Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Ezt értem és megértem, de anyukád már befejezte a te nevelésedet rég, nem kéne ilyen megjegyzéseket tennie. Főleg, hogy nagyon is tudod, elméletileg hogyan jó csinálni...
Dugd el előle, mikor jön, ahogy valaki tanácsolta:-) Vagy nyomd a kezébe a vasalót:-)
Kedves Kokapu!
Talán tényleg megoldás lenne a költözés, DE a férjemet ide köti a munkája, a bátyámék is itt élnek, és a Szüleim is eldöntötték, hogy szeretnének a közelünkben venni egy házat...
Egyébként én is felvetettem ezt a javaslatot, de a férjem egy másik földrészen szeretne élni, ha már költözünk... (Érdekes, olyan férfiakkal hoz össze a sors, akik az óceán túloldalán szeretnének élni)
Nekem tériszonyom van, és félek a repüléstől, a Szüleim mikor még gyerek voltam, egyik évben Párizsba tervezték a nyaralást, (Anyukám kedvenc városa) de én annyira féltem, hogy itthon maradtam a Nagyszüleimmel, és egész idő alatt attól féltem, nehogy lezuhanjon a repülő, mert akkor árván maradok, és nem lesz testvérem sem:)
Azóta sem ültem repülőn, a férjem szeretett volna nászútra menni, egy nagyon szép helyet nézett ki, gyönyörű, fehér homokos tengerpart, és persze próbált meggyőzni,higgyjem el, még egy repülő sem maradt fent, mindegyik földet ért valamilyen módon:)
Mivel ismerte a félelmeimet, végül nem erőltette a dolgot, nekem mindig a Balaton volt a kedvencem:)
Az ablakköze :)))) ezen nagyon jót nevettem, mert ezt pedig Anyósom tette szóvá, mikor legutóbb itt voltak, a nappali ajtaja, ha kinyitomalul a műanyag tok, enyhén volt csak piszkos, a porszívó csövével mindig kiporszívózom, de nem törlöm ki minden alkalommal vizes ronggyal... észrevette, pedig nem jó a szeme, és megjegyezte, az ilyen dolgokat ő már gyerekkorában megcsinálta...
persze, könnyen beszél, évek óta takarítónője van:)))
Én már elengedem a fülem mellett az ilyen megjegyzéseket, mert egyre kevésbé érdekelnek...
Anyukám szereti a rendet és a tisztaságot maga körül, és alapjában véve én is... csak, ha az embernek van két kisgyereke, akkor bizony a dolgok néha átértékelődnek, és nem az a legelső, hogy a ruhákat gyorsan kivasalni, és berakni a helyükre a szekrénybe.
Persze, a tisztaság fontos, szinte naponta porszívózok, és felmosok, mert a kicsi mászik, de pár ruha ha előlvan, ezt én már nagyon lazán kezelem:)
És az is egészen más, ha az embernek a saját Anyukája, Apukája, aki felnevelte, és ismeri születésétől fogva mondja el a véleményét, és megint más az Anyós, vagy Após, aki bírálja kritizálja a menyét!
Se Anyukámtól, se az Apukámtól soha nem hallottam még, hogy akár a férjemet, vagy a bátyám feleségét megbántották, szídták volna.
Lehet véleményt nyilvánítani, mindent meg lehet beszélni, normálisan, de nem úgy, hogy közben sértegetjük, porig alázzuk, vagy földbe döngöljük a másikat!
Azt hiszem elkerekedett volna a szemünk, ha Apukám megjegyzést tesz a kedvenc sógornőmre, aki történetesen a bátyám felesége, szülés után, miért nem fogyott le, meg sem fordul ilyesmi a fejében. Mikor elmeséltem nekik, apósom ezen van kiakadva, és miért nem sportolok a pár hetes kisbabám mellett, az időmbe igazán beleférne, alig akarták elhinni, hogy ilyent mond egy normális ember?!
Ilyen ANYAT es NAGYMAMAT kivannek mindenkinek!!!
Igyekszem:)
Egyébként szomorú, de Anyósomnak a mai napig az a rögeszméje, hogy egy gyereket azért, hogy szót fogadjon a szüleinek, néha jól meg kell verni:(((
Én soha nem alkalmaznám ezt a módszert, nem hiszek az efféle nevelési elvekben, és azt is közöltem velük is, és a férjemmel is, ha egyszer kezet emelnek, és megütik, nem megverik, mert ugye a kettő között is van különbség, SOHA TÖBBÉ nem láthatják az unokáikat!
Próbálkozzanak a másik unokájuknál... ha a szüleik hagyják.
EGyébként ők a tipikus "azt hittem, attól, hogy megszületik a gyerekem ugyanúgy élhetem az életemet, mint előtte, nézem a tévét, a gyerek meg az ágyában, a külön szobájában elvan, engem nem fog ugrálgatni... stb.
Simán rákiabált a pár hónapos kislányára a sógornőm, hogy ne hisztizz, nem te vagy a főnök.
A nappaliban nem lehetnek játékok, és még a járóka is rontja az összképet, nem illik oda, a gyerek nem mászhat, mert hol, a kövön? Meg különben is sír, ha leteszik a földre.
Napközben a járókában fekszik, (szerintem az a ketrec jó lesz neki óvodás koráig) néha felveszik, mert elég sokat sír rázzák az ölükben, este 10 kor meg rácsukják a szobaajtót, és nem nézik meg akkor sem, ha egy órán keresztül üvölt, majd abbahagyja...
De én vagyok a barom, mert még mindig szoptatom Annát, és igen, felkell kelnem hozzá éjszaka is, most már csak egyszer, és Bence is sokáig kapott anyatejet (nem is volt beteg, lázas, csak egyszer, most tavasszal) meg hagyom mászni a kislányomat a nappaliban, és kiviszem a levegőre aludni a babkocsiban, mekkora felesleges marhaságok ezek, elképesztő, a sógornőmnek ezekhez nincs türelme... negyven fokban levenni a pelust a babáról, (mikor a gyerekorvos, a doki és a védőnő is azt tanácsolja, mert piros a kicsi popsija) és ráadni egy kis bugyit, hogy bepisiljen???
Főzni neki, mikor ott a bébikaja, készen?
Nagyon különbözőek vagyunk, de azért, mert valaki máshogy csinálja, még nem biztos, hogy az a rossz, és csak mi lehetünk tökéletesek:)
Végülis, így is lehet gyereket nevelni, csak nem kell a másikat bírálni, és kritizálni, nulla tapasztalattal a hátuk mögött, mert persze ők a tökéletes szülők, mi pedig mindent rosszul csinálunk.
A szoptatás is tök felesleges és nyűg, minek, ha már meg lehet tömni a nyolc hónapost tejbegrízzel, persze néha kijön belőle, de semmi gond, megtömjük újra:(
Azért nem mindegy milyen hanglejtéssel adja elő anyuka. Sophié gondolom viccesen piszkálódósan, te anyukád meg bacogatósan, ha úgy élted meg.
Az én anyám inkább úgy adná elő, mint manna :)
Érzem hát. Csak az előző hsz-edben (amire azt reagáltam) kicsit furcsán szembeállítottad a férjed szüleit a te szüleiddel, utóbbiak javára. Holott ők sem tökéletesek, sőt, biztos, hogy vannak olyan dolgaik (ha úgy tetszik heppjeik), amiktől más mászik falra.
Na mindegy, anyukádnak tökéletesen igaza van a vasalás tekintetében, amúgy meg én is úgy csinálom, ahogy te
Ja, bocs, akkor félreértettelek.
Na igen, de ha mikor az adott szülő ápolásra kezd szorulni, fogja, eladja a lakását (ismétlem: ha van) és fizeti a dolgait. Ami marad, az örökség. Ha nem marad semmi, hát nincs örökség.
Nekem ex-anyosomnak volt kedvenc szokasa varatlanul beallitani es ezt-*a-szegyent-ezt-a-szegyent sopankodasok kozte(amit persze par honapos fiamnak gutyoreszett) nekiallni takaritani keres-kerdes nelkul. De aztan szivesen becaplatott cipolevetel nelkul(mi mindig levettuk a ciponket),es ha epp vett valamit az unokajanak,azt harsanykodva kicsomagolni es a csomagolopapirt nemtorodomseggel a foldre hanyva odaadni az akarmit,ers jatszani az unokaval. En szedhettem utana a csomagolopapirt,torolhettem fel a saros cipojenek a nyomait,de mikor olyanja volt,hat nekiallt takaritani es ezt-a-szegyenezni,meg elmondogatni masnak,hogy koszos az ablakkoze nalam......
Amit Sophie leirt,azt en is bactatasnak vennem,de mondjuk ha jon valaki,es eldugom az epp nem kivasalt vasalni valot-van egy muanyag ruhas kosaram,abba gyujtom a cuccot be,nem vasalok egybol,aztan ha jon valaki,hat felrakom a haloszobai szekreny tetejere,ott aztan kutya nem latja+a haloszobankba amugy sem nagyon jon be senki,de igy plane nem zavar senkit!
No, azárt sokszor azt mondja a lányom, hagyjam, és én bizpny nem erősködöm!
De hogy eszembe nem jutna akármit is felhánytorgatni a háztartással kapcsolatban! Mire föl? Ő sem teszi velem, pedig volna mit:-)))
Szóval ez szerintem is b.sztatás lenne.
Mégcsak kilenc hónapos, tehát a jelenlegi helyzetből nem sokat érzékel:(
A Szüleim viszont nagyon imádják, úgyhogy ez talán majd kárpótolja őt a továbbiakban.
A férjem öccsének a kislánya a kedvenc unoka... ez van:(
Jól csinálod, mert se a férjedet nem akarod megbántani, se a sajátos szemléletű apai nagyszülőket, ellenben félted a fiad, és próbálod a helyzetből kihozni a lehető legjobbakat.
Nehéz ilyen személyiségű, rugalmatlan, konok emberekkel.
Hogy mennyire más az egyes emberek tűrőképessége!
Az általad említett párbeszéd szó szerint nálunk is elhangzott már köztem és anyukám közt, én viszont erőteljes b..tatásként éltem meg.
Ha nem áll szándékában nekiállni és helyettem kivasalni (sosem engedném amúgy), akkor egy bugyuta kérdéssel indítva nem szükséges kioktatni. Én csak felvilágosítottam, hogy két kis gyerek mellett nem úgy működnek a dolgok, hogy hopp, a ruha épp 3 %-os nedvességtartalmú, pont ideális állapotban van a vasaláshoz, akkor neki is állok és egy óra alatt kivasalom a 4 kg ruhát.
Soha nem engedem senkinek, hogy bántsa a gyerekeimet, ezért nem bízom rájuk, és ebből adódik a konfliktus, amit felvázoltam.
Nézd, valószínűleg ez egy olvasatra nagyon töménynek tűnik, de közel négy év eseményét írtam le.
Nem, nem állítottam, hogy tökéletesek, de teljesen máshogy viselkednek, és más nevelést kaptunk tőlük a bátyámmal...
Ők is elmondják a véleményüket, vagy azt, hogy szerintük mi lenne a helyes, de nem szólnak bele az életünkbe:)
Hétvégén itt voltak pár napot, és látta Anyukám, hogy a vasalódeszkán, gyűlik a ruhahegy... persze megjegyezte, de aranyos volt:
-Zsófikám, mi ez a torony, mire várakozik?
-Anyuci nagyon meleg volt, közel negyven fokban nem fogok nekiállni vasalni.
-Miért nem csinálod azt, hogy kimosol, pár óra alatt megszárad, és már vasalod is, aztán mehet a helyére...
-Mert általában délelőtt mosok, aztán ebédfőzés, altatás, leülök én is szusszanok, meg összeszedem a romokat a konyhában, felmosok, mikor a manók alszanak, és sokszor csak este jut eszembe, hogy hoppá, a ruhák meg kintmaradtak...
-Na jó, úgy csinálod, ahogy akarod, én csak szóltam, hogy így talán könnyebb:)
És persze igaza van, mert tényleg egyszerűbb lenne:)
Érzed a különbséget:)