Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit jelent 20, 30, 40 évesen szülni?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. május 11. 05:24
Mennyire fontos a megfelelő partner, az egzisztencia, a karrier? Miről kell lemondani, és mitől lehet félni a különböző életkorokban? Három édesanyával és pszichológussal boncolgattuk a szülési időpontok előnyeit és hátrányait.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Én abszolút megértem az aggályokat
és azt is tudom, hogy nem az jelenti a problémát, hogy tudok-e venni a 3 hónaposnak Nike cipőt vagy sem.
Egyszerűen bizonyos tényeket közöltem, ill. megállapítottam, mert azok léteznek.
Szomorú, hogy ilyen világot kell élnünk, ahol nem születnek meg a vágyott gyerekek.
Habár tőlünk nyugatabbra, ahol a mi helyzetünkhöz képest magasabb az életszínvonal, ott is sokkal kevesebb gyerek születik, egyre öregedik a társadalom, néhány generáció múlva pl,. Németországban már több lesz a török.
Kívánom, hogy sikerüljön minél hamarabb olyan életmegoldást találnotok, hogy tudjatok vállalni kisbabát.
A legtöbb "egykézőt" lehetne több gyerek vállalására "buzdítani", ha nem jelentene óriási anyagi terhet egy gyerek felnevelése. Normális lakás és munkakörülmények lennének és nem éhbért adnának a tisztességesen dolgozó embereknek.
Több ismerős is bevállalt 2-3 gyereket, de ezt úgy tudták, hogy apuka minimum 2, de sokszor 3 helyen dolgozik és anyuka is korán visszament dolgozni. Aztán apuka 50 évesen feldobja a pacskert. Tökre megéri.
Nekünk még 1 sincs, de erősen gondolkodunk, hogy legyen-e egyáltalán. Pedig vágyunk rá, de nem vagyunk benne biztosak, hogy a minimális anyagi feltételeket tudjuk teljesíteni. És itt nem a 3 hónaposan Nike cipőre gondolok. Se lakásunk, semmi. Egy cég által biztosított kis ini-mini garzonban lakunk, ahol ketten is alig férünk el, lakásra kilátásunk sincs.
Ezt én sem értem. Ma nem sok fiatalnak van saját "jövedelme".
Egyetemistaként szülni?? A legtöbb főiskolás, egyetemista ismerősöm panaszkodik, hogy rengeteget dolgozik, alig tud a tanulásra figyelni és örül, ha az albérletet, rezsit ki tudja fizetni (5-6-an bérelnek egy lakást, nem kaptak koleszt), enni, inni tud. Nem járnak bulizni, nem élnek nagyvilági életet.
Tényleg?
Az én értelmezésemben nem volt ilyesmiről szó, sokkal árnyaltabb dolgok megfogalmazódtak itt .
De ne írd elő másnak,hogy hogyan éljen.
Lennél olyan kedves és megmutatnád, hogy hol tettem erre utalást?
Mi a személyeskedés?
Az,hogy azt mondom,hogy ha úgy akarsz élni,mint ükmama,akkor tedd.
Menj férhez 20 évesen és szülj 5-öt.Ha az a szived vágya,akkor élj úgy.
Ma is lehetőséged van rá és senki nem tiltja.
De ne írd elő másnak,hogy hogyan éljen.
Fogadd el,hogy más nem akar 25 évesen 4 gyerekes anya lenni.
Olvastad Ibsentől a Nórát?
Ne személyeskedj, én sem tettem.
Ha nincs vitakultúrád, akkor inkább maradj csöndben, az hasznosabb.
Lehet, hogy van főiskolád, de tételesen, meggyőzően érvelni nem tudsz.
Erre nem tanítottak meg?
Tisztelettel megkérdem,hány gyereked van és miért nem 7,mint ükmamának?
Nem muszáj cselédnek lenni,de ehhez kell egzisztencia,ehhez pedig tanulás,régen,ha egy nő rájött,hogy mégsem jó a férjével,akkor sem tudott elválni.
Ma is lehetsz főállású anya.
Ne hivatkozz az anyagiakra.
Próbálom megérteni az indulatodat, de nem megy, mert nem értem az okát.
Pontosan tudom, mikor és hol kezdődött az egykézés, meg is lett az eredménye, de nem szeretném minden egyes vádaskodásodat tételesen cáfolni, mert nincs értelme.
Ma sincs sok választása egy nőnek. Ja, hogy eldöntheti, hogy ne legyen gyereke vagy csak egy legyen, igen, de azt is intézmények nevelik, ő pedig modernkori rabszolga és nem tehet ellene semmit.
Nem törvényszerű egy férfi cselédjének lenni, régen is előfordult, de előfordul napjainkban is. Szűklátókörűség azt állítani, hogy nem.
Mindig is voltak, akik éppen keseregtek a sorsuk miatt és ma is vannak.
Azt viszont nem gondolom, hogy boldogabb lenne a társadalom, a nagy emancipáció ellenére sem.
Az én nagymamám négyet szült, úgy, hogy ő is akarta.
Ez remek,ha ez volt az élete vágya,hogy nagycsaládos anya legyen,akkor boldog lehetett,hogy sikerült, csak tudod,akkor is votlak olyan nők,akiknek nem a nagycsalád volt az álmuk és ők akkor nem élhették a saját életüket.
De mi tart vissza ,hogy Te is négyet szülj?
Tudod,mi a mai rendszerben a jó?
A választás szabadsága!!!!!
Régen egy nő csak anya és feleség lehetett,ha akart,ha nem,ha számtalan választásod van.
Élhetsz csak a munkádnak.
Lehetsz csak anyuka 5 gyerekkel.
Lehetsz egygyerekes anya ,kétgyerekes anya ,hogy mellette dolgozol.
Ma a munka törvénykönyve szerint 15 évesen állhat leghamarabb munkába a gyerek.
Tudom,régen 8 évesen is mentek napszámba,otthagyva az iskolát.
De tudod mit,neleld úgy a gyereked,ahogy dédi, egy szobába 10 gyerek,10 évesen kiveszed őket asuliból és két gyereknek van egy pár cipője és felváltva járnak télen suliba.
Hátha hamarosan bekopogtat hozzád a gyámhatóság:))
Nagyanyám is kivették 12 évesen a suliból,hogy a háztartás fortélyaira tanítsák.
Mindig szeretett volna tanulni.
Első kérdése mindig az volt,ha mentünk,szinte fülembe hallom :-"Fló,hogy megy az iskola?Tudod,hogy ez a legfontosabb!!!!Becsüld meg magad lányom,mit nem adtam volna,ha engem főiskolára járat apám.Eszed is van, ne legyél egy férfi cselédje se."
ha tanultál volna történelmet tudnád,hogy az egykézés nem mai találmány,már a 19 század közepén kezdődött:Erdély,Felvidék, Tolnai-Sárköz stb egyes részein.
Ja,most már ott tartunk,hogy az sem ember,aki csak egyet szül?
Nem értem, melyik gondolatomhoz fűzted ezt az irományt, de azért válaszolok rá.
Érdekes lenne valóban, ha felébrednének néhányan. Szerintem sokan közülük menekülnénak vissza a saját korukba.
Ez is olyan, mint amikor tanultuk az iskolában, hogy milyen rossz volt a feudalizmusban, mert tizedet kellett fizetni, aztán ma mi van? Kizsákmányolás a javából.
Nem kizárt, hogy voltak asszonyok, akiknek kuss volt otthon, de ne általánosíts.
Az én nagymamám négyet szült, úgy, hogy ő is akarta.
A sok egykézésnek intoleráns, türelmetlen, kiöregedő társadalom a vége, ahol pont azok nem éruik jól magukat, akik ezt előidézték.
Engem nem így neveltek és én sem így nevelek. Még egyelőre csak a legkisebbnek nincs feladata, mert ő még baba, de a két nagobbnak bizony segítenie kell, amihez ugyan nem mindig fűlik a foguk, de ez van.
Én egyáltalán nemvallom az általad leírt elvet, de ha ez az általános, az nagyon szomorú.
A nyári munka gyerekeknek már neccesebb, mert lehetőség sincs hová küldeni a gyereket meg nem is szabad bizonyos kor alatt.
Nekem is van rálátásom még néhány másik országra, úgyhogy én sem vagyok elfogult és én sem itt születtem.
Az én háromgyerekes nagyanyám is azt mondta,hogy ő mindigis egy gyerekre vágyott,csak akkor még nem a nő szava döntött a gyerekválallás terén,és ha nagyapám azt mondta,hogy lesz gyerek,akkor lennie kellett.
Továbbra sem értem, miért elítélendő szerintetek, ha valaki a saját költségére fiatalon szül, és miért értékelendő pozitívan, ha valaki össztársadalmi költségre vállal gyereket, jóval később.
20 évesen saját kötlségére?
Mert szerinted 1900-ban minden nő azért ment férjhez 18 évesen és szült 6 gyereket ,mert az volt szíve-vágya?Frászt!!
Ez volt az egyetlen lehetőségünk,továbbtanulni-dolgozni nem engedték őket.Fogamzásgátló nem volt.A háború előtt ciki volt,hogy egy nő pénzkereső állásba ment,mert az azt jelentette,hogy a családapa nem tudja eltartani a gyerekeit-feleségét.
Egyszerűen olyan kényszerpályán voltak a nők,hogy nem volt más lehetőségük.
Egyszer érdekes lenne feltámasztani mondju k1.000 nőt 1911-ből és megmutatogy na úgy akartok-e élni,ahogy Ti :18 évesen házasság,8 gyerek,no tanulás,vagy úgy ahogy mi.
Szerinted mit választanának?
3gyerekes nagyim csomószor mondta,hogy neki nagyon elég lett volna egy gyerek is,de akkor nem a nő szava döntött ebben a kérdésben.
Nagyapám 3 gyereket akart és annyi lett.
De egy barátnőjének meg 8-at kellett szülnie,mert az első 7 lány lett és a papa azt mondta,hogy neki kell egy fiú is.
Akik ezt a generációt kinevelték, azok biztonságban (az más kérdés, h az a ketrec biztonsága volt) éltek és neveltek gyereket, és csupa-csupa jószándékból óvták a gyerekeiket még a szellőtől is. A mai huszon-harmincévesek zömének nem kellett tizenévesen a nyári szünetben megkeresni a könyvekre, iskolaköpenyre, tornacuccra valót, egyetemista korában nem kellett dolgozniuk, hogy tanulhassanak, sem kicsi korukban, sem később nem kellett a háztartásban sokat, rendszeresen és felelősen besegíteniük, nem kellett a beteg felmenőiket ápolniuk, stb., stb. Egy sereg - egyébként valóban elég terhes - tennivalótól megkímélték a szüleik, a "te csak tanulj, kisfiam/kislányom" jegyében, mondom: kifejezetten jószándékból, azért, hogy a gyereknek ne legyen olyan nehéz, mint neki volt. Ezzel egyúttal megfosztották a gyereket attól, h kipróbálja a saját erejét, h megtalálja a saját korlátait, h kitartóan küzdeni tudjon a céljaiért, h kialakuljon az a rutin, ami a háztartás vezetéséhez (a legegyszerűbb egyszemélyes háztartásáéhoz is) elengedhetetlenül szükséges.
Régebben - vagy a gyerekét ésszerűbben szerető szülők esetében - a gyerek 18-20 éves korára "mehetett világgá" - okkal-joggal bízhatott benne az anyja-apja, h megbízhatóan elácsorog a saját tappancsain, még akkor is, ha legfeljebb hamuban sült pogácsát adhat neki útravalóul.
Ezzel szemben manapság mindenféle ürügyekkel maradnak anya szoknyája / apa nadrágja mellett a huszon-harminc éves fiatalok, és anya-apa még mindig gondoskodik róluk - ugyanazon jószándék jegyében, miszerint "hadd spóroljon a saját lakásra, addig nagyon jól elvan itthon - szegény, annyit dolgozik, azt a kis vacsorát, mosást, miegyebet persze, h megcsinálom neki - hadd menjen szórakozni, mikor tegye, ha nem fiatalon - ..."
Az én szüleim, még élő nagyszüleim annyit mondtak, hogy a mai világban ők is 2x meggondolnák vállaljanak-e egyáltalán gyereket vagy maximum 1-et. Pedig a háború idején sem volt egyszerű gyereket nevelni.
27 éves vagyok, egy percig nem erőltették rám a gyerekvállalást, megértik, hogy miért nincs még. A testvéremnek van, de ő külföldön él, alig 20 volt, mikor jött a gyerek, de ott simán megélnek 1 fizetésből és amit az állam ad. Lakásuk van, új autó stb.
De mitől van ez a torzulás, ha egyáltalán van? Mitől vált ilyenné ez a generáció? Vagy több generáció is?
Nehezen tudom elképzelni, hogy azok, akik ezt a generációt kinevelték, azok agyilag is, meg értékrendileg is topon voltak, aztán mégis lett egy félresikerült nemzedék.
Mit értesz az alatt, hogy valaki huszonévesen is benne maradt életmódilag a tinédzserkorban?
Sehol nem írtam, hogy az egyik elítélendő lenne, míg a másik értékelendő. Csak arra az egy hsz-edre reagáltam.
Mindenki akkor szül, amikor akar, tud, stb.
Fiatalon csak akkor tud szülni valaki a saját költségére, ha a szülei bőven ellátták pénzzel.
Nyilván, elég sok a magánpraxis, magánkórház, azokat is fenntartják valakik. Elnézést, hogy leátlagoztam a családod, így ismeretlenül.