Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan kell törékeny..
2012-07-31 11:381.
Létrehozva: 2012. július 31. 11:38
gyámoltalan, tutujgatni való nőnek lenni? Aki mellett a férfiak FÉRFINAK érezhetik magukat??
Gyerekeit egyedül nevelő, dogozó, fiatal, jó humorú (de nem humorherold) NŐ vagyok.
És mindenhol azt tapasztalom, hogy a nyafizó, esetlen, "jajjénnemtudommegcsinálni" nők azok érvényesülnek...
Szia Maxim! :-)
Há mer összesen csak két topikra kocerthányok.. Hiszen megtudtuk az előbb is, hogy csak tömény(en) a jó.. :-)
Azt te csak szeretnéd..
De hogy a hozzám intézett hsz-odra is válaszoljak:
1. nincs pasim. amíg volt, egyikük sem ivott, max. velem együtt vacsorához egy pohár bort.
2. a pasik szeretik a dorombolást. én szerettem a pasimat. hát akkor mi fáj neked ebben, miau?
3. hogy megelőzzem a következő beszólást, nem azért nincs, mert nem doromboltam elég jól.
4. egyéb probléma?
egyébként annyit akartam írni a topik témájához, hogy én meg úgy vettem észre, hogy inkább a határozott és céltudatos nők érnek el nagyobb sikereket a férfiaknál. addig-addig irányítgatják a pasit, amíg az teljesen az ujjuk köré csavarodik, és mire feleszmél, már a pap előtt áll..
és hogy a törékeny, segítségre szoruló inkább határozatlan, önállótlan nőt jelent, akiről meg a topiknyitó beszél, az az alattomos kis számító. de bizonyos szintig tényleg éreztetni kell a pasival, hogy szükség van rá, különben nem találja majd a helyét, és továbbáll a következő szoknyához..
Régen én is így láttam, de ma már nem futnék felesleges köröket, mert igenis kiderül az, ha figyeled a pasit, hogy mennyire FÉRFI.
Nem a jellemmére gondolok, mert az tényleg hosszú idő alatt mérhető fel, de a férfiasság sugároz, átjön mindenen.
Nyafka nőt gyenge férfi választ. Mert erősnek vélheti magát mellette.
Viszont az erős nőtől menekül, hiszen ott kiderül a macskajancsisága.
Ez az életképp a befőttesüveggel nagyon ütős
Azt hiszem egyik se vagyok a "taszító" kategóriákból. Exférj azt is kifogásolta, hogy én sose mondom neki, hogy ne menjen sörözni a haverokkal:)) És sose hisztizek semmiért.
Igazából tudom, hogy a bőrömből nem tudok kibújni:) Nem is akarok, mert jól érzem benne magam, főleg miután fogytam 8-10 kg-t:))
De azért nem úgy kell elképzelni, hogy az irodában nyomulok kiskosztümben este 10ig. A gyerekek miatt nem is tudnék. Elég jól hozom a "klasszikus családanyát" sütök-főzök, boltba járok, takarítok, mosok-vasalok és még a szexet is szeretem. Csak mindemellett kisujjal lecsavarom a befőttesüveg tetejét:)))
Én ezt nagyon fordítva látom !
Már miért kellene nekem eladni magam gyámolításra szoruló nőként ?
Előbb adja el magát férfinak aki FÉRFI !
Akiről viszont bebizonyosodott, hogy tényleg az, annak érdemes az egoját növelni, akkor is gyámoltalannak lenni bizonyos szitukban, amikor amúgy nem vagy az...
Engem ez a befottesuveg-teteje-lecsavaras kiborit! Ettol erezne magat valaki ferfinak? Rohely. Ha pacsmagolok a konyhaban es amugy kepes lennek lecsavarni azt a rohadt befottesuvegtetot a lakozott hosszukormu kacsoimmal, de nem teszem, hanem tusarkumon kitipegek a kertbe a ferfiasan izzado, dagado izmokkal boszen kapalo szorosmellu, felmeztelen Lacimhoz, csak hogy meg maszkulinabbnak erezhesse magat az a nagydarab csodor allat, akkor baj van nalam is meg Lacimnal is.
A topikinditonak: Gyerekeit (foleg egyedul) nevelo, dolgozo anyukak nemigen fogjak a gyenge, torekeny es gyamoltalan tipusu no imazsat vetiteni a ferfiak fele.
Ne arra koncentralj hogy teszerinted mi vonzza a pasik tobbseget, tobbet ersz vele ha megprobalsz nem az lenni ami a ferfiakat altalaban taszitja: apolatlansag, nyomulos termeszet, kozonseges piaci kofa modor, nagypofajusag, veszekedos hazsartos termeszet esatobbi...