Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Nem tudtam, mit fogsz válaszolni.
Nem tudom, hogy az emebreknek van-e valami feladata, amit meg kell csinálniuk.
Ha valaki ezós, akkor azt mondja, hogy feladatom van.
Ha valaki hívő, akkor meg ezt keresi, hogy mi a célja velem Istennek ?
A keresés ugyanaz: mit kell nekem tennem, miért születtem meg ?
Igen, ezt így általánosságban én is így gondolom.
DE akikről beszéltem barátokról, jólelkű emberek, lassan 30 éve ismerjük egymást. Beszéltem velük erről később, hogy miért verik a gyerekeket, mert nem bírtam elviselni, és összeegyeztetni a dolgokat.
Róluk nem gondolom, hogy rosszak, gonoszak.
De nem értem a mai napig azt, hogy hogy voltak képesek ütni rendszeresen, és ezt evidensnek tartani.
De igen, aki ver másokat, megaláz, nem, lehet jó ember, miért olyan rossz ezt elfogadni?
A sorozatgyilkost is csak verték és rosszul nevelték, ő sem rossz ember?
(csak példa)
Vagy mint az alkoholista, aki piásan veri a családot, és védi a felesége, hogy józanul áldott jó ember?
A rossz oldal is az emberhez tartozik. Nem lehet attól eltekinteni.
Szerintem.
Az, hogy oka van, az világos, de nem mentség.
Én azt szoktam mondani, hogy felnőttek elfelejtik, hogy ők is voltak gyerekek.
Olyan egyszerű dolga lenne a szülőnek, ha csak naponta egyszer ez eszébe jutna, amikor elégedetlen bármin is.
Ráadásul ma már annyi de annyi információból lehet fejlődni, tényleg el lehet hagyni a "jólbevált" módszereket.
Nekem sem adták a születésemmel együtt azt a fajta megközelítést, amit én ma igyekszem elsajátítani, de a mai napig és ha élek, akkor holnap is, teszek azért, hogy változtassak azon, amit nem találok rendben lévőnek.
Ha szeretsz - nevelsz.
Akár akarod, akár nem.
A gyerek az antennáival felfogja a rezgéseidet és érzi azt a megingathatatlan bizalmat, ha ölelsz.
Ez már szép iránymutatás ahhoz, hogy ő is ilyen ember legyen.
Csecsemőkorától kezdve ilyen biztonságot kapó gyermek, nem lesz rossz ember.
Ilyen rabiátus biztos nem.
Már ismered a gondolkodásomat, így tehát ennek fényében gondolom át a választ.
Azt gondolom, hogy minden embernek tanulnivalója van, és attól függően, hogy mit kell megtanulnia, kapja a feladatokat.
Ez természetesen egy elég kézenfekvő magyarázat, de ennél jobbat még nem találtam.
Például engem vertek. Én egyszer ütöttem egy gyermek kezére, és azt is nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam az indulatomat másképpen levezetni.
Tehát nekem pl lehet meg kéne tanulnom a saját indulatommal úgy bánni, hogy az ne sértsen meg senkit sem testileg sem lelkileg.
Az agresszivitás kezelésének az elsajátítása, sőt annak a hatékony magamra fordítása talán a feladatom.
Persze értem.
Próbálgat az ember józan tanácsot, segítséget megfogalmazni.
Viszont a valós helyzetet ő ismeri és nem tudom azt, hogy mennyire tud kiállni magáért.
Nem tudom hogy az itteni ötletekből mit, mennyit és hogy tud magáévá tenni.
A gondolkodás, a hozzáállásbeli változtatás nem kor függvénye. Mondom ezt úgy, hogy ez a saját életem tapasztalata.
Inkább gondolom egyfajta kényelemnek.
Egyrészt talán azt mondja az ilyen ember, hogy én is ember lettem még ha vertek is, másrészt meg nagyon kényelmes odasózni egyet annak a gyereknek, akinek el is lehetne mondani a hogyan csináld gyermekem monológot.
Igazad van ezekben, csak ötletként vetettem fel, Sophia úgyis tudja majd, hogy ezen gondolkodjon, vagy egyáltalán bármi is megvalósítható belőle.
És persze ettől még dehogy hagyja ott a gyerekeket a kertben egyedül játszani !
A saját elhatározása mellett álljon ki következetesen, de közben az apóst valahogy meg kellene főzni, azt ő látja, hogy lehetséges-e ?
A szokások követése érdekes.
Pl. mitől függ az, hogy ha valaki alkoholsta családból születik, akkor alkoholista lesz, avgy nem. Hogy akit vertek, az verni fogja a gyerekét, vgy nem.
Persze , az egyén személyiségémek a függvénye, hogy ugyanazon hatásokra ki hogy éli az életét.
Ismerek olyanokat, akik szintén alkoholisták lettek, pedig NEM A SZÜLŐK ittak, hanem a legidősebb testvér.
És ismerek olyat, akinek az apja full alkoholista volt, és a gyerekei nem.
Egy kis kötözködés belefér?
Persze én sem vagyok mindig ebben, de...
Ha szeretek, akkor nem nevelek. Ha szeretek, akkor csak szeretek.
A szeretetnek annak az ősbizalomnak kellene lenni, hogy a másik pontosan tudja hogy cselekszik.
Én jobban kedvelem azt a megközelítést, hogy terelgetem a gyereket.
A gyerekek ma már fantasztikus értelemmel bírnak, és nagyon hamar rájönnek a felnőttek hamisságára, így nem érdemes velük ujjat húzni.
Mire vágyik minden ember ? A szeretetre.
De ha a döngölő fel sem fogja azt, hogy gyereket nem verünk.
Beszélünk hozzá, pédát mutatunk, és nem az áztatott kötelet kapjuk elő.Azt, amit ő már rég beáztetott, mert tudta hogy használni fogja akár így, akár úgy.
Gyereket ilyenre bízni nem lehet.
Az jutott eszembe, hogy amikor nagyon "dúvad", vagy morgós, vagy olyan kibirhatatlan, akkor megölelni kellene,
Képzeld el azt, hogyha ez a kis meny elkezdené ölelgetni ezt a durungot.
Még félre is érthetné az amúgy marha nagy hímsoviniszta allűrökkel felszerelkezett dúvadod.
És ezek nem sértő szavak, amiket leírtam.
Sajnos nagyon sok család életét keserítik meg ezek a dolgok.
Aztán csodálkoznak ha a családtagoknak elfogy a türelme.
Nálam is.
És épp azért döbbentett meg, hogy ők is ezt csinálják, amit írsz: hogy ők TAPASZTALTÁK, hogy ez ROSSZ, FÁJ, MEGALÁZÓ, és ennek ellenére ezt csinálják.
Ez a megdöbbentő.
És nem 70 évesek, akik berögzültek már, és nehezen ( de azért van aki tud !!) vagy sehogy nem tudnak változtatni a gondolkodásukon, a berögzüléseiken, mert ők akkor 30 körül voltak.
Azt gondolom, hogy amikor valaki akár én, akár tőlem más, kap egy információt, akor két dolog történik.
Vagy átgondolja, vagy elveti.
Ha elveti, akkor marad minden a régiben.
Ha átgondolja, akkor ha jól gondolja át, akkor a maga hasznára fordítja.
Természetesen nem ellekezéssel, hanem úgy, hogy megérti a lényeget, és aszerint fog eljárni a jövőben.
Erről beszéltünk, hogy ami nekünk nem tetszik, azt nem visszük tovább.
Sőt, én még azt is hozzáteszem, hogy akit vertek, annak még inkább arra kellene törekednie, hogy ő ne tegye, hiszen pontosan tudja, hogy mit jelent egy védtelen kis emberkének a verés.
Persze igen, nem tud mást, mint amit maga tapasztalt, de azt azért tudnia kéne, hogy ami neki rossz volt, az rossz a másiknak is.
Nálam a verés egyértelműen a felnőtt tehetetlenségét tükrözi.
Így van.
Ebben nőttek fel, velük is így bántak, és nem tudnak másban gondolkodni. Ebben érzik magukat biztonságban.
Attól nem biztos, hogy gonoszak, vagy rossz emberek.
Velük bántak rosszul gyerekként.
Nekem van olyan barátom, aki 40-es, és amikor a gyerekei kicsik voltak, 1-2-3 évesek verték őket, mint állat, mert őket is verték, nem nevelték, és ők azt hitték, hogy így kell !! Borzalmas volt nézni, egyszer láttam, ahogy pálcával verték a gyereket ( a lányom is velem volt, kb. 2 éves, meg is ijedt ) és akkor beszéltek erről, hogy a gyerekek megtanulták, hogy kapnak, és elég csak felmutatni a pálcát nekik....
Többet nem mentem hozzájuk, mert én se bírtam nézni ezt a lelki-testi terrort, de főleg a lányom miatt, mert megrémült, nem értette a dolgot.
Őket is verték gyerekként.
A bátyádnak nincs igaza.
Amin még gondolkodtam tegnap. Apósod nem tud másképp viselkedni, csak ahogy vele bántak, csak úgy, amiben felnőtt. Ez rögzült. Ha még konok is, akkor ebből a helyzetéből nem fog kibillenni.
Mire vágyik minden ember ? A szeretetre.
Az jutott eszembe, hogy amikor nagyon "dúvad", vagy morgós, vagy olyan kibirhatatlan, akkor megölelni kellene, megsimogatni, mert lehet olyan, mint egy hisztis kisgyerek, aki szeretetre, törődésre vár.
Ha nem rossz ember, ahogy írod, és van szíve, akkor a szívét kellene meghódítani, ha az eszét nem lehet. Ki kell cselezni.
Persze, így a pálya széléről könnyű bekiabálni, nem nekem remeg a gyomrom a hülyeségeitől.
Pontosan így van.
Nálunk már most is, születése óta alap az őszinteség, és hála Istennek, ez a kiterjedt családomra is igaz,nem is tudok másban élni.
Ilyen férfiakkal jártam, a gyerekem apja is ilyen, akinél alap az őszinteség. Nyílt lapokkal szeretek játszani, az egyenes beszédet szeretem. Nem baj az sem, ha fáj.
Lányom is így nevelem, illetve ezt szokta meg, nála is ez az alap. Kimondhatja azt, amit gondol, elmondhatja ha hülye vagyok, elmondhatja mit szeretne.
Aztán nálunk is úgy van, hogy lehet valamit nem akarok, de aztán engedek a szelíd erőszaknak, és ebben az a vicces, hogy ő előre tudja, hogy miben fogok engedni, mivel próbálkozhat, és mivel nem, mert ismer jól.
Abban bízok, hogy ez majd 5-10-25 év múlva is így lesz.
A kommunikáció a legfontosabb, pláne akkor, ha valami elégedetlenség van. Meg kell beszélni, hogy ki mit gondol, érez, szeretne. Persze a saját gyerekünkkel ez "könnyű", hiszen mi neveljük.
Egy apóssal, anyóssal szemben, illetve, ha a másik fél nem akar nyitni, és a megoldásra törekedni, és nem lehet vele megbeszélni, akkor nem biztos, hogy működik jól a kommunikáció, mert ellenállásba ütközik.
Így van. A két megoldás teljesen más.
Azon gondolkodtam tegnap, hogy szegény sophia elmondott valamit az életéből, ami nyomasztja, sőt, lehet eddig ellenkezni sem mert miatta ( após egyeduramla) és most hogy ezen megütköztünk, mit kezd ezzel a megvilágosodott helyzettel ?
Ú él benne, és úgy néz ki, a férje sem mer "ellenszegülni". Vagy azért, mert eszébe sem jut, vagy így kényelmes, vagy így természetes, hogy nincs otthonuk, nem ők a házuk gazdái, és úgy dirigálják őket, mintha taknyos gyerekek lennének.