Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Generalizált szorongás
Létrehozva: 2011. január 30. 16:47
Szeretettel Üdvözlök mindenkit!
Várom olyan sorstársak jelentkezését,akik generalizált szorongással,vagy hasonló lelki problémákkal küzdenek!
Segítsük egymást jó tanácsokkal,vagy akár néhány kedves,vígasztaló szóval!
Békés,jóindulatú topicot szeretnék,én is ezzel a szándékkal nyitok mindenki felé!
Természetesen fordultam orvoshoz,már nagyon régóta,és nagyon sokszor,de eddig pozitív eredmény még nincs.
Várom azok jelentkezését is,akik már gyógyultak,és hasznos,jó tanácsokat tudnak adni!
Anikó
Csak annyit szeretnék kérdezni (hogy lásd, igazam van), hogy ha gyógyszert szedsz, akkor nem aggódsz hogy bezártad-e az ajtót, nem ellenőrzöl dolgokat hogy lezártad-e?
Ezt neked gyógyszer nélkül kellene. Az természetes dolog hogy mindent végignézel amikor elhagyod a lakást. De. Akkor koncentrálj arra, az agyadban maradjon meg a kép hogy elzártad, lezártad, kihúztad, bezártad. A mozdulatokat képezze le az agyad.
De van egy ötletem. Ha sorban mész a lakáson, akkor adj egy számot a mozdulatoknak, és csak akkor mondd ki azt a számot, ha valóban elvégezted az ellenőrzést. Így nem gondolhatod hogy valami kimaradt.
Daganatra gondoltam.
Ja igen, a legdurvább esetet még kamaszként hallottam. Szintén kislány, egy orvos leánya. A kislány "bedilizett" fokozatosan vált egyre hisztisebbé, őrjöngött. A papa talált egy nagyon jó kollégát, aki felnyitotta a gyerek koponyáját. Azon hüledeztek, hogy apró kukacok tekeregtek a kislány agyában. Kiszedegették. (én már ettől rosszul voltam amikor hallottam). Az orvos a műtét után megkérdezte a családot hogy van-e valamilyen háziállatuk? Volt, kutya vagy macska. Azóta azon filózom, hogy hogyan mászhatott fel a gyerek agyába valami, ami ott elszaporodott. Ja igen, a kislány utána jól lett, elmúltak a rohamai. Hogy később mi lett vele, nem tudom.
Tehát sajnos szó szerint bármi előfordulhat.
Na igen, én ilyen betegségre gondoltam az agy betegségénél. De te is ellenőrzés alatt álltál.
Anno sokat olvastam az agy működéséről szóló könyveket, tanulmányokat. De nem vagyok orvos, szakszavakról fogalmam sincs, elmondani nem tudom, de értem a működését.
Nem tartozik ide, de leírom. Él egy kislány, siketnek született. Mindkét fülénél csak egy kis hézag a gond, az idegek nem érintkeznek, rövidek. Nem nyújtható. De meg tudták oldani valahogy "árammal", hogy halljon. Amerikában műtötték, a kislány ázsiai.
Fájó emlékei minden felnőtt embernek vannak, és ezek a halálunk napjáig csak szaporodni fognak. Meg kell tanulni együtt élni velük, a fájó emlékek hozzátartoznak az emberi léthez.
Xanaxot? Hallottam róla, sokan szedik. Amikor rosszul vagy, lélegezz mélyeket, lassítsad le a légzésedet, a szapora pulzust próbáld normalizálni. Ha még nem próbáltad, igyál egy pohár vizet, az is nyugtató hatású.
Próbálj meg rájönni, hogy milyen helyzet, vagy gondolat, mások által mondott mondat, esetleg szín, hang vagy illat váltja ki a rosszullétet. Lehet hogy valami van a tudat alattidban, ami talán hanghoz köthető, vagy egy illathoz. Ha rá tudsz jönni, akkor már szembe tudsz szállni vele.
Ha megteheted, feküdj le az ágyra, lazítsad el magad, és engedd hogy először szabadon szárnyaljanak a gondolataid, (nagyon rossz lesz), és hagyd hogy csituljon az egész. Próbáld meg érezni a lelkedet, és gondolj arra, hogy a benned élő léleknek teszel rosszat, nem azt érdemli hogy Xanaxszal roncsold azt a testet amit kapott.
Tudom, haragszotok rám. De fájó nézni, amikor kedves nők teszik tönkre önmagukat. Nálad is kizárt hogy az agyaddal, agyad működésével lenne gond, az agy öngyógyító. Ha valahol sérül, más terület veszi át azt a funkciót, és többé kevésbé de jól végzi a munkáját. Ne nézzétek le az agyatokat, nem selejt. Értelmes nőnek tűnsz az írásod alapján, higgy önmagadban.
Igen mostmár tényleg el kell mennem orvoshoz ! Lehet teljesen más gyógyszert kell szednem , nem jo ez hogy magamat kezelem .....Holnap fel is keresek egyet .Szeretnék meggyógyulni nagyon is :) El akarom felejteni a szorongást . Meg ezeket a beteges kényszeres dolgokat bezartam az ajtót tuti ?? Megnézem még vagy 10-szer meg ilyenek .. mindent ellenőrzök
muszáj lépnem jobb nem lesz Anyukám is mondta fiatal vagyok én még ehez 30 évesen , hogy gyógyszert szedjek ... Családom támogat és jo , hogy ti is itt vagytok :)
A CT olyan, mint a helyesírás-ellenőrző: ki fogja szúrni a szabályostól eltérő, formai eltéréseket, de nem többet.
A legtöbb ember a sérült az agya, nem működik jól az agya, valami baj van az agyával stb. kifejezések hallatán azonnal értelmi fogyatékosra vagy valami nyáladzó őrültre gondol. Pedig az agy "sérülései" esetében is fokozatok vannak, mint bármely más szervnél: lehet gyomorrontásod és lehet gyomorrákod, nem mindegy. Ilyen az agy is. Nemcsak rákja lehet, hanem "gyomorrontása" is. Itt van pl. az én esetem: a szerotonin nevű neurotranszmitterrel (illetve a receptorok kapcsolódásával) volt gond, ez volt az orvosom első benyomása, és igaza is lett. És mivel a szerotoninnak a nagyobb része még csak nem is az agyban fejti ki a működését, nem csoda, amiket éreztem, és amilyen panaszaim voltak. Na én aztán sétálhattam volna addig a folyóparton, amíg le nem rohad a lábamról a cipő, semmit nem értem volna el vele...
CT?
Nem tabu, de bonyodalmas megpiszkálni. Egyszerűbb a kémiai működését megváltoztatni. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha az a változtatás nem hozna sok esetben kellemetlen változást.
És le merném fogadni hogy a többségnél nem is kellene kémiai beavatkozás, elég lenne némi segítség a szakemberektől, hogy a gondolatokat helyes mederbe terelje. De ha már egyszer feltaláltak valami gyógyszert, ami ráadásul kontrollálhatatlan hatású, akkor azt ugyan már miért ne szedje a jónép?
Én még nem hallottam azt, hogy valaki ezektől a gyógyszerektől meggyógyult. Azt igen, hogy amíg tartott a hatása, jobban érezte magát. De meggyógyulni csak akkor tudtak, amikor letették a gyógyszert, és önerőből gyógyították önmagukat.
Nem tudom neked feltűnt-e, nekem igen, ebben a topicban csak te és én nevetünk, mosolygunk. Pedig a nevetés is gyógyít, pozitív jeleket küld az agynak. És ha valaki azt mondja hogy nincs min nevetnie, azt cáfolom. Az az illető beteg akar maradni.
Megvannak nekem is a saját problémáim,amik gondolom kiváltották nálam a szorongást.vannak olyan fájó emlékeim,amit sajnos nem tudok kitörölni az agyamból.Gondolom ettől még nem vagyok rossz ember.Hidd el,igyekszem,de ezek nagyon mély sebek,nem egyszerű.Nem futottam össze veled a fórumon,mert nagyon régen nem jártam az nlc-n.Nem szedek antidepresszánst,csak nagyon ritkán minimális xanaxot,ha nagyon muszáj.Az a legnagyobb baj,hogy rendben van az életem,mégis,mint derült égből villám csapás a semmiből jön a rosszullét.
A gyenge stressz erősít, az erősebb legyengít.
Ki tudnád esetleg kerülni a stresszes helyzeteket?
A fóbia is stresszt okoz. Én gyűlölöm a pókokat, de kényszerítettem magam, hogy el bírjam viselni egy pók közelségét ha szükséges.
Hát ez az.Egy felnőtt, 30 feletti nőnek már illene megtanulnia kezelni a problémáit. Főleg hogy dolgoznak, férjhez mennek, háztartást látnak el, gyermeket szülnek. Gondolj bele, egy nő, akinek a probléma megoldó és probléma feldolgozó képessége nem működik, az hogyan látja el a munkahelyi teendőit, hogyan él a férjével, miképp nevel(het) gyereket?
Ezt nem tanítják az iskolákban, pedig kiskamasz kortól kötelezővé tenném.
És... a problémák feldolgozása még mindig az agy feladata!
A lélek csak akkor fog meggyógyulni, ha az agy normális utasítást küld neki. De ha valakit lefoglal az hogy mi volt, mi lesz, az nem tudja a jelent tökéletesen megoldani.
Valóban, nincs sablon az életvezetésre, nem is óhajtottam erre kitérni. De arra már igen, hogy a pozitív gondolatok gyógyító erejűek, azt már lehet követni. Tudom, nehéz. Nehéz kitérni abból a körforgásból hogy baj van. De ha valaki kényszeríti önmagát, sikerülni fog. nem másokra, nem rám kell hallgatni, hanem a belső hangjukra, azt pedig csak akkor hallják ha tiszta a tudatuk. Sokan nem tudják hogy mi váltja ki a szorongásukat, pedig ha nem szednének gyógyszereket, akkor könnyen rájönnének hogy mely helyzeteket kerüljék.
Én még ezt se mondanám. Hogy gyenge vagy. Majd az orvos megmondja, mi vagy :)
A legnagyobb gondnak egyébként azt érzem, hogy az emberek többségének fejében az emberi szervezet véget ér valahol a nyaknál. Az, hogy ha a lábad/gyomrod/gerinced stb. nem úgy működik, mint kéne, mindenki számára természetes. És az is, hogy ilyenkor orvoshoz kell fordulni. És az is, hogy könnyen lehet, hogy kapsz valami gyógyszert. De az emberi agyat tulajdonképpen nem is tekintik szervnek, pedig anatómiai szempontból pont olyan, mint a vese vagy a máj. Az agy ugyanúgy sérülhet, mint bármely szerv. De ez még manapság is egyfajta társadalmi tabu.
Séta erdőben, vízparton, a természet közelsége gyógyítja a lelket.
Nehogy bebeszéld magadnak hogy örökölted. A kromoszómák az agyi részben okoznának kárt, ha valaki örökli.
Ha offolnék, az másképp történne.
Nem hinném hogy összefutottál volna már velem itt a fórumon, ezért mellékesen jegyzem meg, a fórum egyik trollja vagyok. Legalábbis ezt a bélyeget ragasztották rám, ami tulajdonképpen nem zavar.
Külsőre nem vagyunk egyformák, a viselkedésünk más, de egy valamiben minden ember egyforma, a lelke irányítja. ha valaki rosszul érzi magát, akkor a lelkét kell kezelni, az pedig mivel nem helyhez kötött, külsőleg nem kezelhető. Az nem segítő szándék, hogy az akaratgyenge embereknek megsúgjuk, miféle kémiai anyagokkal kerülhetnek idő előtt sírba.
Minden ember képes a határozottságra, képesek erősnek lenni. Akik gyengék, azok egy része azt gondolja hogy a külseje, vagy valamilyen fogyatékossága miatt kedvelhetetlen, nem lehet szava. A többieknek pedig bebeszélték hogy nem érnek semmit, azért gyengék.
Az okokat nem rád, rátok értettem, hanem felsoroltam hogy mik azok, amely dolgok miatt a nők nyugtatófélékhez nyúlnak. Önmagától viszont nem jön lelki probléma, valami mindig kiváltja. Előttem titkolhatod, de önmagad előtt nem. Ha a felsorolt okok nem is, valami katalizátor biztosan volt, nincs egyik napról a másikra villámcsapás.
Egyetlen kivétel van amikor a lélek megbetegszik és az ember saját maga nem képes gyógyítani. Ez az agy betegsége, a nem megfelelő működés, ilyenkor az agy jelzi a léleknek hogy nagy baj van. Ezek viszont szörnyű betegségek, és nem fordulnak elő olyan sűrűn mint ahogyan a nők betegnek nyilvánítják önmagukat. Másrészt pedig, ezeket a betegeket orvosi ellenőrzés alatt tartják, mert szó szerint nem beszámíthatóak.
És talán még valami. A sok beteg nem fogja egymást segíteni, SOHA. Ha nincs valaki aki kőkeményen próbál utat mutatni, akkor elvesznek az önsajnálatban. Az útmutatót sem szeretik, hiszen mennyivel kényelmesebb megbeszélni a többiekkel hogy mekkora a baj, és miféle gyógyszert ajánlanak rá. De azzal szembenézni hogy az illetőnek kell változtatni, arra azt mondják lehetetlen. Ki kell törölni a szótárból a lehetetlen szót, mindenkinek egy élete van, és nem mindegy hogy azt ép elmével és lélekkel éli meg, vagy pedig valamiképp elvegetál, mert úgy véli hogy nem képes erősnek lenni.
Hidd el, az élet nem ilyen fekete-fehér, hogy gyógyszert szedni rossz, gyógyszert nem szedni jó. Ezerféle szempont van, amit mérlegelni kell. Az biztos, hogy a legrosszabb: szenvedni. Én emlékszem az első olyan reggelre, amikor nem öklendezve ébredtem - hát kis híján elsírtam magam az örömtől. És magasról, de tényleg nagyon magasról leszarom, hogy ehhez be kell vennem napi kétszer fél tablettát.
A te esetben pedig szerintem sokkal többet ártasz a szervezetednek a folyamatos "kattogással", a feszültségben éléssel és az összevissza szedett, alkalomszerűen bekapkodott nyugtatóval, mintha egy szakember jól belőne egy számodra megfelelő gyógyszert, és azt rendszeresen szednéd. Egyébként a legtöbb (lelkiismeretes) pszichiáter a gyógyszer - gyógyszer és terápia - terápia hármast szokta követni (vagy ezek kombinációját), tehát még az sem biztos, hogy évekig vagy akár a halálodig gyógyszert kell majd szedned.
Igen , nem vagyunk egyformák , vannak lelkileg gyenge és erősebb emberek , Én gyenge vagyok sajnos nem bírom a stresszt .
teljesen igazad van,én is így gondolom!
Az emberek nem egyformák. A problémamegoldási képességük sem egyforma. Pont a lelki dolgok nem olyanok, hogy ki lehetne jelenteni, én így csináltam, nekem sikerült, neked is sikerülni fog.
Semmiképpen ne egy fórumozó tanácsára tegyen le valaki egy gyógyszert, legyen az bármilyen gyógyszer, hanem kizárólag szakorvos ajánlására! Életveszélyes a távdiagnosztizálás, senkinek nem ajánlom. Aztán van olyan, hogy valamit életed végéig szedned kell. Ha kell, hát kell. Nem az a lényeg, hogy az ember szed-e gyógyszert, hanem jó gyógyszert szed-e. A legrosszabb az, amikor nem tudják megállapítani, hogy pontosan mi a gond, összevissza kezelik mindenfélével, miközben egy jottányit sem halad a beteg állapota előre.
Én sem iszom sőt nem is szeretem az alkoholt . Párkapcsolatom is jo és megis kattogok . Valahol olvastam , hogy ez lehet genetika , örökletes dolog . Gyógyszer persze , hogy nem jo en is tudom káros meg minden , csak könnyíti kicsit ezt a nagy feszültséget amit érzek ezért be is veszem :/
Te írtad"életmód,életszemlélet változás"ezt értettem természetes módszernek!Nincs adósságom,sem alkohol problémám,nem élek rossz házasságban sem,úgyhogy ez kilőve!Örülök neki,hogy te ilyen erős,és határozott vagy,de nem vagyunk egyformák.Ez a topic segítő szándékkal jött létre,nem azért,hogy bántsuk egymást.Tisztelem a véleményed,de kérlek ne offold szét a topicot!
Nem is tudom , hogy kezdtem el ezt a frontint . Azt hiszem fogorvos elott vettem be először mert annyira feltem ... :D utána nem is szedtem .aztán 1-2 ev múlva ideges lettem valamin es be vettem egyet, jobban éreztem magam tőle valahogy igy kezdődött .... Lehet elég lenne ha el járnék valahova vagy sportolnék vagy bármi . De dokihoz mindekepp elmegyek !
Három hét biztos hogy nem.
Én azokra gondoltam akik évekig a szerekkel élnek, életük részévé vált, minden gondjukra megoldás.
Egyébként itt a fórumon is észre lehet venni, hogy kik azok akik idegesebbek, emiatt zaklatottabbak, esetleg vedelnek.
Téged szoktalak olvasni, te elég nyugodt vagy, tudod kezelni a helyzeteket.
No igen, a női ivászat a másik. Én nem értem, az emberek nem tudják, hogy az alkohol pusztítja az agyat? A nők arca megcsúnyul, és igen undorítóan viselkedik némelyikük. A legszörnyűbb, hogy néhányan még büszkék is arra, hogy albán szamárrá itták magukat.
Nézd, nem trollkodni jöttem, pedig tudom, úgy tűnik. De ha miattam csak egy ember leteszi a bogyókat, már megérte.
Köszi :)Utána is olvastam , ebben is van valami amire magamra ismertem de szorongok is , lehet kombó .
Abszolúte kívülállóként.
A problémáimra nem szedek bogyókat, nem iszom alkoholt. Nálam is voltak nehéz helyzetek, de ezt egy felnőtt ember egyedül kell hogy megoldja. Segítséget senki nem tud adni, miért más kell hogy megmondja, mit tegyetek?
Miféle természetes módszerekről beszélsz? Arról, hogy egyedül mersz maradni a gondolataiddal, és nem ijedsz meg tőlük? Mert ez az egyedüli megoldás. Ti már nem tudjátok, de pontosan látni azt, amikor valaki síkideg, és vélhetőleg szed is valamit. Nem ura önmagának, a gyógyszerek az éntudatát módosítják.
A problémák egy részét az emberek saját maguknak kreálják. Más része adott, úgy mint haláleset. Azt nekem senki ne mondja hogy sok az adóssága. Mindenki maga csinálja önmagának. Azt se magyarázzák a nők, hogy rossz a férjük. El lehet válni kezit csókolom. Rossz munkahely? Lehet váltani. Senkinek sem tartanak pisztolyt a fejéhez, mindenki úgy bassza el az életét ahogyan csak bírja.
Szerintem te ne ítélkezz.
Ennéd az én ételemet, lehet hogy már feldobtad volna a talpad attól, amit én simán megemésztek.