Sziasztok (évek óta nem nlc-ztem - amióta megváltozott a fórum kb. 5-6 éve, most újra regisztráltam)

Nagyon nehezemre esik a párkapcsolatomat kitárgyalni, kicsit árulásnak is érzem.... ne haragudjatok ha hosszú lesz, próbálok lényegretörő lenni : Adott egy három éves kapcsolat, ami most a végét járja - a harmincas éveinkben vagyunk.

A páromat nagyon szeretem. Mérhetetlenül jó és melegszívű embernek tartom, ha segítség kell, ugrik, az utolsó garasát is odaadná, nagyon kimutatja a szeretetét - de sajnos az empátia hiányzik belőle, szerintem neveltetésből kifolyólag. Borúlátó, depresszív hajlamú és hirtelen haragú, tudja magáról, elismeri.

Olyan dolgokon képes napokra megsértődni, hogy agyrém! Mondjuk 1-2 havonta, és akkor elviselhetetlen! Régebben  belátta, hogy hülye volt, 1-2 nap alatt letudtuk, bocsánatot kért - de ez idővel rosszabbodott, már 5-6 napos a sértődés, és nem kezdeményezi a békülést.

Három hónapot voltunk külön, haragból szakított, próbáltunk változtatni a hibáinkon, láttam hogy ő is és én is.  Úgy nézett ki nélkülem, mint egy élőhalott (gyakran összefutottunk, közös baráti kör stb), kibékültünk.

A legújabb balhé, hogy valami bajom volt, és kifakadtam, de fél nappal az eset után (évente ha 1x-2x fordul elő, és én 10perc alatt lehiggadok). Ezt nem tudja megbocsájtani, hogy nem azonnal szóltam, mert "megszegtem a szabályokat". Azt mondja, ha bajom van, mondjam azonnal - jogos. Mivel én vagyok a rossz, jogosnak érzi, hogy parasztkodjon, és nem hisz nekem, hogy h ez ennyire fontos, legközelebb azonnal szólnék. "nem lesz legközelebb".

Képtelenség vele problémákról beszélgetni! Ha a saját szemszögemről beszélek, akkor önző vagyok és mindenért őt okolom, ha róla, akkor ne beszéljek helyette. Ilyenkor úgy beszél velem, mintha öt éves lennék, vagy értelmi fogyatékos -  ilyen diktátor stílusban. Úgy kezel, mint egy bűnözőt. Logikusan igaza is lenne, ahogyan érvel... Ha robotok lennénk és nem emberek. 

Nem érti, hogy mi a baj azzal, ahogyan beszél. Kimegyek, leülök enni, rámförmed, hogy nem tudnék-e csendben lenni, mert szabadnapos és nyugalomra vágyik!!! (zörgött a zsemlés zacskó)... ezen már csak nevetek. 

Rátett még egy lapáttal a vita hevében, hogy kijelentette, hogy soha nem akar gyereket - már mondta 3 éve, minek hozom fel, "hiszen megbeszéltük, téma letudva". "ha akart volna, már lett volna neki régebben" - nem érti, ez miért esett szörnyen rosszul!!! Mondom én se holnapra terveztem, de nyilván ennyi idősen megfordul az ember fejében, ha szerelmes, hogy egymástól akarunk, nem?Én sem akartam amíg nem volt párom.

Viszont ahogy beszélt velem, az jutott eszembe, hogy a gyerekünkkel is így beszélne? Én soha nem tenném ki a gyerekemet ilyen bánásmódnak .

Tudom, lépnem kell. Itt vagyok külföldön az Isten háta mögött, munkanélküliként, feléltem a tartalékaimat. A jó pont, hogy tett rá utalást, hogy nem hagy szarban anyagilag (ő sem gazdag) - viszont békülni sem hajlandó.