Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Generalizált szorongás
Létrehozva: 2011. január 30. 16:47
Szeretettel Üdvözlök mindenkit!
Várom olyan sorstársak jelentkezését,akik generalizált szorongással,vagy hasonló lelki problémákkal küzdenek!
Segítsük egymást jó tanácsokkal,vagy akár néhány kedves,vígasztaló szóval!
Békés,jóindulatú topicot szeretnék,én is ezzel a szándékkal nyitok mindenki felé!
Természetesen fordultam orvoshoz,már nagyon régóta,és nagyon sokszor,de eddig pozitív eredmény még nincs.
Várom azok jelentkezését is,akik már gyógyultak,és hasznos,jó tanácsokat tudnak adni!
Anikó
Sziasztok! Lassan két hónapja szenvedek a szorongás borzalmas testi tüneteivel. 35 éves vagyok és babát terveztünk mikor hirtelen rám szakadt ez az egész. Izomrángás, remegés, hasmenés, szédülés, fáradékonysag, magas pulzus.
Antidepresszanst írtak fel, de rettegek tőle, viszont így sem bírom tovább.
Volt akinek az antidepresszáns segített ?
Köszönöm !
Szia Katalin!Szia Mindenkinek!
Nálam nemrég derült ki, hogy generalizált szorongásom van.Én azt hittem, hogy depressziós vagyok "csak".Hát nem.Bár úgy érzem, hogy a depresszió a szorongástól van.Vagy a szorongás a kísérője a depressziónak?Én úgy érzem, hogy inkább az első.Ha nagyon szorongok, akkor semminek sem tudok örülni.Viszont ha éppen nem olyan erős ez az érzés, akkor még nevetni is tudok.Mikor szorongok, akkor úgy érzem, hogy sose lesz vége.Valaki írta itt az előző hozzászólásokban, hogy azt a pár percet kell túlélni...Nos nálam ez inkább úgy van, hogy napokig tart és úgy érzem megbolondulok, hogy már nem bírom tovább.
Hogy ne kapjak "ihletet" a szorongásra, már nem merek TV-t, híradót nézni.Nem merek beleolvasni a hírekbe.(Azért megjegyzem, hogy szinte mindegyik cikk ferdítés 50 %-ban.De úgy is fogalmazhatnék, hogy van igazságtartalma, de nem igaz minden.Több esetben tudtam az igazságot, de a cikket el kell adni valamivel.)Mindegy, lényeg a lényeg, hogy nekem elég ahhoz, hogy szorongjak.
A topicomban leírtam, hogy én egy "friss" kismama vagyok és a kisfiam még nem volt 3 hónapos, amikor ez a szorongás jelentkezett.Azóta nemsokára eltelik a 3. hónap, hogy ezzel élem a napjaimat.A kezdetekhez képest sokat javultam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy vannak hullámvölgyek.Viszont annyira erősen nem jött rám talán a szorongás, mint az elején.
Végigolvastam a fórumot és jó ötleteket is találtam benne.Pl:nem fogok se colát, se cappuchinót inni.Lehet, hogy naplót is fogok írni.
Lehet, hogy mégegyszer végigolvasom és talán találok még jó ötleteket.
Üdv!
Ted
Sziasztok!
Ezt találtam, ismeritek?
http://webaruhaz.javas.eu/termekek-465.html
Sziasztok!
Az én betegségemet 2006-ban diagnosztizálták-generalizált szorongás, és már 2002 óta pocsékul voltam.Sajnos negatív események láncolata vezetett el idáig, család szétesett, mellőztek, ha apám hozzám is szólt,csak kiabált, igazságtalanul bántott.Anyukám öngyilkos lett-én találtam rá.A lényeg, hogy azóta folyamatos szorongás kísért, ha emberek között vagyok ez egy súlyos kisebbségi komplexussal is társul, befeszülök ilyesmi.Amióta gyógyszerrel kezelnek csak ritkán, de sajnos megtörtént, hogy gyógyszer mellett egyszer csak rosszabbul kezdtem érezni magam,mintha nem hatna úgy.Talánilyenkor a szerotonin szintje is jobban lecsökken az embernek.
Főleg télen, és már szombat óta ismét így érzem.Bevallom nagyon letörtem, mert azt hittem, már végre lassan lejöhetek a napi 1 citapramról és fél velaflaxinról.Pszichiáterem szerint nem sok gyógyszer ez, de mégis ha abbahagynám, világosan érzem a különbséget.Egyszer ugyanis megpróbáltam pár napig és pánikszerű félelmeim ismét előtörtek.
Az a baj, hogy terápiás kezelést még nem kaptam, talán ezzel sikereket lehetne elérni?Mert ez a társas kapcsolataimra is rámegy, ma is alig tudtam dolgozni, valamiféle szociális pánikom lehet, mert nem merek elintézni emberekkel dolgokat,emberek között is menekülés ösztön fog el.
Kicsit ki vagyok borulva, 33 éves-állítólag szép,kedves -nő vagyok, alakul egy kapcsolatom, de neki is el kéne mondanom ezt a problémámat.
Csak félek, hogy csodabogárnak néz, vagy lenéz, esetleg meg is ijed emiatt. Szeretnék meggyógyulni,hiszen gyereket is akarok most már, de hát terhesen se kéne gyógyszert szednem.
Szóval van erre a problémára valamiféle terápia?van esély a gyógyulásra?Egyébként nem lehetek depressziós, mert van, ami örömet tud okozni, pl állatok-aranyhörcsögöm, kreatívkodás ilyesmi.
Köszi, hogy meghallgattatok, remélem itt van, aki megért és hasonló problémákkal küszködik.
Sziasztok!
Antidepit nem szedek. 2*fél frontint a 0,25-ből, de a reggeli kiváltottam macskagyökér (dreamax) kapszulával, így délben egy negyedet. Az orbáncfű nem használt nekem, egyáltalán nem lettem jobban. 5-6 hét után semmit javulás, így nem szedtem tovább. Valószínű azért, mert lelki ok...és ha az megszünne, szerintem a tünetek is elmúlnának.
Jobbulást mindenkinek!
üdv. narni
Szia!
Már rég nem jártam erre de most épp volt időm benézni.
Köszi a kérdést, én mostanában nem annyira vagyok jól. Sok olyan dolog történt amit egyenként is nehezen tudok feldolgozni, együtt meg kicsit sok. Szerencsére komolyabb pánikrohamom csak egyszer volt, de a szorongás újra állandó kísérőm lett.
Te jól vagy?
Kineziológushoz jársz még?
És az orbáncfüves kapszula bevált?
Ez a kakukkfüves dolog elég furán hangzik, nem találkoztam még vele szorongáscsökkentőként, de attól még lehet hogy használ. Nekem a pajzsmirigy gátlás miatt nem tetszik, mivel az enyém valószínűleg alulműködik.
Nekem az eddigi módszerek használnak továbbra is, csak elég gáz hogy minden nap oda kell figyelni rá, mert ha hosszabb ideig kihagyom vagy nem figyelek, visszatérnek a panaszok. Nem tudom mi hozna valódi gyógyulást.
Sziasztok!
Mi újság veletek, hogy vagytok?
Ezt találtam a minap:
a kakukkfű azáltal csökkenti az idegrendszer terhelését, hogy segúti az idegekre rakódott zsúrok, nyálkák eltávolútását, úgy az idegi impulzusok feszültség felhalmozódás nélkül kioltódhatnak. A központi idegrendszerben felszabadútja az áramlási csatornákat. Ezért alkalmas a meszesedéses, ill. egyéb lerakódással járó állapotok eredményes kezelésére. A nyomasztó gondok miatti főfájást a halánték és tarkó tinktúrás bedörzsölése mulasztja. Gátolja a pajzsmirigy működését.
Próbálta már valaki?
üdv: narni
Sziasztok!
Tudjátok mit fogok kipróbálni? A Zafír orbáncfű olaj kapszulát. Megrendelte nekem a gyógynövényes. Remélem ideér valamelyik nap és remélem, bízom benne, hogy beválik!!!Mert akarom, hogy jobban legyek.!!!És jobban is leszek!!!
üdv. narni
Nekem a teakeverékemben van levendula, és annyi épp elég is, mert nagyon alacsony alapból a vérnyomásom, még akkor is ha ideges vagyok. Nekem illóolajként párologtatva vagy fürdővízben vált be, imádom az illatát. Most van a kertünkben is, remélem meg is marad. (Nálam minden növény kipusztul....)
A kineziológiát más is ajánlotta. Nem igazán értem hogy működik (izomfeszüléssel kapcsolatos?), de bennem annyi görcs és feszültség van, hogy csoda lenne ha ki tudnák dolgozni belőlem. A csodákban meg nem hiszek. :o)
LEVENDULA:
Gyógyhatásai:
Idegrendszer: feszültségoldó, nyugtató, segít áthangolni a pozitív gondolkodásra, alkalmas a migrén és az ideges fejfájások leküzdésére is, jelentősen csökkenti a fáradtságot. Mérsékeli a depressziót, segít az álmatlanság, a túlérzékenység, a mélabú, a hirtelen hangulatváltozások, az idegesség és a feszültség felszámolásában. Oldja a félelmet, csökkenti az agressziót, valamint az aggályoskodást. Visszaállítja a lelki egyensúlyt, kitisztítja az elmét, ellazít, és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását. A kozmetikai ipar is felhasználja. Vérnyomás: csökkenti a stressz okozta magas vérnyomástEmésztőrendszer: oldja a szélgörcsöket, fertőtleníti a beleket, csökkenti a rothadási és erjedési folyamatokatLégutak: csillapítja a torokfájást, a gége- és mandulagyulladást. Eloszlatja a melléküregi gyulladások során felgyűlt váladékokat, dugulásokatIzomzat, ízületek: enyhíti az izomfájdalmakat és izomgörcsöketSebgyógyulás: segíti a horzsolások, zúzódások, kisebb sebek gyógyulását, továbbá csökkenti a rovarcsípések okozta fájdalmatImmunrendszer: élénkíti az immunrendszert, csökkenti a gyulladásokatBőr: megnyugtatja a gyulladásos bőrt, beleértve a pikkelysömört és az ekcémát is. Enyhíti a napozás okozta leégést, hűti a herpeszeket. Kiegyensúlyozza a bőr zsírosságát, segíti a bőrhibák gyógyulását, serkenti annak anyagcsere-folyamatait, és elősegíti táplálását. Csillapítja a pattanások miatt keletkezett gyulladásokat, szabályozza a fejbőr zsírosságát, támogatja a túlápolt haj regenerálódását.Levendula tea: 1 kávéskanálnyit 2,5 dl vízzel leforrázunk, 10-15 percig állni hagyjuk, leszűrjük, és naponta 2-szer lehet fogyasztani Emésztési problémára édesítés nélkül, 20 perccel étkezés előtt. Nyugtató hatása erős és gyulladásos betegségek kezelésénél is segít.
Ellenjavalt: alacsony vérnyomás esetén.
Én nem szoktam méregetni, amikor készítem csak szemre, lehet, hogy erősre csinálom, mert nálam álmosságot okoz. Úgyhogy mostmár tényleg csak egy kávéskanálnyit fogok leforrázni. Érzem tényleg, hogy nyugodtabb vagyok, jobban alszom, ami a lényeg, bár igaz, ha reggel megiszom le kell feküdnöm délben aludni, mert álmos vagyok. Viszont a fejemben lévő feszültség teljesen elmúlt már amikor elkezdtem inni akkor és nagyon jó érzés volt, hogy nem fájt olyan feszítően.
Érdemes kipróbálni.
Sziasztok!
Nekem segít a kineziológus sokat. Régen a pszichiáter, amikor felírta a gyógyszert és rosszabbul voltam tőle ő pszichológust javasolt. Sőt előtte is, mert annyira tiltakozott a szervezetem ellene, hogy azt mondta ennek hatnia kellene, de nekem valószínűleg lelki problémám van, ezért nem jó a gyógyszer. És ő nem szívesen ír föl egyébként gyógyszereket, csak már végszükség esetén. Szerencsére nem kell, csak a frontinból 2*fél, de szernitem az is pszichésen. Remélem egy éven belül megszabadulok tőle. És úgy érzem a b vitaminok is jók. Mostanában viszont több az olyan nap, amikor jól érzem magam, mint amikor nem, hála Istennek!!! És élvezem a kineziológiát is :-D Remélem hamarosan a teljesen gyógyultak közé tartozom majd és Ti is:-D
Sziasztok!
Jobbulást!!!
narni
Én is úgy gondolom, hogy mehetsz akármilyen szuper szakemberhez, meg szedhetsz akárhány gyógyszert, egyik sem segít ha te magad nem akarsz igazán meggyógyulni. Senki sem fogja megmondani mit tegyél, hogyan éld az életed, csak te magad tudod mi a jó neked.
A naplóírás nekem is sokat segített. Én blogot vezettem, és kaptam hozzászólásokat is amik segítettek tisztábban látni. Én is végigmentem az életemen, minden fájó pontot sorra vettem, és utólag sokmindenről kiderült hogy nem is volt az olyan szörnyű, csak én láttam nagyon sötéten a dolgokat. Így sikerült néhány érzést helyretenni, de azért még maradt feldolgozni való.
Amúgy én mesék formájában írtam ki magamból a dolgokat. A mese egy univerzális, szimbolikus nyelv, és ahogy a történetek maguktól formálódtak, a tudatalattim szépen kidolgozta magából az eltemetett dolgokat, felszínre hozott olyan érzéseket és gondolatokat, amik segítettek megérteni magam. Pedig látszólag csak egyszerű kis történetek.
Szóval mindenkinek a maga módszerét kell megtalálni.
Tulajdonképpen nem pszichológusnál voltam, az egyszerűség kedvéért fogalmaztam így. Mentálhigiénés szakembernél volam (nem tudom, hogy ez felsőfokú vagy főiskolai végzettség). Amikor a depresszió után elmentem a háziorvoshoz a táppénzes papírért, a váróteremben láttam egy papírt, hogy Lélek Ambulancia (vagy vmi ilyesmi) és egy telefonszámot. Kiderült, hogy ez a mentálhigiénés szakember négy óra után - más munkája mellett - csinálja a terápiát. Nem neki kellet fizetni, hanem egy alapítványnak. Nem gondoltam volna, hogy még vannak ennyire segítőkész emberek. :) Elindultunk a születésemtől, mindig egy-egy "korszakomat" veséztük ki és adott "házi feladatot". Pl. hozzak bizonyos életkoromból fényképeket, vagy családtagokról képeket. Aztán közösen megnéztük a képeket. Előkerült minden a múltamból, amit eltemettem. A gyerekkoromtól felnőttkoromig. Volt idő, amikor folyamatosan pörgött az agyam azon, amit mondott, illetve kérdezett. Azt gondoltam soha nem fognak leállni. :) És elkezdtem érezni, hogy jobban vagyok. Újra lett kapcsolatom (két év után) és elkezdtem fogyni is (zabáltam a betegségem alatt, híztam 35 kilót). A terápia végére lefogytam azt a 35 kilót és rendbetettem az életemet. Azt hiszem az őrangyalom jó munkát végzett, hogy megláttam a váróteremben azt a papírt. :)
Azóta is vannak lelki tusáim, de ez természetes. De úgy érzem, hogy a legtöbbet egyedül is meg tudom oldani. Pl. ez a szakember tanított meg arra, hogy milyen jó naplót írni. Ha úgy érzem, hogy most túl sok minden összejön, akkor leírom a gondolataimat. Nem töröm a fejemet azon, hogy mi a legjobb megfogalmazás, csak kiürítem az agyamat. Sokszor tisztáztam már így magamban problémákat, találtam megoldásokat. Mindenkinek tudom ajánlani.
És még valami. Ez a szakember nem rágta a számba a megoldásokat, hanem hagyta, hogy magamtól jöjjek rá.
Mai napig azt mondom, hogy ha ő nincs, már valószínűleg a temetőben lennék egy öngyilkosság után...
Nem szabad feladni. Nem könnyű a saját lelkünket boncolgatni, de megéri. Az élet túl szép ahhoz, hogy elmenjünk mellette. Csak meg kell látni ezeket a szépségeket. Újra megtanultam örülni a tavasznak, a madárcsicsergésnek, egy baráti ölelésnek, egy mosolynak.
Menzesz előtt nekem is sokkal rosszabb. Most is szinte folyamatosan zsibbad a fejem és remegek. De a legrosszabb a hirtelen dühkitörések. Legutóbb meg is ijesztettem a kislányomat. :o( Azóta megint gyógyteázok.
Neked hogy derült ki végül a pajzsmirigy probléma? Nem rontottak rajta az addig szedett gyógyszerek?
Szia!
Gratulálok hogy sikerült leküzdened ezt az állapotot!
Milyen pszichológusnál voltál és milyen terápiával sikerült ezt elérni?
A pszichiáterek nagyon ragaszkodnak a fizikai tünetek gyógyszeres kezeléséhez, olyannyira hogy egyikük kerek-perec közölte is velem, hogy a lelkem nem érdekli, ő az agyamat akarja meggyógyítani. Hát kösz...
Az a baj hogy nekem is sok feldolgozni valóm lenne, de nem tudom hogyan fogjak hozzá. Már elég mélyre ástam magamban ahhoz hogy tisztában legyek a problémáimmal, de változtatni rajtuk nem tudok. Bár tény, hogy ez a "lelki munka" nekem is többet segített eddig mint bármilyen gyógyszer.
Bíztató hogy pozitív példa is van a gyógyulásra, köszönöm hogy megosztottad velünk.
Tudom hogy az öregedés természetes és eddig semmi bajom nem is volt vele. Csak most amúgyis padlón vagyok sokminden miatt, és ez csak egy újabb csepp a pohárban. De majd elmúlik.
Világéletemben ilyen szorongós meg depressziós voltam, a változókor (ha egyáltalán az?) csak súlyosbította, és nem is biztos hogy ez hozta elő a pánikrohamokat, inkább a túl sok stressz. Szóval nem hiszem hogy elmúlna, de azért köszi.
Üdv mindenkinek!
4 évig tartott, míg kilábaltam a depressziómból és pánikbetegségemből. Sok szakirodalmat olvastam, sok pszicihiáternél és pszichológusnál jártam. Szerintem a gyógyulás nagyon összetett. A gyógyszerek csak átmeneti megoldást nyújtanak. A nyugtató elfedi a bajt, ahogyan mondjuk egy fájdalomcsillapítólól elmúlik a fogfájásunk. Az antidepresszánsokban szintén nem hiszek. Az agy egyik legfehérebb terület az orvosok számára, úgyhogy ne bizonygassák nekem a pszichitárerek, hogy a gyógyszer csak az agyam meghatározott pontájra hat, és sehová máshová. Ennek ellenére szedtem nyugtatót és antidepresszánst is (Egyrészt amilyen állapotban voltam, nem érdekelt már ez sem, másrészt teljesen tájékozatlan voltam. Azt gondoltam, hogy a pszichés betegségek úgy működnek, mint a torokgyulladás. Beteg lettem, kaptam gyógyszert, meggyógyulok és kész.) Szóval 2 év gyógyszer, pszichiáter. Eredmény: pszichiátrián három hét középsúlyos depresszióval. Aztán pszichiáter és pszichológus és még mindig gyógyszerek. Ekkor jöttem rá, hogy a lelkemet kell rendbe tennem. Nem könnyű, de a pszichológussal sikerült rendbe tenni a múltamat és a jelenemet. Négy éve tünet és gyógyszermentes vagyok. Kemény munka, de csak így lehet kimászni belőle.
És elnézést kérek, ha esetleg ugyanezeket leírta már valaki. Azért írok, ha bárkinek segítségre van szüksége, írjon bátran.
Szép estét mindenkinek!
Szia Anyasárkány!
Boldog születésnapot utólag!
Én is szoktam a halálra gondolni...bár inkább azért, ha lehetne választani inkább gyorsabban történjen, minthogy lassan. De mindenki úgy akar meghalni, h ne érezzen fájdalmat. Csak sajnos nem lehet eldönteni, hogy én úgy szeretnék, h aludjak el, vagy egy balesetben, ahol aztán semmit sem érzel. Bár mióta ez a baleset dolog felmerült eléggé félek kocsiba ülni...De attól nem félek, hogy utána nincs semmi!!!Mert van, én hiszem és tudom!
A nagymamám most töltötte a 100. életévét. Na én addig nem szeretnék élni és úgy, ahogy ő, hogy azt sem tudom mi van, ki kicsoda, stb.
Mindenki megöregszik sajna, még nem találták fel az ellenszerét, csak tudod az a baj, ha Magyarországon az életszínvonal sokkal jobb lenne, akkor nem hiszem, h ennyien halnának meg fiatalon.
És mi nem is öregszünk csak a gyermekeink nőnek
.
Én is úgy tudom, h változókorban lehet ilyen a hormonok miatt. Egy volt kolléganőm szed valami gyógyszert a háziorvos írta fel neki, és nem voltak tünetei, pedig őt is verte a víz rendesen ha nem szedte. És úgy tudom, h gyógynövény alapú is van. Próbáld meg, vagy kérdezd meg a háziorvosod, hátha javulna a közérzeted és lehet, h el is múlna.
Jobbulást!
narni
Én most hallottam róla hogy a változókor is okozhat ilyen jellegű (szorongós-pánikos) tüneteket, a hormonális és fiziológiai változások miatt.
Lehet nálam is ez hozta elő ilyen erősen. A szervezetem sokkal idősebb mint az életkorom indokolná, és anyukámnál is korán jött a változókor (40 évesen már túl is volt rajta), nálam is mostanában kezdődik. Elég ijesztő a tudat hogy öregszem, ettől csak még jobban szorongok. Tegnap volt a szülinapom, szinte egész nap sírhatnékom volt. Pedig korábban nem érdekelt az évek száma. Csak amikor meglátom az ősz hajam a tükörben, az mindig arra emlékeztet hogy már nem leszek fiatalabb, és a halál egyre közelebb van. És mivel nagyon félek a haláltól, ez a tudat megrémít...
Bocs a negatív hangulatért, de ezt most ki kellett írnom magamból.
Mindenkinek szebb napokat kívánok!
A Valerianát én is próbáltam, de nekem túl erős volt. Ráadásul az is hozzászokást okozhat, nem szabad sokáig szedni.
Remélem nálad csak átmeneti a probléma.
Nem könnyű egy alkoholista szülővel...
Az én apám is az volt. Elitta mindenünket, tönkretette anyukámat és minket is lelkileg. Amikor ki akart dobni engem és tesómat a harmadik emeleti erkélyről, akkor sokallt be végleg anyu, és elváltak.
Az ilyenek nagyon mély sebeket tudnak hagyni az ember lelkében.
Nem csoda hogy szorongtál a gyermeked miatt.
Kívánom neked hogy találd meg azt, ami békét hoz az életedbe.