Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Magányos vagyok.
Létrehozva: 2011. január 25. 16:46
Nagyon magányos vagyok. Mit tehet egy 37 éves nő, aki mindig üres lakásra megy haza? Akinek a barátai már családosok, messze vannak, kapcsolatban élnek. Akinek nincsennek szülei, a testvére is éli az életét. Állandó éjszakás , ezért a gyerekek az apjuknál szinte mindig. Hol találhat valaki barátokat akivel eljárhat néha szórakozni, beszélgetni? A társkeresőn szexet akarnak, barátságok nem hinném, hogy nagyon szövődnek. Barát kereső pedig nem nagyon van.
Szerintetek van megoldás? Tornázok, zenét hallgatok, de igazából érzem, hogy egyre magányosabb és szomorúbb leszek. Pedig még csak 37 vagyok. 
Kedves TJ, már megint "összetalálkoztunk". A negatív hozzáállás szakértője.
Kedves Vadvirág! Ne érezd magad hibásnak, ettől nem lesz jobb a helyzet. Találd meg a boldogságodat. Tök jó ötletek voltak lentebb, hátha valamelyik bejön :-) Sosem lehet tudni...
Hát VadVirág...
Az önsajnálaton kívül, látod a Te felelősségedet is a kialakult helyzetedben?
Ha az apjuk vigyáz rájuk éjszaka, akkor nem lehetnek nagyok.
Nekem sincsenek barátaim. Én egyedül nevelem a gyerekemet, délután, este már sehova nem tudok elmenni.
Szeretek a lányommal lenni, de nagyon magányos vagyok.
Első a gyerek, ez egyértelmű. Nem tudom, itt milyen korúak lehetnek, szerintem nem olyan kicsik, ha éjszakai műszakba megy mellettük dolgozni az anyjuk.
De manapság nem olyan könnyű új munkát találni, ha felmondasz, ezer másik ugrik a helyedre, és nagyon nehéz a fővároson kívül elhelyezkedni. Persze függ a szakmától is..
De ha valaki teljesen magányos, nincs kivel megbeszélnie a dolgait, a gyerekek is csak eideig-óráig vígasztalnak.. Amikor este elalszanak, és te egyedül ülsz a szobában, nincs kivel megbeszélned, mit mondott neked aznap Ilonka a könyvelésről, mivel idegesített fel az ügyfél, mivel jött a főnököd, üresen áll a fenyőfád karácsonykor, mert senkid sincs, akinek te jelentenél valamit, szilveszterkor egyedül bámulod éjfélkor a tévéműsort...
Nos, ilyenkor jól jön egy-két kedves, baráti együttérzés.
Szükségünk van a gyerekeinkre, a szeretetre, amit ők adnak nekünk és amit mi nyújtunk őnekik.
De egy barát és egy társ egészen másfajta érzelmeket jelent.
Szerintem..
Kedves Vadvirág, azt javaslom, hogy keress a szülővárosodban, szülőfaludban olyan működő alapítványt, egyesületet, akik fontosnak érzik, hogy kicsi összetartó közösségként formálják egy nagyobb közösség, város, vagy falu életét, akiknek az értékrendjével azonosulni tudsz. (Ha nincs ilyen, akkor hozdd létre TE!!!)
Az általuk szervezett programokra te is elmehetsz akár a gyerekekkel, akár egyedül(témától függően),ott is lehet emberekkel ismerkedni, barátkozni, de akár bele is folyhatnál aktívan, önkéntesként az ott folyó munkába.
Az önkéntes munka nagyszerű , egyrészt mert erőt ad, segíti helyrebillenteni az önértékelésedet, célt ad, mert az érezheted fontos vagy, hasznos mások számára is, másrészt pedig jót is szórakozhatsz közben, új arcokat, embereket ismerhetsz meg; új barátokat találhatsz és lehet, hogy ott találkozol majd a nagy Ő-vel!Csak legyél nyitott az újra!
Másrészt szervezhetsz több olyan alkalmat is (amit a gyerekeid kora enged, behatárol), hogy vásorolni mész barkácsáruházakba, olyan eszközökért, amire egyébként is szükséged van a saját háztartásodban.
Nézelődés, vásárlás közben ha tanácstalan vagy, bátran kérj segítséget az ott épp vásárló férfiaktól; hidd el nagyon sokan valóban segítőkészek, és ugyanolyan sokan azért mennek ilyen helyre, mert ők is a társukat keresik, mint te.
De akár a kollégáidat is hívhatod közös programokra. Egy palacsinta parti otthon, vagy teadélután egy pakli kártya felett néhány zsírosdeszkával igazán nem lehet a világ pénze.
Nem tudom, hogy mióta vagy egyedül, mióta éltek külön a férjedtől, de időre van szükséged ahhoz, hogy azt az elmúlt kapcsolatot, ha még nem telt legalább fél-1 év, helyretedd magadban.
Ha abból levontad a megfelelő következtetéseket, akkor a következő pasi, akit bevonzol majd, az biztosan már más lesz. Ha a saját hibáidból képes vagy tanulni, akkor jobb érkezik hozzád!
Ha azonban görcsössé és merevvé válsz, akkor olyan leszel, mint a merev kezű ember: minél inkább szeretnél megfogni egy poharat, annál inkább a merev kezeddel le fogod verni azt.
A tornát pedig jobb csoportosan egy klassz lánycsapatban művelni, keresd meg őket, attól még a kedved is jobb lesz!!!!
A tesódat is hívhatod hozzád, csak nyaggasd nyugodtan, ha szeret és fontos vagy neki, ő is alkalmanként biztosan keresi majd a társaságodat, de te is mehetsz hozzá.
(És adj hálát mindazért amit eddig elértél 37 éves korodig, mert a hála megnyitja a szívedet! Onnét nézd a világot, hogy mennyi mindened megvan már!!!!)
(
Én kis tudatlan!
Nem is olvastam!
Óhh...
Én sem tudnám.
Estig van pár óra.... evvel nem foglalkoznék..
Az is más ha egy házaspár van ilyen helyzetben, és egy egyedülállónál is más.
Nem vagyunk egyfomák, én nem tudnám csinálni nőként, semmi pénzért.
Így van. Nekem is a gyerekem áll első helyen.
Nem tudom, hogy a topikindító napközben mennyit lehet a gyermekeivel?
Hisz ha éjszakás, akkor mondjuk alszik 14-ig, utána mehet értük a suliba, óviba.
Nem tudom.
Nekem furcsa.
DE a szükség, ahogy írtad is: nagy úr.
Igen, én sem maradnék ilyen helyen.
Ha a gyerekemmel való együttlétet ilyen módon befolyásolná, huss munka!
Nem bírnám ki nélküle!
Egy barátnő?
Egy kolléga, aki esetleg közelebb áll hozzád?
Ha nem is hétköznap, de hétvégén beülhettek valahova!
Cuki, kávézó, stb.
Nyitnod kell valaki felé, mert amúgy tényleg elveszel.
Munkahelyet nem tudsz változtatni?
A gyerekek is nagy örömet tudnak szerezni!
Már nem aktuális a dolog...
De nem a mh miatt. a legjobban fizető munkahely lehetne, ha a gyerekeim rovására menne a dolog-felállnék, ahogy annó fel is álltam, és máshová mentem.
Bocs, de nem értek egyett veled!
Miért hagyná ott a munkáját, ha tudsz neki másikat akkor mond ezt, a mai világban örülhet az ember ha van munkája, nem ugrálhat kénye kedve szerint a munkahelyek között.
Meg most hogy egyedűl van miből fizeti a rezsit és miből eteti a gyerekeket? Egy régi jólbejáratott munkahelyet az ember nem hagy csak ugy ott. Ez az én véleményem.
Néhány ötlet:
1., Nincs meló helyen senki, akivel jól meg vagy, meló utána lehetne egyet dumálni egy pohár bor, kávé, akármi mellett?
2., Kutyasétáltatás közben a többi kutyás közt sincs senki szimpi, akivel többször összefuttok, akivel pl elvihetnétek együtt a kutyákat mondjuk messzebbre séltáni vagy kirándulni?
3., Tornázás közben sem alakult ki a többiekkel semmi? Nem egy fix órára jársz?
4., Nem tudod régebbi osztálytársakkal, barátokkal felvenni a kapcsolatot fb-n vagy iwiw-n? Mondjuk egy új fényképük kapcsán?
5, Nem akarsz beiratkozni valamire? Pl salsa vagy nyelvtanfolyam? Legalább programod is lesz, okosodsz vagy mozogsz és hátha alakul valamilyen barátság is...
6., Szomszédokkal se lehet bandázni? áthivni egy kávéra pl?
7, Gyerekeid barátait nem hivod át magatokhoz, akár valamelyiknek az anyukáját is megkérheted, hogy jöjjön át segiteni :-)
Szia vadvirág!
Ne szomorkodj, hiszen még olyan fiatal vagy , előtted áll még az élet java.Nincsennek barátnőid? Biztosan van legalább 1 aki barátkozik veled.A munkahelyeden nincsennek nők? Csak van 1-2 akivel dolgozol, próbálj velük baráti kapcsolatba kerűlni, példáúl amikor nem dolgozol hívd meg az otthonodba egy teára, kávéra, egy kis sütire, meglátod ő is viszonozni fogja és máris nem vagy egyedűl.Ha kialakúl a barátság, akkor elmehettek a barátnővel vásárolni, vagy beűltök egy moziba és mindjárt van rá lehetőség hogy veled szembe jön egy úriember, megtettszetek egymásnak és azután megy minden az útján.Persze ehez sok idő kell, de neked van még sok-sok időd, mondom:FIATAL VAGY!! De elmehetsz a gyerekeiddel is kirándulni, moziba ,sétálni stb. járj emberek közé és meglátod rádtalál a szerelem. Üdv. Banya
Inditottam a HUSZ-on, és megmondták.
A cime, hogy miért könnyű/nehéz szexpartnert találni.
Sok hányadék kozott volt 2 ertelmes hozzazsolas, azt mondták, azért, mert az alapjan, amit kerdezgetessel megtudtak rolam a topicban ezügyben, én nem szexpartnert, hanem társ-lightot akarok, és az pont ugyanolyan nehez kategoria, mint bármilyen társatalálás. És én ezt elfogadtam okosságnak.
Valahogy megértelek. Veled egy idős vagyok, se kutyám se macskám, soha nem voltam férjnél és gyerekeim sincsenek. Az összes barátom már családos. Rendszeresen találkozunk , de ettől még nem leszek kevésbé egyedül