Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem várom a karácsonyt!
Torolt_felhasznalo_815199
Létrehozva: 2010. december 20. 10:00
Nem várom a karácsonyt!
Gyerekkoromban is nyomasztóak voltak az ünnepek, köztük a karácsony is!
Talán ez az oka, hogy karácsony környékén már rámtör a szomorúság.
Nincs kedvem készülődni. Nem érdekel az egész felhajtás.
Persze lehet az is az oka, hogy nálunk nincs összetartó család és sajnos a karácsony mind a mai napig nyomasztó a párom szüleinél és
az én szülőmnél is.
Úgy tűnik a gyermekkori nyomorúság elkisér felnőtt koromban is. Egyszerűen a múlt még mindig itt van, és gyakran visszaköszön.
Egészség az van (a páromnak és nekem főleg, a szülőknek már nem igazán) és tudom, hogy ennek legalább örülni kell.
Jó lenne azért olyanok fórum írásait is olvasni akik lelkében - főleg karácsonykor - ott a szomorúság.
Igen, nyugaton "bulisabb" a karácsony, nem annyira kötelezően szentcsaládos mint nálunk.
De a vidámabb, kötetlenebb jellegéből mi csak a béna munkahelyi kípszmájling partikat vettük át... sajnos
Megdumáltuk!
De a pasi az enyém!
Nekem már régi vágyam, hogy el kéne törölni a karácsonyt.
Vagy legalább elutazni ilyenkor egy arab országba, ahol nem ünneplik.
Tök ugyanilyen.
Rohanunk, főzünk, idegeskedünk egész nap, még egy kicsit takarítani is kell, meg felmosni, utána feldíszíteni a fát, szúr a levele, de nem baj, estére, mire mindennel kész vagyunk, totál kiborulva beájulunk a fa alá.
Úgy látom, hogy csak én vagyok most a topicon. Tegnap reggeltől ma 17 óráig tiszta ideg voltam. Úgy éreztem semmivel nem leszek kész. A mosógép elromlott, a villanykörte kiégett, de ahogy olvastam az előbb másnak nagyobb gondjai voltak.
Ma csak a párommal ketten vagyunk. Párszor összevesztünk, mert én idegbajos vagyok szerinte. Ez mondjuk igaz is, de erősen rátett az, hogy a számítógéphez ragadva láttam egész nap, miközben én rohangáltam a konyhában, főztem, mosogattam, kicsit díszítgettem a lakást. Aztán megint ideges lettem, mert nem volt időm takarítani és minden tiszta por. Na ez már így is marad.
Kb.:17 órakor nagyjából végeztem a főzéssel és ledőltem a TV elé, aztán meg leültem a számítógéphez.
Na ilyen most nálunk a szenteste, de nem érdekel. Fáradt vagyok, álmos vagyok és csak arra vágyom, hogy kipihenjem magam.
Holnap jön az én családom (2 fő), vasárnap pedig anyósékhoz megyünk.
Nektek milyen eddig az ünnep?
Tényleg vannak vicces momentumok a karácsonyi készülődéskor, bár én sajnálom a halat.
Sajnos a saját problémánkat nem látjuk ilyen viccesnek. Lehet ha kívülről szemlélnénk a dolgokat, akkor mi is nevetnénk magunkon.
Nagyon szomorú lettem, ahogy olvastam a soraid. Nagyon sajnálom a gyerekeket. Remélem megcsinálták az autód, és a szüleidnél tudtál karácsonyozni.
http://www.youtube.com/watch?v=DqenQE6qWUc
Errol olvashattok a Naturszigeten...
Kis vidámság a Velvetről, Sokorai fórumozó tollából, köszönet neki, megnevettetett :)) És azért rakom pont ide, hogy ne csak rinya legyen errefelé. :)
„Én annyit tudok hozzátenni, hogy 3-ra megyek a híres vendéglőbe a halászléért, mert most nem főzzük, hanem vesszük, bár fiam mondta, ő megcsinálná, de közöltem, hogy nem akarok pikkelyeket látni a konyhában, erre felvilágosított, hogy a tükörpontyon nincs pikkely, de ennek ellenére nem akarok egyben sem halat, mert tavaly is , amikor fejbe kólintotta az eladó úr az egyik hatalmas üzletlánc halas részlegén, nem teljesen múlt ki (a hal) és furcsa dübögés hallatszott a csomagtartóból a hazafelé vezető úton, mire én ijedten leparkoltam, hogy biztos a motor, de mondta a gyerek, hogy az elöl van, de tényleg nem az volt, hanem a félig kimúlt hal ugrált a duplanejlonban a csomagtartóban, mert rosszul vágták kupán.”
Rájöttem, mi a bajom a karácsonnyal. Ami az összes többi ünneppel is. Hogy hivatalos. Kötelező. Ki van adva, hogy na most ünnepelni KELL. Persze most mondhatjátok, hogy már mért kellene, de valójában igenis kötelező. Társadalmi elvárás, hagyomány, szabály. Hogy mennyire nem szabadon választható, azt jól mutatja, hogy próbálj csak kibújni alóla, vagy akárcsak jelezni, hogy te nem annyira szereted. Renitens leszel. És valószínűleg ez még a legenyhébb jelző, amit rád fognak aggatni.
Nem szeretem az ünnepet. Azt a hétköznapot szeretem, amiből ÉN csinálok ünnepet. Minden külső ráhatás, mézeskalács és Jing bells nélkül.
Amikor munka után megyek hazafelé, gondolok egyet, beugrom a boltba, veszek pár szelet szép tarját meg egy üveg bort, hazamegyek, kimegyünk az erkélyre, sütögetünk, iszogatjuk a bort, átöleljük egymást, és érezzük, hogy most jó. Egy ilyen pillanatnak a karácsony a lába nyomát nem csókolhatja meg.
Én is ezt ismételgetem :))
Ami némi vigaszt nyújt, hogy van olyan családtagom, aki szereti (anyám pl. imádja), de ettől én még nem fogok szeretni. Most még itt vagyok a kis munkahelyemen, és alig várom a vasárnapot, amikor megint itt leszek, végre TÚL mindenen. Eszegetem majd a rántott halacskát, hallgatom a munkatársaim élménybeszámolóját, és élem újra azt az életet, amit szeretek.
KITARTÁS, még két nap és túl leszünk rajta!
Sziasztok! Én ma már gyűlölöm a karácsonyt! Gyermekkoromban a 2 lánytestvéremmel együtt mi mindig csaodálatos karácsonyban részesültünk . Reggel fenyődíszítés ,jó illatok sütés -főzés ,kiöltözés ,nagyszüleim rituálés érkezése ,fényképezkedés ,vacsora ,ajándékozás ,desszert ,majd játszás ,és csicsika minimum másnap délig .
Aztán amikor elérkezett a különválás ideje a családtól ,na onnatól vannak nekem elátkozva ezek az ünnepek.Ma már csak a rettegés van,hogy mit -miből hogyan oldjak meg ,mert 2 gyerekes családanyaként albérletben ,vállalkozóként még üzletet is bérelve ,sokszor annak is örülök ,hogy csak egy havi elmaradásaim vannak . A szeptemberi beiskolázást még ki sem hevertem ,de máris nyakamban vannak az ünnepek .Ezért idén elhatároztam ,hogy a gyerekeimmel elutazok 2 hétre Révfülöpre a szüleimhez ,és végre újra átélem az ünnepek hangulatát .Nem tagadom örültem ,hogy a tankolás,pályamatrica ,és némi kp -vel a zsebemben tudtam elindulni a kis suzukimal,a 2 gyerekemmel ,és az 5 törpe schnauzerünkel anyuékhoz.Éreztem már induláskor ,hogy ez így túl szép ,hogy igaz legyen . Érzéseimet hamarossan az élet igazolta ,ugyanis a bak csomópontól az olajlámpám úgy döntött ,hogy megállás nélkűl világítani kezd . Természetesen az első lehetőségnél félreálltam ,ahol kiderült ,hogy nagy a baj ,és VÉGE!A szerelőm jó barát ,így elintézte ,hogy az autómat trailerrel elszállítsák a kútról a szervízbe ahol ma kiderül mi a gond .Természetessen ezt mind hitelre ,tehát még el sem kezdődött az új ÉV ,de én már adósságal indulok neki. 2óra várakozás után szegény barátosném megérkezett a legnagyobb dugóban ,hogy hazadeportáljon minket .Nem tudom nektek elmondani milyen érzés volt látnom a síró gyermekeimet ,hogy ennyire kudarcba fulladt az idei karácsonyunk . Itt ülök várom a telefont ,hogy hátha történik valami csoda ,és a szerelőm hív ,hogy mehetek a kocsimért ,és mégegyszer nekivághassak.