Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért van annyi válás?
Torolt_felhasznalo_412193
Létrehozva: 2012. július 30. 05:26
Azért, mert életünk legnagyobb üzletét kábitószeres befolyásoltság mellett kötjük meg.
Persze a langyos vizet találtam fel, mert erről rengeteget irtak és cikkeztek, de egyes topicok azt tükrözik, hogy még mindig nagyon sokan nincsenek ezzel tisztában /Pl. Bátor voltam, vagy hülye c. topic/
Életünk legnagyobb üzlete, mert ruhát pár évre, kocsot tiz évre, de élet-, vagy házastársat egész további életünkre választunk. Üzlet, mert a kapcsolatba bizonyos feltételekkel megyünk, ráadásul ezek folyamatosan változnak./Egy kapcsolat fennmaradásáért folyamatosan dolgozni kell! irja egy másik topic. /És persze úgy, hogy a befektetett energia jó hatásfokkal - nyereséggel - térüljön meg. Ez üzletiesen hangzik, de a válások oka mindig az, hogy egyik vagy másik fél - esetleg mindkettő - folyamatosan úgy érzi, hogy csak a frusztráció, a kiszolgáltatottság, tehát a negativ dolgok száma nő.
A kapcsolatot menetközben kell alakitani, miközben az élethelyzetek változnak. Sokváltozós, nehéz dolog ez, és a tűrőképességünk nem végtelen, annak is vannak határai. Ezért én nem vagyok hive a házasságkötésnek sem, mert olyan távra mondunk "igent", aminek a végét még megbecsülni sem tudjuk.
Mikor én husz éve elváltam, néztem a terhes kismama birónő arcát, - aki természetesen a kétgyermekes feleségem javára döntött sok kérdésben - arra gondoltam, hogy saját hibámból kerültem ebbe a helyzetbe. Kimondtam anna idején az igent, bár fogalmam sem volt, hogy mit vállalok. És most: itt állok, kiszolgáltatottan a BIRÓ előtt, aki nem egészen igazságosan itél, miközben semmiféle jogi értelemben vett bűnt nem követtem el.
Tudomásul vettem, de megfogadtam: többé nem kötök házasságot. Ha együtt élünk - azóta is együtt élünk - akkor a körülményeket igyekszünk megfelelően alakitani, de nem a jog eszközeivel.
Tehát: valahogy ezért. Rögziteni egy pályát, melynél az út elejét látjuk csak, ráadásul "részegen" a szerelemtől... szép dolog, de számomra kissé könnyelmüségnek tünik.
Ne szekald,en 2 napja is megkaptam par forumtarssal egyutt,hogy a kedves topicindito azert nem valaszolgatott,merthogy o dolgozik is ellentetben velunk....
Nem tudom,nekem most igen nyomos okom van nem dolgozni,de mikor en dolgoztam,napi 9.5 orat,emellett haztartas stb,hat hetekig forumra sem neztem(sem energiam nem volt ra,sem igenyem),nemhogy topicokat nem inditottam...hat nem vagyunk 1formak no.
Akkor minek valt el?
en ugy ertelmeztem,topicinditonak idokozben lett mas,azt nem tudom,valas elott-e,allat-e,kozben-e.
Sajna sokkal tobb valas van,mint azelott. ogyasztoi tarsadalom,ahol mindenki csakis jot erdemel,es sokan elvarnak a masiktol olyan szintu tokeletesseget,amit meg onmaguktol sem varnanank el soha a budos eletben...
Szerintem nagyanyaink idejen aparkapcsolatok,hazassagok nem voltak fenekig tejfel,sooot-volt annyi-de-annyi hazassag,ami ilyen-olyan erdekbol kottetett. Voltak,akik inkabb a folyonak mentek,minthogy igy hazasodjanak,merthogy akkoriban meg valas igen ritka volt. Sok no meg volt "aldva" egy ferjjel,aki ivott,felrekurt,ot meg allandoan felcsinalta es szulhette sorban a porontyokat,kozben persze volt a nagy melo,4kor kelni kenyert dagasztani,mindenfele hazkoruli munka+ha volt kis fod,hat azt is muvelni...aztan este 10-11kor bedolni az agyba,kivarni,hogy piaszagu ferjecske kielvezze magat aztan aludni reggel 3-4-ig,es kezdodik minden elolrol.De valni azt szinte tilos volt.
Szoval szerintem azert nott meg a valasok szamam,mert ma mar menek elegedetlenkedi az emberek+mert kisse tul vn kapatva a nep attol,hogy csakis a jobbat erdemled!Ha megmaradna az aranykozeput,tehat hogy szabadon valasszuk,kivel eljuk le az eletunket viszont kepesek is lennenk vallalni valasztasunk kovetkezmenyeit es azt is tudomasul vennenk,hogy senki nem tokeletes,en sem es a hazastarsam sem,es hogy senki nem fog megvaltozni mas kedveert,mivel en sem akarok,hanem azt akarom,hogy elfogadjanak olyannak,ami vagyok,hat akkor talan ugyanezt elfogadhatjuk a hazastarsunk reszerol is-nos ha mindez menne,akkor nem lenne ennyi valasnde akkor is tobb lene,mint nagyanyaink idejen!De szerintem erre meg nem eleg fejlett az emberek nagy resze(kapitalista fogyasztoi alapon mukodo tarsadalomban ilyen gondolkodasmod saha nem is lesz trendi!-pedig agyi fejlettseg meglenne hozza a tobbsegnel!)
Hosszú házasság az enyém....Lehet, hogy ennyi év alatt megkívántam mást is, remélem, hogy ő szintén, de nem stresszeljük egymást ezzel, nem téma, max az ő részéről csakis enyhén féltékenykedős vicc szintjén.
A mai napig férfi a szememben és ha csak rám gondol,már működik aminek kell. Ha napközben bármikor azt mondanám, hogy most gyere, mindent eldobna....és nekem ez elég. Hihetetlenül magabiztos érzés, hogy nem csak akkor érzem nőnek magam, ha kilépek az otthonom ajtaján és idegen pasik csorgatják a nyálukat utánam....Soha sem szeretnék mással élni, nem egyszerűen a férjem, a másik felem.....
Ha nem lennék a felesége, csak együtt élnénk, hiányozna ez a fajta magabiztosság belőlem, mert valami olyat éreznék, hogy hiba van a közös életben, mivel van egy területe amiben nem kellettem és ez az elköteleződés, a teljes, az élet minden területén lévő összetartozás..
Lehet, hogy egy kapcsolat nem bizonyul majd tartósnak, de ha már az elején és menet közben sem érzik a felek biztosnak,életre szólónak , akkor valószínűleg kár is az időt tölteni egymással ...
Az együtt élés szlogenje lehetne a "majd meglátjuk".... ezáltal bizonytalan lábakon áll végig az egész kapcsolat , nem mindenkinek való, sokan csak a partner miatt kényszerülnek az elfogadásába és még bevallani is szégyenlik, hogy így van.
Akivel a valasod ota egyutt elsz,avval is felvallaltal egy kozos ki nem mondott szabalyok szerinti eletformat!A kulonbseg csak annyi,hogy nem koltesz egy fityinget sem az eskuvoi ceremoniara,sem szetvalas eseten az ugyvedekre. Bar 20 ev kozos egyutteles utan lehet,meg igy is fogsz kolteni ugyvedre,ha esetleg szetmentek,es o is...es szerintem nem a papir meglete/nemmeglete miatt vagytok meg egyutt,hanem mert az elso kudarcba fulladt tarsas kapcsolatod esetebol Te kepes voltal tanulni,nemcsak a negativ dolgokat vontad le belole!
Mert attol,hogy papir van,vagy sincs,meg nem fogsz tudni jobban egyuttelni valakivel mint azelott,ha nem tanulsz az elozo hiabakbol!De mondom,a hiba nem ott van,hogy van-e papir,hanem egeszen mashol,amit taglaltal is a topicinditodban!
Mi három évig együtt éltünk, mielőtt összeházasodtunk. Jó időszak volt arra is, hogy megismerjük egymást. Nem a papír miatt házasodtunk, hanem azért, mert úgy éreztük egy életen át együtt maradunk szeretetben, békességben. Ismerőseim szerint nem illettünk össze. Most júliusban volt a 32. házassági évfordulónk + a három év együtt élés. Két fiunk van.
Persze mindenhol vannak hullámvölgyek, de két értelmes ember ezeket megbeszéli.
Ma divat az azonnali szétmenés, szépen, vagy csúnyán. Nincs meg a tolerancia a másik felé.
Nincs is annyi válás....
Jóval több lenne , ha azok a párok mind elválnának akik elégedetlenül, boldogtalanul, szeretet nélkül élnek egy párkapcsolatban.
Megjegyzem nem csak a házasokra igaz ez, nagyon sokan papír nélkül boldogtalankodnak egymással, szóval szerintem egyáltalán nem ezen múlik..
Igen valahogyan így kellene élni és ilyen szellemben felnevelni a gyerekeket.
De ma már az van, hogy él valakivel, aztán az már nem olyan jó, akkor összebútoroz másik valakievl és így tovább.
Egy életen át próbálkozik megtalálni az igazit.
A gyereke pedig egyre kuszább és átláthatatlanabb emberi kötelékekben nőnek föl, általában, több apa és anya társaságában.
Lehet felelősségteljesebben kellene választani és dönteni.
A házasságkötés kockázattal és felelősséggel jár.
Persze könnyegg csak úgy együtt élni, minden elkötelezettség nélkül.
Ez a téma lerágott csont, számos topik szól már erről, és megint egymásnak fog ugrani a két tábor.
Egy dolgot kéne megérteni: amelyik házasság tönkremegy, az papír nélkül is tönkrement volna. Tök mindegy hogy házasságban élsz vagy élettársi kapcsolatban, ha nem működik hát nem működik.Csak arról, hogy hány élettársi kapcsolat megy tönkre nincs statisztika, de gondolom a számuk vetekszik a válások számával. A lényeg, hogy akik benne élnek a kapcsolatba azok úgy érezzék jól magukat ahogy vannak. Pont.
U.i.: én férjnél vagyok mert nekem így jó, és nem szülnék soha gyereket élettársi kapcsolatba. De elfogadom ha valakinek meg úgy jó. Mi a fenét kell ezen állandóan ragozni?
Abszolút egyetértek!
Túlságosan elmentek a dolgok a felszínesség felé, az emberi értékek alulmaradtak ebben a csatában, amit az emberiség vív szerintem önmagával. A házasság jó ideje rendesen működik azoknál, akik akarják, hogy működjön. Az egy másmilyen életforma, mint szinglinek lenni, felelősségteljes, lemondásokkal jár, toleranciát kell gyakorolni, de mindez csak úgy működik ha a másikat igazán, mélyen, emberi módon szeretjük és becsüljük.
23 évig éltünk együtt a férjemmel - haláláig - azóta sem vagyok képes feldolgozni teljesen hogy elment, más most sem érdekel, a házasságunk alatt meg pláne nem érdekelt. Valószínűleg megtaláltam azt aki tényleg nekem való volt, és bármiről kellett közös életünk során lemondani, nem okozott nehézséget, mert nem az volt a fontos, a fontos az volt, hogy együtt lehessünk, hogy ott legyünk egymásnak jóban és rosszban. Közben egyikünket sem érdekelte hogy ki szedett fel pár kilót, vagy szülés után már nem volt olyan lányos az alakom, vagy az infarktusa után nem volt olyan fürge mint régen, kevesebbet bírt. Csak szerettük egymást mélyen és emberi módon. Ha erre nem képes valaki az ne is kössön házaságot.
"Életünk legnagyobb üzlete, mert ... házastársat egész további életünkre választunk. Üzlet, mert a kapcsolatba bizonyos feltételekkel megyünk"
Pont emiatt van annyi válás: mert nem egész életre választanak sokan, hanem feltételekhez kötik. Úgy nem lehet egész életre választani, ha feltételeket szabunk. Ha lesz gyerek, maradok a férjed/feleséged, ha kiderül hogy nem lehet, akkor meg vége? Ha ilyen maradsz meg én is - amire semmi esély! -, mint most, szerelmesen, vagyis "kábítószeresen", akkor oké, ha nem, akkor elválnak útjaink? Ez választás? Egyáltalán. Ez csak egymás kihasználása. Aki így megy bele, annak nincs min csodálkoznia.
ilyenkor úgy belinkelnem mindig, hogy az elettársi kapcsolatkokból jóval nagyobb arányban szünnek meg a kapcsolatok...
en se ertem, mi ez a retteges a házassági papírtól.. mi az mumus?? az egy ahsznos jogi eszköz.. pláne gyerekneveleskor... egy papírtól az erzelmi, stb resze nem lesz se jobb se rosszabb. nem is arra találták fel a házasság intezmenyet.
szerelemhez nem kell papír, jogi biztonsághoz nem árt.
Szerintem ez így nagyon sarkított,vannak jól működő házasságok papírral.
Egyszerűen csak neked nem jött össze és azt gondolod ez a papírforma miatt volt.
Más részt viszont ha szeretsz valakit és jól tudtok együtt élni a jog eszközei hasznosak is lehetnek ám,mert ha egyikőtökkel tönténik valami a másik nem marad ott nyámoltalanul
Nekünk 15 éve működik(pedig kis tacskóként mentem féjhez
18 évesen)
Sokat tanultam ezalatt önmagamról,a férjemről/től és vannak,voltak hullámvölgyeink és lesznek is biztosan ,de már tudjuk kezelni őket.
Persze tudom semmire sincs garancia,de most jó és mindennap erre törekszem/szünk
Pont ezen gondolkodtam....
...hogy ha azok, akik most több éve jól működő élettársi kapcsolatban élnek, azok összeházasodnának (=papírjuk lenne róla), akkor onnantól kezdve romlani kezdene a viszony kettőjü között?!
Nem is tudtam, hog ilyen (negatív) varázserővel rendelkezik az a nyamvadt fecni.
Erről amit írtál nem érdemes általánoságban beszélni.
Ami konrétan nálad történt , arról már igen.
De akkor ez így már személyeskedés.
Lássuk néhány szempont szerint:
1,Szóval 20 éve éretlen tacskó voltál.
2,Nem a terhes bírónő az oka, hogy a feleséged javára döntött.
3,Most házasság nélkül együtt élsz valakivel.
Tényleg azt gondolod hogyha erről a párkapcsolatról papír lenne, akkor más lenne?
Elképzelhető, hogy agyilag ugyanolyan tacskó vagy, mint voltál 20 éve?
M I E R T van annyi valas??
Mert osszehazasodtak a marhak!!
Miert kell fojton hazasodni??? A mama-papak miatt???