Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Generalizált szorongás
Létrehozva: 2011. január 30. 16:47
Szeretettel Üdvözlök mindenkit!
Várom olyan sorstársak jelentkezését,akik generalizált szorongással,vagy hasonló lelki problémákkal küzdenek!
Segítsük egymást jó tanácsokkal,vagy akár néhány kedves,vígasztaló szóval!
Békés,jóindulatú topicot szeretnék,én is ezzel a szándékkal nyitok mindenki felé!
Természetesen fordultam orvoshoz,már nagyon régóta,és nagyon sokszor,de eddig pozitív eredmény még nincs.
Várom azok jelentkezését is,akik már gyógyultak,és hasznos,jó tanácsokat tudnak adni!
Anikó
Szia!
B vitamin komplex néven megnyitottam, nem sokan szóltak hozzá, de az is valami.
Igen elég sok problémával küzdök...sajnos. Érdekes, hogy én sem találtam meg a fórumot, csak, ha ahozzászólásaim között kerestem, így mentettem el.
Még a mozgásra kellene rávenni magam, de nem könnyű....főleg, amikor szédelgek, meg majd szétmegy a fejem, egyátalán nem arra vágyom, hogy mozogjak, csak, hogy hagyjanak békén.
még annyit a gyerekorromról, hogy lehet azért nem voltak testi tüneteim, mert minden nap mozgásban voltam. Apukám már nem él, de ő elég sokat ivott...sajnos. Aztán amikor terhes voltam a fiammal, akkor világossá vált számomra, h anyukám is rendesen a pohár fenekére néz. Na onnantól kezdve folyton ideges voltam, hogy ugyan mikor iszik, főleg úgy, hogy ott laktunk és oda is született a fiam. Nem sokáig bírtam,mert teljesen kikészültem, de több mint egy év után jutottunk lakáshoz. Itt meg a szomszédoktól vagyok ki...lenne mit mesélnem bőven. Úgyhogy lehet, hogy erősen hozzájárult a tüneteim kialakulásához ez a probléma is, sőt...
A báttyámnak hasonló tünetei vannak, ki vannak az idegei...anyukámmal laknak, asszem ezzel mindent elmondtam!!! Sajnálom őket, de nem tudnak előre lépni.
Ez van, köszönöm, hogy leírhattam Nektek, pedig nem igazán drukkolok elő ezzel...
Sziasztok, jobbulást mindenkinek!
narni
Sajnálom hogy nem tudtad megoldani hogy elmenj a csoportos terápiára.
Egyéni terápiára jársz még?
Van valami javulás?
Szia neked is!
Látom sokmindent kipróbáltál... De a lényeg hogy van ami bevált.
Frontintól én is rosszul voltam annak idején, Rexetint meg Helex SR-t kaptam legutóbb de azokat nem szedtem be, nem tudom milyen lett volna a hatása. Nekem alacsony a vérnyomásom (90/60 átlag), amitől alapból szédelgek és tompa vagyok, nem hiányzik hozzá egy lónyugtató, mert nem tudnék dolgozni. Maradt a gyógytea meg a MagneB6. Az alap szorongásom nem múlt el, de sokat enyhült tőle. A rohamokat meg már tudom kezelni. Tényleg fejben dől el minden.
Szia!
Megnyitottad már a fórumot? Még nem találkoztam vele. Kíváncsi lennék a tapasztalataidra.
Nekem a MagneB6 is nagyon jól bevált, gondolom hasonló lehet a hatás.
Mondjuk önmagában semmilyen vitamin nem segít ezeken a problémákon. Csak az ha a gondolkodásodon tudsz változtatni, de az a legnehezebb. Látom te is igen sok problémával küzdesz, ilyenkor sokkal nehezebb megoldást találni. Sokszor az is elég ha kibeszéled-kiírod magadból, mert úgy rendeződnek a gondolataid, és jobban átlátod, mintegy kívülről tudod nézni a problémát.
Neked is jobbulást kívánok!
Szia!
Sajnálom hogy a férjedet így megviseli ez az eset. De a gyász miatti enyhébb depresszió természetes, és általában magától elmúlik, csak idő kell neki hogy feldogozza. Ha hosszabb idő múlva is fennáll, akkor kell csak orvoshoz fordulni. Pszichológus vagy pszichiáter tud segíteni.
Az hogy mindenféle betegséget beképzel magának, az nem baj, mert legalább odafigyel magára, és sokkal hamarabb kiderül ha tényleg baj van. (De ne legyen!) Ha ez őt zavarja, pszichiáterhez fordulhat.
Segíteni azzal tudsz, ha nem segítesz. Ez tudom bután hangzik, de ha azt erősíted benne hogy baj van, és nem tudod hogyan segíts, attól csak rosszabbul fogja érezni magát. Kezeld természetesen ezt az állapotot, és egyszerűen csak légy mellette.
Amit Anikó írt, az enyhe szorongásoldók segíthetnek. És ha sokat vagytok a szabadban, a napfény+friss levegő+mozgás csak jót tehet.
Mielőbbi jobbulást!
Szia!
igen voltam pszichiáternél. a gyógyszerek nem voltak jók, nagyon rosszul voltam tőlük. egyedül a háziorvos által felírt frontint szedem, de csak minimálisat a 0,25 mg-ból 2*1/2-et. többször próbáltam letenni,de nem tudom, még nincs itt az ideje, egyszerűen ettől a kicsitől is vannak elvonási tüneteim. aztán amikor már 3-jára visszamentem pszichológust javasolt, ami jó is volt, de a lakóhelyemen megszüntették a kórházi rendelést, így a közelben lévő nagyvárosban is csak magánrendelés van. próbálkoztam gyógynövényekkel, gyógynövényes tablettákkal, több kevesebb sikerrel. próbálok változtatni az életemen. jelenleg kineziológushoz járok, használ, de vannak visszaesések. nem mondom, h 100% jól vagyok, de amióta járok azóta az eltelt időszak 90% egész jó közérzettel telt el. van úgy, h stresszelek valamin, vagy rágódom, akkor előjön a tünet elég rendesen, de ha nincs úgy gond, akkor szerencsére eléggé jól vagyok. most vettem a calivitától egy mega b komplexet, mellé c vitamint, de kell egy kis idő, amire érezni fogom a hatását. remélem jobb lesz. mindennap úgy fekszem le, h holnap egy új nap és jkobban leszek egy fokkal. muszáj, h így legyen. hozzáteszem, h két gyermekem van 3 és 8 évesek, mindkettőnek megvan a korához tartozó dac...duzzogás...stb.elég nehéz, de próbálom higgadtan kezelni, h ne idegesítsem magam. sportolni kellene, de ha szédelgek, valahogy egyik akadályozza a másikat.
már egy hete eléggé vacakul vagyok, de az az igazság, hogy a mensesem elég érdekes volt az utóbbi két hónapban, tehát nem tudom, h nem e hormonákisan kavart be +ba valami.
szóval rendbe kellene tenni a gondolataimat és pozitívan hozzáállni mindenhez, de ez nem olyan könnyű.
van súlyfeleslegem is. :-( a két gyerek után azért egy +25-30 kg rajtam van sajnos. lehet, ha az nem lenne, akkor nem lennék ilyen szorongó sem. sajnos nincs elég akaraterőm lefogyni, túl gyengének érzem magam hozzá.
a szorongásomhoz szeintem hozzájárult az is, h nem volt egy könnyű gyerekkorom, már akkor elkezdődött a stressz az életemben, folyton rettegtem, folyton sírtam...
jelenleg ez van, de leszek jobban is remélem. szeretnék végre én is normális életet élni, ahogyan a többiek, ahogyan előtte, amíg nem voltam rosszul.
jobbulást mindenkinek
narni
Köszönöm szépen a válaszodat.
Én is úgy érzem, hogy talán leülepszik majd neki. Mi mindent megbeszélünk szerencsére apoljuk egymást lelkileg:)
Szia!
Voltál már orvosnál a problémáddal,és ha igen,akkor mit ajánlott?
Gyógyszereket kipróbáltál már?
Most lett volna lehetőségem csoportos terápiára menni,de sajnos nagyon messze lett volna helyileg,és este 7-kor kezdődött volna,így nem mentem.
Pedig így még anyagilag is megfizethető lett volna!
Szia!
Gondolom a nagymama halála nagyon mélyen érintette a férjed!Lehet,hogy ez a depressziós állapot csak időleges nála,és ha leülepszenek a dolgok,akkor újra megtalálja a lelki békéjét!
Segíteni,annyit tudsz max.,hogy próbálod vígasztalni,a lelki sebek gyógyulása néha sokkal tovább tart,mint a testi sebeké.
Írod,hogy szerencsére minden lelete negatív.Citromfű tea nyugtató hatásu,vagy vény nélkül kapható a Valeriana relax,esetleg kipróbálhatjátok.Szerintem adj neki még egy kis időt,mielőtt pszichológushoz fordulnátok.
Üdv.
Anikó
Sziasztok
Sajnos nem tudtam végig olvasni a topicot, de nagyon jó, hogy itt lehet erről beszélni.
A férjemről lenne szó. 2 hónapja meghalt a nagymamája tűdőrákban és nagyon lesúlytotta az egész családot, mert 5 hónap alatt sajnos elvitte a betegség. A férjem azóta nem érzi jól magát.
Következő tünetei vannak: levertség, erőtlenség, délelőtt és este furcsa gondoltai vannak betegségekkel kapcsolatban. állandóan arra gondol, hogy biztos nagyon beteg. Folyton vizsgálgatja magát nyomogatja itt ott, itt fáj ott fáj már megint stb... Egyébként világ életében spotolt, fiatal ember nem betegeskedős. Mostanában mindenféle kivizsgálásra elmegy persze (hála az égnnek) mindent, mingid rendbentalálnak az orvosok.
Én úgy érzem kicsit "beképzeli" magának a betegséget és szerintem soha nem fogja abbahagyni. Orvosról orvosra fog járni és közben nem testi baja van.
Szerintetek mi lehet ez szorongás?
Magától el fog múlni vagy menjen orvoshoz?
Én hogy tudnék segíteni neki?
Ha orvos akkor milyen?
Előre is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvassátok és segítettek nekünk.
Ja, és nem vagy felesleges!
Gondolj arra, hogy most végre van időd mindarra amire munka mellett nem volt. Ingyen utazhatsz, nyugodtan foglalkozhatsz a hobbiddal, vagy akár új dolgot is tanulhatsz, és talán van olyan családtag (pl unoka) aki értékelné a társaságodat. :o)
Én akkor éreztem így magam, mikor a kislányom elkezdte az óvodát, és én még otthon maradtam. Hirtelen olyan üres lett a ház, és értelmetlenek a mindennapi dolgok. Napközben nem is ettem (mert egyedül minek), és egész nap csak ültem és vártam hogy mikor mehetek már érte. Nagyon rossz volt.
Szóval megértem ha te sem látod olyan szépnek ezt a hirtelen jött szabadságot. De idővel belejössz majd. :o)
Sajnos szerintem sem lehet ebből végleg meggyógyulni, ez amolyan alkati dolog is.
Elvileg a kognitív terápiának az lenne a lényege, hogy a gondolkodásmódodat, a dolgokhoz való hozzáállásodat megváltoztassa, ezáltal a problémamegoldó képességedet javítsa.
Az én pszichodokim szerint az ilyen szorongásos-pánikos állapotok abból adódnak, hogy az illetőnek nincsenek megküzdési stratégiái a nehéz helyzetekkel szemben. Talán mert nem látott példát maga előtt, vagy sosem mert bármit is megpróbálni, inkább mindig hárít és kerüli a konfliktushelyzeteket. Ebben van igazság - legalábbis az én esetemben mind igaz. A pánikbetegeség is szerinte inkább alkalmazkodási zavar, a rugalmasság hiánya. A kognitív terápia épp ezt tanítja (tanítaná) meg.
De én nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy egy ember alap gondolkodásmódja megváltoztatható lenne. Főleg nálam ez az egész egy igen súlyos önbizalomhiánnyal is párosul, nem bízom abban hogy nekem bármi is sikerülne - ezért nem is fog. Nehéz ebből a negatív, önlehúzó spirálból kikerülni.
Nálam érdekes módon olyankor jön elő a szorongás, amikor úgy érzem minden rendben van. Kérdésedre: igen, dolgozom, mellette tanulok, gyereket nevelek, háztartást vezetek, vállalkozást igazgatok a férjemmel, szóval nem unatkozom. Nemrég volt a munkahelyi doktori védésem, előtte borzasztó ideges voltam, napokig nem tudtam aludni, gyomorgörcsöm volt meg minden, de pánikrohamom nem. Miután megvolt a védés és elmúlt a "veszély", akkor tört ki rajtam a pánik. Ez azért van mert nagyon sikeresen elfojtok magamban mindent, és amikor megkönnyebbülök akkor tör ki belőlem.
Én már megszoktam hogy ilyen vagyok, tudom kezelni, de mindenki más meg akar változtatni, szóval biztos az én készülékemben van a hiba...
Egyébként csodálom hogy négy alkalom után még semmi konkrétat nem csináltatok a terápián, én már az elsőn megtanultam a légzőgyakorlatokat, és "házi feladatot" is kaptam amit a következőre kellett (volna) megcsinálnom. Sajnos ez a doki nagyon drága volt, nem tudtam többször menni. Az ingyenes (sztk) rendelésen meg jut betegenként kb 10 perc, és mivel nem szedtem be a felírt gyógyszereket, elküldtek.
Hiába szajkózzák hogy kérj segítséget, meg milyen jó a terápia, de sajnos ez nem olyan egyszerű.
Azért csak továbbra is próbálj meg mindent ami úgy érzed használ, és hátha így több lesz a jó nap mint a rossz.
Szia!
Eddig 4 alkalommal voltam.Megtanította a légzést,ennyi!Azt hiszem többször nem megyek!Ez lenne a kognitív terápia?Februárban voltam,legközelebb áprilisba kéne menni.Vagy még ezután jönne a többi?
Ez nekem anyagilag is sok.
szia!
Köszönöm kérdésed,hol jobban vagyok,hol rosszabbul.Szerintem ebből a szorongásból soha nem lehet teljesen kijönni!Terápia ide vagy oda,csak jön minden előzmény nélkül!Teljesen váratlanul!A reggelek mindíg nehezek,később kicsit jobb.vannak napok,hogy egész jól vagyok,van hogy nem.A problémáinkat ,legalábbis,ami nem megoldható,nem tudjuk eltüntetni,tudat alatt ez hozza elő a szorongást.Én is elkezdtem inni a teát,tudod az ember mindent megpróbál!Ez az egész olyan,mint egy mély gödör,megpróbálsz kimászni,de mindíg csak a feléig jutsz el,utána vissza csúszol!Te dolgozol,vagy otthon vagy?Én márciustól nyugdíjba vagyok,azt hittem,hogy ha megszabadulok a munkahelyi stressztől akkor jobb lesz,de mostmeg feleslegesnek érzem magam!
Írj kicsit magadról,mivel foglalkozol,hogy telnek a napjaid?
További szép napot!
Kedves topicindító,
hogy vagy mostanság?
Bevált a terápia, érzel valami javulást?
Nálam újra előjöttek a pánikos-szorongós tünetek, de egyelőre kordában tudom tartani. Elkezdtem tornázni, az sokat segít, de kell a tea is esténként. Ennyit az öngyógyításról... Igaz, sokminden összejött mostanság, de nem gondoltam hogy ennyire megvisel majd.
Remélem nálad - és másoknál is - inkább javul a helyzet.
Szép napot!
Örülök, hogy megtaláltam ezt a topicot, hátha tudtok tanácsot adni...
Egy közeli hozzátartozómnak vannak elég komoly fizikai tünetei, de még a találgatás fázisában vagyunk jó pár hónapja. Ezért kérnék tanácsot, hátha Ti is tapasztaltatok ilyesmit, pár tanács, tapasztalat, ötlet is jól jönne nekünk. Előre is köszönöm Nektek!
Millió orvost bejártunk a problémával, de egy lépést sem tudtunk előrébb lépni. Sajnos fizikai tünetei elég komolyak:
A legkomolyabb a szájszáradás. Ez megalapoz mindent, a szárazság rányomja a bélyegét a mindennapokra. Nehéz táplálkozás, gombóc a torokban, krágokás, nyák a torokban, rossz emésztés. Ujjbegyek, végtagok elkékülése és kihülése, meleghullámok, melyeket nagy levegővel, sóhajjal próbál ellensúlyozni. Hirtelen fáradtság, délelőtt valamivel aktívabb, de délutánra elfárad és csak feküdni tud...
Ekkor ugrott be nekem, hogy ez valószínű, hogy szorongás. szinte minden tünet klappol, az orvosok mégis azt mondják, hogy egy különleges autoimmun, ami hirtelen jön és majd megy is.. Nos én ezt úgy fordítottam le magamban, hogy "NEM TUDOM." MIndenre ezt mondják, aminek nem tudják az okát, hiszen hangzatos, nincs rá gyógymód és moshatják a kezeiket. Tudom, hogy van hasonló autoimmun betegség, de a rá vonatkozó vizsgálatcsoport negatív volt. Erre nem is szeretnénk gondolni. Nem hajlandóak együtt vizsgálni a személyt, csak külön külön a leleteket és tippelni. Ezért el kell induljunk a lelki vonalon. Nem tagadom, vannak problémák, a gazdasági helyzet nem nekünk dolgozott, megvannak az okok, ami miatt szorongjon.. De szerető család megvan, a támogatás megvan, tűzbe mennek érte, szóval nincs magára hagyva..
Eddig azért nem gondoltunk erre, mert nem észrevehető a személyiség változás. Vannak tervek a jövővel kapcsolatban, cselekvés vágy, mosoly stb. Egy fő probléma van, ez a betegség, amin görcsöl, hogy legyen jobban. Mindent megtesz ennek érdekében, de nem akar javulni..
Az orvosok minden lehető vizsgálatot elvégeztek, CT, szem MRI, vérvizsgálatok, autoimmun vizsgálat, gyomortükrözés, stb. Hál' istennek mind negatív lett, mégis refluxra gyanakodtak. Szedett rá gyógyszert, mire a belgyógyász azt mondta, ilyen gyógyszer mellett gyomorsavnak nem szabad lennie. Fél darab xanaxot szed reggel, úgy elviselhetőbb és többet tud talpon maradni
Szóval el szeretnénk indulni, nagyvonalakban összegeztem a tüneteket, mi a véleményetek? VOlt e már hasonló valakinek? Milyen vonalon induljunk el? Tudtok e tanácsolni pszichiátert? Mi a véleményetek az integratív pszichoterápiával kapcsolatban?
Hálásan köszönök minden egyes választ!
Tudom,de ő orvos.Neurológus és pszichoterapeuta.A pszichoterápia biztos segít,de sajna nincs 30e Ft-om havonta,3-4 hónapon keresztül a terápiára.
A gyógyszer meg tünetet enyhít/szüntet és nem oldja meg a problémát.
Ezért gondoltam a jógára,mert olcsóbb is és végülis a hatása hasonló,relaxáció,légzésgyakorlatok stb.
Pszichoterapeuta alapvetően nem írhat fel gyógyszert. Kivétel az, ha pszichiáter (orvos), ÉS pszichoterapeuta képzettsége IS van.
Én is drukkolok neked,sajnos sorstársak vagyunk...a gyógyszeripar áldozatai...
Én most megyek majd kontroll vérvételre is,mert tavaly szeptemberben magas volt a vérképemben a vas (27 a maximum,nekem 37 volt),és a bilirubinom is magasabb volt(ez a gyógyszerek miatt van).
Mielőtt kiderült a pánikbetegségem,előtte néztek pajzsmirigyhormont,de az tökéletes lett,meg vérképet is,mert azt hitték vérszegénység miatt vagyok rosszul,de már akkor(2008-ban) is a határ felett volt kicsivel a vasam.