán még nem vagyok elég felnőtt az ilyesmihez és azért zavar. Túlélhető, és tényleg volt pozitív tapasztalatom is, de azt hiszem, én kényszerítem bele magam abba, hogy furán érezzem magam ilyenkor. Á, dilis vagyok.
Kicsit mindegyik mesterkélt, hiszen direktbe Téged szeretne megszólítani az illető.
Szeretem a jó blogokat, a tiéd is megy kedvencbe, +1 olvasó neked :)
Köszi :)
Munkahelyen ismerkedtem meg a férjemmel. Nem azért, mert onnan akartam választani, egyszerűen csak ehgymásba szerettünk, és mivel ezen a kétségkívül kényelmetlen tényezőn kívül minden jó volt köztünk, úgy döntöttünk, hogy így is érdemes bevállalni. És nem is bántuk meg, mert nyolc éve együtt vagyunk, és nagyon szeretjük egymást.
Amúgy meg szerencse dolga, én részemről mindig ott és akkor találkoztam valaki fontossal, ahol és amikor nem számítottam rá. Nekem a célirányos vadászat sosem vált be.
jó, azért a többség nem csak leinformált emberrel találkozik, csak... csak úgy kényelmesebb. Nem is a leinformáltság miatt, hanem talán kevésbé mesterkélt egy randiszitu. Mondjuk egy társkeresős elsőrandi szerintem olyan fura lehet. volt már netes levelezős randim (nem társkereső, hanem fórum, blogvilág, fb csoport, stb). Volt köztük jó is, nagyon gázos is, olyan is, ami az elment kategória volt, de összesen kettő volt, ahol nem éreztem mesterkéltnek a szitut. És ha mesterkéltnek érzem, akkor nem tudok feloldódni, tehát nem érzem jól magam, nem tudok önmagam lenni és aztán indul is az ördögi kör :D
De igen, a helyszínnél az tuti nem árt, ha hallod a másik hangját :D Nekem például menő orrhangom van, ez eleve egy szűrő
A taktikám az, hogy miután megnéztem magamnak és látom rajta hogy nem zárkozik el meghívom valamire vagy elhívom kicsit odébb. Perszekapok visszautasításokat és így elég lutri is az egész de időnként össze lehet akadni egész normális nőkkel is. A hely pedig kizárólag olyan, ahol lehet hallani a másik hangját.
" veled úgysem lehet értelmes eszmecserét folytatni."
Ha nem akarok veled "eszmecserét folytatni, akkor nem is
A többire meg: csak legyinted, magyarázod a bizit-csak nem tudod.