Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
OO-zás iskola helyett
Létrehozva: 2011. december 14. 13:31
Azért nyitom a topikot, mert nagy a zavar a fejekben.
Van három gyermekem, akiket nem viszek iskolába és ovodába, hanem itthon tanítom őket. Az eredményeik kiválóak, és ez az út teljesen legális Magyarországon.
Ha szeretnél az OO-sok táborába tartozni, kérdezz nyugodtan!
Sok szuper blog is van a témában, de minden kérdésedre válaszolok én is.
"Amikor felkelek, már itt serénykednek körülöttem, és kiabálják, hogy mamikám, menjünk misére!"
Basszus, most megint az az érzésem, hogy hülyére veszel itt mindenkit. Mert ha hiteles akarnál lenni, ilyet csak nem írnál. Hogy a két meg négy évesed, akik amúgy kezelhetetlen, rossz gyerekek (te írtad!), hajnalban a rorátét követelik.
Szerintem is jó lenne, ha itt is többen választanák ezt az oktatási formát, még akkor is, ha nem tartunk még ott, mint Anglia. És azért azt tegyük hozzá, hogy ott sem mindig volt erről az egészről olyan sok információ, tapasztalat, meg nem volt hozzá olyan sok segédanyag a neten meg máshol, szóval valószínűleg hasonlóan indulhatott, mint itt, csak itt még ma is nagyon gyerekcipőben jár.
Az adott körülmények között is nyilván lehet jól csinálni, meg még jobban, és lehet rosszul is. De az iskolába járó gyerekeknél nem ugyanez van? Némelyikük nagyon jó hátteret kap otthon, nagyon jó iskolába jár, nagyon jók a tanáraik is, vannak, akiknek még jobb jut mindebből - meg hát vannak azok, akiknek nagyon nem, mert se a szülői háttér nem olyan, se az iskola, se az osztálytársak, se a tanárok, stb.
Nagyon sok gyereknek nagyon sok kudarcélménye van az iskolában nap mint nap, mert sokkal több figyelmet igényelne, mint amennyit ott meg tudnak adni neki, akármennyire jó pedagógusok kezei közé kerül is. Attól, hogy (egyesek szerint) némelyek rosszul csinálják, még egyáltalán nem biztos, hogy maga az oo úgy ahogy van, hülyeség. Egyébként meg akik lehetővé teszik, azok (legalábbis részben) többdiplomás pedagógusok. Vagyis ha ők rá merik bízni a gyerekek oktatását a gyerekek saját szüleire - legalábbis addig, amíg az előírt követelményeket teljesíteni tudják, - addig szerintem kár amiatt aggódni, hogy a sok dilettáns szülő vajon mennyit árt ezzel a gyerekének. Csecsemőgondozói végzettsége is csak nagyon kevés embernek van, mégsem aggodalmaskodunk azon, hogy hogy lesz majd képes az első években ellátni mindenki a saját gyerekét ilyen végzettség nélkül.
Igazad van, a családnak kell felkészíteni a gyerekeket az életre. De: nincs igazad, mert az iskola is felkészít az életre. Arra, hogy az élet sokszor igazságtalan, és rengeteg a bunkó, de rengeteg a jó ember is. Ha én mai eszemmel választani tudnék (de ezt már írtam is), biztos, hogy megint az iskolát választanám, ahelyett, hogy otthon, a szüleimmel tanulnék. Remekül szórakoztam az iskolában, és ebben bizony a legnagyobb támaszaim pontosan az idióta tanárok és a hülyegyerekek voltak. Kiapadhatatlan élményforrásnak tartom őket, egyszerűen kihagyhatatlan! :)
Ahhoz, azonban, hogy az iskola ne okozzon lelki megrázkódtatást a gyereknek, kell a szilárd háttér. Kell, hogy lássa, hogy szeretik, törődnek vele, hogy értékes. Kapnia kell erkölcsi irányt, és erre az iskola bizony totálisan alkalmatlan. Jó háttérrel meg kell tudnia oldani a konfliktusokat. A szülők feladata ennek a szilárd hátországnak a biztosítása, és a felmerülő kérdések megválaszolása.
Ahogy azonban olvasok egyes hozzászólásokat, kezdem megérteni, hogy vannak előnyei is az otthon tanulásnak, de csakis akkor, ha a gyermek az otthoni és szűkebb baráti vagy Biblia-kör mellett máshová is eljár, rendszeresen. Ha ezt nem teszi, az elszigeteltség nagyon káros lehet.
Őszintén szólva, bennem is felmerült, hogy jó lenne, ha én tanítanám a gyermekemet, ám ezt a kósza gondolatot pont a magam példájából merítve elvetettem. Nem akartam megfosztani az élménytől, és nem akartam burokba sem zárni. Nem hiszem, hogy rosszul tettem volna.
Azt sem hiszem viszont, hogy helyből le kéne hülyézni mindenkit, aki az otthoni oktatás mellett dönt.
Nyugodtan kimoderálhatsz, ez csak téged minősít...talán fáj az igazság?
Bergamot és Gyereketető nálam is más tészta...az ő érveiket és véleményüket elfogadom...te viszont le vagy fütyülve...és én is csak a gyerekeidet sajnálom...őket aztán jól próbára teszi az isten...éljük túl anyánkat...
Ez neked hitvallás?
Van az a szint, amire már nem szabad lesüllyedni, így vele már nem állok szóba.
Szerintem könnyen lehet, hogy Könyvelő1 vagy, aki így akar az oo ellen hangolni.
A fórumon viszont maradok, hogy azt a mocskot, amit az oo-ra dobáltál a megnyilvánulásaiddal valamelyest lemossam. Mellesleg Eszti sose viselkedne így, éppen ezért őt tisztelem veled ellentétben.
Én is sokosztályos iskolába jártam, tehát saját bőrömön tapasztaltam meg milyen az.
Aki olyan családból jött, ahol szilárd értékrendet közvetítettek nem változtak meg. Általános iskolai tanárként viszont "sima" felsősökkel is volt dolgom. 14-18 évesek mintája nélkül is volt ott műköröm, cicivillantós ruha, cigi, tanárok anyázása...
Nem az iskola hívatott felkészíteni az életre! (Félre értés ne essék nem vagyok iskola ellenes, mint ahogy írtam magam is pedagógus vagyok.)
A család és családban lévő minták készítenek fel az életre.
A leghétköznapibb példával élve: a gyermeked a veled töltött idő alatt tanul meg gyakorlatban (mert elméletben nem sok haszna van) csekket befizetni, hivatalos ügyeket intézni, ...
Én a hitemről egy szót sem írtam, így meglep, hogy mégis véleményt tudsz formálni róla.
A másik dolog, mi az, hogy felhígítom az oo-t? Hogy hordom közösségbe? Sajnos te vagy az, akinek fogalma sincs az oo-ról, mégis kiálltál, hogy majd tanácsokat osztasz.
"Ezek a félkegyelműek képesek a saját gyerekük egészségét kockáztatni basszus..."
Nem csak a sajátjukét, gondold át: mostanában -igaz nem Magyarországot hallottam, de sebaj, majd jön ide is- "trendi" dolog nem oltatni, elvégre csak túléli az a gyerek a betegséget például. Mondjuk egy stramm nagyobb gyerek, túléli minden gond , persze... ÉS esetleg megfertőz egy vadidegen, kora miatt még nem oltott gyereket, akinél kijönnek a szövődmények.
Olvastam én már olyan oltásellenes érvet is, hogy annyira megritkultak ezek a betgségek, hogy nincs is szükség oltásra. Naná, hogy megritkultak: az oltások miatt. Kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy az oltásellenes szülők rendjén valónak találják, hogy "más hátán" ússzanak meg dolgokat és ezt teljesen rendjén valónak találják.
Angliában a homeschooling teljesen elfogadott dolog, hatalmas az információ anyag mögötte, az internetes segédeszközök. Sok ismerősöm csinálja és tényleg nagyon ügyesek a gyerekek. Nem vallásosak. Mikor a gyerek igényli, beiratják suliba.
Itt is jó lenne ha lenne és nem vallásos felhanggal, hanem teljesen szekulárisan, hivatalosan támogatva.
Elvileg van napirendünk, de ezt buktuk az utóbbi pár hétben a rota-vírus és egyéb felső légúti csodáknak köszönhetően, mert alig alszik (hányt/hasment, köhögött, nem kapott rendesen levegőt).
Mostanság nekem kellett váltani, így gyakran a könyv szerint megyünk, a könyv nélkül (ezalatt pl ezt értem: http://bergamott.blogspot.com/2011/12/lyj-rol-ez-i s-az-is.html) , mert a tanulással nincs baja ilyenkor se csak ne tudja, hogy tanul :)
Amikor fáradt, akkor pl szorzást gyakorol /fura mi ;o)/ itt: http://www.multiplication.com/flashgames/sketchPlatf orm/sketcher.htm
Azt, hogy ténylegesen mennyit tanulunk egy nap nem tudom megmondani, mert jó részét nem az asztal mellett tölti, és nem is 45 perc/tárgy a tanulás, hanem adott mennyiség/szükséges idő.
Meg tanul olyat is, ami nem tanulás, de hasznos például már jó pár ételt önállóan is el tud készíteni.
Meg vannak olyan dolgok, amiket együtt tanulunk, mert én sem tudok, például kötni.
Amikor nincs kedve tanulni:
- ha simán nincs és nem tud jó indokot felhozni, akkor tudja, hogy nincs apelláta, tanul, mert minden embernek vannak kötelességei, a gyerekeknek a tanulás.
- ha simán nincs és tud jó indokot felhozni, akkor az lesz. (Példa: Anya nézd milyen szépen süt a nap, pakoljuk el a kinti játékokat télire, szét ne fagyjanak. [Persze, ha nem a tanulás lett volna a másik lehetőség fel sem merül benne :o)])
- ha fáradt/beteg/... tényleg van rá oka, akkor nem tanul vagy a fenti linkesek történnek, illetve megválaszthatja mit szeretne tanulni.
- ha nagyon fáradt/beteg/... akkor pihen/gyógyul/...
Nincsenek, punktum. Akkor most mi van?
Mégse lehetek olyan mint amilyennek beállítasz!
Saját tapasztalatom megosztom veled, mert ezek a gondolatok nagyon megérettek bennem, az utóbbi időben.
Tiltakoztam a 6 osztályos iskolák ellen, mert akinek oda járt a gyereke 10-ből 9 megbánta és többé nem adná oda.
Véleményük szerint nagyon "veszélyes" amikor 12 évesek bekerülnek egy olyan iskolában ahol már 18 vagy 20 évesek is járnak. Átveszik a viselkedés és öltözködés mintákat és ez nagyon nem vezet jó útra.
Ma az én véleményem, hogy csak és kizárólag egyházi iskolában merném megkockáztatni a 6 osztályos gímit.
A társadalom egy nagyon mély morális válságban van, nagyon kevés gyerek, aki még családban nő föl, és nagyon szélsőségesek a viselkedési formák.
A kislányomat a város egyik legkitűnőbb gimnáziumába is felvették, de én már a felvételikor mikor az intézményben jártunk mondtam, hogy ide nem jöhet. A lányok nagy része úgy nézett ki, mint aki épp randevúra indul. Semmi helye a műkörömnek, az erős sminknek, és az "hiányos" öltözéknek az iskolában.
Nagyon jó, amikor egy kamasz fiút, határozott férfi tanárok nevelnek, sokkal szófogadóbbak, mint a női nevelőkkel szemben.
A lányok esetében pedig nincs az a sok fiú napközben a közelükben és tudnak a tanulásra koncentrálni.
Bocs csak leírtam