Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gerincsérv műtét után
Létrehozva: 2011. július 7. 14:04
Sziasztok!
Majdnem 4 hete műtöttek gerincsérvre, de még nem vagyok túl jól. Lehet, hogy sokat várok ennyi idő után, tudom, hogy lassú a gyógyulás, de még ülni is kevés ideig bírok, állni kb. 15 percig fájdalom nélkül, a fekvés és a hátradőlt állapotban történő ülés a legkényelmesebb.
Várnám a sorstársaim tapasztalait, hogy ti ennyi idő múlva hogy voltatok, illetve mikor lettetek újra "használható" állapotban? Tudom, hogy mindenki más és a betegség állapota között is különbség van, de szeretnék valami támpontot, hogy meddig ne aggódjak!
A bal lábamba sugárzott a fájdalom a műtét előtt, természetesen az az elviselhetetlen fájdalom már megszűnt, viszont most is van egy kevés ugyanott, fájdalomcsillapító mellett, ha nem fekszem le időben. Előre is köszönöm a segítséget!
Nekem a doki mondta, amikor varratszedésre mentem, hogy lassan el lehet kezdeni sétálgatni.
Elhiheted, én is örülök neki! :))) Ma is mászkáltam már egy órát, elmentem egy-két üzletbe (természetesen semmi cipekedés, fél kiló se volt, amit hazahoztam), meg befizettem a telefonszámlát. Most is elfáradtam, de talán nem annyira, mint tegnap, és ismét nagyon jólesett a mozgás, a tevékenység, meg a tudat, hogy nem vagyok ágyhoz kötve.
De ahogy a többiek is írták, minden eset más és más. Én a műtét előtt se akartam belehalni a fájdalomba, holott akkora sérvem volt, hogy csodálkoztak, hogy egyáltalán lábra tudok állni. Te is egyre jobban leszel, annál jobban fogsz örülni az első sétáknak!
Örülök, hogy ilyen jól vagy! 2 hét után nem semmi, hogy mennyit bírsz menni!
Én még mindig nem merek elindulni sehova, de azért én is sokkal jobban vagyok már és érzem, hogy egyre többet bírok csinálgatni itthon.
Ez nagyszerű!
De vigyázz, fokozatosan terheld magad!
Sziasztok! Nem tudom, jár-e még erre valaki, de gondoltam leírom.
Ma két hete, hogy megműtöttek, és egyre jobban vagyok! Most értem haza, több, mint egy órát sétálgattam a barátnőmmel. Elfáradtam nagyon, mert még mindig le vagyok gyengülve, hazaérve a kapuban egy nagyon picit már éreztem is, hogy fáj, de ezen kívül semmi extra, nagyon jól bírtam! És lelkileg is nagyon jót tett, hogy emberek közé mentem, és csajos dolgokról fecserésztünk.:)))
Igaz, picit félve indultam el, mert az ájulási "rohamok" még mindig elég gyakoriak, de nem volt semmi gond.
Remélem, Ti is jól vagytok!
Be fogom tartani, amit a nővérke mondott, bááár sugdussa a fülembe a kisördög, hogy csak hat napig, nem egy hétig.:)) A hajmosás nekem is problémás, de megoldom, mert meg akarom oldani.
Ma már voltam utcán, a házunk előtt lévő közértben, és szerencsére nem volt semmi extra. Kb. fél órát ha voltam talpon, utána hazajöttünk, és jólesett hazajönni, egy nagyon picit fáj is már a lábam, na meg fárasztó. Délután meg megyek fagyizni! :) Még holnapra valami ilyen programot kéne kitalálnom, csakhogy egyedül leszek szinte egész nap. Hát, majd legfeljebb este sétálgatok.
Köszi! A műtét eredménye már látszik, mert közel sincs az ami előtte volt. Azt hiszem az lesz a legjobb ha az érzéseimre hagyatkozok és amikor érzem, hogy már pihenni kell akkor leállok.
Jobbulást mindenkinek!
Igen látszik a különbség a kettőnk állapota között. Azt hiszem azért, mert nekem viszonylag szegényes tüneteim voltak műtét előtt.
A műtétem másnapján műtötték egyik szobatársam, ő már csak mankóval tudott közlekedni, mert 1/2 évig keresték mitől zsibbad a lába. Onnantól, hogy először mentem orvoshoz 3 hét telt a műtétig.
Ne legyél türelmetlen, gyógytornában azok a gyakorlatok amik nem esnek nehezedre. A kórházban kaptam 2 oldalas gyakorlatsort, a gyógytornász azt tanácsolta eleinte csak szemezgessek belőle. Még mindig nem csinálom végig, a hasonfekvő helyzetben végzendőket még kerülöm.
Jobbulást neked is, biztos meg lesz a műtét eredménye!
Igen, van ez így, hogy az embernek nincsenek tűrhetetlen fájdalmai műtét előtt. Nekem is nagyon fájt, de van viszonyítási alapom: amikor még infúziókúrával hozták rendbe a gerincemet ("ez még nem sérv, de majdnem az"), 5-6 éve, sokkal jobban fájt, mint most műtét előtt. Ja, és baromi nagy volt a sérv, az orvosok csodálkoztak, hogy ilyen sérvvel fel se kéne tudnom kelni. Ennek ellenére a bénulás veszélye miatt kell a műtét, nameg fájdalommal élni sokáig sem lehet.
Egyébként bátor vagy, hogy hozzá mertél nyúlni a sebhez! Én még a kötést se merem tapogatni, félek hogy valamit elszúrok. :DD Pedig viszket mint a fene, az éjjel is felébredtem arra, hogy a seb körül a bőrt vakarom, óvatosan.
Szia! Akkor szinte egyidőben műtöttek minket! Te viszont hozzám képest nagyon jól lehetsz, látszik, hogy mekkora különbségek vannak! Egy mozi?? El nem tudom képzelni, hogy mikor fogok tudni annyit ülni folyamatosan, pláne gyógyszer nélkül!
További gyors felépülést!
Szia!
Engem 4 hete műtöttek Kecskeméten. Már a műtét után pár órával fel kellett kelnem WC-re (szerencsére nem volt katéterem). Az is szerencse, hogy se hányingerem, se szédülésem nem volt. Szerdán műtöttek, pénteken reggel már megkaptam a zárójelentést. Varratot nem szedtek, mert felszívódó cérnát használtak, de lehet jobban jár az akinek kiszedik a varratait. A sebem szépen kezdett gyógyulni. Aztán zuhanyozás után mivel kicsit felázott kezdtem "piszkálni, siettetni" a varas részek eltávolítását, csak finoman, ami félig már lógott... Na nem kellett volna! El kezdett váladékozni, de orvos (nem aki műtött, mert hozzá csak 2 hónap múlva kell mennem) szerint nincs baj, nem gyulladt.
Nekem komoly fájdalmaim sem műtét előtt, sem utána nem volt. Itthon már nem szedtem fájdalom csillapítót. Pedig kiszakadt sérvem volt, ez okozott izomgyengeséget és zsibbadást a lábamban. Még mindig vannak tünetek. Nekem Neuromultivit-EP-t és MagneMix-t javasoltak az idegek regenerálódásához. Gyógytorna megy, és sétálni és ülni is tudok. Na majd kiderül, mert szombaton moziba készülünk- a kispárna is jön velem. De arra a napra csak ez van, meg pihi.
Gyorsan ezek jutottak eszembe, ja és még van a maival együtt 3 szurim (mindjárt esedékes- de inkább ez, mint még 1 trombozis).
Én se kaptam, mert 3 nap fekvés után felkelettem.
Ágyam nekem nem lett új, de kaptam rá plusz új matracot. Mostanában esedékes a csere, szerencsére olyan ágy, hogy nem tűnik fel rajta a plusz. (És beágyazni nem szoktunk, csak rendbe tesszük, és letakarjuk.)
Nem kaptatok szurit?? Hát ez tényleg érdekes! Nekem felírta az orvos még itthonra is az 1 havi adagot. 2 hétig bírtam, közben elmentem a háziorvoshoz és ő azt mondta, hogyha mozgok már nem fontos kapni, de persze ő ilyet nem mondhat, úgyhogy csak halkan súgja...
Közben elkezdtem e-vitamint szedni, állítólag műtét után nagyon jó, az idegszálaknak és az izomzatnak is és a vér alvadását is csökkenti... vagy mi... úgyhogy nem kell mellette a szuri. Amúgy is a hideg rázott tőle, hogy szurkált a párom!
Sok sikert a sétához, majd leírod, hogy hogy ment? De tényleg kell a kíséret, azt engedd meg a családnak!
Örülök, hogy neked volt tartásod le se tojni az egészet! Lennének az ilyen károgók a helyünkben, rögtön átértékelnék, hogy mennyire fontos a háztartás, meg ahhoz képest az ember egészsége!
Nekem mázlim van, amikor kiderült, hogy műtenek, a család összezárt mögöttem. Hihetetlenül jólesett, nem csak szavakban támogattak, hanem tevőlegesen is, nagyon sokat segített a tudat, hogy számíthatok rájuk. A legutóbbi példa: az ágyam nagyon vacak, nagyon régi, és most így műtét után nem tudok benne megmaradni, mert nyomja a sebet a szintén vacak rugós matrac, és fáj. Új ágyra nincs pénzem... a nagynéném erre felajánlotta az egyik ágyát (egyedül él és neki kettő van), amit gyakorlatilag soha nem használt senki, és kb. 4 éves, szóval még nem is régi. Szintén családtagok, akiknek autójuk van, elhozzák... szóval ebből a szempontból egy szavam sem lehet, és nincs is! :))
Na ez érdekes, mert én egyáltalán nem is kaptam véralvadás gátló szurit! Az éjszakás nővérrel direkt megnézettem, hogy nem tévedés történt-e, de nem. Mások sem kaptak, nem csak én maradtam ki, az indok az volt, hogy nem vagyunk tartósan fekvők, mivel 1 nap után felkelhettünk.
A kórházban nekem is volt egy ájulásom (valszeg az a stressztől volt), a liftben, de el is vágódtam, úgy kapartak össze, annyira gyorsan jött az ájulás, hogy azt sem volt időm kinyögni, hogy rosszul vagyok. Csak arra eszméltem, hogy észhez térítettek. Ja, és ez a műtét előtti este volt.
Igazából alig várom, hogy holnap elkezdhessek "edzeni", erősíteni magam, még ha ez csak annyiból áll is, hogy elmegyek a szomszéd utcában lévő fagyizóig. (Kellemest a hasznossal!) Minden napra tervezek majd valami kis mozgást.
Hmm jól kicseszett magával a nő végleg! Nem irigylem, ettől félek a legjobban, úgyhogy mindenképp visszaveszek! Én is hallottam ilyen sztorit, hogy 1 hét múlva már dolgozott egy férfi (szomszédom) a munkahelyén, aztán lett még 2 műtétje, a 3. már csavarozás stb...
Na azt nagyon nem szeretném!!
Én inkább beszedem a fájdalomcsillapítót, mert már belefáradtam a sok fájdalomba. Május elejétől tart, elég volt! Le a kalappal előtted ha gyógyszer nélkül bírtad!! Igazad van, nem jó elnyomni, de nekem már nincs energiám. Inkább vigyázok ahogy tudok.
Akkor csak óvatosan! Lassan alakul majd minden, de tényleg kell a türelem! Ez a hülye ájulás rám is rámjött, még a kórházban először az egyik infúziótól. Rögtön ki is húzták. Aztán itthon, amikor az első véralvadásgátló injekciót adta be a férjem. Én nem mertem magamnak...
Később elmúlt ez a gyengeség és ájulás közeli állapot. Lassan te is erősödni fogsz és jobb lesz!
Igen, minden kórház más, másak a szokások.