Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Magányos vagyok.
Létrehozva: 2011. január 25. 16:46
Nagyon magányos vagyok. Mit tehet egy 37 éves nő, aki mindig üres lakásra megy haza? Akinek a barátai már családosok, messze vannak, kapcsolatban élnek. Akinek nincsennek szülei, a testvére is éli az életét. Állandó éjszakás , ezért a gyerekek az apjuknál szinte mindig. Hol találhat valaki barátokat akivel eljárhat néha szórakozni, beszélgetni? A társkeresőn szexet akarnak, barátságok nem hinném, hogy nagyon szövődnek. Barát kereső pedig nem nagyon van.
Szerintetek van megoldás? Tornázok, zenét hallgatok, de igazából érzem, hogy egyre magányosabb és szomorúbb leszek. Pedig még csak 37 vagyok. 
Ingyen szex ?
Az a természetes hogy fizetni kell érte ?
Ezt eddig nem tudtam.
Azt gondoltam hogy két (vagy több) ember közötti egyetértés, közös akarat, bizalom és szerete ajándéka a szeretkezés, minden dolog között majdnem alegjobb, attól csak az jobb ha a szerelmeddel teheted.
Az szex ingyen van, nem szokás fizetni érte !
Mellesleg a nőknek pont akkora szükségük van rá, sőt, amennyi idegbeteg hisztérikus kiabáló nőszemélyt láttam már és mennyire nem látni a férfiakon.
Felelősség ?
Mi , ki iránt ?
Egy dugásban mi a felelősség , amióta van gumi és fogamzásgátló ?
Ezt részletesen fejtsd ki kérlek.....
A világ változik és aki nem változik vele együtt, az magának is csak bajt csinál.
Szia VadVirág!
Én ugyan házas vagyok, mégis sokszor éreztem, hogy szívesen ismerkednék emberekkel, így találtam erre:
http://www.mozogjunkegyutt.hu/
Regisztráltam ugyan, de nem használtam rendesen. (lehet nem is fogom, mert lusta vagyok, és, ha jobban belegondolok nincs is rá szükségem, inkább csak unatkoztam.) Viszont kapom a hírleveleket, ahol sok érdekes programot ajánlanak. Ez nem társkereső.
Másik: a tévében láttam egy társkereső "irodát", vagy inkább rendezvény szervezőt, ami nekem nagyon megtetszett (egyik barátnőm miatt figyeltem fel rá, akit azóta rá is beszéltem, most szombaton megy egy programjukra):
http://www.randigo.hu/
Erről már nyitottam egy topicot is, ugyan volt sok hozzászóló, de ami volt az hasznos:
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=274182
Bocsika, én a neten a szerelmet találtam meg, és 38 éves voltam...:) Szóval nem szabad feladni, mert akkor tényleg vége... És a netet sem kell leírni,mert mindig mindenben benne van a lehetőség
És görcsölni tilos... Mindig minden akkor sikerül, amikor az ember pont nem akarja..:)
Kedvesem,
az képtelenség, hogy mindenkinek meg akarnánk felelni.
Szó se róla!
A legfontosabb, a saját család, a saját gyermek, a saját háztartás, s csak azután jö(het)nek a többiek. Meg a saját munkád!
Őrizd meg a saját énedet, se ne akarj mindenkin segíteni! Ez nagyon fontos.
Azután olyan rövid az életünk, azokat szeresd, azokkal foglalkozz akik bármiképpen építik a lelkedet! Aki bánt, azon lépjél keresztül. Szóra sem méltast. Igaz, bitang nehéz megtartani.... De gondold azt, hogy az egér rágja le a fülüketa gonoszságaiért! Ne törődj velük! Ha mindenkiért sírnánk akik abban lelik örömüket, hogy gonoszkodnak velünk, másból sem állna az életünk, mint sírásból!
Ne harcolj, lépjél át a Téged bántókon!
S, mondjad meg,írjad meg, hogy - olyan rövid az élet, nincs időm Veled tipródni, Kedves... ezt így bele a kettő szeme közé...
Hidd el, ennél jobb módszer nincs. Én már többször alkalmaztam.
Aztán a legfontosabb: az egészség! Hidd el, nem üres szó, igazat takar. Ha van egészséged, minden van. Után következik a boldogság, amiért Te vagy felelős. Elsősorban a benned meglévő boldogságban! Mindenkiben van boldogság, de kevesen tudják átérezni, pláne átadni!
*
Szép, nagyon szép életet kívánok Neked!
*
Igen már itthon végre.Még gyorsan benéztem,aztán megpróbálom rávenni ezt a bestiát,hogy menjünk végre fogat mosni,és fekvéééés..
Nagyon fáradt vagyok.
Jó éjt mindenkinek és fel a fejjel!!
bocsi, kicsit kikapcsoltam :)
gondolom, Te már otthon a kistündérrel :)
szép estét Nektek! :)
Igen,már óvodás a drágám,de előtte már bölcsibe is járt,mert áprilisban lesz már két éve,hogy visszajöttem dolgozni.
Most per pillanat dolgozok,de a vasárnap viszonylag nyugis nap szokott lenni,így tudtam netezni.
Meg nemsoká jön a váltás.A lányom pedig a kereszszüleinél töltötte most a hétvégét,amint hazaérek,hozzák is haza.
Már hiányzik.
és jár már oviba?
és Te dolgozol?
most hol van? otthon vagytok? mi volt a hétvégi program? :)
Az én barátom meg gyakran annyi programot szervezett a saját baráti körével, hogy sokszor esélyem se volt, hogy én is összehozzak hasonlót. Persze néhányszor eljött az én barátaimhoz is, de inkább az ő társaságával jártunk össze. Szerencsére a barátaim nem tettek ezért szemrehányást, megértették, és nem maradtak el mellőlem. :)
Most, hogy már nem vagyunk együtt, nem tudtam, hogyan viszonyuljak azokhoz a barátaihoz, akikkel időközben én is baráti viszonyba kerültem. Először úgy gondoltam, hogy inkább nem tartom velük a kapcsolatot, mert a barátomra emlékeztetnének, de ők keresnek, és szeretek is velük lenni.
"Hogy építheti le egy ember egy másiknak a baráti körét?! Ezt hogy lehet engedni?"
Hát ez úgy működik, tudod, hogy az ember nagyon szerelmes lesz egy másikba, és nem vesz észre/elnéz neki bizonyos dolgokat. Neki soha nem volt kedve az én barátaimmal elmenni sehová,, ha elmentünk, pofákat vágott, megjegyzéseket tett nekik, róluk, végül már nekem sem volt kedvem közös programokat szervezni.. Ha külön programot szerveztem volna a barátaimmal, véletlenül pont aznap este halálos kórság (=nátha) támadta meg, és mártírarccal közölte: menj csak! Természetesen maradtam. Sok ilyen volt, a vége sértődés, és a barátok elmaradtak.
Most már látom, nem lett volna szabad, de akkor takart mindent a rózsaszínű szemüveg. Azóta elbúcsúztunk egymástól. De soha senki másnak nem engedem ilyen mértékben befolyásolni az életetemet!
jó volna kötetlenül beszélgetni, barátkozni... :)
(annak ellenére, hogy többünk mögött ott a család és a barátok - mégsem akarunk rájuk ülni)
és remélem, hogy VadVirág is visszatalál és jól érezzük itt magunkat :)
Szerintem is kialakulhat akár egy baráti társaság is. :)
És nem tudom, a topic indító olvassa-e a hozzászólásokat, de azt szeretném mondani neki, hogy nyugodtan írjon, szerintem itt jónéhányan értjük, hogy miről írt, és nem bántani akarjuk, hanem másokkal együtt beszélgetni arról, hogy mitől érezzük magunkat magányosnak, mit tehetünk ellene, ki hogyan éli ezt meg, és még bármi, amiről szívesen beszélgetünk. :)
A gyerekeket én is nagyon szeretem :)
:)
én nagyon szeretem a gyerkőcöket :)
itt a lépcsőházban is van jó néhány - jó haverságban vagyunk :)
és az egyik barátnőm (szintén válnak :( ) kishuncutja is nagyon édes kis dumagép! :)
"...addig, amíg valaki nem tanulja meg egyedül is jól érezni magát, addig akárhányan is lesznek körülötte, mindig magányos marad."
ebben osztom a véleményedet :)
Kedves birerzsi, most viccelődsz azon amit írtam, vagy valóban te is így gondolod?
Van olyan helyzet az életben, amit ez a közmondás hűen tükröz:
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez.
Sok férfi mozgolódik még sportrendezvényeken, edzőtermekben, autóversenyeken, autó és motor kiállításokon, túrakocsi bajnokságok közelében, autós találkozókon, barkácsáruházakban, horgász egyesületekben, túrázók között stb..
Én csak a barkácsáruházat emeletem ki a sok helyszín közül, mert még jobb így is nyitni az új felé, mint önsajnálatba menekülve elbújni a világ elől.
Szerintem addig, amíg valaki nem tanulja meg egyedül is jól érezni magát, addig akárhányan is lesznek körülötte, mindig magányos marad.
egyelőre én sem társra vágyom...
nekem még frissebb az "élmény" :)
és szerintem a topic témájából adódóan társaságra vágyunk (azt hiszem nem csak a magam nevében beszélhetek)
én azt hittem, hogy - mint korábbi tapasztalataim alapján - itt is kialakulhat egy (baráti) társaság...
Igen,néha nekem is hiányzik egy férfi,aki megölel,akihez odabújhatnék,de hát az most speciel nincs.
Mondjuk most még nem is igen vágyok párkapcsolatra,de hát nekem még frissek a "sebek",sőt még nem is igazán vagyok túl a férjemen,a házasságunkon.Őszintén szólva még most sem tudom elhinni,hogy válunk.Mintha nem is velünk történne.Nálunk nem volt semmilyen nagy balhék,verekedés,nem csalt meg senki senkit,hanem...hm...nem is tudom.Elmentünk egymás mellett,meg nagyon különböző az egyéniségünk,és ez az utóbbi 1-2 évben már nagyon kijött,egymás agyára mentünk.
A kislányunk?Hát ő egy tündér,amúgy meg,mint 100 fiú összegyúrva komolyan mondom.
De persze imádom.Meg az apja is,aki hála istennek ugyanúgy megmaradt apjának.Jön,hozza-viszi,foglalkozik vele.
Na,de ennek a topicnak nem ez a témája.
