Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elváltan 2 kisgyerekkel
Létrehozva: 2012. július 3. 19:04
Sziasztok!
Próbáltam futó "elvált nők klubját" keresni, de nem találtam.
13 év együttlét, 6 év házasság és két kisóvodás gyermek után a férjem lassan 4 hete elköltözött. El fogunk válni, bár nekem ez sose volt benne a tervben (mégha a pakliban benne is van), én komolyan gondoltam az esküt a templomban és tényleg egy életre választottam.
Az okokba nem is szeretnék belemenni, azt hiszem kezdek az elfogadás fázisába érkezni (nem tudom reális e 4 hét után ezt gondolni).
Csak sorstársak véleményét szeretném hallani, hogy sikerült a gyerekeknek nap mint nap megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az anyagi és fizikai része most nem nagyon aggaszt. Meg amitől félek az a viág sajnálata, mégcsak a legközelebbi ismerősök, közvetlen család tudja.
Bár fogytam avgy 8 kg-t és nem hordom a jegygyűrűt, szerintem van aki már kiszúrta a munkahelyemen.
Szóval beszélgessünk.
Kedves szőlő!
Most jutottam el odáig, hogy beleolvastam a topik elejébe is...
és eszembe jutott valami.
A Te korodat ismerjük, húsz éves voltál, amikor találkoztatok, a férjed Veled egykorú?
Talán azért hajtogatta azt a szöveget, "Elmegy mellettem az élet" mert fiatalok voltatok mindketten, mikor megismerkedtetek, és ő egyszercsak rádöbben, hogy hoppá, lassan 35 vagy 40 éves vagyok, és ezzel az egy nővel kell leélnem az életem:(((
Talán az első szerelem voltatok egymásnak, és túl korán találkoztatok, sajnos a férfiaknál előfordul ez a szindróma, hallottam már erről:(((
Végig olvastalak és pontosan az a véleményem ami a férjednek, ne keress okokat mert nincs!
Neked is igazad van ez pontosan a van rajta sapka, nincs rajta sapka helyzet.
Láttam én már hozzátok hasonló szituációban lévő családot ahol anyu egy szex istennő volt a háztatást meg magasról le sz@rta. Nem volt vasalt ing meg tiszta zokni, de wellnes hétvége, meg romantikus vacsi az igen.
Ott apu az anyjához költözött vissza mert azt mondta, nem bírja, hogy napi 10-12 óra munka után még ő főzzön, meg mosson, vasaljon magára.
Okokat mindíg lehet találni!
Fáradt voltál, ez érthető, két kisgyerekkel, visszazökkeni a dolgozók életébe, biztosan megterhelő lehet az elején, és nagy kihívás is egyben.
Nagyon jól vázoltad, hogy milyen jól kiegészítettétek egymást:)
A férjed nem jó megoldást választott, ha hiányzott neki valami, elmondhatta volna, ha fáradt voltál az egész napos munka után, segíthetett volna többet otthon...
Szomorú, hogy léteznek olyan férfiak, akik egy adott élethelyzetben nem a megoldásra törekednek, hanem másfelé kacsintgatnak.
Most talán még az újdonság varázsa megszédíti, de idővel megkopik a varázs, és talán nem is olyan különleges az a hölgy. Ha nem csak pár órára titokban találkoznak, hanem sok időt töltenek együtt, talán rájön, rossz döntést hozott... talán a tiltott gyümölcs nem is olyan édes, talán keserűvé teszi majd az is, hogy a gyerekeit nem látja felnőni...
Nyugodtan lehet engem szidni, nagyjából nem érdekel, hogy Te mit gondolsz.
Valóban hús vér érző ember a férjem, és azok is akiket itthagyott.
Tudom, hogy ketten voltunk a házasságban, úgyhogy ez így alakult abban én is vastagon benne voltam, talán tényleg egy csipkerózsika álomból ébredek most.
Nagyon jó kis önismereti és párkapcsolati tréning ez Nekem.
Amúgymeg nem Ő volt az egyetlen kenyérkereső, anyagilag teljesen független vagyok, megállok egyedül is a lábamon, 2 gyerekkel is, fizikailag is bírni fogom.
Nem érzem azt, hogy egy eszköz, vagy egy pénztárca lett volna nekem.
Sokmindenben nem voltunk egyformák, szerintem ezért egészítettük ki olyan jól egymást. Én felületes, hirtelen vagyok, Ő meg átgondolt, alapos. Én sokszor elhamarkodottan alkotok véleményt, és mindig Ő mutatta meg a másik oldalt! Ez a gyerekekkel való viszonyban is meglátszott, én voltam a bohóckodós, játékos, Ő meg a TANÍTÓ. (Most ez egy kicsit azért sarkítva van).
A különbözőségek elleneére azonosak voltak a céljaink, a vágyaink és az értékrendünk.
Amióta dolgozok (1 éve) valóban kicsit elhanyagoltam, ezt érzem, főleg így utólag. Kevesebb lett az ölelés, a spontán csók, a simogatás, meghitt beszélgetések. Több a nyűg, tennivaló, stressz.
De az vesse az első követ, akinek hosszú kapcsolatban, 2 kisgyerekkel nem volt ilyen szakasz a házasságában!
Bezony. :)
Engedd meg sophia, hogy ezúton is gratuláljak. Mások évek óta várnak erre a posztra...:)
Sophia, úgy látom, te lettél most az ügyeletes Erika. :)
A legjobban akkor jársz, ha válaszra se méltatod.
Mit szeretnél? Kíváncsi lennél a családomra, rám? Valóban érdekelne? Eltöltenél velünk egy napot, hogy megnézd, hogyan élünk?
Mert akkor látnád a valóságot, addig csak magyarázol, és félremagyarázol, de egyben igazad van, tényleg nem vagyunk egyformák.
Én képes vagyok őszintén, leírni magamról dolgokat... akik ismernek (valóban ismernek) tudják, nincs benne semmi titok!
jajj vigyori, látom ide is betoltad a képed. igazad van, ha a te házasságod szarul működik, másé se legyen már jó. esetleg próbáljon tenni érte, hogy jobb legyen.
Félreértesz, soha nem voltam gerinctelen, itt arra céloztam, hogy nem én rendeltem, hogy a vőlegényem kipróbálja, milyen lehet mással, jó lett volna, ha ez nem történik meg!
Gyors siker, aljas módon! Egek, mosolyka, te miről írsz???
Mindig egyenes úton jártam, akár milyen rögösnek is bizonyult, számomra ez volt, és ma is ez az egyetlen járható út , és a nehézségek csak ösztönöztek:)
Az meg egy másik fejezet, hogy az előtt az ember előtt aki ismeri a valóságot pl. rólad, ezt a műsort adni-hááááát én bizti nem tenném a helyedben:)
Dehát nem vagyunk egyformák-hála Istennek
Hogy kihagytál volna egy-két fejezetet az életedből?:D
hja, előbb kellett volna gondolkodni-mint cselekedni-a gyors siker reméményében, aljas módón.
Legközelebb megtanulod a leckét(jobb esetben) hogy nem a könnyebbik, gerinctelenebbik út visz a győzelemre-hanem az egyenesebb, de sokkal nehezebb.
Mennem kell, felébredt a kislányom, mert tudod, egyelőre nekem ez is a valóság része, a két kisgyerekem:)))
Jó itt a fórumon, jó, hogy ismét írhatok...
de ez csak sokadlagos, a legfontosabb a családom, és a velük töltött idő:)
Ugyan mosolyka, rád haragudni, már szinte hiányoztál, olyan ritkán bukkansz fel:)))
Más érzelmei utánozni? nem tudom, ez mit takar, még nem próbáltam... Érdekes, a mindenkin átlátó képességed...
Tudod, szívesen kihagytam volna egy-két fejezetet az életemből, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy csak jó dolgok történnek vele:(
Viszont mikor belekerülsz egy élethelyzetbe, megpróbálod a legjobbat kihozni belőle, aztán majd az idő igazol, helyesen cselekedtél, döntöttél-e akkor.
Ugye nem haragszol meg ha egy szavadat sem hiszem?:D
ui: legközelebb, ha már más érzelmeit útánzod-okosabban tedd, mert pillanatok alatt átlátnak rajtad, és úgy jársz ahogy most általam.
Ráadásul neked ciki, nem nekem: hiszen a másolat mindig csak másolat marad. Az eredeti az igazi.
Kedves Szőlő!
Ha visszaszámolok (soha nem voltam jó matekos, a számok világa oly távol állt tőlem, ezért nem lettem közgazdász, a család nagy bánatára... én a betűket ismerem, ők állnak hozzám közel, és kelnek életre, táncot lejtve az ujjaim alatt, a billentyűzeten)
nagyon fiatalon, húsz éves korodban ismerkedtetek meg a férjeddel. Talán Ő volt az első, nagy és igaz szerelmed... és lehet, hogy Te is neki. Tudod, szomorú, de ritkán és keveseknek adatik meg, hogy egy ember mellett élik le az életüket...
33 évesen, még fiatal vagy, nagyon sok minden történhet, talán visszatér, ha még szeretnéd, és tanulva ebből az esetből, javíthattok a kapcsolatotokon, és mág boldogok lehettek együtt:)
Vagy feladod, elfogadod, és megpróbálsz új életet kezdeni, nélküle... az emlékek, az elején, ha előtörnek, még nagyon tudnak fájni, de idővel, hidd el enyhülnek majd...
Még fiatal vagy, csak most nehéz, tudom, nagyon nagyon nehéz tud lenni...
Ez nem ezo.
Ez valami súlyos pszichés probléma.