Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
OO-zás iskola helyett
Létrehozva: 2011. december 14. 13:31
Azért nyitom a topikot, mert nagy a zavar a fejekben.
Van három gyermekem, akiket nem viszek iskolába és ovodába, hanem itthon tanítom őket. Az eredményeik kiválóak, és ez az út teljesen legális Magyarországon.
Ha szeretnél az OO-sok táborába tartozni, kérdezz nyugodtan!
Sok szuper blog is van a témában, de minden kérdésedre válaszolok én is.
Az alsós tanító nénit nem kéne összekeverni a felsős szaktanárokkal. Nem ugyanaz.
Az egyik csak egy felületes oktatást végez, ugyanis a leírtak alapján mondja el az anyagot. Képtelenség, hogy a magyar nyelvtanhoz is, az ének-zenéhez is, a környezetismerethez is és a rajzhoz is egyarán értsen. Alsó tagozat egy alapozás.
De felső tagozatban komoly tantárgyak vannak, ezek alapozzák meg a középiskolai tananyagot. Aki ezt nem tudja elsajátítani, csak bukdácsolni fog a későbbiekben.
Erre írtam, hogy nem hiszem el, hogy ugyanúgy tudod a fizikát, a biológiát, a matematikát, a történelmet, az irodalmat és a többi tárgyat tanítani. Mert nem vagy MINDEN szaktárgy ismerője.
Ezt azért csak elismered, nemde?
Kiváncsi lennék, ha te nem értesz például egy készségtárgyhoz, hogy leszel képes felismerni, hogy a gyerek kiemelkedő az egyikből?? Efogultság nem ér. Mert mindenkinek a saját kölyke a legszebb, legokosabb, legtehetségesebb....de etttől még nem képes igazán felfedezni a rejtett értékeit. Mert nem vagyunk zsenik, nem érthetünk mindenhez. Ami nekem tetszik, az még nem biztos, hogy tehetség. Ami egy énektanárnak megüti a fülét, az nekem nem biztos, hogy tetszik...és így tovább...gondolkozz el ezen!
Hogy én mit tartok ostoba és felelőtlen dolognak (többek között)?
Azt, hogy úgy alkotsz véleményt, hogy el sem olvastad a hozzászólásaimat, vagy szövegértésből vannak gondjaid.
De nem tudom elhinni, hogy azt a sok szerteágazó tantárgyat te, egyedül tökéletesen át tudod adni a gyereknek.
Szerinted a tanító nénik mit csinálnak?
Amúgy, hogy összeségében értsd mit is jelent amit írok tessék visszaolvasni.
A gyereked a te tükörképed lesz.
Ez is csak azt jelenti, hogolyan témában akarsz okosat írni, amihez lövésed sincs. A legkisebb mértékben sem a tükörképem.
Hát szerintem egy átlagos két gyerekes család aki nem jogosult sem emelt családira, sem semmilyen támogatásra, az biztos, hogy nem.
A mai gazdasági helyzet olyan labilis, hogy ha valahol mind két szülő tud dolgozni, akkor az nagyon szerencsés és nagyon meg kell becsülnie az állását.
Azt bevállalni ma, hogy egy kereső legyen, és soha nem tudni annak is esetleg mikor mondanak fel és akkor aztán nulla bevétel. Hááát...
Nincs befalazva a gyerek. Biztos így van. A gyerekeim is sokat "tanulnak" , inkább úgy fogalmaznék rengeteg háttér információt kapnak itthon. Legyen az történelem, fizika vagy magyar, mert itt vannak a könyvek és már tudják, hová kell nyúlni.
De amit nem tanulhat meg a gyerek otthon, illetve heti 3-4 óra vagy akár több órában a szülő által kontrolált programokban :
- Hogyan reagáljon, ha arrébb lökik?
- Mit tegyen, mit válaszoljon, ha lehülyézik?
- Hogy udvaroljon? Ma már más a módi.
- Divatosan szólva: hogyan ne legyen lúzer.
Vagyis mikor majd a munkahelyén lesz, hogyan alkalmazkodjon. Hogyan alapítson családot és nevelje a gyerekeit, amit nagy mértékben a családi minta szerint tesz majd, de alkalmazkodik a társadalomhoz- ha normális.
És a legfontosabb: a normális ember nem MAGÁNAK szüli az gyereket, akivel megvalósítja önmagát. Hanem új életet hoz létre, akit szeret és segít, hogy Ő megvalósíthassa meg önmagát.
Pont ezen gondolkodtam én is, hogy szép és jó amit leírtak az otthon oktatók, de hol van ebben a gyerek maga, mint individum?
Úgy gondolom, és próbálok eszerint is cselekedni, hogy szülőként fő feladatom minél több mindennel megismertetni a gyerekemet, hogy később megtalálja a saját maga útját, hiszen nem a saját klónomat szeretném viszontlátni benne, hanem őt magát.
Ehhez szerintem az is hozzátartozik, hogy ha vallásos vagyok, adjak neki lehetőséget megismerni a világi gondolkodást is, és ha nem vagyok vallásos, akkor is ismerje meg legalább a vallás(ok) szerény alapjait. Hiszen így tudja eldönteni, hogy Ő mit szeretne.
De ugyanez áll a művészetekre, hiszen attól, hogy én két egyenes vonalat se tudok húzni, ő csak járjon rajzszakkörre, ha ez érdekli, vagy ha nekem botfülem van, attól ő tanuljon zenét. Mert honnan tudhatnám, hogy mi lesz az, ami őt boldoggá teszi?
Ebben látom igazán az otthon oktatás igazi veszélyét, mert ahogy olvasom, főleg vallásos emberek élik ezt a gyakorlatban. És rendben, hogy akár járnak is közösségbe, de ha ez kimerül a misében, a felekezet gyeremekfoglalkozásaiban, vagy közös programjaiban, akkor hiába minden szép cél, a gyerek gyakorlatilag rá van kényszerítve, hogy a szülei által kijelölt úton haladjon. Még azt is elhiszem, hogy adott esetben ez jó neki. De mi van akkor, hogy lenne jobb, amit jobban élvez, amiben tényleg ki tud teljesedni?
Elképesztően ostoba és felelőtlen dolognak tartom az otthon oktatást. Nem csak a közösség miatt. Az is egy szempont, bár írod, nincs nálad burokban nevelés.
De nem tudom elhinni, hogy azt a sok szerteágazó tantárgyat te, egyedül tökéletesen át tudod adni a gyereknek. Mert ez fizikai képtelenség, hacsak nem vagy egy polihisztor.
És ami talán a legfontosabb: az által, hogy CSAK te oktatod, a saját képedre formálod. A gyereked a te tükörképed lesz. Ami egy oldalról nem baj, mert adjuk csak át az általunk képviselt normát a gyerekünknek. De másik oldalról viszont nagy hátrány okozhatsz.
Példák: te nem értesz a rajzhoz vagy a fizikához kellő mértékben. Ezáltal valamilyen szinten nem is kéred tőle számon 100%osan. És nem is tudnád, mert nem tudod megítélni, hogy mikor produkál 100%osan.
Ergo, a rejtett értékei sosem kerülnek felszínre.
Te mondjuk antisportoló vagy, a gyerekedet ezért nem motiválod, hogy sportoljon. Márpedig elképzelhető, hogy abban lenne kimagasló tehetség. Ezt az iskolában észre tudják venni....Te, otthon, egyedül NEM.
És vonatkozik ez bármely más szaktárgyra, legyen az ének, idegen nyelv, kézügyességel kapcsolatos tárgy vagy történelem.
Fárasztó hangsúlyozni, hogy nincs itthon befalazva a gyerek. Az is fárasztó, hogy több évi pedagógusként szerzett gyakorlatomat is figyelmen kívül hagyjátok.
Én voltam már: pedagógus; vagyok: otthon okató, anya. Minden a kérdéskörben szereplő oldalon álltam, ellentétben sokakkal, akiknek kategórikus véleménye van. Nekem nincs is kategórikus véleményem, mivel az, hogy csináltam már az említett dolgokat segít árnyaltan látni.
Szerintem kifejezetten ártalmas iskola mellett otthon okatni a gyereket. Erre a legjobb példám, amikor egy kisfiú megtanulta a tankönyvből és tőlem, hogy 1 km az 1000 m. Anyuka gondolta otthon rágyúr a matekra és szó szerint beleverte a gyerek fejébe, hogy 1 km az 100 m. Meg sok egyéb történetem van arról, hogy a szülők pedagógussal szembeni munkája mennyi kárt okozhat a gyerek fejében.
Szeretném megérteni, hiszen kíváncsi vagyok rá, mi az a plussz, ami arra sarkallt, pl. téged, hogy kizárólag otthon oktass, hiszen nyilván motiváltak dolgok.
Erre is írtam már választ ezen a fórumon...
Esküszöm, jó ide bejönni tanárként, és olvasni, ahogy az egekig dicsérnek minket iskolástul, mindenestül!
Én viszont nagyon sokszor érzem az iskolában, hogy mennyivel jobb lenne némely gyereknek, ha nem kellene az összes többire is figyelnem, hanem csak vele foglalkozhatnék, mert akkor mindent meg tudnék neki tanítani úgy, hogy egy csomó sikerélménye is lenne, így viszont csak bukdácsol a szerencsétlen, még akkor is, ha viszonylag igyekszik, meg viszonylag esze is van hozzá, mert a többire is tekintettel kell lennem, nem szabhatom rá a tempót. Ez sokkal nagyobb gond, mint ahogy egyesek hiszik.
És azért az sem véletlen, hogy egy magánóra többszörösébe kerül egy csoportosnak. Sokkal de sokkal hatékonyabb a tanítás egyesével, vegyük már észre.
Elolvastam, most úgy, hogy függetlenítettem magam a gyakorlattól és igazad van. Ebből nem következik, hogy indokolni kellene.
Azért még mindig megkímélem magam a jogásszal járó időveszteségtől és kiadásoktól ;o).
Bergamott, pont, hogy próbáljuk megérteni. Szerintem mi, anyukák képben vagyunk arról, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az óvodába, iskolába járásnak, hiszen napi szinten tapasztaltuk/tapasztaljuk a dolgokat.
Amit Lillaréka ír, az bizony szerintem is jogos, hiszen magam is tudom mekkora különbség volt, amikor a gyermekeim még nem jártak óvodába, és itthon oktattam úgymond őket, illetve amikor bekerültek abba a közösségbe, és ez az iskolára is igaz. Amit én tapasztaltam, egy világ nyílt ki számukra, rengeteg kispajtással, különböző személyiségű óvónőkkel és tanárokkal, az óvodai és iskolai élmények pedig napi szinten érték és érik őket. Ezt otthon kivitelezni érthető okból lehetetlen.
Meg lehet tanítani otthon is a dolgokat (szerintem egyre kevésbé mindenből alaposan, amit Réka is írt, hiszen nem lehetünk képben mindenrről annyira, mint a szaktanárok), de az a plussz, amit egy óvodai, iskolai közösség adhat napi x órában, az otthon oktatott gyermekek számára ismeretlen marad.
A család, a családi kötelék szerintem is nagyon fontos, de attól kezdve, hogy megszületett egy gyermek csak egyre önállóbb lesz, és bizony egy idő után el kell engedni úgymond a kezét, és bőven elég neki szerintem, ha tudja és érzi, hogy a család, a szeretet védőpajzsként akkor is ott van körülötte, ha óvodába, iskolába megy. Oktatni otthon továbbra is lehet, ez nem zárja ki azt, hogy közösségbe jár.
Szeretném megérteni, hiszen kíváncsi vagyok rá, mi az a plussz, ami arra sarkallt, pl. téged, hogy kizárólag otthon oktass, hiszen nyilván motiváltak dolgok.
Nagyon felületesen olvasol vagy ami még rosszabb figyelmen kívül hagyod a számodra nem tetsző információkat!
Én valóban egy ember vagyok, de hol írtam olyat, hogy be vagyunk falazva kettecskén, és élelmet/italt is csak egy szűk nyíláson vetnek oda, azt is csak akkor amikor a gyerek véletlen sem láthat mást?
Hát most újabb rossz pont, mert szoktam színészkedni neki. Voltam én már boltos, taxis meg miegymás egy-egy anyagrésznél.
Ismét csak a felületességedre hívom fel a figyelmed, mert már írtam, hogy szerintem is képtelenség idézlek: "topon" lenni mindenből. Sőt igazi kitűnő gyerek sincs a meglátásom szerint. Korábban írtam itt erről bővebben...
Pedig erőltesd meg a fantáziád, mert van szemléltető dögivel is fel is készülök. Bár nem vagyok tanító néni nagyon sok álatalam összeállított anyagot töltenek le tanító nénik a blogomból és a canadahunról.
Már lassan fárasztó lesz a felületességedre hivatkozni de meg kell tennem, többször leírtam, hogy nincs elzárva a világtól.
Amíg nem fejted ki amúgy sincs súlya ezeknek, mert ezek szimpla közhelyek.
Pedagógus vagyok, két gyerekem van. A fiam kicsit másabb, mint a többi a gyerek. 2 éves korában az akkor futó Szerencsekerékből megtanulta a betűket. 3 évesen már magától rájött az olvasás technikájára. A kicsit "másként" járó agya miatt most is kiemelkedő matekból, informatikából, stb... De a "másként" járó agya miatt nehezen illeszkedett be kortársai közé. Hosszú folyamat volt, de szülőként és pedagógusként úgy gondoltam - persze mindig mellette álltunk- felnőttként is majd közösségben kell élnie. Ha nem tanulja meg az alkalmazkodást, felnőttkorban szinte lehetetlen a szocializáció.
Más. Iskolánkban van egy tündéri kislány, aki súlyos betegsége miatt magántanuló. Minden vágya, hogy egyszer "rendesen " járhasson iskolába. Imádja, ha sikerül kortársaival közös programot szerveznünk neki vagy beülhet egy-egy órára valamelyik osztályba.
Ezzel nem szeretném azt mondani, hogy baj, ha otthon tanul a gyerek. Csak nem biztos, hogy ez minden gyerek vágya. Kivétel persze reggel fél 7-kor, mikor kelni kell, vagy ha éppen 30 rendhagyó angol igéből felel aznap.
Mivel eleve olyan intézményt kerestem, ahol alapvetően elfogadják az otthonoktatást minden gördülékenyen ment.
Pár kérdést tettek fel, és gondolom valamennyit számított, hogy pedagógus vagyok.
Miért is beszélnék ezek után jogásszal?
Mert! Te csak egy vagy! egyféleképpen tudsz viselkedni, hacsak nem vagy még jó szinész is.. de az meg jobb is ha nem vagy a gyereked felé.
A Tanárok viszont sokfélék, sokféleképpen tanitanak, sokféleképpen viselkednek.
és ne haragudj, De el nem hiszem, hogy Te egyedül topon vagy az összes szaktárgyból. Hogy rendelkezel olyan magasfokú tudással, mindenből mint a szakos kollégák. Szuper vagy magyarból- matekból- bioszból- töriből- földrajzból- kémiából- idegennyelvből és a készségtárgyakból is.
És ezt egyetlen otthon oktató anyukáról sem hiszem el...
Hogy képes napról napra, szemléltető eszközzel, tananyagvázlattal minden tárgyból felkészülni és tanitani úgy a gyereket ahogy ezt a szaktanárok megteszik. (nem is beszélve a kémiai és fizikai kisérletektől)
Sajnálom, de továbbra is a véleményem, hogy kissé önzőség és a világtól való elzárás a gyerek otthon oktatása.
Most elmegyek és majd este jövök csak haza.
A második bekezdést is olvastam, de attól még ott van az első is, szóval hogy a szülő választhat.
Sőt, ott van a 11.§ is:
"11. § (1) A tanuló joga különösen, hogy
...
c) igénybe vegye az iskolában és kollégiumban rendelkezésre álló eszközöket, az iskola és kollégium létesítményeit (könyvtár, laboratórium, számítástechnikai központ, sport- és szabadidő-létesítmények stb.);
...
n) magántanuló legyen, továbbá, hogy kérje a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését; "
Egyszerűen joga van hozzá. Az igazgató akkor korlátozhatja ezt a jogot, ha szerinte hátrányos lenne a gyereknek. Vagyis neki kell indokolnia, első körben indoklás nélkül joga van hozzá a gyereknek, ha a szülőnek az a választása - akárcsak ahhoz, hogy az iskola könyvtárát használja, vagy az iskola sportudvarát. Szép is lenne, ha ahhoz is alapos indoklást kéne benyújtania minden egyes szülőnek...
Persze, ha az igazgató eleve oo-ellenes, akkor valószínűleg már a kezdet kezdetén kekeckedni fog, és erre lehet, hogy a szülő elkezd majd mindenféle indoklásokat kitalálni (ahogy azon a fórumon is olvastam), de attól még továbbra sem igaz, hogy alapos indokra van szükség az ilyesmihez.
Jogásszal beszéltél már erről?
Meg sem próbálod érteni, amiről írunk. Ez nyilván a te bajod, mert a szűklátókörűség sokkal többet elvesz az embertől, mint az otthon oktatás.
Miért lenne lényeg az egy tanteremnyi gyerek? Vagy másutt nem lehet huncutkodni? Jól érezni magukat? Ugyan már.
Mitől érne többet egy tanár gesztikulálása, mint az enyém? Mellesleg sokkal több felnőttel (és azok gesztikulációval) találkozik, mint egy suliba járó gyerek.
Nos én elég jó tanár és elég jó anya vagyok ahhoz, hogy fel tudja kelteni az érdeklődését a gyereknek. Leginkább azonban tisztán, mindenféle emberi vonástól mentesen választhat, hogy mi érdekli.
Nem csak, hogy jártam iskolába, hanem, ahogy már írtam is (kissé felületesen olvasol) magam is pedagógus vagyok, ahogy Gyereketető is. Valamint mindketten hangsúlyoztuk, hogy nem vagyunk iskola ellenesek.
Egyébként semmi érvet nem hozol, hanem az érzéseidre és sejtéseidre alapozol. Előbb ismerj meg pár otthonoktató családot és azután legyél ilyen határozott.
Szomorú távoli jövő lesz, ha minden gyerekek , csak egy gép fog oktatni..
pont a lényeg marad el, ahogy az otthon oktatott gyerekeknél is épp a lényeg marad el.
Mikről marad le egy otthon oktatott gyerek??
Arról, hogy a tanár órát tart nekik, ahogy elóadja az anyagot, ahogy beszél, gesztikulál...stb.
Nekem a gyerekeim mindig elmesélik milyen órát tartott egy-egy tanár, főleg a kedvenc tanárokról mesélnek sokat...
Az órákon lévő hangulatot sem pótólja az otthon oktatás... ha jó a tanár, és fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését, egy élmény a tanóra.
Sok gyerek egy- egy tanár hatására választ szakmát. De mivel sokfélék vagyunk, mindenkire más- más személyiségű tanár van hatással.
Aztán ott vannak még késöbb, az órai huncutkodások, beszólások, amit ugyan lehet rosszalkodásnak is minősiteni, de örök élményt adnak.
Kérdezném az otthon oktatóktól, ők nem jártak iskolába? és ha jártak akkor rossz élményeik voltak csak és kizárólag, hogy a saját gyerekeiket nem engedik oda?
Bocs.. de nekem a - minél tovább velük akartam lenni- ok kissé önzően hangzik.
-és az is, hogy majd mehet, ha akar--- mert amit a gyerek nem ismer, ill negativan van beállitva számára azt nem biztos, hogy akarja.
Szóval, szerintem többnyire anyukák azok, akik a lehető legtovább magukhoz akarják láncolni a gyereküket.
kérdés.. miért gondolják azt, hogy ez a gyereknek is jó?
Ugyanannak a paragrafusnak a második bekezdése tartalmazza a kitételt:
7. § (1) A tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető.
(2) Ha az iskola igazgatója vagy a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéséhez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét.
Nagyon nehéz úgy lavírozni, hogy a gyermek ne legyen leterhelve, de a lecke is elkészüljön, a különóra se maradjon ki, és még játékra is jusson idő, ezt én is tapasztaltam és tapasztalom. Így a külön foglalkozások kiválasztásánál fontos volt, hogy ne igényeljenek mindennapi és hosszú, fárasztó elfoglaltságot. Sajnos a tananyag, illetve az abban való haladás, a lecke mennyisége nem - mindig - a legoptimálisabb, és az, hogy hétvégére viszont nem adnak fel leckét a hét közbeni játékidőt rövidíti meg.
"En azt gondolom, hogy tobbfele JO ut letezik. Viszont a sajatunk nem lesz jobb vagy kulonb attol, ha a tobbit lepocskondiazzuk, intoleransan es foleg hiteles ismeretek nelkul ossze-vissza biraljuk."
Ez egy nagyon fontos, és jó mondat, köszönöm! :)