Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
D. Tóth Kriszta a fórumon!
Létrehozva: 2011. május 23. 13:50
Kedves fórumozók!
Jövő hétfőn délután 1-től két órán keresztül a fórum vendége D. Tóth Kriszta. A meghívás apropója az, hogy a könyvhéten jelenik meg vendégünk új könyve, a Nagylánykönyv, amiről itt az NLC-n is blogot vezet.
Természetesen bármiről kérdezhetitek vendégünket, aki élőben válaszol majd.
Addig is ne tartsátok vissza magatok, már most írhattok a topikba!
Jövő hétfőn délután 1-től két órán keresztül a fórum vendége D. Tóth Kriszta. A meghívás apropója az, hogy a könyvhéten jelenik meg vendégünk új könyve, a Nagylánykönyv, amiről itt az NLC-n is blogot vezet.
Természetesen bármiről kérdezhetitek vendégünket, aki élőben válaszol majd.
Addig is ne tartsátok vissza magatok, már most írhattok a topikba!
"Nem járnak hozzá fotósok és forgatócsoportok az oviba"
Járnak az apukádhoz Kaposvárra :( Honnan tudod, hogy Lolához egyszer nem kopogtatnak be? Bár már úgysem válaszolsz, letudtad a doldog...
Francokat!
Engem a kutya nem keresett meg, hogy kérdezzek. (Az már más kérdés, hogy voltam olyan pofátlan, hogy már pénteken is kérdeztem)
Most értem vissza, mert sajna néha dolgoznom is kell. ( De bement az összes beszámoló és bevallás, jeeee!!!)
Kriszta!
Mennyire fájt az ittlét? Jobban vagy kevésbé, mint vártad?
Nagyon aranyos lehet!
Érdekesek ezek a kisemberek! Tágra nyílt szemekkel csodálkoznak rá a nagyvilág dolgaira és mindig megújúlt erővel igyekeznek magukévá tenni a világ csodáit.
Arról már nem is kell beszélni, hogy egy egy ilyen apró kisérlet sikere megkora boldogságot okoz számukra. Sajnos be kell vallani, hogy nekünk felnőtteknek is van , mit tanúlni a gyerekeinktől. Jó anyának lenni, mert a gyermekeink visszavisznek abba a világba, amit mi már elveszítettünk!
Ezt pontosan így tesszük. :) Időközben megtanultam azt válaszolni Lolának, hogy "nem tudom". Még emlékszem, az első alkalomra. Egy ideje a lányunk szeret kísérletezni. Fizikai, vízzel, levegővel, egyszerű eszközökkel végezhető kisérletekre kell gondolni. Nemrég itt volt a nagymamája, és egy könyvben olvasott kísérletet próbáltak ki. Este megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, adott esetben miért viselkedett úgy a víz, ahogy. Én meg mondtam neki, hogy nem tudom (ténleg nem tudtam). Erre ő: "na de mama, az nem lehet! Neked mindent tudnod kell, az a dolgod!" :)
Beleolvastam egy bejegyzésbe, hogy hogyan elégítsük ki a gyerek kiváncsiságát! Nagyon aranyos!
Egy megjegyzés ha szabad!?
" Az ijedtségem inkább annak, az apjában és bennem is fölvetődő kérdésnek szól, hogy vajon mi lesz, ha majd nem tudunk válaszolni neki? És vajon ha most, ötévesen ilyen, akkor meddig tart az eddig megkérdőjelezhetetlennek tűnt előnyünk?!"
Sajnos csak addig tarta kiváncsisság, amíg ki nem nyílik a világ a betűk és a számok megismerésével. Utána már nem záporoznak a kérdések, csak azok amelyek egy adott szituációba felmerülnek. Egy kérdésre írtad, hogy élvezze ki az első hónapokat a kérdező a nehézségek ellenére. Na a kérdésözön is így megoldható, mert fájni fog, amikor már nem kérdeznek.
Azt is írtad, hogy mi van ha nem tudod a választ. A dolog egyszerű. A gyerekek nem buták, meg mondod neki, hogy te sem tudod, de utánanézel és annélkül, hogy ő hozná fel a témát mégegyszer te mondod el neki, hogy megnéztem ami érdekel és ez ezért és ezért ilyen vagy olyan!
Mert nagyon szeretjük Magyarországot. Négy éve élünk itthon, a családunk minden egyes tagja jól érzi itt magát. Persze van, hogy bosszant valami - politikai, társadalmi jelenség - engem, aki innen is származom. Olyankor előfordul, hogy épp Alex vigasztal vagy nyugtat meg.
Nekem angol nyelv és irodalom volt a főszakom az egyetemen, ennek, és az édesanyámnak köszönhetően menthetetlenül anglofil vagyok. Vagyis el tudnám képzelni, hogy ott élünk, ahol a férjem gyökerei vannak.
Nem is mondjuk azt hogy soha, de most jó itthon, és a költözéshez valami nagyon angy dolognak kellene történnie. Lola maga pedig így, hogy Magyarországon élünk, is úgy határozza meg magát, hogy "angolmagyar kislány". Vagyis most már nagylány.
Elképeztő, hogy menni utankozó, rossz indulatú, marhára érdeklődő fórumozók vannak itt.
De legalább élvezettel olvasom Kriszta válaszait.
Én örülök neki, h írsz. Mostanában jutottam a könyvedhez, minden fejezet nagyon tetszett!
Remélem a mostani könyvedben benne van az a levél, amit a lányodnak írtál szülinapjára!! Köszönet érte!! Minden gondolat benne van, amit az ember a saját gyermekének szavak nélkül elmondana!
További sok sikert kívánok Neked!
Kedves Krisztina!
Véletlen sem akarlak megbántani, lehet csűrni csavarni a dolgokat,de Az emberek egy részének foglama sincs, hogy mit kezdjen a gyerekkel és nem a hibáidat fogják megjegyezni, hanem azt, ami neked sikerült és ahogy nekedsikerült, s ezt fogják a saját gyerekükre is ráerőltetni.
Számomra akkor lenne hitelesek ezek a fajta könyvek, ha több anya megoldását sorolnák fel egyazon problémára! Ebben az esetben tessék szabad a választás lehetősége.
akkoriban még járattam az újságot :)
viccesnek tűnik..? komolyan gondoltam pedig :)
áruljátok már el mi van ebben a csemegében :)))
kicsit olyan mint amit a mókusoknak lehet az állatkertben.. és nem tehetek róla de ez ugrott be :))
ha találgathatok, akkor csokis, mazsolás, fügés, magpelyhes, aszaltgyümölcsös ilyesmikre gondolnék... szinte olyanra mint a müzli :)
amikor az írott nők lapjában belekezdtél a lolamesékbe, előtted pár hónappal V. Kulcsár Ildikó egyik lánya is írt, ugyanilyen babás történéseket... :)
miért inkább a te meséiddel folytatták a sorozatot?