Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kislány tábor,este egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 7. 22:23
Nemrég beszéltem 13 éves kislányommal, Balaton partján van táborban ( nem gyermekmegőrző, hanem tematikus nyelvi tábor - nem olcsó, bejáratott, jó lehetőség).
3 napja van ott, második este fordul elő, hogy a kislányokat kiengedik a városba, tanári felügyelet nélkül.
Nappal nem is lenne ezzel gondom még.
Már második este fordult elő, három napja vannak ott, hogy sötétedés után értek haza, kíséret nélkül. 9 óra volt a határidejük, hogy vissza kell érni - nálunk itthon hn9 után már erősen sötétedik.
Alapvetően túlaggódó vagyok , tudom. Kedves, okos, nagyon szép, megbízható gyerekekről van szó. Szerintem a tanárok is rendesek - de most nagyon megingott a hitem és nagyon aggódom.
Nem is agyerekben nem bízom, hanem a körülötte levő világban.
Szerintetek????
Normális ez?
Először erre írnék, mert hát mégis csak ez a fórum témája:
Igen normális az aggodalmad, sajnos a mai világban ne legyen egy ennyi idős lány az utcán egyedül. (Saját tapasztalat, mostani, pedig én sem tini, sem csinos nem vagyok és eddig úgy gondoltam, hogy tudok vigyázni magamra)
Nem baj, ha most kicsit útál, de jobb ez, minthogy valami rossz történjen.
Na figyelj, öcsém facsiga, mert csak egyszer mondom el.
Nem hárítunk, hanem elmagyarázzuk, hogy munkaköri leírás és tv szerint mit vagyunk kötelesek megtenni, és mit nem. A mit nemet nincs jogod se neked, se más szülőnek vagy nem szülőnek nincs joga számon kérni, hogy mér nem.
Az érzelmi zsarolás meg nagyon gyerekes. Képzeld, a szakmai sikereinket nem az osztálykirándulások napjai alapján számoljuk, és a minőségbiztosítási rendszer se veszi figyelembe. Egyszerűen azért, mert nincs benne a pedagógiai programban. És mint ilyen nem kötelező, tehát számon se kérhető.
Tudod mi a komoly gond a tanári társadalmon belül? Hogy ilyen hülyeségekkel kell vitatkoznunk, ahelyett, hogy a szülő azt kérdezné, hogy az alap tananyagot miért nem tudjuk átadni, hogy miért nem lehet a nemzeti alaptantervtől csak 10%-ban eltérni, hogy hogy lehet azt elvárni egy tanártól, hogy differenciáltan oktasson és tehetséget is gondozzon 35-40 fős csoportban, hogy miért nem hagyják, hogy azt csináljuk, ami a dolgunk, hogy tanítsunk.
És nem kellenek tippek, mi is tudjuk, milyen szabadidős programok léteznek. CSak éppen azt a saját sarjainkkal hajtjuk végre, és nem máséval. A más gyerekét vigye el szabadidős programra a más, akié. Vagy fizesse meg az időmet, amit szabadon töltök a gyerekével. A vízvezetékszerelő se úgy dolgozik, hogy pénteken megcsinálja a fürdőszobádat, és szombaton ingyen hobbiból hozzárakja a mosogatógép bekötését a konyhába. Egy frászt, jól kiszámlázza.
Úgy csináltok, mintha én mondtam volna, hogy kötelező a tanárnak éjszakázni a gyerekkel, meg ilyenek. Nem: én csak tippeket adtam, és ti vagytok azok, akik csak hárítani képesek - na, ez nem újdonság számomra, ez a mi tanárainknál is gond volt!
Még egyszer mondom: nektek tanári karokon és magán a tanári társadalmon belül is komoly gondjaitok vannak - vagy létezik, hogy ti ezt nem érzékelitek, csak kívülről látszik ez? Ha ezeket a gondokat szakmailag nem oldjátok meg, soha nem fogjátok jól érezni magatokat a szakmátokban, sőt, ez egyre csak rosszabb lesz. És ez igenis a ti felelősségetek, a saját életetekért. Lehet vitatkozni!
Megint ferdítesz: én azt mondtam, hogy a felsőbb szintekre testületileg - jelent nektek még valamit ez a szó egyáltalán?
És megmondtam: nekem mindegy. Ez a ti foglalkozásotok, és ha így érzitek jól magatokat benne, akkor ne kirándultassatok! Meg lehet szokni azt is, régen sem voltak külön programok, meg talán külföldön sincs mindenütt. A saját dolgotok, hogy hogyan neveltek. Szerintem a különprogram fantasztikus lehetőség, én leírtam, hogy hogyan csinálnám, azzal érdekes módon senki nem vitatkozott.
Nálunk egyébként van olyan gyerek, aki többször veszélyeztette társai testi épségét, illetve sértette is, szóval ezért már simán lehetett volna fergyelmi tárgyalása, de a tanárok úgy sajnálják a szülőket, meg a gyerek szép szőke fejét... hát, ha ők elbírják viselni ezt, és bevállalják az igazgatóval az élen, hogy esetleg előbb-utóbb rendőrségi ügy lesz belőle, lelkük rajta!
Az iskolaidőben történő osztálykirándulás sem kell, hogy napokig tartson egyhuzamban éjszakástul, mindenestül: ha több egymás utáni nap is ki van jelölve osztálykirándulásra, akkor is megteheti a tanár, hogy két vagy három egynapos programra viszi őket mondjuk 8-tól 4-ig, az estéket és éjszakákat pedig ő is és a gyerekek is a saját családjukkal töltik. Ennyi a kötelező, amit lelkiismeretesen le kell vezényelni, ha valakinek hivatástudata van. A többi hobbi a tanár részéről, ha van kedve, csinálja, ha nem, nem kérhető számon rajta semmilyen szinten.
Az lehet, hogy nem fogják őt szeretni érte a gyerekek, meg talán a szülők sem, ha nem viszi az osztályt kirándulni több éjszakára, de vannak ennél sokkal fontosabb szempontok is. Azt se szeretik, ha egyest ad - akkor ne adjon egyest? Nem úgy van az.
Tisztázzuk: oktatási tv szerint az a kirándulás kötelező, ami benne van az iskola pedagógiai programjában, az viszont munkanapon van, és az iskola fizeti. Namost, ilyen 0 db van az országban. Minden más kirándulás fakultatív, tehát a tanárnak joga eldönteni, hogy akarja azt megszervezni, avagy nem megszervezni.
Iskola időben csinált bármilyen program idejét, ami nem az osztályteremben történik, levonják a pedagógus fizetéséből, lásd oktatási tv. Úgyhogy én se viszek senkit sehova, szori.
Gyereket iskolából kitenni csak tanköteles koron kívül és nagyon nyomós indokkal, fegyelmi tárgyalás után lehet. Zárhatok én össze bárkivel, ha a gyerek nem csinál olyat, hogy kirúghassuk.
Tanár ombudsmanhoz fordulhat, hogyne. Utána meg szépen kirúgják, hogy nem tudja megoldani a pedagógiai kihívást, hanem árulkodik.
Akkor talán ne mossuk össze a kettőt: az osztálykirándulás igenis iskola időben történik, és van, ahol ráadásul kötelező, az egész évfolyam ugyanoda megy. Egyébiránt nem kötelező elvinni az osztályt, de akkor nyilván ez is a pedagógus felelőssége - hát nem fogják érte szeretni, ez tuti!
Egyéb "kirándulós" programokat is lehet iskolaidőben csinálni, legalábbis nálunk eddig lehetett, mondjuk tény, hogy most ezt megtiltotta a vezetés valamilyen okból, amit velünk nem közöltek... nem hallottam olyasmiről, hogy balhé lett volna, de ha volt is, miért kéne az egész iskolát büntetni vele...
Továbbá nekem tökmindegy, ha a tanárok így érzik jól magukat, ám legyen! Én úgyis távozni tervezek ebből az országból, mivel a megélhetésem itt nem biztosított. A saját gyerekem neveltetéséről pedig továbbra is gondoskodom, ahogy eddig is tettem.
A tanárok is a saját gyerekeikkel akarnak kirándulni hétvégén, értük boldogan vállaják a felelősséget, és sehol sincs előírva, hogy a szabadidejükben (!!!) ingyen (!!!) dolgozzanak, osztálykirándultassanak akkora felelősséggel a nyakukban, hogy sokan közülük bele se mernek gondolni.
Egyetlen tanárnak a hivatástudatát sem lenne képem megkérdőjelezni amiatt, hogy nem vállalja a többnapos osztálykirándulásokat az éjszakázással együtt a saját családi életének a rovására. Ez egyáltalán nem kötelező, és attól, hogy ezt nem vállalja, még nagyon is lelkiismeretesen és hivatástudattal végezheti a munkáját.
Miért kellene a tanárnak partnernek lennie abban, ha egy szülő egy csapat gyerekkel el akar menni kirándulni? Áldása rájuk, menjenek. Más ügyekben is megtalálják egymást iskolán kívül pl. a facebookon, akkor ilyenkor miért nem? Van telefon, sms, e-mail, mi kell még? Miért kellene, hogy nyoma legyen egy iskolai dokumentumban (az ellenőrzőben) annak, hogy egy felnőtt ember szabadidős programot szervez magának, meg néhány gyerkőcnek? Ennek az iskolához semmi köze. Nem kell áttolni a felelősséget az iskolára még ennyivel sem. Vállalni kell, megszervezni és vinni őket, ha jólesik. Ha meg nem, akkor nem. A szülőknek sem kötelező, nyilván, és attól még az ő szülői hivatástudatuk sem kérdőjeleződik meg.
Na, pont az ilyen esetekben kéne, hogy a tanári kar szépen összezárjon, igazgatóval az élen, és gyerek szépen repüljön a suliból, szülővel együtt!
Én úgy gondolom, hogy ez valahol a tanári társadalom belső problémája is, tehát ezt nektek egymás közt is le kéne rendezni valahogyan, és kommunikálni felsőbb szintekre, az Oktatásügyi miniszternek, aki most ugyebár nincs (szép üzenetként értelmezhető ez is!), illetve akár az ombudsmannak is! Hol van az előíva, hogy ti nem kommunikálhattok, hogy ti nem kérhettek magyarázatot, iránymutatást, jogorvoslatot? Nem te, személy szerint, egyedül, hanem testületileg!
Ez csak a ti sulitokban van így, nálunk a szülő be sem mehet az iskolába, kordon tartja vissza, meg a portásnéni. A kordonért nem rajongunk, az csak egy-két éve került bevezetésre, elvileg a lopások miatt - bár azok nem suliidőben történtek, szóval az összefüggést nem látjuk, de mindegy.
Szóval nálunk max. szünetben, vagy délután lehet bemenni, és a portás néni rákérdez, hogy mit is akarunk!
Pontosan arról van szó, hogy az esti bulizás már nem a te felelősségedre történt! Ha előre beírtátok az ellenőrzőbe, hogy mi a program, és mikorra várható a hazatérés, és annak megfelelően haza is mentek, akkor ennyi. Ha a szülő nem bízik meg a gyerekében, téged is felhívhatott volna, hogy valóban meghosszabbítottátok-e a programot...
De ezzel együtt megértem, hogy nem kívánkozol több osztálykirándulásra... viszont még így is fenntartom, hogy meg lehet úgy szervezni valamit, hogy szinte esélyük se legyen elrontani - ha nem tetszik nekik, lehet mondani, hogy majd akkor lesz lazulás, amikor mértéket ismernek... minket osztálykirándulás címén háromnapos túrára vittek középiskolában, melynek során végigjártuk Mo. egy-egy tájegységét, szóval napi hat falut-várost, templomokba be-kastélyból ki, estére meg olyan helyre szállásoltak, ahol nem volt értelme kiszökni. És mi mégis jól éreztük magunkat, és ettől is csak jobban szeretem Mo.-t... de erre írtam, hogy a mai gyerekektől ezt nem is várom el ilyen szinten, hanem ugyanígy le kéne fárasztani őket, csak kreatívabb programmal - vagyis ugyanezekre a helyekre is lehetne vinni őket, csak mindig meg lenne a feladatuk mellé, amivel lekötném őket. (Nekünk utólag kellett útinaplót beadni, teljesen önálló munkaként, őket ma már számtalan múzeumban múzeumpedagógus várja például, és azt sem hiszem, hogy a tanárok ne lennének képesek kreatív feladatokat kitalálni... pontosabban szólva szomorú lennék, ha így lenne... a mi tanárainkkal egyébként kreativitás szempontjából elégedett vagyok!)
Egyrészt azért, mert nem én választottam ezt a hivatást. A saját gyerekemet elviszem, sőt, előfordult, hogy még egyet bevállaltam. Valóban nem volt könnyű, de engem az a kislány addig haverként ismert inkább, szóval kicsit furán éreztem magam a fegyelmező szerepében.
Másrészt, én készséggel mentem-csináltam volna, de a tanárokat nem igazán éreztem partnernek ebben. Még az a fiatal kis tanárnő, aki amúgy lelkes lett volna, ő is inkább halogatta a témát. Az egész osztályt meg ne nekem kelljen már össztrombitálni, amikor a tanár van center-pozícióban! Csak beírják az üzenőbe, hogy hétvégén kirándulás a közeli valahová (ötleteket adtam, nem is egyet), és ha nem is az egész osztály, de biztosan jöttek volna annyian, hogy lett volna valami belőle... a párhuzamos osztálynak érdekes módon sikerült - mert ott olyan volt a tanár hozzáállása is.
Normális ez?"
Nem, nem normális. És nem gyógyítható. És gajra vágja a gyereket, ha nem tudsz magadon uralkodni és átülteted belé a pánikérzésedet.
Igen, pont ez a baj, senki sem tudja, hogy mit szabad és mit nem, mindenki csak ösztönösen cselekszik, mint ez a kis tanárnő is: előbb bele se gondol, hogy bajuk eshet a lányoknak egyedül késő este, aztán meg bele se gondol, hogy fontos-e egy üzenetet átadni, és még millió dologba nem gondol bele, csak ahogy esik, úgy puffan. És ha legközelebb közvetlenül a táborvezetőhöz fordulsz, akkor sincs garancia semmire se...
Teljesen igazad van!! A legnagyobb baj, hogy a tanárok fegyelmezési módszereit nagyon megnyirbálták, szinte semmit sem tehet, a szülő meg még az órájára is bemehet "számon kérni" . Nem tudom egyik-másik szülő mit szólna, ha bemenne az ember a munkahelyére és megmondaná hogyan dolgozzon.
Lehet bárkit bármiért hibáztatni egy nagy igazság van a gyerek az anyjáé meg az apjáé. Ha életre hívták felelősséggel tartoznak érte, neveljék tisztességre. Az iskolát a tanárokat a legegyszerűbb hibáztatni, annak ellenére, hogy a gyerek felnevelése nem az ő feladatuk.
Tisztességes jómodorra, a jó és a rossz elkülönítésére, felismerésére, az igazán pozitív emberré válásra a szülő kell hogy megtanítsa csemetéjét nem az iskola vagy a tanár.
Bocsika hogy ezt mondom de az én időmben, vagy akár a gyermekeim általános iskolai évei alatt ilyesmi velük soha nem fordult elő, de később felnőtt életükben sem isznak, vagy drogoznak. Óriási a szülő felelőssége, és egyre nagyobb lesz mivel a világ egyre jobban telítődik negatív ingerekkel és annak ellenállni nem kis dolog, főleg tapasztalatlan befolyásolható gyerekeknek.
Ha viszont egy tanár bevállalja a kiskorúak felügyeletét akkor sajnos arra az időszakra ő a felelős. Ha úgy ítéli meg, hogy a gyerekekkel való együttkirándulás komoly veszélyeket rejt, jobb ha nem vállalja.
Szerintem jogos az aggódásod.
13 éves gyerek még. Az a baj, hogy sokan nem veszik a figyelembe , hogy tanári, gyerekfelügyelői, pedagógusi pályára menni igen is hatalmas felelősség. A gyerek meg szélnek eresztve, miért nem neveli meg a szülő.
Aztán ha történik valami a gyerekkel, a tanár majd sajnálja, rendkívül megviseli, de nem érzi felelősnek magát a történtek miatt...
Szerintem a tanár dolga, vagy felügyeletet biztosítani, vagy ott tartani őket a táborban.
Kicsi telkanyarodott a téna az eredeti felvetésemtől, de nem bánom ,megismernia másik,a tanár oldalát is.
Én egyáltalán nem irigylem a mai pedagóguskoat , nagyon nehéz lehet nekik sok gyerekkel, a sok új kihívás problémával, szülőkkel is biztos néha.
Csak azt nem értem, ha az ember eleve szól nekik, hogya gyermek épp határait nagyon fenyegető kamasz, akkor a fiatal tanárnő hogy veszi a bátorságot és nem adja át ezen üzenetemet a táborvezetőnek, akit tudja hogy jól ismerek?
Szóval mintha ők se lennánek tisztában igazán, mit lehet és mit nem .