Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Külföldit szeretni!
Torolt_felhasznalo_112551
Létrehozva: 2002. Április 15. 09:49
Ankoka, Te azért maradsz, ugye?? Úgy látom, kettőnk párbeszédévé vált a téma. . . Szóval szerinted is megközelíthető a dolog erről az oldalról?
-
egérBogár, jomadar, Zoe és a többiek. Jó volt olvasni a hozzászólásaitokat!Egyik-másikotokkal már "összetalálkoztunk" a magyar nök/lányok fórumon. Én is külföldit szeretek (nagyon:) már 6 éve. Egy hónapja volt az esküvönk. Csak csatlakozni tudok az elöttem szólókhoz, akik azt írták, hogy a szerelem mellett a legfontosabb a külfödi boldoguláshoz, hogy saját életet teremtsen magának az ember: saját barátok, munka, tanfolyam stb. És persze a nyelvtudás az elsö, e mellett a többi már gyerekjáték. 5 éve élek Németoszágban, és bár szívesen látogatok haza, olvasom az interneten a magyar újságokat, és hiányolom a Túró Rudit, nem szeretnék a közeljövöben visszaköltözni Mo-ra. én is úgy vagyok vele, mint jomadar, ha már annyi energiát fektettem a beleilleszkedésbe, és találtam új barátokat, nem szeretném megint feladni mindent, és újrakezdeni. Hiányolnám az itteni barátaimat éppúgy, mint az otthoniakat egykor (az eltelt évek alatt csak egy pár barátság maradt meg, de ezek az igazi jó barátok, az már biztos). Szóval lányok, csak bátorság, lehet külföldön is boldognak lenni!! Mindegyikteknek sok sikert és boldogságot a továbbiakban!
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
jomadarBOGAR, gratulalok a babahoz!!!! En szinten ugy tervezem, hogy csakis magyarul fogok beszelni a leendo gyerekunkhoz. Bar azt lattam, hogy ha csak az egyik szulo beszel magyarul, sot, meg ha mind a ket szulo is magyar de kulfoldon elnek, akkor a gyerek eleg dacos lesz egy ido utan es mar nem akar magyarul beszelni. Szoval nem lesz konnyu, de azert nem adom fel! Nektek konnyebb dolgotok lesz, ha vissza akartok koltozni Magyarorszagra. Masik kerdesedre a valasz: nem, nem vagyok tulzottan megelegedve a “celorszagom” oktatasi szintjevel, de nekem az sem tetszik, ami Magyarorszagon folyik, hogy mar ovodas korban nemetet oktato ovoda stb meg mindenfele kepessegfejleszto foglalkozas van. Ott a hajtas es verseny, mar korai gyerekkorban megkezdodik, a szulok azon igyekeznek, hogy a gyerekbe mindenfele ismeretet beletomjenek minel hamarabb, hogy majd “konnyebben ervenyesuljon. ” Igy maradunk Ausztraliaban es megprobaljuk a legtobbet kihozni az itteni oktatasi rendszerbol. Mi nem tervezzuk a ferjemmel, hogy Mo-ra koltozunk, pedig a ferjem negy evet elt ott (amikor meg nem voltunk hazasok) es nagyon szereti Mo-t, szivesen is elne ott. Ket okbol nem megyunk: 1. anyagi akadaly, illetve o nem talalna ott munkat (mas dolog, hogy en is csak nagy nehezen!) es: 2. en szeretnek egyvalahol gyokeret ereszteni, es otthont teremteni, nem akarok en mar koltozkodni ide-oda. Eddig hat orszagban eltem huzamosabb ideig, hat igy ertheto, hogy szeretnek megallapodni es lehetoleg ugyanabban az orszagban felnevelni leendo gyerekeinket es leelni az eletemet. De azert BOGAR, ugye nem haragszol ram? Biztos vannak itt kozulunk, akik szeretnenek visszakoltozni majd. Es persze en sem tudhatom mit hoz a sors. Lehet, hogy 20 ev mulva en is visszamegyek??
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
jomadarZOE, jo nyaralast, erezd jol magad a baratoddal! MBOGICA, egyetertek, sok-sok beszelgetes es turelem szukseges az elejen, mert felreertesek adodhatnak. Hat orulok, hogy irod, hogy nalatok volt ilyen, mert nalunk is volt boven!! :) De tudod mi az erdekes? Lehet nem hisztek nekem, de a vegen mindig arra jottem ra, hogy barmilyen dologrol is beszeltunk, a nem vart reakcio vagy felreertes nem abbol adodott, hogy mas a neveltetesunk, kulturank es anyanyelvunk, hanem abbol, hogy o ferfi modjan gondolkodik, en meg no vagyok. . . :) A sok beszelgetes es turelem rengeteget segitett megerteni a masikat. Megeri vegigcsinalni! :) ZOE kerdezi, mivel foglaltuk le magunkat az elso idoben kulfoldon, amig nem volt munkank. En elmentem egy tanfolyamra (nem angol, azt mar jol beszeltem) ahol a leendo munkamhoz hasznos dolgokat tanultam. Kozossegbe kerultem, megismerkedtem par emberrel, kezdtem kiismerni magam a helyi szokasok, gondolkodasmod stb teren, nagyon hasznos volt. Az egyik sogornommel (az ausztral ferjem batyjanak felesege) rajottunk, sok a kozos erdeklodes, egyutt foztunk, elmentunk jogazni es gorkorizni, beultunk valahova kavezni es eleg gyakran velunk tartott valamelyik baratnoje is, igy sikerult baratokat is szerezni. BOGARnak irnam biztataskent, hogy ezek nem "igazi jo baratnok" voltak, mint otthon, de megis inditasnak jo volt. Elobb valogatas nelkul mindenkivel osszebaratkoztam, eszmet csereltem, utana mar csak azokkal jartam ossze, akiket kozelebb allonak ereztem magamhoz es volt kozos temank, erdeklodesi korunk. Eloszor nehezen indult a munka-talalas, de rajottem, az a legjobb, ha ideiglenes munkaerokent jelentkezek be kozvetito irodakba. Igy kaptam az elso megbizatast, egy 2 napra szolo munkat. Jo volt a munkaltato velemenye rolam, es ez a munkakozvetito fulebe is eljutott, igy legkozelebb (par nappal kesobb) a kozvetito mar egyhetes munkara kozvetitett ki, majd igy tovabb, egyre hosszabb idore. Sok helyen dolgoztam tehat, rengeteg emberrel megismerkedtem, rengeteg irodat/munkat/fonokot ismertem meg, az addig nemletezo onbizalmam kezdett elojonni s mar egyre konnyebben ment minden. Szoval batorsag lanyok, nektek is menni fog!!
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_878571 (23)
-
Torolt_felhasznalo_878571Sziasztok! Örömmel látom, hogy gyarapodott a csapatunk :))Bogar/Uj-Z gratulálok a babádhoz! :) Legyetek nagyon boldogok és egészségesek! :) Én most majd egy darabig nem leszek, mert holnap megyek Párizsba a barátomhoz. Busszal megyek, de persze repcsivel akartam én is, csakhogy volt az elutazás körül egy kis gubanc, így busszal megyek. Hosszú, de végülis ki lehet bírni. . . valahogy :))) Én is tudom, hogy a franciák nem igazán tudják befogadni az idegeneket, legalábbis eleinte. . . Viszont a barátomnak az anyukája félig libanoni, így nekem semmi gondom nincs azzal, hogy nem vagyok francia. Nem tagadom, hogy amíg csak leveleztünk egymással (még a személyes találkozás előtt) az apukájának voltak bizonyos fenntartásai. Úgy gondolta, hogy itt kommunizmus van, meg hogy egy kelet-európai csak azért tart fenn bármilyen kapcsolatot egy nyugat-európaival, mert itt nagyon rosszul élünk, és hogy mindenképpen el akarjuk hagyni az országot. Szerencsére nem volt nagyon vaskalapos, és el lehetett neki magyarázni a helyzetet, az itteni életet. Mára teljesen megváltozott és mindenkinek Mo-t reklámozza :) Azért ez nagyon jó érzés :) Most is minden nap üzenik, hogy mennyire várnak, és hogy nagyon örülnek annak, hogy találkozunk. Tényleg azt hiszem, hogy ha mi is kedvesek vagyunk és sokat mosolygunk, akkor még a nyelvi korlátok is áthidalhatók egy darabig. Nekem amúgy is nagyon fontos, hogy jóban legyek a barátom családjával, barátaival. Szeretem szeretni azokat, akiket ő is szeret és fontosak neki :) Ezt ő is megteszi az én szeretteimmel és fontos neki, hogy megértse és alkalmazza a kultúrális különbségekből fakadó esetleges ellentéteket. Így nekem is könnyebb alkalmazkodni az ő szokásaikhoz, mert tudom, hogy ezt ő is megteszi értem. Most még a szüleinél lakik, majd most fog lakást keresni. A gyerekeinkkel mindenképp a saját anyanyelvünkön fogunk beszélni. Számomra nagyon-nagyon fontos, hogy tökéletesen beszéljenek magyarul, hisz függetlenül attól, hol élünk, ők félig mindig magyarok lesznek. Meg azt hiszem, hogy egy édesanya csak az anyanyelvén tud igazán a gyerekéhez szólni. . . Az egyik szomszédunk felesége orosz és már kb. 25 éve Mo-n élnek. Van egy 6 éves kislányuk (egyke, elég késői gyerek) és az anyuka magyarul beszél vele. . . Igaz, kezdetben oroszul beszélt hozzá, de aztán átváltott magyarra. Ennek eredményeképp a kislány egy szót sem beszél oroszul (de megért mindent) és így nem tud a nagymamájával sem beszélgetni. Hozzáteszem, hogy a feleség soha nem szeretett Oroszo-ban élni és nem is járt otthon azóta, hogy Mo-ra költöztek. Szerintem szomorú, hogy egy anyuka nem próbálja meg átadni a gyerekének a saját kultúráját. Pedig ezzel csak a gyerekek nyernek! Beszélnek 2 nyelvet és otthon vannak 2 országban, kultúrában. Ez felbecsülhetetlenül értékes. Július 25-én jövök vissza, addig is mindenkinek jó nyarat! Au revoir :))
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
Bogar/Uj-ZSziasztok! Nagyon tetszettek a beszamoloitok, es hogy szinte mindenkinek pozitivak a tapasztalatai, hat gondoltam en is megosztom veletek a "mesemet". Ugy tunik a jelenlevo "versenyzok" (Zoe, ez tetszett:) kozul en koltoztem otthonrol legtavolabb. 5 eve ismerjuk egymast a ferjemmel, es megkonnyitette az idekoltozest 2, 5 eve, hogy eloszor O elt Magyarorszagon egy evet. Koztunk a felreertesek, amik inkabb csak szemelyes mint kulturalis kulonbsegek voltak, mar otthon tisztazodtak, igy itt en viszonylag konnyen kezdtem. Mar Londonbol sok uj-zelandit ismertem, igy tudtam, hogy a fo iranyelveik "ne panaszkodj, ne gondolkodj tul sokat:)", hat ezekhez tartottam magam. Eleinte kicsit unatkoztam, bar elotte is eltem kulfoldon, az uj kornyezet megis kicsit visszahuzodova tett, foleg otthon ultem es a szamitogepet nyuztam. Aztan sikerult heti 12-15 ora gyerekfelugyeletet talalnom, es ezzel az onbizalmam is hamar megjott, hamarosan kaptam allast a szakmamban. Azota igazandibol csak neha jut eszembe, ha ranezek Auckland jelkepere a "Sky Tower"-re, hogy mit keresek en itt a vilag vegen:)?! Mi nem akarunk vegleg itt maradni, szeretnenk par evente ide-oda koltozni. Addig is evente egyszer hazautazok. A ferjemnek nagyon tetszik Magyarorszag, legalabb annyit tervezi a koltozkodest mint en:))). Most varjuk az elso kisbabankat, es ugy gondoljuk, mindketten a sajat anyanyelvunkon fogunk csak beszelni hozza. Az egyetlen problemam, hogy meg mindig nem szereztem igazi baratokat, bar talan ez az en hibam, mert nagyon ragaszkodom az otthon szerzettekhez, es meg mindig veluk "beszelem meg" a problemaimat. Honvagyam a klasszikus ertelemben csak a legelso este volt, akkor bogtem egy jo nagyot, aztan reggel mar szinesebben lattam a vilagot. En inkabb csak a csaladomat szoktam hianyolni, foleg mostansag. En nagyon kivancsi lennek ra, hogy tervezitek, milyen nyelven fogtok majd beszelni a gyereketekhez? Meg vagytok e elegedve az oktatasi rendszerrel a "celorszagotokban", es tervezi e valaki, hogy ferjestol hosszabb idore hazakoltozik?
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
StinEz most nagyon idétlenül jött ki, bocs!!!!!!! Amit először írtam, azt hittem, hogy nem küldte el (hibaüzenetet kaptam és utána kitörölte az egészet), ezért kénytelen voltam újból megírni. De a másikat is elküldte. Nem értem! Na, mindegy! Mégegyszer bocs!! (Amúgy szerintem a második jobban sikerült. )
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_861782 (20)
-
StinMég nem tanulok hollandul, de szeptembertől fogok. Amúgy kint nagyon sok minden "ráragad" az emberre. Szerintem abszolút pozitívan állsz hozzá a dologhoz. Én is mindenkivel kedves voltam és velem is így viselkedtek. Nagyon segítőkészek voltak. A franciákról azt hallottam, hogy elég elutasítóak az idegenekkel szemben. Neked mik a tapasztalataid? A barátod még a szüleivel lakik vagy külön? A szülők is nagy segítséget jelenthetnek a beilleszkedésben. Egyébként mivel szoktál a kedvesedhez utazni? Én repülővel (gyors :))
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_878571 (17)
-
StinMég nem kezdtem el hollandul tanulni, de szeptembertől fogok. Amúgy ez alatt a 2 hét alatt, amíg kint voltam, elég sok minden "rám ragadt". Szerintem abszolút pozitívan állsz a dolgokhoz. Én is mindenkivel kedves voltam (amúgy mindig az vagyok) és hozzám is így viszonyultak. Nagyon segítőkészek voltak. Bár azt hallottam, hogy a franciák elég elutasítóak az idegenekkel szemben, de gondolom, ez ott is egyénenként változó. Nem tudom, hogy a barátod a szüleivel lakik-e még vagy külön, de majd biztosan ők is segíteni fognak a beilleszkedésben. Egyébként mik a tapasztalataid? (Úgy általában. ) Mivel mész a barátodhoz? Én repülővel (gyors :)))
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_878571 (17)
-
StinMár 2 éve (lásd lentebb).
- előzmény:
- mbogica (16)
-
Torolt_felhasznalo_878571Sziasztok! Én több, mint 2 éve vagyok együtt a barátommal, és sajnos nem tudunk annyit találkozni, amennyit szeretnénk :( Viszont minden nap chatelünk, meg beszélünk telefonon (na, ezt nem minden nap, mert nagyon drága és nagyon sokat tudunk beszélni :)) Most szerencsére szinte az egész nyarat együtt tudjuk tölteni, mert miután hazajövök majd ő jön augusztusban. Azután sajnos nem tudom, hogy mikor tudunk találkozni, mert ő is dolgozik szeptembertől, meg én is elkezdek tanítani. De erre most még nem szívesen gondolok. Én is azt tapasztaltam, hogy nagyon fontos a kommunikáció, tehát hogy mindig megbeszéljük a gondokat, problémákat. Ezzel úgy gondolom, hogy nagyon sok felesleges konfliktust meg lehet előzni. Jó tudni egyébként, hogy más is jár hasonló cipőben, mint én :) Gondoltam ugyan, hogy nem vagyok "magányos versenyző" a "szeressünk külföldit" sportban, de olyan jó látni, hogy tényleg vannak mások is :) A másik dolog, amiben szerencsésnek mondhatom magamat, az az, hogy a barátomnak is ugyanolyan fontos a család, mint nekem, tehát megérti, hogy honvágyam lesz, ha majd kiköltözök és megígérte, hogy annyit jövünk Mo-ra amennyit csak lehet. . . Hát, hiú ábrándjaim nincsenek, mindenesetre kedves tőle, hogy ezt megígérte :))) Azt már most tudom, hogy nem akarok mindig otthon ülni. Sajnos munkát szerintem nem fogok kapni, mert német tanár vagyok, amivel kint nem valami sokat tudok kezdeni :) Már elkezdtem itthon franciául tanulni, de ezt kint majd folytatni szeretném "hivatalos" keretek között. . . így gondolom szert lehet tenni új ismerősökre, meg legalább kicsit kimozdul az ember. Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de ha az ember nyitott egy adott kultúra iránt, akkor szerintem az adott nép is kedvezőbben viszonyul hozzánk. . . Ha látják, hogy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a nyelvet megtanuljuk és beilleszkedjünk a mindennapokba, akkor csak segítenek, nem? De az is lehet, hogy túl optimista vagyok :) Ti mit tapasztaltatok? Arra is kíváncsi lennék, hogy az első időkben, amikor mondjuk nem volt még munkátok, akkor mivel foglaltátok le magatokat? Stin, te tanulsz hollandul?
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
mbogicastin, zoe, ti miota vagytok igy egyutt a barataitokkal? Gondolom nagyon rossz igy nelkuluk. . . :(( en nem tudom, hogyan birnam ki. . .
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_861782 (14)
-
mbogicaKoszi a gratulaciokat, en is neked jomadar. . :), a tobbieknek meg sok kitartast, turelmet, es persze BOLDOGSAGOT!!!!! En kivancsi leszek, hogyan fogom birni angliat, de nagyon bizakodo vagyok, es persze izgatott is! Alig varom mar! Zoe, a titok tenyleg csak a sok turelem, es sok beszelgetes a felreertesek miatt. . :) nalunk rengeteg volt az elejen, nem szamit, hogy milyen jol beszeled a nyelvet, eleg sok felreertes adodik a kulonbozo kulturakbol is.
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_861782 (14)
-
StinNálunk ugyanez a helyzet. Ő nem beszél magyarul, én nem beszélek hollandul, így németül kommunikálunk. Mielőtt olvastam volna történeteiteket, azt hittem, az én esetem egyedi, s szinte már abnormálisnak tartottam a helyzetet. De már látom, hogy mások is élnek így, s ez megnyugtat. Érezd jól magad Franciaországban! (Én is szívesen visszamennék még a barátomhoz. De majd csak később tudok :-(
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_878571 (12)
-
jomadarAzt hiszem en is szerencses vagyok. Ausztraliaba jottem ferjhez ket eve es nem banok semmit. Sajnos sok olyan magyar lannyal ismerkedtem meg itt kint akik - bar magyar a ferjuk - nem tudjak itt megszokni es hazavagynak, de ami meg rosszabb, ketto kozuluk "meglepett" Magyarorszagra, vissza se akarnak jonni. Tegyem gyorsan hozza, hogy ezek a lanyok inkabb csak otthon (=a lakasban) uldogeltek, nem, vagy csak alig-alig dolgoztak, nem igyekeztek osszeismerkedni a helyiekkel, megismerni a helyi szokasokat stb. szoval nem torekedtek a beilleszkedesre. A nyelvet sem beszelik jol. A parjaik jol ereztek itt magukat, kevesbe volt honvagyuk, na ez is bantotta a lanyokat a parkapcsolat is megromlott. Es aztan csak ugy mindent itthagytak. Az egyik 4 ev utan, a masik 7 ev utan ment vissza. Az en parom ausztral, magyarul nem is tud de ez nem zavar annyira, mar tulleptem ezen meg a honvagy-feszegetos kerdesen is. Ennek ellenere nem itelem el az emlitett lanyokat, akik nem tudtak itt megszokni Ausztraliaban es visszamentek. Sok mindenbol tevodik ossze ez a kerdes, szemelyisegfuggo is, nem mindeki egyforman eros es rugalmas, hogy egy teljesen idegen helyen megszokja az uj eletet. Szerencse is kell, meg adottsag, meg tapasztalat. En mar tobbszor eltem kulfoldon mielott a parom mellett lehorgonyoztam volna itt Ausztraliaban, tehat volt mar elozo tapasztalatom is, hogy milyen erzes tavol az otthontol. . . En is gratulalok mbogicanak es sok sikert kivanok Zoenak, Stin-nek es a tobbieknek. Udvozlettel, Jomadar. (vandormadar) :))
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
Torolt_felhasznalo_878571Szia Stin! Én 22 vagyok, a barátom 25 és Párizsban lakik. Szerdán megyek ki és majd 2 hét múlva jövök haza. Aztán meg majd ő jön aug-ban. Mi az interneten ismerkedtünk meg. De ez már egy másik történet :) Én itt Mo-n nemrég diplomáztam tanítóként, ő pedig repülőgépes mérnök Párizsban. Angolul beszélünk egymással, mert ő nem beszél magyarul én pedig franciául nem. . . De ez csak ideiglenes állapot :)
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_861782 (11)
-
StinNagyon örülök, hogy újjáéledt ez a fórum! Az én barátom holland és tegnap jöttem haza tőle. Kb. kéthavonta találkozunk és már 2 éve tart ez a kapcsolat. Én még csak most voltam először Hollandiában és igencsak más az ottani élet ill. kultúra, bár valószínűleg meg tudnám szokni. Én is úgy gondolom, hogy ennyi idő után már igazán elvárható, hogy megtanuljon magyarul. Írj magatokról Zoé! Én egyébként 19 éves vagyok, a barátom 26.
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_878571 (10)
-
Torolt_felhasznalo_878571Gratulálok mbogica a boldogságodhoz :) Ha van valami titkos recepted, áruld el :)) Sajnos én is tapasztaltam, hogy a honvágy, meg a család hiánya mennyire képes kisebb érzelmi viharokat okozni. Egyszerűen elbizonytalanítja az embert, valahogy nem nagyon hisz abban, hogy valaha is végig tudja csinálni az egészet. De az nagyon sokat számít például, hogy ha tényleg jól be tud illeszkedni a másik a családunkba. Az tény és való, hogy munkát itthon nem nagyon találna a barátom és sajnos ott még nem tartunk, hogy én a tanári fizetésemből el tudnám őt tartani :)))) Így marad Fro. Amúgy ebben az "adok-kapok" dologban van valami. . . Számomra például a minimum az, azok után, hogy vállalom a kiköltözést stb. , hogy a barátom megtanul magyarul. Ti hogy vagytok ezzel?
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
mbogicasziasztok! Ugy latom, hogy en a "szerencsesek" koze tartozom. . . en 2 eve ismerem a szerelmemet, es 4 honapja volt az eskuvonk. . :) Magyarorszagon ismerkedtunk meg, es ott eltunk egy darabig. . ja, o angol, aztan kijottunk ide Taiwanra 1 eve. Minden olyan, mint a meseben, nem lehetnek boldogabb! Persze hianyoznak a szuleim, de vegulis egyszer csak el kell vagni azt a koldokzsinort. . :) a valtozasok most allnak majd be, mert innen megyunk vissza europaba, de nem magyaro. -ra, mert a parom angliaban talalt munkat, hanem oda. Persze anyuek jobban orulnenek, ha "haza" mennenk, de szamomra ott van mar a "haza", ahol mi ketten vagyunk! Most pl itt azsiaban. . :) mi mondjuk szeretnenk egyszer majd mo-ra koltozni, mert a ferjem imadja. . :)de az meg messzebb van. Arra is gondolnunk kell nekunk magyar baratnoknek, felesegeknek, hogy nekik sem olyan egyszeru mo-n munkat talalniuk, es egy ferfi nem lesz boldog, ha nem o a "csaladfenttarto". . . :)
- előzmény:
- Mokuska (8)
-
MokuskaIgen, engem is az motivalt (es persze nem csak ez, hanem a szrelem is), hogy lattam elöttem olyan peldakat, amik nagyon jol alakultak, hiszen a szeretet nem lehet függö nemzetsegtöl. Ezert fajt a környezetem es nehany ismeretlen (netes) ember szkeptikus velemenye, miszerint ez egy ostoba dolog, csupa illuzio. De! nem gondoltam arra, hogy milyen mellekvaganyokkal, erzelemingadozassal jarhat a honvagyam. Csak mentem a fejem es persze a szivem utan. En azt mondom neked, hogy ha a valsztottad IS hajlando arra az aldozatra, amit te teszel azzal, hogy kiutazol, idegen kulturaban, környezetben aldozol a szerelmetekert, illetve hogy kepes vagy vele barhol boldog lenni, ha ezt a hajlandosagot Ö is mutatja, akkor az mar egy bizonyitek. Hisz azzal, hogy ö a te környezetedhez is idomulni kepes, azzal azt is bizonyitja, hogy teged feltetlenül szeret. Sajnos ez az en volt kapcsolatomban nem volt jelen, csak szavakban. Tettekben nem. Hallgasson azonban mindenki a szivere, de legyen nagyon resen es figyeljen az apro kis jelekre, amik nagyon is sokat elarulnak. Egy külföldi kapcsolatban nem csak nekem kell bizonyitanom, hanem neki is. Ezt en mindig felretettem, mert a feltetlen szerelem, az öszinte erzelmeim hajtottak. Sajnos. Vagy nem sajnos. A franc tudja.
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_878571 (7)
-
Torolt_felhasznalo_878571Én ugyan nem tudom, mi történt azóta Crisszel, de remélem, hogy minden rendben van vele. Rég volt már az a hozzászólás. Azzal, amit leírtál Mokuska egyetértek. . . A honvágy stb. elég nagy próbatétel tud lenni egy távkapcsolatnál, különösen akkor, ha az embernek jó családja, munkája és nagyon jó barátai vannak itt. Megmondom őszintén, hogy ez nekem is probléma, dehát az ember sajnos nem választhatja meg, hogy kibe szeret bele. Én úgy fogom fel, hogy ez egy helyzet, amit ha megváltoztatni nem tudok, akkor el kell fogadnom. Sokan vannak olyanok, akik külföldibe szerettek bele és boldogan élnek. Persze azt soha nem hittem, hogy könnyű lesz.
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
MokuskaEn azert ovatos lennek azzal a sorsforduloval. Nagyon fontos, hogy ne adja fel mindent illetve ne egess fel minden hidat magad mögött. En is beleugrottam a melyvízbe es majdnem bele is fulladtam. Igaz, en csak Magyarorszag es Nemetorszag között ingaztam, feladtam egy szuperjo allast, amilyet megegyszer nem fogok talalni. Vartam, hogy a megbeszeltek szerint, hamarosan ideköltözik Magyarorszagra. Hat nem tette, de meg el sem jött nagyon latogatoba. Aztan fogta magat az aranyos, kedves, udvarias, melegszivü uriember es tett egy 180 fokos fordulatot. Meggondolta magat söt meg csunyan meg is csalt. Lasd Örök besztes1 es 2. sz. topicomat. Es ez igenis barkivel elöfordulhat. Nos en nem akarok senkit lebeszelni egy tavkapcsolatrol vagy kiköltözesröl, de nagyon meg kell gondolni. Egyreszröl en sem bantam meg, mert en is szerelmes voltam es voltak szep idök is. . . De a honvagy stb. a gondok, az elterö kultura, mentalitas. . ezeknek mind ki kell allnia a probat. Es ezek nem kis dolgok. En csak is ugy mennek ki megegyszer, ha ott valamikepp függetleniteni tudnam magam. Szoval sok sikert.
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_112551 (3)
-
Torolt_felhasznalo_878571Sziasztok! Látom eléggé kihalt ez a fórum, de szerintem érdemes lenne feléleszteni! Biztosan vannak még (rajtam kívül is :)) olyanok, akik ugyan még nem élnek külföldön, de azért fél lábbal már ott vannak :) Megbeszélhetnénk a problémákat, kétségeket. Amúgy az én barátom francia.
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
MuixonetaInNW, hasonlo a cipom volt, mint neked. Az en pasim londoni volt, es az volt vele a baj, mint a tieddel, sot, meg furan zarkozott is volt, vidamnak meg beszedesnek tunt, de valojaban nagyon nem nyilt meg. Es nem direkt csinalta. Es amikor csak neha-neha talalkoztok, hat, finoman szolva zavaro, ha ilyet erzel. Es amugy nagyon bolondos volt. A te baratod milyen? :)))
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
-
Torolt_felhasznalo_112551Szia @! Igazad van és nem vagy egoista. Igen, a boldog párkapcsolat sokkal nagyobb súllyal bír a mérleg serpenyőjében, mint bizonyos egzisztenciális kérdések. Azért a kevesebb mint 500 km-ért kicsit irigyellek. . . Nekem kétszer ekkora távolságban kell gondolkodnom. Azt hiszem, a tengerentúlra nem tudnék elmenni. Az a helyzet, hogy távkapcsolatunk ellenére maximális biztonságot érzek ott legbelül: tudom, hogy megbízhatok a páromban, számíthatok rá és bár csak havonta látjuk egymást, a szerelem nem veszít erejéből, sőt, egyre stabilabb és kiegyensúlyozottabb lesz. De ezt Nektek hasonló cipőben járóknak nem kell magyaráznom!:)) Úgyhogy araszolgatok én is a teljes sorsforduló felé. . .
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_382419 (2)
-
Torolt_felhasznalo_382419Sziasztok! Egy kicsit en is belekotyogok a topicba, mert hasonlo cipöben jarok. Illetve egy kicsit mar tovabb is jutottam. Harom eve ismerem a baratomat, akivel lassan ket eve együtt elek Salzburgban, es aki szeptember ota a ferjem. Amikor arra került a sor, hogy masnap örökre eljövök otthonrol, megfordult velem a vilag, holott mar több, mint egy eve csak erre vartam. De akkor ugy eszembe jutott, hogy a -meg ha hülyen hangzik is- tarsadalmi, szocialis, szakmai es csaladi egzisztenciamat most akkor egy vagassal feladom. Ez elgondolkodtatott, de aztan raneztem az en arany emberemre, es azt gondoltam, mit erek en az otthoni egzisztenciammal, ha nem vagyok boldog, es azota ezen nem is gondolkodtam. Nem bantam meg, mert boldog vagyok Vele. Persze azert a döntesbe annak idejen közrejatszott az is, hogy kevesebb, mint 500 km-re jöttem el otthonrol. Nem tudom, hogy az USA-ba el tudtam volna-e menni. De mas: az unokazasrol. En mindig is terveztem, hogy lesznek utanfutoim, de ök az en utanfutoim lesznek, nem a szüleime. Nem rosszindulatuan mondom ezt, de nekem elsörendü a sajat es a parom boldogsaga, a szüleim csak a masodik helyen jönnek. En is mindent meg fogok tenni annak erdekeben, hogy olyan gyarkan, amennyire csak lenet, "unokazhassanak", de ez soha nem befolyasolt volna abban, hogy eljöjjek otthonrol. Egoista lennek? Nem hiszem ;o))
- előzmény:
- Torolt_felhasznalo_603598 (0)
