Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rühellem Bartos Erikát :)
Létrehozva: 2011. február 3. 14:10
Alapvetően unatkozom, azért nyitok ilyen idióta topicot. Ma betette nálam a kaput hogy itt az nlc-n indult egy szavazás az évtized emberéről, és irodalom kategóriában lehet szavazni többek közt Szabó Magdára meg Bartos Erikára, ők így egy sorban.
Nem tudom, az hogy ez a nő meseíró, háááát... Amúgy is rosszul vagyok attól hogy minden gyerekéről írt 3 könyvet, remélem nem születik még egy gyereke és nem vesz mondjuk kutyát mert az még 5 könyv, Ubulka megszületett, Most már négyen lettünk, Ubulkakönyv, Ubulka óvodába megy... és minden oldalon az fog szerepelni hogy Apa Anya Anna Peti Gergő és Ubulka.
És már a gyerek társasjátékain is...
Valaki lője már le ezt a nőt. ;)
Vagy legalább ne engedjék több könyvet kiadni.
Még mindig van hülye, aki Bartos Erika "műveivel" rongálja gyerekei szépérzékét.
Ez már eleve egy jó dolog, hogy arról vitatkozunk, mi a megfelelő olvasmány a gyerekeknek. Mert ez azt mutatja, hogy olvasunk a gyerekeinknek. Tudjátok, nem egy család van körülöttem (tanultak és egyszerűbbek egyaránt), akik kb SOHA nem olvasnak gyereknek, mese náluk csak a tévé, vagy dvd. Hogyne, nálunk is vannak mesedvd-k, de könyörgöm a két dolog ugye nem ugyanaz!
Mai világban már az is jó ezek szerint, ha könyvet vesz valaki kezébe, még ha Bartos Erikát is (bár verseitől az Úristen mentsen meg, azt már én sem bírnám szerintem ).
Elég megnézni, főműsoridőben milyen rettenetes műsorok/filmek vannak, a hideg kiráz nagy részüktől. Bár lehet ezen a téren én vagyok nagy igényű, mert a kifejezetten elgondolkoztató filmeket szeretem.
Szerintem a kritikából a kiragadott idézetek nem adják vissza a kritikus teljes véleményét.
Az általad belinkelt kritikából én is idézek:
" A sorozat kétségkívül számos erénnyel rendelkezik, és én is azért ismerem alaposan némelyik kötetet, mert kislányomnak már másfél éve a legkedvesebb esti meséi közé tartoznak a „Petis könyvek"."
Tehát ők is tartanak otthon ilyen szemetet. Nem félti a saját gyerekét ezektől, és nem gondolja, hogy ezért lesz majd igénytelen a gyerek...
Jó, a verseitől távol akarja tartani a gyerekét. Ez az ő dolga. Ha majd kifejti, hogy miért károsabb, mint a Cirmos cica haj, hová lett a vaj vagy mint az Ekete pekete cukota pé, az is érdekelni fog.
Mindenesetre az én gyerekeim elég széles palettáról hallanak verseket - nekem BE versei/mondókái is odaférnek.
Dédis párhuzamot szerintem nem értetted, mindegy.
Nem mindegy, hogy én min nőttem fel? Én olyan dolgokon nőttem fel, amik után lelkitusa nélkül képes vagyok a gyerekem elé tenni BE műveit anélkül, hogy károsnak tartanám. Hát akkor annyira klassz csak nem lehetett a neveltetésem.
Hol választhat a gyerek? Könyvesboltban, könyvtárban is akár.
Te szarnak tartod, nyilván nem teszed a gyereked elé. Én nem tartom szarnak.
Szerinted BE ront a gyereken. Szerintem nem.
Írtam már, semmi gondom nincs azzal, akinek nem tetszik. De azt nevetségesnek tartom, hogy BE-n áll vagy bukik a gyerek igényessége, kultúráltsága.És mi számít értékes, igényes irodalomnak? Vámos Miklós pl. igen? Ken Follett? Robin Cook? vagy ez mind szemét?
És Esterházy Péter értékes irodalom? Nekem az ő művei nem tetszenek, akkor se, ha ő az elismert író. Majd valahogy túlélem, ha a gyerekemnek mégiscsak tetszeni fog.
Én se csak a szüleim által olvasott könyveket vettem le a polcról, beszereztem magamnak, ami érdekelt. Ha máshonnan nem, hát könyvtárból.
Ezt nem mondta senki, sőt azt se, hogy bunkó az a szülő, aki Bartos Erika könyveit olvassa a gyerekének. Legfeljebb el van tájolva.
Az ócska talán tényleg nem a legjobb kifejezés, hadd idézzek a kritikustól:
- a szövegek nyelvi minősége sok helyen egyszerűen csapnivaló
- igénytelenségnek vagy ötlettelenségnek is nevezhetjük
- az állandó enumeráció funkciótlan és bosszantó
- az olvasóközönséget is megosztja a Bartos-írások nyelvi pongyolasága
- egy derűs és kedves, csak éppen rosszul megírt gyerekkönyv
Ha az Anna, Peti és Gergő-mesék bizonyos fenntartásokkal ajánlhatók kisgyermekes családoknak, a Bartos-versek zömétől bizony érdemes inkább távol tartani gyermekeinket.
http://www.es.hu/print.php?nid=22206
Szerintem ha már megvan a drága könyv, nem kell kidobni. A szöveget csak támpontként kell kezelni, nem kell felolvasni, hanem a képekről mesélni, beszélgetni a gyerekekkel.
Beszélgettem egy bölcsődei gyermekgondozóval, azt mondta, a gyerekek imádják, de neki hányingere van Bartos Erika szövegeitől, nem tudja miért.
Egy 2,5 éves gyereknek teljesen jók Bartos Erika könyvei, hogy feldolgozza mindennapjait, felkészítse óvodára. Ha Dr. Vekerdy Tamás és a gyerekem általam nagyra tartott óvónénije szerint ez nem ócska, akkor így is van. Mikor a gyerekemet a "komolyabb" könyvek még nem kötötték le, ezek a mesék már igen. Utána következett a többi. Mondjuk a magyar népmeséken néha kiakadok. A mostoha megmérgezi a gyerekeket, erőszak, halál mindenütt.
Amúgy a gyerek is szelktál , de még mennyire. Pl zenében is, nagyon. Tingli-tangli gyerekzenéket mindig utálta, teljesen kiforott zenei ízlése lett nagyon korán. Bár a családban volt karmester, stb, tán örökölt valamit. Szóval nem feltétlenül fogad be egy gyerek mindent, amit szülei elé tesznek. Másrészt nem mindenki fogékony zenére, irodalomra, képzőművészetekre egyaránt. Utóbbi engem hidegen hagy, nem vagyok vizuális típus, ettől még nem gondolom, hogy bunkó lennék...
Szóval akkor néha olvashat BE könyvet is.Ócska?Nem biztos, hogy ezt a szót használnám.Remélem mire odáig eljut, önállóan fog tudni választani.
A kritika pedig engem nem orientál.Ha el akarom olvasni, akkor elolvasom, és nem az alapján ítélek, hogy mit írt egy kritika.Mert én szeretném megítélni, elolvasni és majd alkotok róla véleményt.
Ebben egyetértünk, az hogy a gyerek néha Bartos könyveket is lát, attól még nem fog tönkremenni. Az a baj, hogyha zömében ilyen ócska olvasmányok kerülnek elé.
Akkor bizony az rögzül, hogy ez az igazi, mivel ezt kapja a szüleitől.
A kritika orientál, de ha a szülő másképp látja, csinálja azt, amit jónak vél.
Ja, igen. A siker titka:
„Nincsen benne semmi, ámde / Az legalább érthető.”
A 90 éves dédinek teljesen mindegy, mit olvastok, rajta már mit ront?
De egy mindenre fogékony kisgyereket ne vegyünk már vele egy kalap alá!
" a gyerek odamegy, kiválasztja, tetszik neki"
Hohó! Honnan választja? Hát a szülő által odatett kínálatból.
Mondjuk mi lenne, ha nem lenne benne a választékban? Te se ezen nőttél föl. Az egész Bartos-biznisz csak most van pár éve.
Gyerekkoromban volt egy nagyon kedves könyvem - illetve sok kedves könyvem volt, de az egyik legkorábbi emlékem: Fazekas Anna - Évi az óvodában. Keménylapos, nagyon színes, sok képpel - az illusztrációt kicsit a Bartos Erikáéhoz tudnám hasonlítani, egyszerű rajzok. A szöveg sem volt egy túl nagy durranás - gyakorlatilag elmesélte Évi egy napját onnantól, hogy reggel elindul otthonról - odáig, hogy az anyukája érte megy az oviba, nem rímelt, egyszerű kifejezéseket használt.
Valahová eltűnt aztán ez a könyv ami nagy hiányérzetet okozott számomra, míg végül felnőttként - tavaly - jutottam hozzá egy fórumozó segítsége folytán. A lényeg, hogy négyévesen ez volt a kedvenc könyvem - aztán jöttek a Vidám mesék, meg a 77 magyar népmese, meg az Icinke picinke - iskoláskoromban pedig már minden héten könyvtárba jártam, faltam a könyveket. Általános iskolás koromban imádtam Mikszáth vagy Móricz írásait, rajongtam Janikovszky Éva és Fehér Klára regényeiért. Kicsit később mindent elolvastam Szabó Magdától... De lehet, hogy ehhez szükség volt arra, hogy négyévesen anyukámék a kezembe adják azt a keménylapos, tarka könyvet azokkal az egyszerű mondatokkal - aztán persze az is, hogy legyen türelmük napjában százszor elolvasni és végignézni velem... (gyanítom, hogy az ő kedvencük nem ez volt a repertoárból.)
A lényeg igazából az lenne, hogy szerintem BE sikerének a titka, hogy az ő könyveit megértik a gyerekek.
És akkor fog más könyvet magától választani a gyerek, ha megérti, amiről szól.
Tovább fog lépni BE-tól, ez biztos.
Meg nem is kell BE ahhoz, hogy magasabb szintre kerüljön a gyerek, mert folyamatosan fejlődik. De ha vki az egyéves kezébe mesét akar adni, annak a gyerek nyelvén kell beszélnie.
Tényleg hasonlítsa már mindenki össze A baba első lexikonját - amit pszichológusok, pedagógusok útmutatása alapján állítottak össze - az APG-vel. Ugyanaz... Illetve az APG-ben már összetett mondatok, hosszabb történetek is vannak.
Nem, a gyerek odamegy, kiválasztja, tetszik neki.
Én meg nem mondom neki, hogy ó fiam, de születetten ízléstelen vagy te! Istenem, de sekélyes a te világod, ó de minimális a szókincsed...
hanem felfedezem benne, hogy mi az, ami miatt megragadja őt.
Szerintem ez BE sikerének a titka. Hogy felfedezte, mi tetszik a gyerekeknek, mi az, amit fel tudnak dolgozni, mi az a szöveg, amit megértenek.
És a szülőkkel is megtaníttatja azt, hogy igenis a gyereket szórakoztató mese az, hogy pusztán egy napját elmeséljük neki. És igen, van, aki erre magától nem jön rá.
És én magam is, hiába mesélem a gyerekemnek a vele történt napi eseményeket fejből, hiába csinálok neki fotókönyveket, néha nekem is jól esik, hogy csak levesszük a polcról ezt a könyvet, és automatikusan olvasom, nem kell gondolkodonom, a gyerek mégis jól szórakozik.
Egyébként a fiamat 15 hónapos koráig nem érdekelték a könyvek, hiába próbálkoztam. Böngésző se, semmi. És Bartos Erika Zsákbamacska könyve volt az első, amit magától elővett - a macska tetszett meg neki rajta. és nekem is. :) És onnantól érdekelték a többi rajzok és a benne levő versek is. Aztán jöttek a könyvek. Nem csak BE, hanem minden, amit korábban említettem. ha ez kellett kezdő lökésnek, akkor ez kellett. és örülök neki.
Lehet, hogy később magától más is ugyanígy megtetszett volna neki, de én örülök neki, hogy korábban, mert én nagyon szeretek olvasni. nem csak irodalmilag, hanem szórakozás céljából is.
Tesz-vesz várost én is akartam mondani, hogy az se irodalom, mégis gyereknek való könyv... :)
Még vmi: ha a 90 éves dédi már sajnos megvakult, mit fogunk csinálni? Ha kéri, hogy olvassunk fel neki, felolvasunk? Mit? Amit kér? Vagy cenzúrázzuk? Hogy ne már, dédike, ezt a giccset? ezt a ponyvát? Hogy tetszik képzelni, hogy én a Story magazinból olvasok fel, ott az Élet és Irodalom!
vagy keresünk olyant - a la topikindító apukája -, amit ha felolvasunk neki, akkor többet nem fogja kérni, hogy olvassunk neki?
Nem azzal nem értek egyet, ha vkinek nem tetszik BE munkássága. hanem ha azt mondja, hogy ezzel kárt okoz a gyerekeknek. Mert ez nem igaz.
Továbbmegyek. Szerintem tartalmas szórakozásra tanít. Nem irodalmi továbbképzésre gondolok, hanem ötleteket ad időtöltésre. Túl azon, hogy felolvassuk a meséket, ellátogatunk a helyszínekre.
ja, és hogy esős időben palacsintát süt a gyerekének, és majd az én gyerekem is ezt kéri? Hát ezen már hadd ne roskadjak magamba... Ha van hozzávaló, miért ne? Inkább szégyellem magam, ha nem nekem jut eszembe...
Szerintem egyáltalán nem gond, ha valamelyik családban ezek a mesék kimaradnak. De a benne levő nyelvi pongyolaságoktól se kapok idegbajt (bár bevallom, nem mindet szó szerint olvassuk...). De ha ettől féltem a gyerekem, akkor az utcabeli nénikkel se engedem szóba állni, mert még meg találják tőle kérdezni, hogy "na mutasd csak azt a autót, mid van neked?" "Játszotok ilyet az oviba is?"
Azért BE nyelvezete nem ennyire igénytelen. A hétköznapi beszédben viszont sajnos megvan ez a szint is. Mégse kerülöm ki a nénit akkor se, ha mindennap ugynezeket a nyelvi hibákat ejti (nem is javítom ki egyébként), hanem örülök neki, hogy foglalkozik a gyerekemmel, és kedvesen szól hozzá. és nem félek attól, hogy az én gyerekem is így fog beszélni. Mert tudom, hogy nem. És nem ezen múlik.
Szerinted tehát az alapján ítélünk meg egy-egy könyvet, akármit, hogy a kritika mit mond róla.És ha teszem fel valami esetleg a kritika ellenére tetszik?Vagy olyan nem lehet, mert azt mondták, hogy nem jó?
Egy dolgot nem akarsz elfogadni.Amellett, hogy a gyerek Bartos könyveket is lát, vagy ehhez hasonlókat az nem zárja ki egyéb szerzők műveinek a megismerését.Azt, hogy könyvtárba jár, könyveket válogat, eldönti, hogy tetszik vagy nem.Nem ezektől a könyvektől lesz bulvárrajongó vagy nem felnőtt korára.
Csak pár gondolat, amit a téma kiváltott belőlem. Óvodás gyerekem van, akivel rendszeresen járunk könyvtárba - azt hiszem még nem volt hároméves, amikor már elvittem magammal. A szüleimtől a könyvek szeretetét "örököltem" - azt remélem (és egyelőre úgy tűnik) - a fiam is követi majd a családi példát.
Bartos Erika könyveiről pedig annyit, hogy igen, van két darab Anna, Peti és Gergő - könyvünk illetve öt darab a Bogyó és Babóca - sorozatból. Az első Bartos Erika kiadványt akkor vettem, amikor oviba készültünk és komoly keresgélést folytattam, milyen oviról - ovikezdésről szóló könyvet találok a piacon. Az egyik ilyen volt Bartos Erikától az Irány az óvoda, illetve a Bogyó és Babóca az óvodában - és igen, ezek felkerültek a polcra Janikovszky Éva - Már óvodás vagyok - c. örökzöldje mellé. Megférnek egymás mellett. Hol az egyiket vesszük le, hol a másikat. Hogy én melyiket olvasom szívesebben - hát az nem kérdés, hagyom, hogy a gyerek válasszon (maximum magamban drukkolok olykor...
). Volt, hogy hetekig a Bartos Erika könyveit olvastuk. Aztán volt, hogy hetekig Bálint Ágnestől a Labdarózsát. Most épp az Autósmesék c. könyv van soron (kedvenc belőle a Békés Pál meséje - Kocsi, a locsoló) , felváltva a Tesz-Vesz Várossal. De, ha ma este a fiam a Bogyó és Babóca a jelmezbálban - c. Bartos Erika kiadványt fogja kérni, hát állok elébe... 
Az sem, az hétköznapi dialógus.
:-))
Igen, végül is a szülő dönti el, mit ad a gyerekének. Mivé akarja nevelni. Amelyik gyerek nívós irodalomhoz szokott, arra később sem fog hatni a sekélyes bulvárszínvonal és nem fogja tartalmas szórakozásnak találni az ilyen műveket.
Hogy ki dönti el? Vannak műítészek, vannak kritikák, csak azokat nem teszik ki a kirakatba a könyvhalom tetejére.
Pl.
http://www.es.hu/print.php?nid=22206
Ezt most találtam, kár is volt eddig a saját amatőr gondolataimat összeszedni, itt van szépen minden leírva.
"Bartos Erika eredeti szakmája tudomásom szerint építész. Tulajdonképpen helyénvaló, hogy míg épületet tervezni csak engedély birtokában lehet, gyerekkönyvet bárki kiadhat, ha talál kiadót, amely fantáziát lát a dologban. Egyrészt egy derűs és kedves, csak éppen rosszul megírt gyerekkönyv, de még egy egész könyvtárnyi sem okoz akkora kárt, mint egy tetszetős és lakályosnak mutatkozó, csak éppen statikailag elhibázott épület. Másrészt a Bartos-sikertörténet arra is rámutat (és önmagában ez is biztató), hogy más ágazatokkal, például a tudományos könyvkiadással ellentétben a gyerekkönyvpiac még mindig van akkora, hogy egy szerző és kiadó valódi üzletet láthasson benne. Ugyanakkor úgy látom, a kritika csak akkor látja el méltón feladatát, ha idejében rámutat eme sok tekintetben üdítő vállalkozás alapvető hibáira is. A szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzés ugyanis láthatólag annyira meghozta Bartos Erika kedvét, hogy jó ötletnek gondolta óvodásoknak szóló verseit és mondókáit is könyvben publikálni. Márpedig vers esetében a nyelvi kreativitás fontossága nyilvánvalóan messze felülmúlja bármiféle nem nyelvi képességét vagy attitűdét. Ha az Anna, Peti és Gergő-mesék bizonyos fenntartásokkal ajánlhatók kisgyermekes családoknak, a Bartos-versek zömétől bizony érdemes inkább távol tartani gyermekeinket."
Ez nem irodalom.
"Ez igaz, de nem is ilyen elvárással veszi az ember a kezébe ezeket a könyveket. "
Hát milyennel?
Nesze, kisfiam, itt van ez a Bartos Erika-könyv, elég ócska, de neked jó lesz.
Amikor a saját szavaiddal mesélsz neki, vagy egy képről beszélgettek a gyerekkel, az irodalom?
Visszatérve a művészetre és a művészre.Ez a te döntésed, hogy ki művész és ki nem?Ha nekem nem tetszenek azok az illusztrátorok akiket Te írtál, akkor én is mondjam, hogy számomra nem művészek?
Ez nem irodalom.
Ez igaz, de nem is ilyen elvárással veszi az ember a kezébe ezeket a könyveket.
Amúgy nem biztos, hogy minden szülő jól tud mesélni saját szavaival. Ok, Erika történeteihez nem kell különösebb fantázia, de akinek még annyi sincs... Nem egyformák az emberek.
Én a Tesz-Vesz könyveket nagyon szeretem, pedig azok sem irodalmiak! Viszont lehet belőlük játszva tanulni, földrészekről, országokról, különböző népek szokásairól. Ha azt vesszük, akkor ezek a könyvek sem művésziek, vagy irodalmiak, de (bár imádom az irodalmat) ettől még hasznosak, szellemesek, ismeretterjesztőek.
A rajzokkal kapcsolatban egy szerény megjegyzés, amit sajnos nem mindenki tud megcsinálni, én se mindegyik gyerekemmel: a kisebbik lányommal mi rendszeresen feljártunk a várba, és megnéztünk néhány képet a Galériában, már óvodás korában. Nem sokat egyszerre, max. 3-4-et, és mentünk haza.
Előtte otthon megmutattam, mit fogunk látni igaziban, de persze volt néhány festmény, amit ő fedezett fel magának ott helyben. Nagy hatással voltak rá ezek a képek, jól meg is beszéltük, mit ábrázolnak.
A félrehallásokkal nincs semmi baj, nem is kell kijavítani, a gyerek is alkotó. Az enyémek is úgy mondták, hogy Este van, este van, ki-ki gomba.
Az 1-3 éveseknek szerintem legjobb egy szép képeskönyvből mesélni, de a saját szavainkkal. Illetve vele együtt "beszélgetni" róla (mutassa meg, hol van ez vagy az), és persze legjobbak az egyszerű hétköznapi témák, amik róla szólnak.
Bartos Erika szövegeit azért nem jó felolvasni, mert nincs bennük egy csepp költészet sem, semmi olyan plusz, amit egy átlag szülő ne tudna kitalálni. Ez nem irodalom.
Mondjuk azt meg kell jegyeznem, hogy az itt elhangzott nagy nevektől, pl. Weörestől vagy Gazdag Erzsitől is van olyan vers, ami nem jön be. Az sem mindegyik Csiribiri meg Bóbita színvonala, van néhány vers, aminél összeütök 1o perc alatt jobbat.
De az összkép nem mindegy.
Mindenesetre Bartos jól csinálja, meglovagolja, amihez ért, igény van rá rendesen, szóval üzleti érzéke van. Írónak erősen közepesnek tartom, a rajzai kicsit sematikusak, de elmennek.