Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gerincsérv műtét után
Létrehozva: 2011. július 7. 14:04
Sziasztok!
Majdnem 4 hete műtöttek gerincsérvre, de még nem vagyok túl jól. Lehet, hogy sokat várok ennyi idő után, tudom, hogy lassú a gyógyulás, de még ülni is kevés ideig bírok, állni kb. 15 percig fájdalom nélkül, a fekvés és a hátradőlt állapotban történő ülés a legkényelmesebb.
Várnám a sorstársaim tapasztalait, hogy ti ennyi idő múlva hogy voltatok, illetve mikor lettetek újra "használható" állapotban? Tudom, hogy mindenki más és a betegség állapota között is különbség van, de szeretnék valami támpontot, hogy meddig ne aggódjak!
A bal lábamba sugárzott a fájdalom a műtét előtt, természetesen az az elviselhetetlen fájdalom már megszűnt, viszont most is van egy kevés ugyanott, fájdalomcsillapító mellett, ha nem fekszem le időben. Előre is köszönöm a segítséget!
Szia! Megkérdezhetem, hogy milyen fájdalmaid vannak még? Nekem ma hosszú kihagyás után megint elkezdett fájni a forgóm, ugyanúgy mint a műtét előtt, de szerencsére egy hosszabb fekvés rendbehozta, de ezek az újra jelentkező fájdalmak mindig nagyon megijesztenek!
Sziasztok!
örülök , hogy rátaláltam erre a topicra.
én szintén "Sorstársatok" vagyok, engem is 10 hete mütöttek.
az első 6 hetet én is szigoruan végigfeküdtem, csak sétálgatni keltem fel, ülni csak kb napi 1 órát mertem öszesen.
jelenleg 2 hete járok gyógytornára, de dolgozni még nem enged az orvosom...
Augusztus végén kell ujra mennem controllra.
fájdalmaim még nekem is vannak, de ez már elviselhetőbb mint a mütét előtti álapotom. persze még szedek gyógyszereket, de nem rendszeresen.
Két éve. Hogyne, gyógytorna, tens, minden volt. De semmi eredménye.
Nem téma ám, nem vészes a járásom, télen a bakancs rossz nagyon, abban sokszor elbotlok, elesek, mert nehéz. Kikísérleteztem az ideális cipősarkat, ami pont jó a járáshoz.
Orvosok, ha kiderül, hogy elbaltázták: tudták ők már azt menet közben is, mert a leleteimen tök más van, mint ami panaszom volt, meg az is, hogy elutasítom a műtétet... Hiába szóltam, hogy én ezt így nem veszem át, mert nem igaz, azt mondták, így jártam, ha nem veszem át, ott marad. A betegjogi képviselő szerint minden jogszerű volt, ne akarjak már okosabb lenni az orvosoknál. Ja, hgoy én tudom, mi hol fáj? Az az én bajom.
Mikor műtöttek? TENS géppel , az idegek ingerlésével próbálkoztál ?
Jaj, te szegény!!
Mint már ítram ilyen tapasztalatok miatt olvasgatok én mindig , mielőtt dokihoz mennék , de sajna MRI és CT hiányában ( na meg megműteni sem tudom magam) csak hozzájuk kell menni.
És ilyenkor mi van , amikor te mész időben ( én is fél évig jártam hiába) , mégis semmibe veszik a tüneteidet és az időfaktor miatt maradandó károsodást szenvedsz????
Nem mondom , hogy bosszantó , mert ez több annál!
Nem felelőtlen volt, csak várta a hálapénzt.
A részleges azt jelenti, hogy tudok segédeszköz nélkül járni, de nincs erő a bokámban, nem tudok lábujjhegyre állni, sarokra, nem érzem, hova lépek.
Mit jelent az, hogy részlegesen maradt meg?
Elképesztő, hogy milyen felelőtlen orvosok vannak! :(((
Váltanék én , de egyik sem jobb, a másiknál. Kisvárosban lakom, túl nagy lehetőség sincs válogatni.
Sokszor jutott eszembe , hogy talán nem így viselkednének , ha keresztülmentek volna már valami hasonlón. Míg nem nekik fáj, addig darab-darab. Hál'Istennek megint csak azt mondhatom vannak kivételek.
Nem gondoltál még arra, hogy háziorvost válts...? Azért azt neki is fel kéne tudni ismerni, hogy mi a különbség egy lumbágó vagy egy sérv között, hiszen teljesen mások a tünetei! Elszomorító, na!
Én a neurológiára rágtam be, amikor a munkahelyemen nagyon gyorsan elkezdett rosszabbodni az állapotom, felhívtam őket, hogy sos segítség kéne, így haza sem tudok menni, adjanak valami fájdalomcsillapítást, azt mondták, menjek másnap délután 5-re. És ezt úgy, hogy ott dolgozom helyben, tőlük 50 méterre, és egész addig ők kezelgettek! Na akkor hívtam fel az idegsebészetet, ami szerencsére szintén helyben van, kolléga felvitt autóval, és azonnal fájdalomcsillapítást adtak, megnézett az orvos is, és az MR vizsgálat után már egyértelmű volt, hogy hozzá megyek vissza. Hála Istennek nagyon normális és emberséges volt az idegsebész, ahogy észrevettem, mindenki helyeslően bólogatott a neve hallatán, így meg voltam nyugodva, hogy ő akarja belémmártani a szikét. :)
Én sem tudtam eddig, de elvileg fogat sem lehetne húzni olyankor.
Nekem a háziorvosom ,merthogy eszébe sem jutott küldeni szakrendelésre- nem látta rajtam, hogy komoly a baj
- semmit nem mondott . Sérv szóba sem került , még fél év és tipikus tünetek után sem.
úgy sem , hogy nem tudtam felvenni a zoknimat , mert nem értem el a lábfejemet.
Őszintén szólva nagyon szerencsésnek érzem magam , hogy "ennyivel" megúsztam.
Mindig tisztában voltam vele , hogy orvoshoz csak úgy érdemes menni , hogy előtte én nézek utána a dolgoknak , de az iszonyú fájdalmak ellenére sem gondoltam volna , hogy ez sérv , méghozzá ki is van fakadva , he egy orvos , aki elvileg ezt tanulta hosszú éveken át , nem veszi észre. Elszomorít az egészségügy állapota és az mennyire kevés az orvosokban az empátia és a kötelességtudat. TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!
Persze az idegsebészemnek nagyon hálás vagyok , tökéletes munkát végzett. Na ő a kivétel.
Jó ég, te aztán jól kikaptad!
Máshol is olvastam (mert persze én is összegugliztam mindenfélét), hogy valakinek az orvosa azt javasolta, várják meg, amíg lebénul, és csak utána műtsék meg! Hát elképesztő komolyan mondom!!!
Nekem annyit mondott figyelmeztetőleg az orvosom, hogy ha bénulás, vagy vizelettartási gond jelentkezik, azonnal jelentkezzek az akkor ügyeletes idegsebészeten, mert rögtön műtét kell. Szerencsére időben voltunk, nem volt semmi ilyesmi, nade akkor is!
Ja, és tőlem senki sem kérdezte, menstruálok-e vagy sem, azt se tudtam, hogy műtétnél ez kizáró tényező!
Szép jó reggelt!
9 éve műtöttek kizáródott, sérvvel Nyíregyházán.
A vizsgálat után egy hétre. Az az egy hét maga volt a pokol. A műtét után szinte minden fájás megszűnt. Hat napot voltam a kórházba. Már másnap járkálni kellett. Harmadik nap tornázni.
Amikor hazajöttem jártam majdnem két hónapot elektromos kezelésre mert a lábamon érzéskiesés maradt. Sajnos ez már nem javítható.
A lábam azóta is zsibbadt,ez nem múlik el.
Három hónapig voltam táppénzen. Nem azt mondom hogy nem fáj, de elviselhetőbb lett az életem. Nem tudok mindent megcsinálni, amit szeretnék. Van hogy szedek gyógyszert ha szükség van rá. Járok úszni az nagyon jót tesz. tornázok bár ezt ritkán. Sajnos a hegesedés nyomja az idegszálat. És sajnos újra visszajött a sérv. Ott ahol műtöttek.
Ha szükség lesz rá, nem várok sokáig,megyek és megcsináltatom.
A mai napig dolgozok, bár van olyan, hogy minden átmenet nélkül szeretnék azonnal lefeküdni, mert nem birok állni.
nem sok kellene már ahhoz hogy meglegyen a 40 év ledolgozott időm. jó lenne ha kibírna a gerincem.
Szerintem a legjobb a gerinctorna, meg az úszás. A gyógyszer csak a fájdalmat enyhíti. Néha kell.
Elvileg 6 hét a gyógyulási idő,de szerintem ez mindenkinél más.
van olyan ismerősöm aknek fél év után se jött rendbe a gerince.
nálam is kellett 1 év mire gyógyszer nélkül le tudtam dolgozni 8 órát.
Hátfájásraadj időt magadnak, és tornázzál sokat.
Mielőbbi jobbulást kívánok Neked.
Nagyon ügyesek vagytok, csak így tovább!!!
Nekem sokkal tovább tartott a felépülés eleje , ( éppen 1 éve műtöttek , lebénult a jobb lábfejem egy kiszakadt sérv miatt). Fél évig engem is csak vizsgálgattak , bár komoly fájdalmaim voltak , nem tudom a dokim mit gondolt , miért járok hetente hozzá...? Sokat olvasgattam róla -magad uram , ha orvosod nem akar- a fájdalmaimra egy kifejezés passzolt teljesen. FARIDEGZSÁBA. Na teljesen úgy fájt , mint ahogy ez a szó hangzik. Iszonyú görcseim voltak a vádlimban , a combhajlítóban és a fenekemben.
Aztán mikor már annyira fájt , fel sem tudtam kelni , semmit nem tudtam csinálni , mentő vitt be a kórházba. De ott sem volt egyszerű , mert nem olyan orvos értékelte ki a leletemet aki értett hozzá. A barátnőm , aki a doki mellett dolgozik, látta mi a helyzet és a háta mögött elküldte a leletemet a megyei kórházba , ahol végül műtöttek.
A nagy "örömtől " megjött , úgyhogy végül több mint egyhéttel a bénulás után tudtak csak megműteni. Ezért az idegek elég komolyan sérültek , így kezdetben még azzal is meg kellett birkózni. Na meg legyengültem nagyon. Az 53 kilómból ,míg bent voltam ( csak 2x mertem megkockáztatni , hogy Wc-re menjek -járókerettel morfiumos infúzió után- na meg nem mertem enni sem) lefogytam 44-re.
Innen jó felállni, mondják!
Nekem azt mondták a teljes gyógyulási idő 1 év , míg az idegszálak is regenerálódnak.
Mivel aerobik-edző ( is ) voltam , le kellett mondanom a kedvenc óráimról , de van helyette más. Body-ball gerinckoncepciót csinálok. Nagyon jó! Bár olyan fitti nem leszek soha , mint voltam , az átéltekhez képest nem panaszkodhatok.
Pedid akkor azt gondoltam itt a vég.
....most már látom van élet a gerincsérvműtét után.
...és tényleg igaz , sztenderdek vannak ugyan , de mindenki maga érzi mit bír , nem vagyunk egyformák. Nem kell sietni , nem is szabad.
Nekem komoly fájdalmaim a munkahelyemen voltak, mert ott ugye nem volt mód vízszintesbe tenni magam. Illetve, egy idő után kénytelen voltam, mert a stressztől jött az ájulás is. De az nagyon rossz volt.
Meg tudod mit utáltam? Amikor háton fekve elkezdett ugrálni az ideg a hátamban, na az eléggé tudott fájni! Szerencsére ezeknek vége! :))
Nem hiszem, hogy Te lennél hisztisebb, azt hiszem írtam, hogy amikor még nem volt sérv, csak majdnem az, akkor nekem valamiért sokkal jobban fájt. Na, az tényleg tűrhetetlen volt. Lidokain injekciót kaptam a lábamba.
Örülök, hogy végre ki mertél mozdulni! Ugye milyen jó emberek közé menni? :)) Én ma vendégségbe megyek, igaz, csak ide a szembe lévő házba, de kicsit izgulok, mert pár percnél tovább még nem próbáltam az üldögélést. A házigazdáknak mondtam előre, hogy fogalmam sincs, meddig maradhatok, ha gázosnak értem a szitut, rögtön hazajövök.
Kisfiadnak jobbulást!
Értem, akkor a bénulás veszélye miatt műtöttek. Ez a legkomolyabb indok!
Ahogy írod azért neked is elég rendes fájdalmaid lehettek! Végülis a fájdalomküszöb is változó, ki hogy bírja, ezt is nehéz összehasonlítani. Lehet, hogy olyanok voltak mint nekem csak én hisztisebb vagyok!
1 óra séta az szép teljesítmény, még egészségesen is el lehet fáradni ennyitől!
Ma végre én is lementem, igaz, hogy csak a ház körül, de nagyon örültem, mert a múltkorihoz képest nagyon jól bírtam. Aztán még itthon is volt sok dolgom, mert a kisfiam belázasodott, úgyhogy estére el is fáradtam rendesen.
Áááá porszívózásról szó sincs, meg sem merném mozdítani, hajolni pedig abszolút nem próbálok, nem is szabad. Ez a seprű nagyon jó dolog, ebben az állapotban pont nekem való. Persze néha nem ártana porszívózni is mellette, de ezt már a családra bízom!
Azért, mert bénulás veszélye állt fent. Nagyon nagy volt a sérv (7,3 mm), ráadásul visszahajlott vagy mifene, igazából amikor a doki meglátta az MR felvételt, onnantól szóba sem került más, csak a műtét.
Az, hogy nem akartam belehalni a fájdalomba, annyit jelentett, hogy ha háton vagy óvatosan oldalt fekszem, és csak pisilni meg tusolni kelek fel, akkor minden oké. De pl. hason aludni (ahogy szoktam) már nem tudtam, és csak lakáson belül voltam el fájdalomcsillapító nélkül. Néha még akkor se.
Ha hajolgatás nélkül tudsz takarítani, akkor jó neked! :)) Én elsőre azt hittem, porszívózol, vagy ilyesmi.
Nemrég értem haza egyébként a sétámból, 1 óra volt most is, többet úgy látszik, nem bírok még. Nagyon elfáradtam, jobban, mint szoktam, ami nem tudom mitől van. Nagyon picit fáj is a lábam, de ez inkább tompa fájdalom.
Vettem egy elektromos seprűt ami kb. 1 kg és nem kell egyáltalán hajolni hozzá. A port azzal a nyeles porolóval törlöm, de csak kényelmesen elérhető helyeken. Szóval amit elérek egyenes derékkal csak azt csinálom, egyáltalán nem hajolgatok semerre. Ennyi a takarítás, a többit a család csinálja. De hidd el jól esik, legalább már hasznosabbnak érzem magam.
Téged végülis miért kellett megműteni? Olvastam már olyat is, hogy kiszakadt sérvet nem műtöttek, mert nem voltak nagy fájdalmak és bénulásos tünetek. Bár szerintem ez nagyon durva, de mégis van ilyen. Te is azt írtad, hogy nem fájt nagyon, akkor mit mondtak, hogy miért kell műteni?
Takarítasz??
Azzal azért sztem vigyáznod kéne! Legalábbis én el vagyok tiltva tőle, hiszen hajolgatással és erőltetéssel jár.
A derekam nem fájdul meg, a jobb lábamba néha picit lesugárzik, ha elfáradok, vagy ha rosszul ülök, de ennyi. Igaz, nekem a derekam utoljára áprilisban fájt, amikor még senki se tudta, hová fajul ez az egész.
Majd írd meg, hogyan ment a séta, oké? :) Csak ügyesen!
Igen, ez az a riport! Szegény, csoda, hogy nem kattant be...
Én is ezen gondolkodtam, hogy mi van, ha valaki egyedül él. Ezt egyedül nem lehet csinálni és ráadásul jó hosszú ideig kell a segítség.
Mostmár valamennyire megerősödött a lábam és le tudok guggolni, ez már hatalmas dolog, mert elérek lent is mindent!
A lakásban már jövök-megyek mint a távirat, takarítok is, szóval már jól bírom, pihenni is sokkal kevesebbet kell már, de az utcára nem merek kimenni. Pedig már biztos jobban menne. Nem mentem ma le, de holnap már nekivágok. Én is a reggeli hűvösebbet akarom megcélozni, ma inkább a hőség tartott vissza és egy kicsit el is voltam már fáradva.
Neked ha elfáradsz nem fájdul meg a derekad? Nekem mostmár "csak" ott fáj, ott jelzi, hogy mikor elég. A lábamba már nem sugárzik szerencsére!
Jó sétálást holnapra is!
Meg is találtam a riportot, gondolom, ezt láttad?
http://www.gerinc-klinika.hu/magyar/oldalak/c aramel_porckorong_serv/
Jajj ne is mondd, engem is ez motivált a legjobban! :) Utáltam nagyon, hogy - eleinte - még tusolni sem tudtam önállóan, hajat mosni egészen tegnapig nem tudtam egyedül, de egy pohár vízért is szólni kellett. Mondjuk nekem még mázlim van, volt kinek szólni. Mit csinálhat ilyenkor az, aki egyedül él?
Azon meg el vagyok képedve, hogy Caramelnek egy évig ágyat kellett nyomnia, ez nagyon durva!! Az rémlik, hogy anno volt gerincsérve, de nem tudtam, hogy ennyire lassan gyógyult.
Végülis mentél sétálni? :) Ha bírod és nem fáj (illetve ha nem tiltottak el tőle) akkor sztem próbálgathatod az erődet, először csak a lakásban fel-alá, aztán ha azt bírod, akkor a ház körül, stb.
Én ma mentem a háziorvosomhoz a zárójelentést leadni, egybekötöttem egy sétával. Mivel előtte itthon próbából kicsit üldögéltem is, eléggé elfáradtam, de jólesett, csak baromi meleg volt. Holnap kora délelőtt, amikor még nincs az a nagy hőség, szépen elindulok, beteszem a fülest (headset), hallgatok jó zenéket, és megyek! Imádok gyalogolni, sajnos a régi tempómat még nem bírnám, de a legjobb kikapcsolódás és sport nekem, ha mehetek, amerre látok. :)
Ahogy olvaslak teljesen felbuzdulok, mindjárt lemegyek én is sétálni!
Igen, az biztos sokat számít hogy ki hogy volt a műtét előtt. De mostmár én is sokkal jobban érzem magam csak a bátorság hiányzik. Ugye milyen jó érzés, hogy tudsz mozogni, valóban a tudat nagyon sokat jelent! Engem az készített ki, hogy mennyire tehetetlen vagyok és ha leesik valami akkor is segítséget kell hívni, mert nem tudom felvenni! Nem bírom a kiszolgáltatottságot!