Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rühellem Bartos Erikát :)
Létrehozva: 2011. február 3. 14:10
Alapvetően unatkozom, azért nyitok ilyen idióta topicot. Ma betette nálam a kaput hogy itt az nlc-n indult egy szavazás az évtized emberéről, és irodalom kategóriában lehet szavazni többek közt Szabó Magdára meg Bartos Erikára, ők így egy sorban.
Nem tudom, az hogy ez a nő meseíró, háááát... Amúgy is rosszul vagyok attól hogy minden gyerekéről írt 3 könyvet, remélem nem születik még egy gyereke és nem vesz mondjuk kutyát mert az még 5 könyv, Ubulka megszületett, Most már négyen lettünk, Ubulkakönyv, Ubulka óvodába megy... és minden oldalon az fog szerepelni hogy Apa Anya Anna Peti Gergő és Ubulka.
És már a gyerek társasjátékain is...
Valaki lője már le ezt a nőt. ;)
Vagy legalább ne engedjék több könyvet kiadni.
Lehet, hogy megoldaná a problémátokat a saját tapasztalatom:
egy kétévesnek még nem kell mesét olvasni!
Képeskönyveket kell vele nézegetni, és arról meséljen a szülő a saját szavaival.
Bocs, igaz, nem fejeztem be a mondatot.
Szóval József Attilát az Altatóval kezdtük, aztán amikor már kívülről tudták, akkor gondoltam miért ne olvashatnánk tőle más verseket?
Az viszont tény, hogy ő azért még felnőttnek is megülné a gyomrát, így igyekeztem visszább szorítani. De én például nagyon szeretem Kosztolányi Dezső verseit!
Én amondó vagyok, hogy a mai világban aki olvas a gyerkőcnek, az már nem érdemel bántást.
Igazad van amúgy! Sokan maguk sem olvasnak, diplomás, tanult ismerőseim, nemhogy gyereknek. Akkora a konyhájuk, mint a mi lakásunk, és sehol egy könyvespolc.
Nálunk diktatúra van:) Én unom az Annapetit, egy van, nézegetheti, ha kedve van, de a mesélés, verselés, sohasem abból van. Helyette (és persze BE-tól függetlenül) kialakult, hogy minden este el kell mesélnem "Az amikor felkeltem" c. mesét, vagyis a napját a kis kétévesünknek. Sokszor mondja, hogy "Ez jó volt! Még egyszer!"
Azzal nem értek egyet, hogy Weöres Sándor magas lenne nekik, a lányom pl. imádja, nagyon sokat tud is kívülről. Ebben a korban nem az a lényeg, hogy értse. Bár nem teljesen mai a nyelvezete ennek sem, de a képek miatt vsz érti a sztorit. Így-vagy úgy, de szereti.
Én amondó vagyok, hogy a mai világban aki olvas a gyerkőcnek, az már nem érdemel bántást. Onnan pedig tényleg ízlések és pofonok. Mi sem vagyunk egyformák, a gyerekeink sem azok. A miénk rengeteg mondókát tud, de volt, hogy örömtáncot jártam, amikor végre kezébe vette az építőkockáit...
BE-t én sem szerettem olvasni. Szerintem túlságosan elrugaszkodott a valóságtól. Pl. ha kiborítják a felmosó vizet, Anya összetakarítja zokszó nélkül. Túlságosan optimista, valótlan családot ábrázol.
Viszont Marék Veronika Boribon sorozata nagyon kedves olvasmány.
Sajnos be kell látnunk, hogy nem vagyunk egyformák.
Van aki szereti a verseket, és nem szereti a prózát, regényeket (pl. én).
A Kőszívű ember fiait, vért izzadva olvastam végig általános iskola kötelező olvasmányaként. Bezzeg, ha versről volt szó, akkor azt imádtam!
És ez a mai napig így van. Nem tartom magam emiatt kevesebbnek más embertársaimnál.
Remélem Ti sem.
Nem kötelező a könyveit megvenni. Tény az, hogy a gyerekek imádjáka mesekönyveit, a szülőknek pedig ötleteket adhat, hogy mit is kezdhetnek a gyerekükkel. Egy hihetetlenül tehetséges és kreatív nő, az persze engem is idegesít, hogy ő emeletes tortát süt, koszorúslányruhát varr és egyebek, de inkább akkor magamba nézek, és nem azzal kell, hogy bajom legyen, aki ügyes.
Mi nagyon szeretjük a könyveit. Hajrá Bartos Erika!
Nem azt írta, hogy a valódi, értékes irodalom sznobság.
Egyedül azt tartani egy kisgyereknek valónak, a többit pedig elítélni az a sznobság.(ha jól olvastam)
És egyetértek Vele!
Zöldkivi,
Nem bizonyos íróról beszéltünk, hanem Weöres Sándorról.
Az Altatót vagy az Arany Lacinak verset az én kétévesem is imádja.
De lehet, hogy ez amúgy is meddő vita, hiszen ez is ízlés dolga, ami gyerekenként eltérhet.
Delfin, ez borzasztó, amit írsz! El vagyok képedve!
Magyartanár létedre te azt modod, ha valódi értékes irodalmat kap a kisgyerek, az sznobság?!
Szörnyű, komolyan mondom. És ilyenek tanítanak, mint te.. !
Te így gondolod, én pedig úgy, hogy nem nekik való.
Sziasztok!
Senki nem ejtett szót az új könyvről, a címét nem tudom, de Pécs-ről szól, nagyon igényes a képi világa, a történet is tetszett nekem is és a gyerekek azóta mennének Pécsre. és el fogunk menni, kezünkben a könyvvel és hatalmas élmény lesz nekik ugyanazt látni élőben.
és kevés könyv mondhatja ezt el magáról, hogy ilyen igényt indít el a gyerekekben.
na meg hány könyv szól érdekesen marha unalmas műemlékekről, szobrokról?
de ezt az összes BE könyvre elmondhatjuk hiszen mindben van vmi kirándulásos történet és a gyerekek szeretnének elmenni oda. és igen nem mindenhová tudunk eljutni, kifizetni, de akkor is jó!
Nekünk majdnem minden megvan tőle, és nem állítom, hogy rajongó vagyok, viszont állati sokat köszönhetek Neki! a nagyobbik gyerekem autista, aki a mesék révén kezdte el igényelni, hogy esténként mi is elmondjuk a napunkat (enélkül sosem jutottunk volna el ide én hiába próbálkozom) és eljött a nap, amikor ő is képes volt elmondani a saját napját. egy nem beszélgető autistától ez óriási dolog volt!
és nyilván az egészséges gyerkeknek is jelent vmi pluszt az ilyenforma mesélősdi.
igen ez üzlet is, tény és való. de nem kötelező megvenni. van könyvtár is a világon és kölcösn is lehet andi egymás közt! 1-1 könyvvel mi is megtettük mielőtt megkapták ajánédkba vmi ünnepre.
Igen választási lehetőség az van.Csak nem értem, hogy miért kellene választani például egy egy-kétéves gyerek esetében.
Nem az a célom, hogy hatalmas irodalmi magasságokba szárnyaljon ennyi idősen, hanem megszeresse a könyveket és az olvasást.És ha éppen egy irodalmilag nem a legtökéletesebb mese vagy vers-hát legyen.
A lányok most 3.5 és 4.5 évesek.
Kb. 1.5 éve kezdtük a Magyar népmeséket, és imádják. Lehet nem értik, meg 100 kérdést feltesznek, de valamiért akkor is szeretik.
A másik, hogy 2 éve voltunk kórházban, és valami oknál fogva ott kezdődött WS szeretete. Imádják, nem tudok annyit olvasni belőle, hogy elég legyen.
SŐT!
Egy időben József Attila verseit olvastuk. Az Altatóval kezdtük, amit a végére már megtanult a 2 és 3 éves gyerekem, és ők kérték.
Így nem osztom azt a véleményt, hogy azért nem jó egy bizonyos író egy bizonyos korban, mert a gyerek nem érti.
Látod, ugyanezt tapasztaltam én is!
Mi a húgommal imádtuk, és sok barátnőm szintén. A mi gyerekeink unják. (Pedig olyan nagy várakozással vettem elő a lányomnak:)
Ők mások. Nekik ugyanez a téma már nem megy át élettelen, "szocreál" rajzokkal, fotók kellenek, élénk színek, kreatívabb ötletek.
Hangsúlyozom, nem szeretem az Anna,Peti könyveket, meg sem vettem belőle egyet se.
Ide illő sztori. Kollégám diavetítővel vetített valami mesét a két gyerekének. Egy darabig csendben figyeltek, majd a kisebbik megszólalt:
"Apa, tekerd már gyorsabban!"
Tudom, hogy kapható minden, de hidd el, hogy egy 2 évesnek még nem tudsz kultúrát-és értéket közvetíteni.
Ennyi idősen a könyvek megszerettetése, a szókincs bővítése a maximum, amit elérhetsz náluk. És leginkább a saját kis mindennapjai érdeklik, hiszen mindenben azt keresi, ami vele és körülötte történik.
Azért mert szeretjük Bartos Erika verseit még nem ragadtunk le nála, a lányom már most "könyvmoly", rengeteg könyve van (klasszikus, leporellók és új szerzők is), miért ne férne meg egymással mindez?
l
Nekem Berg Judittól csak a Maszat jött be, többit, amit írtál nem ismerem, de meg fogom nézni.
Baja valószínűleg nem lesz, tudtommal még nem bizonyították a brit tudósok, hogy csak ponyvát fog olvasni felnőtt korában, akit gyerekként bogyóésbabócával altattak.
Viszont van választási lehetőség, és mivel volt akinél felmerült a kérdés, hogy ezen kívül miből olvashatna, adtam néhány ötletet.
A baba első lexikonjában senki sem tolta a képedbe a családját. Egy rajzolt testvérpár mindennapjairól szólt a történet, nem túl sok szöveggel, emészthető rajzokkal.
Gyerekként szerettem, kívülről fújtam. Nem olyan régen került a kezembe, de a gyerekeimet nem varázsolta annyira el, mint anno engem.