Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Magányos vagyok.
Létrehozva: 2011. január 25. 16:46
Nagyon magányos vagyok. Mit tehet egy 37 éves nő, aki mindig üres lakásra megy haza? Akinek a barátai már családosok, messze vannak, kapcsolatban élnek. Akinek nincsennek szülei, a testvére is éli az életét. Állandó éjszakás , ezért a gyerekek az apjuknál szinte mindig. Hol találhat valaki barátokat akivel eljárhat néha szórakozni, beszélgetni? A társkeresőn szexet akarnak, barátságok nem hinném, hogy nagyon szövődnek. Barát kereső pedig nem nagyon van.
Szerintetek van megoldás? Tornázok, zenét hallgatok, de igazából érzem, hogy egyre magányosabb és szomorúbb leszek. Pedig még csak 37 vagyok. 
Szia! :)
Jaj neeem! - én már nem a kapcsolatot siratom!
Igenis tudom, hogy nekem még így is ezerszer jobb, mint ha ittmaradt volna... - sőt! Hálás vagyok a sorsnak, hogy megszabadultam a kapcsolattól! (jó volna már az emlékétől is...)
Nem, nem ütött meg... de feszültség az volt nem kevés... így utólag már tudom, hogy az állandó hazudozásai és mellébeszélései miatt (ma már tudom, nagyon csúnya múltja van... és ez kíséri a jelenben is! szerencsére én ennek már nem vagyok a részese... de még elszenvedője igen... - ez egy hosszú történet, nem részletezném)
És hálás vagyok, hogy lelki sérelmeken kívül más veszteségem nincs (nem vontam be a lakáshitelbe, nincs közös tulajdonunk, nincs közös gyermek - aki összekötne bennünket)
Szóval szerencsés vagyok!
És hálás, hogy neki marad a koszos élete, én lehetőséget kaptam egy tiszta, boldogabb életre!
Úgyhogy ezzel tisztában vagyok!
És szerencsés abban is, hogy szerető család és igaz barátok vannak mellettem...
Csak valahogy néha mégis nagyon nagy és fájdalmas a csönd... :)
De most már nem keseregni szeretnék!!!
Mesélj inkább a "minden lében kanál 3,5 évesről" :)
Sziasztok lányok!
Ilyenkor,amikor az üres lakásba mentek haza,gondoljatok arra,hogy még mindig inkább az üres lakásba,és még mindig jobb így,mint annak,akit üt-ver a férje/barátja,állandó a veszekedés,feszültség a négy fal között.Jó persze,nem ezt kell alapul venni,de ebből a szemszögből is lehet nézni.
30 éves vagyok,válófélben és van egy gyönyörű,minden lében kanál 3,5 éves kislányom.Tavaly októberben költözött el tőlünk a férjem.Nem,nem megcsalt,már régóta éreztük,hogy valami nagyon nem klappol,végül leültünk és megbeszéltük,hogy elválunk,mert ez így senkinek sem jó.Azóta ketten vagyunk a kislányommal,de mégsem mondanám magam magányosnak.Ó,egyáltalán nem.Dolgozok,lefoglal a kislányom is ugyebár,vannak jó fej szüleim,barátaim,kollégáim.Szóval elvagyok.És nem mondom,hogy néha nem hiányzik egy ölelés,vagy hogy legyen kivel megbeszélni a napom(erre most az anyukámat "használom"
),de így is jó.És nekem is van olykor,hogy egyedül vagyok otthon,mert a lányom valamelyik nagyszülőnél,apjánál vagy keresztszüleinél van,és néha rám is rámtör az érzés,hogy nem jó egyedül lenni,de olyankor meg a fent említett dolog szokott eszembe jutni,hogy még mindig inkább így.Annal mennyivel jobb,aki mellett van pasi,de lealázza,nem törődik vele,ne adj' isten üti?Hm?Ugye,hogy semmivel.Meglátásom szerint nagyon sokan élnek rossz párkapcsolatban,házasságban,de nem lépnek,mert hogy így eltudja magáról mondani,hogy van mellette valaki.
Szóval fel a fejjel!Lesz ez még így se!
Igen, én is csak a kollégámnak tartom most már, akivel a munka miatt/kapcsán beszélgetek, de ennyi.
A kölcsönösség szerintem is az egyik alapja az igazi barátságnak!
ez is ismerős...
de most már tudom, hogy ez nem barátság...
persze, jóban vagyok vele, mert nem szeretek haragudni... de nem tartom a barátomnak... egyszerűen egy kolléga... persze néha elmegyünk együtt vásárolgatni, beszélgetünk munkán kívül is, de nem a barát kategória
ahogy írod, a barát együtt örül és mellette van a bajban is... és szerintem akkor igazi, ha ez kölcsönös...
szerencsére, nekem (is) vannak ilyen BARÁTAIM! :)
sokat írtok a párkapcsolatról.
engem a megszűnt barátságokban az bánt, hogy x irigy, mert neki nem lehetett gyereke és az enyém egészséges, így megpróbált fúrni engem.
y oldalát piszkálta az, hogy kellett táppénzen lennem a babával, hogy megmaradjon és hajj de rohadt jó volt nekem, addig a pár hétig nem kellett dolgoznom - nagyon fájt ez y-nak, holott fogalma sem volt, milyen teljes ágynyugalomra ítélve 7ekig úgy élni, hogy csak pisilni kelhetsz fel, bezártan a 4 fal között.
z-nek az lett a baja, hogy már nem tudtam részt venni az esti programokban, házibulikban, mivel fáradékony kismamaként már este 8-9kor álomba zuhanok. az persze nem jutott eszébe, hogy délután csavarogjun valahova...
végtelenségig tudnám sorolni, mennyire ostobák az emberek....
:)
Te is vidékről jöttél fel Budapestre?
ok
már az előbb kívántam Neked sok szerencsét! :)
na látod , te is nyitottságról beszélsz és arról, hogy meg kell valamit próbáln:)és arról, hogy bármi előfordulhat...mint ahogy fentebb én is azt tettem a környezetváltozással kapcsolatban :D
ugye mindenre van példa meg az ellenkezőjére is?:)
persze, értem én... :)
a múlt pedig elmúlt...
Nem tudom biztosan, hogy ki nem fog kihasználni, de az igazi barátaimat évek óta ismerem, sokféle szituációban voltunk már, úgy érzem, ismerem őket. A nyitottság nagyon fontos, tényleg csak úgy lehet valakit megismerni. :) És igazad van, fontos a bizalom, de mindjárt egy barátság kezdetén az ember nem oszt meg még mindent, az csak fokozatosan alakul ki. Nálam így volt. :) És szerencsére inkább pozitív élményeim vannak a barátaimmal kapcsolatban.
A volt barátomról pedig én is azt hittem, hogy nemcsak egy pár vagyunk, hanem barátok is, és nagyot csalódtam benne...
szia, és honnét tudod, hogy ki az igazi, aki nem fog kihasználni?
2 és fél évig éltem együtt azzal az emberrel, akiről azt hittem, ő az igazi, akire rábíznám az életemet...
és kihasznált, és eldobott...
ugyanez előfordulhat baráttal is... - ha így állunk hozzá, akkor a bizalmatlanságunkkal minden ajtót bezárhatunk...
persze én sem arra gondolok, hogy bárkit beengedjünk az életünkbe, pláne nem a lakásunkba...
de szerintem nyitottnak kell lennünk egymásra és a világra! :)
(elmondom, hogy az egyik barátnőm - akit szintén itt ismertem meg a fórumon, jó pár évvel ezelőtt - egy ilyen fórumos csapatot meghívott magához... és én, mivel akkor még vidékről jöttem, szállást is kaptam nála - pedig akkor találkoztunk először -- azóta viszont nagyon jó barátságban vagyunk!) :)
hello! szerintem sem attól lesznek barátaid, ha boldog-boldogtalant beengedsz az otthonodba. találkozni szinte bárhol lehet.
a nyelvtanfolyam jó ötlet, én is gondoltam rá, csak most az anyagi keretem igencsak szűkös.
Sziasztok!
Egyetértek Veled!Néhány barát tud igazi barát lenni, akikkel kölcsönös a bizalom, és szoros a barátság. És úgy gondolom, hogy akkor hívsz meg valakit az otthonodba, ha már érzed, hogy nem fog kihasználni téged. Ettől persze még kellenek olyan barátok, vagy inkább ismerősök, akikkel szintén jót beszélgetsz, vagy szerveztek valami programot, néha összefuttok, de tudod, hogy az nem annyira bizalmas barátság.
ok, bocsánat!
sok szerencsét!
nos amíg nem próbálod nem tudhatod...
én meg ezer másik története tudok akiknek bejött..
mindenkinek a maga megoldása:)
az alkalmi munkákból meg elég..nem vegetálni szeretnék..:)
.
Szia!
És gondolod, hogy ott jobb volna?
Szerintem még magányosabb lennél... - de ez az én véleményem!
Én azt gondolom, ha elfutunk a helyzet elől, amibe kerültünk, attól még nem fog megoldódni a problémánk.
Tudom, hogy a mai helyzetben nehéz pl. munkát is találni, de nincs lehetetlen!
A barátnőm például egyedül neveli a két lánykáját, amikor néhány éve épp a születésnapjén kapta kézhez a felmondólevelét.
Ő ezt ajándéknak és megváltásnak értékelte, mert már majd' megfulladt a munkahelyén.
Voltak nehéz napjai - de kinek nem?
És azóta is mindig adódott számára lehetőség, hogy fenntartsa önmagát és nevelje a gyermekeit.
Szóval fel a fejjel és csak optimistán! Ha egyelőre fix munkát nem is találsz, valami alkalmi biztosan sikerül!
hello magányosk:)
dettó ugyanez mint nálatok..ez kissé megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül a problémával:)
tetézve avval, hogy én még állást sem találok...
most azon gondolkozom, hogy lakást eladom és elhúzok valahova külhonba munkát keresni, szinte mindegy hol vagyok egyedül.
na kizokogtam magam a vállatokon:D
Ahhoz, hogy valaki barátnőket hívjon meg a lakásába, egy adag bárorság is kell. No meg, erősség, hogy ne hagyja magát kihasználni. Pl. ha 2 szem port találnak nála a barátnők, elterjeszthetik, hogy X-nél mekkora koszosság van. Ki is használhatnak a barátok: add nekik ajándékba a körömlakkodat, rúzsodat, rendszeresen hozzádjárnak újságokért, amiket huszasával visznek, és még úgy tesznek, hogy örüljél, hogy barátkoznak veled.
Lehet, a topikindítónak is sok ilyesféle "élménye" gyűlt össze, azért nem csődít be a lakásába boldog-boldogtalant. Ja, és még meg is lophatnak. Nem biztos, hogy jó, ha az ember lakása átjáróház.