Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Utálom a munkahelyemet
Torolt_felhasznalo_428897
Létrehozva: 2010. október 26. 16:07
Kicsit lelkizni szeretnék.
Utálom a munkahelyem. Szar hangulat, állandó, ok nélküli lecseszések,kevés ember sok munkára, feszített tempó, ingatag irodai székek miatt állandó kényszertartásban való ücsörgés, emiatt állandósult, görcsös derékfájás... bizalmatlan főnök, ideges kollégák.
Nap mint nap egy-egy kolléganő elsírja magát. Gyakran én is.
Gyomorgörcsöm van, minden reggel, ez vasárnap esténként a komoly hányingerig kicsúcsosodik.
Ráadásul most az egyik kedvenc kollégám felmondott, és sírógörcsöm van emiatt.
Egyfolytában munkát keresek, és valószínűleg találok is, de addig valahogy bírjam ki.
Meséljetek valami pozitívat.
Ha volt valaki ilyen helyzetben, akkor hogyan élte túl...
szia!
10 év az nagyon sok idő egy rossz munkahelyen!
én ettől félek, hogy évek múlva is itt fogom húzni a rabigát.
ettől nagyon félek.
szia!
nagyon sajnálom, hidd el, hogy én is átéltem amit te.
már amikor beléptem ebbe az irodába, azt éreztem, hogy istenem, csak nehogy felvegyenek, nehogy... már akkor láttam a főnökön, hogy egy barom.
aztán felvettek.
én pedig elfogadtam, mert nem volt munkám.
igen, szajha vagyok.
neked kitartást kívánok, ne add fel te sem, hiszen az átlagos álláskeresési idő másfél év! tudom, hogy addig meg kell élni valamiből, és az ember önbecsülése is néha romokban hever, de hidd el, hogy találsz munkát!
Ne haragudj, ha nem teljesen a témára reagálok....
Nagyon szeretném már utálni én is a munkahelyem!!!! Több mint fél éve megállás nélkül keresek, nem is olyan rossz az életrajzom, de szinte sehova nem hívnak be, még egy tetves e-mail-t sem küldenek, hogy sorry nem te vagy akit szeretnénk!
Hátrány a gyerek, hátrány, hogy csak 3 év tapasztalatom van, s talán az is hogy nem 80 60 80 vagyok!
Elegem van, hogy egyszerűen lehetetlen munkát találni, százak jelentkeznek egy helyre, óriási szerencse kell, hogy kiválasszanak!
Kitartást Neked, és tényleg csak akkor válts, ha tuti az új hely, nehogy két szék közül a pad kerülj!
Voltam, ha nem is teljesen ilyen, de nagyon hasonló helyzetben. 10 évig bírtam, de csak azért, mert közben főnökváltozások miatt időnként kicsit jobb is volt. Pokoli nehéz volt. Aztán találtam más munkát, amit annyira megszerettem, hogy nem is munkaként élem meg. Most már csak részidőben, de igen nagy örömmel.
Fel a fejjel! Keress más munkát! Ha nem megy, ne add fel, egyszer biztosan sikerül, ha kitartó leszel. Addig meg összeszorított fogakkal, és a jobb munkahely reményében próbálj kitartani, és amennyire lehet lerázni magadról mindent, hogy ne készülj ki még jobban. Sok sikert, és kitartást!
igen
minden héten kétszer bejön a nagyfőnök, és elmondja a munkánkról a véleményét, ami SOHA nem volt eddig pozitív. néha beveszem a leszarom tablettát, és röhögök mindenen. néha viszont alig bírom visszafojtani, hogy beszóljak, néha meg bőgök. a másik kolléganőm az ilyen mítingek után szokott hisztirohamot kapni. egymást vigasztaljuk, de néha ő is kiakaszt.
néha arra gondolok, hogy összeszorítom a fogam, hogy akkor kibírom valahogy, mert nincs rosszabb, mint pénz nélkül lenni.
néha pedig arra, hogy ha még egy napot, hónapot itt kell maradnom, akkor tutira agyrákot kapok az idegtől, vagy megölök valakit.
az elmúlt három évben, amiót új a nagyfőnök, az emberek jöttek-mentek a cégnél. volt, akiket kirúgott, volt akiket kikészített annyira, hogy maguktól mentek el. ez azért sok mindent elmond a vezetési stílusról.
tulajdonképpen nem lenne ez csalás, hiszen "megrokkantam" a cégnél.
jó kapcsolat? hát a fene se tudja. gyerekkorom óta kezel. mondjuk sokat nem jártam nála, csak náthával.
de én amúgy az őszinteség híve vagyok, hazudni nem szeretek.
most hogy a kollégám felmondott, úgy néz ki, hogy még több munka szakad ránk. mire találnak ide új embert...
Hat vagy az oszintesegt valasztod (ehhez azert jo kapcsolat kell vele) vagy eljatszod, hogy alig tudsz menni...
Hangsulyozom: senkit nem akarok csalasra batoritani! Keress masik munkahelyet mindenkepp!
hát eléggé fosok a háziorvosomtól! annak idején, mikor előző munkahelyemről leépítettek, a passzív táppénzre sem írt ki.
ha jókedvében találom, akkor lehet hogy megteszi, de ha éppen nem, akkor meg lehet, hogy elküld az anyámba.
persze, tudom, nem rinyálni, hanem cselekedni!!!
Hat akkor mire varsz?
En 4 hetig voltam betegszabin.
hát akkor neked szerencséd volt...
mondjuk a derekam nekem tényleg fáj. két három havonta kicsúcsosodik annyira, hogy fájdalomcsillapítókat szedek, meg zsibbasztó kenőccsel kenegetem.
mennyi ideig voltál betegszabin?
Szia!
Teljesen átérzem a problémádat. Nekem is ez volt még ez év elejéig. Aztán lapátra tettek. Már a munkához való hozzáállásom kihatott a hangulatomra, a munkámra, a mh-i kapcsolataimra. És ráadásul otthon is mindig idegbeteg voltam. Aztán most nyár óta dolgozom megint. Itt jó a társaság, kedvesek a kollégák, jó a munka de a pénz kevés. DE nyugodtan fekszem le este és kelek reggel.. ÉS ha a mh-re gondolok nem vagyok görcsben. A régi mh-en volt, h bevettem egy xanaxot, h jobb legyen. De ez hosszú távon nem megoldás. SŐT! Válts minél előbb és addig próbálj valami jó dologra gondolni. :)
Sok sikert, vagyis inkább kitartást!
Szerintem se add fel.Hátha akad előbb - utóbb valami más hely és akkor meg tudsz szabadulni erről a helyről.
Egy alkalommal én is voltam úgy , hogy egysezr csak felálltam és azt mondtam ennyi volt.Otthagytam őket.
De jól tettem. Pár hónap múlva találtam másik munkát dupéla bérért.ű
Persze a mai gazdasági életben nem tudom hogy lehet találni , de elképzelhető hogy nem is sokára sikerül találnod valamit.
de jó neked.
én gondolkodok, hogy csak úgy felmondok, nem várok másik munkahelyre, hanem inkább otthonról keresek.
csak ehhez elég gyáva vagyok, túl sokáig voltam munkanélküli.
meg aztán, 37 vagyok, nem vagyok valami kelendő a munkaerőpiacon. 
Nezd, en soha nem voltam elotte betegszabin. Amikor jött az uj fonököm, elmentem a haziorvosomhoz, elmondtam neki mindent oszinten. Kiirt derekfajassal, gerincproblemaval, mert azt mondta azt ugysem lehet ellenorizni... Es milyen igaza lett: az uj fonök feljelentett tappenzcsalasert, en mehettem felülvizsgalatra egy professzorhoz.
A 60-as prof. levetkoztetett bugyira, neki hattal allva hajolgatnom kellett, majd hümmögve megjegyezte, hogy a kollegaja diagnozisa remek...
hosszú munkanélküliség után vállaltam el ezt a melót (másfél év), akkor mindegy volt, csak legyen fizetésem.
nem terveztem ilyen hosszúra az ittlétemet, de viszonylag jó fizut adtak.
de most már tudom, hogy nem minden a pénz.
a kollégákkal jól kijövünk, de annyira feszített a tempó, hogy néha napokig nem tudunk egymáshoz szólni egy szót sem. néha egymással is morgunk a túlterheltség miatt.
Voltam /vagyok ilyen helyzetben.
Kerestem mást.
Most 16.30-kor megyek a nagyfônökhöz közölni, hogy 4 héten belül távozom. :)
Kinyalhatják.
Ja és a másik ajánlat egyik pillanatról a másikra jött. Ne add fel!
Nem tudok mesélni semmi jót, de megértelek.
Bár én imádtam a munkámat és lubickoltam a boldogságban amikor dolgoztam,voltak nekem is ilyen napjaim mások miatt.
De nem mérgelődtem sokáig és mindenkinek elnéztem ha a szar napja miatt engem is kiakasztott.Ezért rengeteg jó barátom lett az évek folyamán.
Esetleg egy jó kávé
, vagy egy kis zene kibillent ebből.
Szorítok neked!
Én is voltam ilyen helyzetben, kerestem ezerrel és végül találtam is másik munkát és itt minden szuper - már 3 éve
Ne add fel, vannak még normális munkahelyek és normális főnökök, csak meg kell őket találni, addig meg kitartani!
En anno elmentem betegszabira, kerestem masik melot es azonnal felmondtam.
Mikor van kilatasban uj melo?