Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rühellem Bartos Erikát :)
Létrehozva: 2011. február 3. 14:10
Alapvetően unatkozom, azért nyitok ilyen idióta topicot. Ma betette nálam a kaput hogy itt az nlc-n indult egy szavazás az évtized emberéről, és irodalom kategóriában lehet szavazni többek közt Szabó Magdára meg Bartos Erikára, ők így egy sorban.
Nem tudom, az hogy ez a nő meseíró, háááát... Amúgy is rosszul vagyok attól hogy minden gyerekéről írt 3 könyvet, remélem nem születik még egy gyereke és nem vesz mondjuk kutyát mert az még 5 könyv, Ubulka megszületett, Most már négyen lettünk, Ubulkakönyv, Ubulka óvodába megy... és minden oldalon az fog szerepelni hogy Apa Anya Anna Peti Gergő és Ubulka.
És már a gyerek társasjátékain is...
Valaki lője már le ezt a nőt. ;)
Vagy legalább ne engedjék több könyvet kiadni.
Bizony, ez az én véleményem is.
Emiatt a klasszikus meséket, verseket olvassuk otthon, mert a maiak, tisztelet a kivételnek, gyakran kontármunkák, kínrímekkel, gügye történetekkel. A rajzokról nem is beszélve...
Én is "írtam" egy-két mesét a fiamnak. Sajnos nem tudok rajzolni, pedig rajzocskákkal lett volna az igazi, de így is szereti. Volt, amikor fejből elmondtam egy történetet, újra kellett másnap, a legkisebb eltérés esetén szólt. Ezért inkább úgy döntöttem, jobb lesz leírni.
Ja, Bartos Erika tényleg nem semmi nő, jól rajzol, minden megvarr, emeletes tortákat süt. De volt olyan mese, amiben ő is kiborult, hála az égnek. Az volt a kedvencem.
Akartam még itt írni a szuperanyás szupercsaládos dologra hogy az én férjem úgy olvasta az Annapetit hogy minden harmadik mondata az volt hogy naneeeee, az volt a csúcs amikor anya farsangi jelmezt varrt mindkettőnek miközben az egyik békésen ezt csinálta, a másik, pár hónapos, meg békésen amazt.
Ez a része engem mondjuk nem zavart, mert van ilyen gyerek, én a 3 évesem mellett egy palacsintát is támadóállásban sütök úgy, hogy a bal kezem hátul van folyamatosan, hogy meg tudjam akadályozni a fél percenként arrafelé kaparászó, pultról bármit lerántani kész gyereket. És ez csak egy darab gyerek.
Hát ezek meg békésen eljátszottak amíg Erika megvarrt 2 jelmezt.
Én is tudok amúgy varrni, de nappal a föntiek miatt nem, éjjel meg mert zörög.
Olvastam ezt a kritikát is, a lányom olyan hibát vett észre hogy a bábszínházban nem az nyújtja át a jegyeket írva mint rajzolva, meg van egy fénykép amin nem Anna és Peti fekszik hanem Peti és Gergő. Minden alkalommal felháborodik rajta. Lektorálhattatták volna az én 3 évesemmel nyugodtan.
Ja nekem csak ez az egy darab könyvem van, többet nem veszek.
Nahát apukám nem akarta hogy rászokjak arra hogy ő mondjon mesét esténként, ezért direkt kitalált olyan mesét hogy otthagyjam a francba és vonuljak vissza anyukámhoz.
Úgy hangzott a mese hogy volt egyszer egy nagy büdös diófa, azon ült egy nagy büdös kánya...
Én meg arra buzdítanék mindenkit, hogy meséljen saját mesét a gyerekének. Nem kell ehhez Andersennek lenni, mert a kicsi gyerek leginkább annak örül, ha róla szól a mese.
Nálunk ez bevett szokás volt, egyszerű okból: nem akartam, hogy este elalvás előtt a nagylámpa világítson, akkor hogy olvassak? Összesen 2 db mesét tanultam meg kívülről, de azok is túl hosszúak.
A saját mese azért is jó, mert a gyerek bele tud szólni, hogy alakuljon a történet.
Sőt, rá lehet bízni.
Jó pászor voltam úgy, hogy mesélni kellett, és amikor elkezdtem: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy - fogalmam nem volt, hogy folytassam. És akkor megkérdeztem a gyereket: na, mi legyen? Megmondta, és akkor arról meséltem.
Szerintem olvasni még nem tudó gyereknek aszerint kell könyvet vásárolni, hogy milyenek a képek. Ha a szöveg alatta bugyuta, azt nem kell elolvasni, mesélünk hozzá a saját szavainkkal.
A szülő nézze meg jól a könyvet a boltban, neki magának tetszenek-e az illusztrációk. Ezzel ízlést is közvetítünk, és ha a szülőnek az ízléstelen, édeskés rózsaszín hercegnők vagy a rémes, ijesztő animációs figurák tetszenek, akkor sajnos a gyerek azt kapja.
Ha a gyerek már olvas magának, akkor a könyvesboltban az egész szöveget el kell olvasni, mielőtt megvesszük (és ha nem ismertük előtte). És akkor a szülő el tudja dönteni, jó-e, ha az a mű a gyerek lelkébe települ.
A barátnőmnek van egy kis játszóháza Pécelen, ahol időnként házon belüli bábelőadást rendeznek.
Egyik alkalommal egy Bogyó és babóca történetet dolgoztak fel.
Képzeljétek, előbb Bartos Erika menedzsere kereste meg, (akivel egyébként a barátnőm értelmes/érdemes tárgyalásba kezdett), majd maga az ÍRÓNŐ felhábrodva, sértetten...gondolom, nem konzultált a saját menedzserével.
A barátnőm eléggé szívére vette Bartos Erika stílusát, aminek természetesen köze sem volt az APG és hasonlók hangvételéhez, ehelyett meglehetős pénzéhségről árulkodott.
Azóta inkább Boribont adnak elő...
Egyénként biztosan nem véletlen a könyvek sikere. Én mindenkit arra buzdítanék, hogy készítsen hasonló könyvecskéket a gyerekének a saját életéről, saját illusztrációval. Garantáltan tetszene a kicsiknek!
(No, persze kreativitás, meg idő, meg hasonlók...)
Elolvastam, és igazából nem értelek, meg a topikindítót se.
Ti miből gondoltátok, hogy ezek a könyvek azért születtek, hogy a gyerekeknek jó legyen?
A lényeg, hogy a szerző meg a kiadó járjon jól. Más kit érdekel.
Én meg ezzel a kritikával értek egyet:
http://nretzse.blogspot.com/2009/12/anna-peti- es-gergo-kritika.html
Az 50-es évek (80-as évek végéig tartó) cenzúrája a gyermekirodalomnak csak jót tett.
Szakértő zsűri kiszűrte a silány irományokat, és a gyerekek kezébe többnyire csak az igazán jó alkotások kerültek.
Szerencséjük még a gyerekeknek, hogy a nagy írók, elhallgattatásuk miatt csak gyermekeknek szóló alkotásokat jelentethettek meg, így rengeteg színvonalas, irodalmi alkotás került a könyvespolcukra.
A rendszerváltással egycsapásra elárasztotta a könyvpiacot a szemét.
Szabad ország, igen, az azt jelenti, akinek pénze van, szabadon agyonreklámozhatja a bóvlit.
És a végén az emberek elhiszik, az a jó, amit ennyit mondogatnak neki.
Én a könyveiért annyira nem rajongok, az zavar engem is, hogy van kismillió, és minek, de ezeket nem veszem meg, és kész.
Viszont a verses könyveit nagyon szeretem, és a gyerekeim is.
(Zsákbamacska pl.)
Ezeket naponta olvassuk, tudja a lányom kívülről mindet.
Na ne. Ennyit sikerült leszűrni mindabból, hogy leírtam a véleményemet, a "szerintem" és a "nekem" szavakat használva? :-)
Vagy mert nem érdekel túlzottal Zelk Zoltán eredeti szakmája? :-)
Kedves Alcott,
Ez a Te véleményed, az meg a miénk. Így működnek a topikok.
Vagy úgy gondolod, hogy most jöttél TE véleményt nyilvánítani és ezzel a téma lezárva?
Nekem feltett kérdésekre, hozzám intézett kérdésekre reagálok.
(és nem értem, mióta egyenlő a másik meggyőzésének kísérlete a vélemény elmondásával, de mindegy)
De, azt teszed. ÉN nem tartom írónak ezt a anyát, aki otthonülés mellett ilyen harmatgyenge irományokkal szórakoztatja magát.
Komolyan ENNYI van ebben a témában vagy itt mindenkinek a testvére BE., hogy védeni kell, különben leszakad az ég?
A vélemény még szabad ebben az országban, tudtommal.
Nem, nem kötekedni akarok, csak mivel azt írtad, hogy kizárólag író álatal írt könyveket olvasol, érdeklődnék, hogy vajon tudod-e, hogy az álatalad íróként elismert embereknek előzőleg mi volt a foglalkozásuk?
Bálint Ágnes (illusztrátor és tervező grafikus), Marék Veronika (bábszínész, kirakatrendező), Zelk Zoltán (inas), gazdag Erzsi (szemfelszedés, gyógynövény gyűjtés, újságírás) stb...
Nézd, lehet szavakon lovagolni, csak nincs értelme. Nem tartom jónak és megfelelő színvonalúnak ezeket a könyvecskéket és ez akkor is így marad, ha az nlc-n más a trend.
"de hát nem is lehet tökéletes, hiszen nem író"
Miért írónak úgy születik valaki?